Kurír - esti kiadás, 1991. december (2. évfolyam, 233-248. szám)
1991-12-02 / 233. szám
1991. december 2. Az öröm szobrai Manapság, amikor alig jut pénz a kultúrára és emiatt (is) üresen tátonganak a kiállítótermek, a művelődési házak, csak örülhetünk, ha akad olyan város, vagy község, ahol az ottlakók szívügyüknek tekintik a művelődést, a kultúrát. Budakeszi azon kevesek egyike, ahol nem múlik el hónap anélkül, hogy a kultúrotthon ne adna helyet amatőr, vagy profi képzőművészeknek a bemutatkozásra. A kistelepülés önkormányzata, élén a polgármesterrel, jó partnere a művészeknek. A hét végén Szemereki Zoltán az önkormányzati ülésről jött el, hogy megnyissa V. Majzik Mária keramikus kiállítását. V. Majzik Mária nem újonc a szakmában. Neve nem csak a művészkörökben ismert. A gobelinfestőként induló művész képeit már többen láthatták és megcsodálhatták. A mára keramikussá lett művész most szobraival mutatkozott be. A mintegy harminc agyagfigura jól kifejezi a művésznő életérzését: a derűt, az optimizmust, a jövőbe vetett hitet. A mai világban, amikor inkább a pesszimizmus, mintsem az optimizmus az uralkodó, a kiállítás nem titkolt célja, hogy akik megnézik a szobrocskákat, bizalommal, reménnyel tekintsenek a jövőbe. - Mi vitte rá a keramikust, hogy szobrászkodjon? - kérdeztük a művészt. - Már régen bennem munkálkodik, hogy valamiképpen bemutassam, elmondjam azt, hogyan lehet az előttünk álló gondokon, nehézségeken könnyebben túllenni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha hisszünk abban, hogy a dolgok jól alakulnak. Remélem, hitvallásom nyomon követhető szobraimnál. - Úgy vélem, mai anyagias világban bizakodó életszemlélete csak annak van, aki pénzben is bővelkedik. - Nem osztom a véleményét, bár kétségtelen a gazdagság a boldogság egyik forrása lehet. De csak az egyik. A minél több pénzért folytatott küzdelemben lassan kivesznek belőlünk az érzések. Érzéketlenné válunk a jóra. Csak a rosszat látjuk meg. Alig-alig örülünk már valaminek. Ezt a negatív folyamatot meg kell állítanunk. Az hogy örülni tudjunk, nemcsak rajtunk múlik, hanem a környezetünkön is. - Ebben van némi igazság. De higgyen nekem, elsősorban rajtunk múlik, hogy örömet találjunk és adjunk. Én a szobraimmal szereztem magamnak boldogságot, és ezt szeretnék másnak is okozni. Úgy érzem, ezek a kis figurák olyan kedvesek, bájosak, és ha valaki odateszi őket a polcára, akkor örömét leli bennük, és elfelejti az élet árnyoldalait. - Csak az a bökkenő, hogy senki nem teheti szobrait polcára, mert nem adja el őket. - így van. Ha valakinek megtetszik az egyik, akkor inkább odaajándékozom. Pénzt nem kérek értük. V. Majzik Mária kisplasztikai kiállítása december 8-ig látható a Budakeszi Művelődési Házban. A kiállítás zárónapján a művésznő játszóházat rendez a gyermekeknek. Mint mondta: tíz órakor minden kis lurkót szívesen lát. SZILÁGYI BÉLA Szélkiáltó Fotó: PÉK VERONIKA KIS MAGYAR ILLEMTAN Huszonöt esztendőn át dolgoztam fiatalok mellett, bőven volt alkalmam megismerni gyengéiket. Ugyanakkor arról is számtalanszor meggyőződtem, hogy az idősebb korosztály sem teljesen makulátlan. Kényelmesen elterpeszkedő