Kurír - reggeli kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-29 / 28. szám
1992. január 29. Mindig a mában él Egy romantikus kor férfiideáljának lelki nemességét tükrözik arcának vonásai. Bármit is énekel - operát, musicalt, örökzöld dallamokat, katalán népdalokat - lejekből szól a hangja. Abból a mélységből, amely csak azok sajátja, akik soha nem elégednek meg a látszattal, a könnyed megoldásokkal. Ez a belső erőtartalék hitelesíti José Carreras minden emberi és művészi megnyilvánulását. Távoli és közeli barátai aggódva kísérték figyelemmel a katalán származású lírai tenor emberfeletti küzdelmét a betegség ellen. 1988 nyarán, visszatérésekor az életbe és az operaszínpadokra, százezres tömeg köszöntötte szülővárosában, a barcelonai Diadalív előtt. Ralaf herceg „hangján” vallotta: „Vincero”, hitet téve amellett, hogy soha nem hagyja magát legyőzni... Carreras úr, mindenekelőtt az egészségi állapota felől érdeklődnék. - Köszönöm, remekül vagyok. - Mennyiben volt kénytelen életformát változtatni, mennyiben változott meg a viszonya az élet dolgaihoz? - Semennyiben. Nem változtattam hitet, gondolkodásmódot, életvitelt. Tudja, annyit beszéltek, érdeklődtek, foglalkoztak a betegségemmel az elmúlt években, hogy már magam is meguntam a témát. És őszintén szólva, nem gondolok rá. - Az ön szűkebb hazája Katalónia, Barcelona, a város, ahol született, ahol mind a mai napig él a családjával, ahol először lépett színpadra. Manapság, amikor a világon mindenütt a nemzetiségi problémák kerülnek előtérbe, mit jelent önnek katalán származása, miként formálta jellemét? - Tradíciókat jelent, egyfajta belső tartást, nemzeti büszkeséget, differenciált gondolkodásmódot. Barcelona földrajzi helyzeténél fogva mindig nyitott volt Európa, főként Franciaország felé. És nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a katalánok ma már nem számítanak elnyomott kisebbségnek. Azt vallom, hogy minél inkább lehetőségem van katalánnak lenni, annál jobb spanyol vagyok. - Nálunk is megjelent Lélekből énekelni című könyve, amelyben az éneklés folyamatát elemezve a benső életre helyezi a hangsúlyt, az örömszerzésre... - Hogy az örömért énekelek, ezt másoknak, a közönségnek, a hallgatóságnak kell érzékelnie. Kétkedés volna ilyesmit megállapítanom. A lélekkel kapcsolatban csak annyit, hogy minden művészi tevékenység motorja a lélek, az agy és a szív kombinációja. Az énekhang munkaeszköz, hangszer a lélek megszólaltatására. Hogy mit jelent számomra az éneklés? Kifejezési formát, én a hangom segítségével teremtek kapcsolatot a világgal, az emberekkel. A hangja, az alkata főleg lírai tenor szerepekre predesztinálja. Ugyanakkor időnként, például Karajaimal való együttműködése idején, hősi szerepeket is játszott, Radamest, Don Carlost stb. Egyszóval, szeret kockáztatni. - Kockázat nélkül nemcsak egy karrier, de maga az élet is unalmas. - Pályafutásának jelenlegi szakaszában mi jelenti a kockázatot? - Minden újabb találkozás a közönséggel egy újabb kockázat. Képes vagyok-e képességeim legjavát nyújtani, megőrizni az emberek bizalmát, szeretetét, nem okozni csalódást. Azok után, amint keresztülmentem, már a puszta lehetőségnek is örülök, hogy színpadra lépnetek! - Egy helyütt úgy fogalmazott, hogy a zenei igazság órája inkább a koncerttermekben ül, mint az operaszínpadokon. Tehát nagyobb erőpróbát jelent egyedül kiállni a közönség elé? - A különbség nem kizárólag nehézségi fokot jelent, mint inkább más irányú megmérettetést. Egy szólókoncertet összeállítani és előadni frakkban, esetenként csak zongorakísérettel, izgalmas feladat. Egy áriában, egy dalban egész történetet kell elmesélni, egész személyiséget formálni. Én hiszek abban, hogy egy dalban ugyanannyi érzelmet lehet tolmácsolni, mint egy háromórás operaelőadásban. Nagyon szeretek koncertezni és kimondottan frissít, ha más zenei műfajban kalandozhatok. Szeretek örökzöld melódiákat, musicaleket énekelni. - A budapesti koncerten szintén váltogatja a