Kurír - reggeli kiadás, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-01 / 329. szám
10 KURÍR-AUTÓTESZT Dízelbolha (CITROËN AX 14 TGD) Komoly önmérséklet és igazi „fukar” hajlamok kellettek ahhoz, hogy a negyedik magyarországi autószalon színpompás kocsikínálatából épp az egyik legkisebb és legszerényebb négykerekűt válasszuk ki. A MOL Rt. azonban segített, és jól időzített üzemanyagár-emelésével eldöntötte a kérdést. Autósvilág rovatunk vasárnapi tesztjében ezért próbáltunk meggyőződni arról, hogy valóban a Citroën AX 14 TGD-e a hazai piac pillanatnyilag legtakarékosabb autója? Hogy tud ön megtenni a mindennapos forgalomban egy 43 literes tankkal ezer kilométert? Leginkább úgy, ha időnként vontatja a kocsiját. Van persze egy másik megoldás is, ehhez azonban kell egy igazi pehelysúlyú dízelbolha, egy olyan kocsi, amit eleve a spórolós trükkökre találtak ki. Most nem azokra a ceruza formájú, kőkeményre fújt biciklikerekeken gördülő „szuperlatívuszokra” gondolunk, amikben a kákabélű vezető hanyatt fekve szokta hajszolni a rekordokat. Az így elért egy-két deciliteres száz kilométerenkénti fogyasztás ugyanis nem több egy ábrándnál vagy egy jelzésnél a konstruktőrök számára. Persze ugyanilyen távol áll a valóságtól az a rekord is, aminek során egy „feljavított” Audi dízel-személygépkocsi 1,76 liter gázolajjal tett meg száz kilométert. Nagy valószínűséggel soha nem lépte túl az ötvenes sebességhatárt, nem fékezett, viszont vitette magát a hátszéllel a lezárt autópályán, így könnyű! Az autó, amit mi kipróbáltunk, az egészen más. A raktárból találomra kiemelt, egyszerű, szériakivitelű személygépkocsi: öt üléssel, öt ajtóval, 1400 köbcentiméteres turbó nélküli dízelmotorral, és szinte nevetséges pehelysúllyal. A választás persze nem volt véletlen, hiszen az európai szaksajtó mostanában tele van a Citroen AX modellcsalád dízeltörpéjének a dicséretével. Mint írják, ez egy igazi „jövőautó”, hiszen gyakorlatilag minden kompromisszum nélkül valósítja meg a lehető legolcsóbb üzemben tartást. Az ára elfogadható (a nálunknál jobban álló országokban), mérete és utastere családi használatra is alkalmassá teszi, motorja pedig olyan teljesítményű, hogy a forgalomban sem játszik alárendelt szerepet. Az általunk kipróbált, és néhány héten át változatos körülmények között használt Citroen AX 14 TGD mindenben alátámasztotta a róla keringő híreket. (Ez talán még az árra is igaz, hiszen a Citroen itteni vezérképviselete egymillió forint alatt kínálja!) Kezdjük talán a karosszériával. Csinos, divatos „ferde hátú” fazon, minden extra, formai trükk nélkül. A rövid, lejtős motortér alatt kényelmesen elfér keresztben a PSA konszerntől (Peugeot-Citroën házasságból) jött, 1400 köbcentiméteres dízelmotor, amit a jól bevált recept szerint egybeépítettek a váltó- és differenciálművel. A szélvédőüveg mögött folytatva a sort, érdemes megállni néhány mondat erejéig a műszerfalnál. Mintha nem is a valaha hóbortjairól híres Citroënnél tervezték volna: egyszerű, már-már puritán kialakítású, és szerény felszereltségű. Ami kell, az azonban a helyén van. Középen egy testes kilométeróra, tőle balra analóg időóra, jobbra pedig az üzemanyagtartály szintmutatója. (Igen lassan mozdul el!) A többi jelzőműszer „vak”, tehát csak akkor látjuk, ha van valami mondanivalója. A jól kézbe simuló volán két oldalán a világítás és az ablaktörlő vezérlőkarjai (jó francia szokás szerint dudálni a fényváltókar döfködésével lehet), alatta pedig a gyakoribb kapcsolók (vészjelző, ablakfűtés, ködlámpa, hátsó ablakmosó), a létező legegyszerűbb, kerek, világítós nyomógombok formájában. Ha jól körülnézünk, ennél többet nem is találunk a „parancsnoki állás” környékén, még a váltókar is olyan szerény botocska, hogy észrevétlenül simul a tenyerünkbe. Ettől függetlenül jól működik, rövid a váltóút, határozott a „megvezetése”. A dízelbolha komfortja viszont már igazán franciás. A csinos, jól szabályozható ülések kellemesen puhák (előnyösen nyelik el a kessé kemény futómű felütéseit), az elsőkhöz beépített fejtámla tartozik, a hátsó üléssor támlája viszont 1/3-2/3 arányban osztottan átrendezhető, így a viszonylag szerény, 273 dm3-es csomagteret - az utasok rovására - meg lehet növelni. Egyszerű, de szép az Citroën AX kárpitozása (világos velúrbevonat), a visszapillantó tükrök a tesztautón belülről állíthatók, az oldalablakokat viszont a hagyományos kurblikkal lehet le- és felemelni. Igazából a kocsi fűtésére se lehet panaszunk, hiszen a dízelmotor beindítása utáni harmadik percben már jön a meleg. Csakhogy hova? Középen a fúvókákból olyan intenzitással árad, hogy a közeli lábak