öregurak sértődnek halálra, ha valaki beljebb merészeli invitálni vagy netán nyomni őket, mert nem fér el tőlök. Az igazi csúccsal a minap találkoztam. Zsúfolt troli úgy este hat körül. Az első ajtón idős hölgy kapaszkodik fölfelé nagy nehezen, egy fiatal nő felpattan a vezető mögötti ülésről, felsegíti és leülteti a helyére. Idős hölgy leül az ülés szélére, eszébe sem jut, hogy beljebb húzódjon, vagy a helyátadót invitálja a belső hely elfoglalására. Nem bírom tovább cérnával. - Elnézést asszonyom, magának átadták a helyet, de azért úgy illene, hogy azt is engedje leülni, aki átadta... - Ez itt együléses hely!... - mondja ellentmondást nem tűrő hangon... Levegő után kapkodok, a többiek - zömében fiatalabbak - csak legyintenek mosolyogva. Nem vagyok biztos abban, hogy a pimaszságot - fiataloktól vagy idősektől egyaránt - kötelesek vagyunk eltűrni szótlanul, mosolyogva. (FÜZESY) Fotó: BODÓ GÁBOR Horgász a pácban Éjjel fél kettőkor egy mohácsi férfi várta társait a Babarc és Szajk közötti úton, de helyettük a szajki körzeti megbízott érkezett. A hatóság embere megkérdezte, mi a baj, mit segíthet. A férfi motorhibára panaszkodott. A körzeti megbízott, miután meggyőződött arról, hogy az autó üzemképes, útjára bocsátotta a várakozót. Előtte azonban úgy érezte, nem árt, ha felveszi a férfi személyi adatait. Lánycsókig el is kísérte, hátha mégis valami baj lesz, majd érzékeny szimatára hallgatva visszafordult. Ahol nemrég még a Lada parkolt, most az árokban két gumicsizmás alak integetett feléje hevesen. Lelassított, nem messze tőlük megállt, reflektorral kettőt villantott, majd lekapcsolta a lámpát, leállította a motort és várt. A férfiak felkapták a mellettük álló zsákot és egy-egy horgászbottal a kezükben a kocsi csomagtartójához futottak. Ekkor kiszállt a körzeti megbízott, hogy pakolás előtt talán igazolják magukat. Az egyenruha láttán az ismeretlen férfiak - otthagyva zsákot, horgászbotot - futásnak eredtek. A körzeti megbízott, míg a lopott halakkal teli zsákot visszaszállította a Szajki tsz-be, rádión kérte kollégáit, hogy a felvett adatok alapján keressék meg azt a férfit, akivel itt legelőször találkozott. Rövid idő alatt elő is került a 28 éves foglalkozás- és munkanélküli mohácsi fiatalember, de nem a lakásán, hanem ismét a szajki úton találtak rá a rendőrök. A három elkövető ellen a Mohácsi Rendőrkapitányság lopás bűntette miatt eljárást indított, a szajki körzeti megbízott pedig szemfüles munkájáért átvehette jutalmát. HELSTÁR KLÁRA Könyvek, jegyzetek, prospektusok, szórólapok készítése rövid határidővel A2 méretig Üzletkötőknek jutalék Tel Címűn 252-746b 252-3210; Fax: 252-7754 k 1147 Budapest, Miskolci út 153 2234 M.iglod. Kastely koz 2 Bolhapiac a Blahán Megint megkezdődött a karácsonyi bevásárlóőrület. Sikeres „üzletemberek” kínálják rondábbnál rondább pultokról a csiricsáré bóvlikat. A Blahán kínszenvedés kijutni az aluljáróból, s külön felkészültséget igényel, ha az ember meg akarja tartani értékeit. A zsebesek ugyanis kifinomult profizmussal végzik „fáradtságos” munkájukat. Az egyik árus teflonra akarja rábeszélni - nem épp elfogadható hangnemben - a tejet is alig