műfajokat? - Természetesen, áriák, zarzuelák, nápolyi dalok egyaránt szerepelnek a műsorban. És külön örömömre szolgál, hogy kedves és gyakori partnernőmmel, Tokody Ilonával léphetek fel. - Ön rendkívül szerény ember hírében áll, népszerűségét művészi kvalitása mellett ennek is köszönheti. Az úgynevezett sztárszisztémát mintha elutasítaná... -Téved, egyáltalán nem zavar, ha a munkám alapján számítok úgymond sztárnak. És igazán jóleső érzéssel tölt el, hogy annak az énekesgárdának az egyik tagja lehetek, amely ma az élvonalban áll. Azon belül már teljesen másodrendű kérdés számomra, hogy az első, a második, a harmadik helyen szerepelek-e a „ranglistán”. Korunk tenortriászaként emlegetik a Carreras-Domingo-Pavarotti „hármast”, és a sajtó gyakran riválisként állítja be önöket... - Mert azok is vagyunk, művészi értelemben vett riválisok. Nagyjából azonos a repertoárunk, azonos helyeken lépünk fel, és a közönség valósággal igényli, sőt szereti az állandó egybevetést. Ami a többit illeti, szeretetteljes, baráti kapcsolat fűz minket egymáshoz. - Végül arról a kettősségről kérdezném, amelyet könyvében is érint Carreras az ember és Carreras a művész kapcsolatáról... - Nézze, annyi bizonyos, hogy nem tudnám elképzelni az életet legfontosabb tevékenységem, az éneklés nélkül. Ugyanakkor lehetsz akármilyen nagy művész, végül is az számít, amit emberként cselekszel. Amikor vége az előadásnak és kilépek a színház kapuján, a jelmezemmel együtt az öltözőben hagyom a szerepemet és Carreras vagyok, az ember egy ember, aki mindig a mában él, és annak a társadalomnak az előnyeit és hátrányait élvezi, amely körülveszi őt. Tudom, hogy manapság minden ellene szól a romantikának, az érzelmességnek, mindazon tulajdonságoknak, amelyekkel a természet felruházott. De én egész életemmel bizonyítani szeretném, hogy lehet valaki egyszerre romantikus, lélekben erős és érzékeny az őt körülvevő világ dolgai iránt! SZENTGYÖRGYI RITA MEGJELENÉS: Budapest (1992. június) Országos (1992. december) Országos angolul (1993. január) BENNE VAN?! A CÉGEK KULCSEMBEREIT MUTATJA BE Az Állami Biztosító Rt.-nél biztosított cégek 20% kedvezményben részesülnek. ADATBANK KFT. (Budapest XIV., Angol u. 13. Tel.: 183-1726 Fax: 183-1773) 9 Elektro Citroen A jövő városi közlekedési eszközeit kétségtelenül áram hajtja majd - állítják a nagy autógyárak... És ez a jövő már itt van, legalábbis a Citroennél. Néhány napja Párizsban a PSA konszern szalonjában, a Champs Élysées-n a Kurír is részt vett a Citela névre keresztelt Elektro Citroen nemzetközi premierjén. Egyik ámulatból a másikba esett a tisztelt publikum, de tömegestül csak akkor ugrott talpra, amikor a hófehér overallba öltözött három Citroen-ember egyszerűen lekapta a négyszemélyes városi kisautó komplett karosszériáját, és feltett a helyére egy áruszállító kaszínt. Az egész metamorfózis nem tartott tovább öt percnél, de kétségtelenül ez volt a premier csúcspontja. Pedig - pestiesen szólva - az sem volt semmi, amit a Peugeot -Citroen konszern automobil-divíziójának vezetője, Jean-Yves Helmer igazgató ezt megelőzően elmondott. Kezdjük az elején. A kilencvenes évekre végleg válaszút elé került a világ autógyártása. El kell dönteni, hogy a nagyvárosokban milyen kocsikkal közlekedhetünk majd, hiszen a megváltozott társadalmi és környezetvédelmi feltételeknek a mai robbanómotor (katalizátor ide vagy oda) egyre kevésbé felel meg. Sőt! Az igazán finnyás nagyvárosokban a belső „magból” drasztikusan ki is tiltják a négykerekűeket, vagy kemény büntetőtarifákkal sújtják a mindenáron autózni akarókat. A Citroen és a Peugeot, a francia autógyártás közös zászló alá tömörült két óriása úgy érezte, hogy halaszthatatlanul itt az ideje a sorozatgyártásra is alkalmas, „szalonképes” elektrojármű megalkotásának. Szerettek volna túllépni a korábbi részmegoldásokon: a villany hajtotta postaautókon, a nehéz ólomakkumulátorokat cipelő városi kommunális járműveken és a futurista álmokat felvázoló solar-cellás „napkocsikon”. A PSA konszern La Rochelle-i