megsülnek, miközben a szélsők még dideregnek. Nem igazán szerencsés a levegőáramoltatás a szélvédőüvegre sem, így a télen a teljes utastér felmelegedéséig leginkább párás szokott maradni. A viszonylag széles kalaptartó után már csak az úgynevezett ötödik ajtó következik. Ez az egyébként remekbe szabott Citroen AX leggyengébb pontja. A szó szoros értelmében is, hiszen az egész karosszériaelem (talán a zárat leszámítva) egyetlen fém alkatrészt sem tartalmaz. A zsanérokra közvetlenül rácsavarozott üvegablak szappantartó-szilárdságú műanyagban folytatódik, és az egész a szintén gyengécske lökhárítóspoilerhez simul. Amikor az ember felnyitja ezt a hátsó rakodóajtót, az az érzése, hogy csupán egy könnyű színpadi díszletet mozdított meg, ami csak jelzésként van ott. Rossz rágondolni, hogy mi történik a hátul ülő utasokkal egy ráfutásos ütközésnél! Itt bizony veszélyes kompromisszumot kötöttek a tervezők a súlycsökkentés érdekében. A kifogásolt karosszériamegoldás szerencsére nem jellemző az AX kocsiszekrényének egészére, az önhordó acélszerkezet ugyanis minden más részén példamutatóan szilárd, és a kocsi még a viszonylag súlyos dízelerőforrással együtt is kompakt, masszív viselkedésről tanúskodik. Nem zörög, s ahogy mondani szokás, érezhetően egyben van a karosszéria. Dicséretes a futóműmegoldás és a rugózás is az AX-eken. A pehelysúlyú és aprócska kocsi határozottan jóindulatúan viselkedik vezetés közben. Könnyen és neutrálisan kormányozható, nincsenek kitörési hajlamai, és jó a rugózási komfortja is, bár az úttest keresztirányú egyenetlenségeit határozott felütések formájában közvetíti, amit csak azért nem érez az utas kellemetlennek, mert franciásan puha „fotelecskékben” ül. A „nagyautóra” emlékeztető kényelmes utazást csak elősegíti a csendesen járó, barátságos akusztikájú dízelmotor. Ha már üzemmeleg, semmivel sem hangosabb, mint egy hasonló hengerűrtartalmú benzines. Amikor viszont hideg, az indítás utáni másodpercekben, akkor úgyszól, mint egy" kenetlen szecskavágógép - vagy mint bármelyik dízelmotor! Merthogy az öngyulladásos erőforrásnak ez a sajátossága. A kezdeti kemény hangélményeket azonban feledteti a rugalmas karakterisztikájú és fürge motor. Állóhelyből százas tempóra 14,3 másodperc alatt gyorsul, tehát fürgébb, mint például a benzines Lada Samara, végsebessége pedig 155 km óránként. A gyakorlati közlekedésben egyetlen percig sem éreztük, hogy „alárendeltek” lennénk ezzel a dízelbolhával. Sgy „lőtt” ki minden lámpánál, mintha nem is gázolajos motor hajtaná, hegynek föl pedig a viszonylag nagy motornyomatékhoz jól illeszkedő áttételezés jóvoltából még a nagyobb konkurenseket is legyőzte időnként. Amikor persze meg akartuk mérni az AX 14 TGD legendásan kicsi fogyasztását, akkor álljt parancsoltunk minden sportos hajlamunknak. A teletöltött tankkal és a vezetővel együtt is csupán 790 kg-ot nyomó „takaréktörpe” a legkíméletesebb vezetést (maximum 90 km/óra) 3,8 literes fogyasztással hálálta meg. Ennyi volt a mi pontosan kimén rekordunk! Szintén spórolós tempóban, de változatosabb körülmények között, egy vidéki útnál 4,3 liter jött ki, amikor viszont kizárólag a budapesti „húsdarálóban” autóztunk (sok megállás, rosszul beállított zöldhullámok), akkor hat litert töltöttünk be az ellenőrző tankolásnál. A csekély önsúly, a kis karosszéria-keresztmetszet és az optimálisan megválasztott motor tehát igazolta a Citroën AX 14 TGD jó hírét... Elmondhatjuk, hogy Diesel ismét legyőzte Ottót. TAR ANDRÁS Fotó: FÖRSTER TAMÁS 1991. december 1. MÉRETEK ÉS ADATOK (Citroën AX 14 TGD) Motor: soros, 4 hengeres dízel, elöl keresztben elhelyezve, fronthajtással Lökettérfogat: Furat x löltet: Sűrítés: Maximális teljesítmény: Sebességváltó: Fékek: Kormány: Gumiabroncs: Maximális sebesség: Gyorsulás: Fogyasztás: Méretek: Menetkész súly: Üzemanyagtartály: Csomagtér 1360 cm3 75x77 mm 22,1 (kW/LE) 38,3/53 mechanikus, 5 sebességes elöl tárcsa, hátul dob, szervorásegítővel fogasléces 145/70 R 13 155 km/ó 14,3 sec 4,6 liter (szabványos átlag) H=350 cm, SZ=155 cm, M=135 cm, 725 kg 43 literes 273 dm3 Kényelmi és biztonsági alapfelszerelések: automata biztonsági övek elöl és hátul, hátsó ablaktörlő+mosó, belülről állítható tükrök, osztott hátsó üléstámla, analóg kvarcóra (A tesztkocsi szállítója: Lézer Kft Citroën-képviselet) TESZTMÉRLEG POZITÍV NEGATÍV - kitűnő gyorsulás - igen alacsony fogyasztás - könnyű, biztonságos vezethetőség - tágas, kényelmes utastér - alacsony zajszint - gázolaj-előfűtés - hosszadalmas előizzítás - rosszul elosztott szellőzés és fűtés - az ötödik ajtó gyenge kiképzése - nagy, tisztítatlan holt tér az egykaros ablaktörlő miatt