kifizetni tudó nyugdíjast, a másik hatalmas vécépapírhegyet akar eladni, a harmadik a legrosszabb minőségű, savanyú kávét ajánlja a karácsonyfa alá. Az aluljáró képéhez hozzátartozik a kéregető, gyermekét karján tartó Madonna, a földön ülő ál féllábú koldus és az olcsó könyveket áruló könyves is, így karácsony előtt ezért a szeretet helyett ingerültség fog el. Mert nem jutok el időben oda, ahol épp dolgom lenne. Mert eszembe jut: ki és miért engedi a belvárosban (vagy akárhol) a többnyire értéktelen holmik eladását a belvárosban. Mert nem tudom, honnan szerzik be a boltban sokkal drágábban árusított magyar termékeket? Mert nem értem, miért nem lehet megfékezni a bárkit megraboló zsebeseket. A nyugati turista meg csak fényképez, s otthon mutogatja a világkiállításra készülő magyar főváros képeit, a karácsonyi előkészületet - magyar módra -, meg az üres zsebüket, amelyet a Rákóczi út és a Teréz körút sarkán ürített ki néhány önkéntes. Budapestnek van főpolgármestere, a kerületek szintén rendelkeznek efféle hivatalvezetővel. Jó volna legalább Bécsig elmenniük egy rövid tanulmányútra. Ott ugyanis szintén mindent lehet kapni, de nem így. Vagy nálunk a (hely)pénznek sincs szaga?... 3 TÖMEGKÖZLEKEDÜNK Este háromnegyed tíz. Állok a Bajcsy sarkán, várom a trolit. Állhatnék a megállóban is, de így elcsíphetem a 73-ast és a 78- ast is. Mindkettő elvisz a Keletihez. Sötét van és hideg. Ráadásul a kanyarodó autók pilótái rendre a pofámba bámulnak. Némelyik zaftos ajánlatot is tesz. Már legalább öt perc eltelt, trolibusz sehol. Aztán mégiscsak megjelenik egy bal kéz felől. Pechem van: 72-es. Előkotrom táskámból a kesztyűmet. Már teljesen elfagytak az ujjaim. Valami azt súgja, itt kell dekkolnom egy darabig. Újabb troli a láthatáron. Hát persze, hogy 70-es! Cammognak a percek, akarom mondani a tízpercek. Egy BMW-s pali tesz ajánlatot. Azt mondja, ,Jó lesz, kislány!” ,Jó lesz, ha lekopsz”, ezt már én mondom. Remek! Troli a láthatáron! Balról is, szemből is. Egyiknek muszáj jónak lennie. De nem! Finoman káromkodni kezdek magamban. Szidom magamat, szidom a sofőröket. Rövidesen már az egész közlekedési vállalatot. Huszonöt perce téblábolok a kereszteződésben. Elballagok a megállóig, hátha hagyott a BKV valamilyen üzenetet „kedves utasainak”. Sehol semmi. Már-már arra gondolok, megszüntették a 73-as és a 78-as járatot. Ha viszont léteznek a kérdéses viszonylatok, miért nem tartják be a megállóban feltüntetett menetidőt? Míg töröm a fejem, újabb troli gördül be az állomásra. Nem is érdemes megnéznem a feliratot, úgyis tudom: 70-es. Hangosan küldöm melegebb éghajlatra megboldogult Joszif Visszarionovicsot, akinek hetvenedik születésnapja alkalmából és tiszteletére adták a vonalnak a szép kerek 70-es számot. Közeleg a fél tizenegy. Trolibusz halról. Még nem látni, hányas. Komoly elhatározásra jutok. Legyen akár 72-es, akár 73-as, felszállók. Gyorsan végigpörögnek agyamon a valószí,nűség-számítás tételei. Fejben vezetem le a képleteket. A tudomány mai állása szerint a 73-as kanyarodik be pillanatokon belül. Hát nem. Megint 72-es. Nem érdekel. Lesz, ami lesz! Föltépem a sofőrfülke ajtaját, nekiesek