kutatóközpontja ezúttal azt a feladatot kapta, hogy alkossa meg az azonnal gyártható, abszolút környezetbarát városi villanyautót, ami nem drágább a mai benzin- vagy dízelmotoros minikocsiknál, s amellyel lényegi kompromisszumok nélkül közlekedni is lehet, vagyis az akkumulátor nem merül ki az egyik saroktól a másikig. A feladatot több úton próbálják megközelíteni. Egyrészt két kis sikerautót „villamosítanak”, ezek a Citroen AX és az új Peugeot 106-os. Az első ólom- és nikkel-kadmium akkumulátoros változatok már kinn futnak a városi forgalomban, s jövőre a „flotta” ötvenre növekszik. Az igazi megoldás azonban nagy valószínűséggel nem ez lesz, hanem a párhuzamosan fejlesztett Citela, ami a már említett kutatóközpontban egy harmadik francia közlekedési óriással, a Generale de Transports et d’Industrie (GTI) közösen készült. Ennek a hangtalanul surranó „autóbuboréknak” az első nyilvános bemutatkozását élvezhettük végig a Champs Elysées-i PSA-palotában. A Citelát főleg a sűrűn lakott városrészekben lehet majd kiválóan használni, illetve az úgynevezett alvó városrészekből való bejárásra. Kicsi, kényelmes, mozgékony és barátságban van az élő környezettel. Nem csupán azért, mert 20 kilowattos villanymotorja semmilyen káros anyagot sem bocsát ki, de azért is, mert gyártásához száz százalékban újra felhasználható anyagokat alkalmaznak. Ezek legnagyobbrészt természetesen újszerű műanyagok, könnyűek és jól formázhatók, de ugyanakkor eleget tesznek az igen szigorú biztonsági követelményeknek is. A Citela teljes felépítménye, a könnyített acél sejtszerkezetű alvázrész kivételével műanyagból készült, méghozzá nagyon szemrevaló, franciás bájjal megformált fazonban. A kétajtós, függőleges hátuljú, teljes egészében hőszűrő üvegből készült, átlátszó tetejű autócska mindössze 2,96 méter hosszú és 1,55 méter széles, így a legzsúfoltabb városrészekben is könnyű vele parkolni, a városszéli P+R „dzsungelekben” pedig akár két hagyományos benzinpusztító közé is be lehet rejteni. Természetesen menetközben is minimális útfelületet vesz igénybe, s ezt nem csupán apró „alapterületének” köszönheti, de rendkívüli mozgékonyságának is. (Fordulókörének sugara csak 4,30 méter.) A buborékszerű formát külön is kihangsúlyozza a Citela érdekes futóműmegoldása. Az első kerekek nyomtára akkora, akár egy AX Citroen gépkocsié, a két hátulsó kerékpár viszont legalább fél méterrel közelebb van egymáshoz. Belül persze mindebből semmi nem érződik. Öt ember viszonylag kényelmesen elfér, persze csomagok nélkül, no de a Citelát nem is hosszú utazásokra találták ki. Hogy mekkorára? Nos, a nikkel-kadmium akkumulá torok egyszeri feltöltésével 210 kilométert mehetünk, ha nem lépjük túl a 40 kilométeres óránkénti sebességet, és nem gyorsítunk vagy lassítunk lépten-nyomon. Zsúfolt belvárosi araszolások idején persze az áram is ugyanúgy pocsékba megy, mint a benzin. Ilyenkor az elektro-Citroën csak 110 kilométert bír ki. A váratlan akkukimerülés bosszúságától persze az alkalmazott „okos” elektronikák megóvják a vezetőt: úgy osztják be a mozgásra fogható energiát, hogy némi „mentőtartalék” mindig marad. Ha ez is kifogyna, akkor segít a gyorstöltés. Ez tíz perc alatt 20 kilométeres útra elegendő szuflát nyom bele az akkukba. A teljes feltöltés természetesen időigényesebb művelet, hiszen 6-7 óráig tart, viszont nem kell hozzá semmilyen különleges szerkezet, a töltőkábel villásdugóját be kell nyomni a legközelebbi konnektorba. A Citelát egyébként akku nélkül árulják majd, jóval olcsóbban, mint a mostani, hasonló kategóriájú kiskocsikat. Végső fokon mégsem lesz olcsóbb, hiszen a tizenöt évig üzemképes „szuper” akkuért, amit külön kell megvenni, pontosan kifizetjük a különbözetet. A boltokba 1995-től kerül, s mint mondták, 50 ezres szériával indítanak. A párizsi bemutatón jelen volt magyar márkaképviselet szerint, Budapesten máris lenne rá kereslet. TAR ANDRÁS Képeink a premieren készültek. Egymondatos jellemzés: bizarr kis autó, különösen hátulnézetben