a vezetőnek, pedig ő igazán nem tehet semmiről. Ott ül a volán mögött és végzi a dolgát. Ellenvetés nélkül felvilágosít: ő maga is hallott a dologról. Mármint, hogy ma éjjel nem jár a 73-as és a 78-as. A Keletinél feltúrták a Garay utcát. A cégnél azt is mondták, minden megállóba kiteszik az értesítést. Nem tudja, miért nem került rá sor. Egy megállónyit zötyögünk együtt. A Nyugatinál leszállók. Nyolc-tíz ember vár ott, utaznának a Keleti felé. Vidékiek, külföldiek. Vonathoz igyekeznek. Mondom nekik, ne várják a trolit, úgysem jön. Hogy miért? Csak. Csupán egy dolgot nem értek: a BKV miért felejtette el azt az apró szívességet, hogy ezt előre közölje azokkal, akik borsos árat üzemnek szolgáltatásaiért. CS. E. A kalapos ember visszatér Mostanában soha nem látott mennyiségben önti el a képernyőt a reklám. Egyik mozgalmasabb, mint a másik, egyik klipben szebb nők és férfiak vannak, mint a másikban. Ezt a múltkoriban állapítottam meg, mikor szabadságon voltam, és szokásomtól eltérően mindent megnéztem a tévében. Még a reklámokat is. Akkor jöttem rá: eltűnt a kalapos ember. Bazsó Csongor ügyel a részletekre: zoknijának szürke színe a mellényével harmonizál. Csokornyekkendőjén vidám pöttyök. A zakó és a kalap hiányzik csak róla, hogy előttem üljön a tévéből jól ismert Müszi-reklám csettintő embere. Egészen más dolgokkal voltunk elfoglalva, azért nem volt reklámunk a tévében. Ez persze nem azt jelenti, hogy az elmúlt nyolc hónap nem reklámoztuk magunkat. Most egyesültünk a Biometod Rt.-vel, és ez új tevékenységi formákat is hoz a Müszi életébe. Tehát reklámunk volt, van és nemsokára lesz. - Akkor beszéljünk a reklámokról. Most, hogy annyi reklámfilmet láttam, az az érzésem, hogy csak elhatározás kérdése a reklémkészítés. - Nagy tévedés. Én kertészmérnöki szakon végeztem, és ott tanultam meg a szakmát a marketing, piackutatás és reklám témakörében. Ezt hasznosítom 1985 óta, amióta a Müszi sajtófőnöke vagyok. Persze az is hozzátartozik a szakmához, hogy azóta is folyamatosan figyelem, mi történik másutt a reklámszakmában. - Maga szerint milyen a jó reklám? - Attól függ, hogy mit akar reklámozni és kinek. Most készülünk egy újabb tévés reklámkampányra. Ebben a folyamatosság, a megbízhatóság, a szakmai színvonal és az elérhető árak a hangsúlyosak. De a jó reklám meghökkentő is. A BNV-n például az egyik új termékünket angol hobbyknak, azaz rendőröknek öltözött férfiak reklámozták. - Milyen lesz az új reklám? Mozgalmas, villódzó, ami mostanában divatos? - Nem lesz „idegbeteg” reklám, hanem elegáns, mértéktartó és igényes. A kalap is és én is benne leszek. Sőt, még a csettintés is. Nem lesz azonnal áttekinthető, azaz folyamatos kapcsolattartást akarunk a nézővel. De nem csak a képernyőn leszünk, hanem nagyon sok helyen. Mi a „frontális támadás” hívei vagyunk, csak nem erőszakosan. Mert a jó reklámmítoszt A mindenütt jelenlevést magam is tanúsíthatom: betelt a jegyzettömböm, míg Bazsó Csongor szavait jegyeztem. Bazsó úr benyúlt a fiókba, és mi-előtt a kezembe nyomott volna egy vadonatújat, előtte gondosan ráragasztotta a Müszi aprócska, sárga emblémáját. F. A. A jó reklám meghökkentő is