Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2. ­ A Terjeszkedik a „Macibank" Azt hiszem - köszönhetően a jól sikerült reklámnak - min­denki kívülről fújja már, hogy az ország 3200 postahivatalában jut hozzá a pénzéhez az, aki a Postabankot választotta. Ám egy olyan nagy és komoly bank, mint a Postabank és Takarék­­pénztár, ma már nem éri be annyival, hogy kisebb-nagyobb postafiókokban nyújtja szolgál­tatásait a kedves ügyfélnek. - Az első normális, tágas, ügyfélcentrikus helyiség két klasszissal jobb, mint az eddigi­ek- - így mutatta be a budapes­ti, Sallai Imre utcai vadonatúj bankfiókot Princz Gábor elnök­vezérigazgató. Az építészetileg ragyogóan megoldott, elegáns fiók a mennyezetre szerelt ra­gyogó halogénizzók fényében fürdik. A kellemes, visszafogott színek pihentetik a szemet. A négyszáz négyzetméteren iga­zán nem érezheti azt az ügyfél, hogy szorosan mögötte áll a kö­vetkező. A bankszakma is kezd intimmé válni idehaza: az újli­pótvárosi fiókban még arra is van lehetőség, hogy aki igényli, félrevonulhat egy másik helyi­ségbe, ügyeit elintézendő. Vé­gül is nem tartozik mindenkire, ki mennyi pénzzel távozik, mek­kora hitelt kér. Budapest „alul­­bankosított” - állítják a szak­emberek. A „Macibank” min­dent megtesz, hogy ezen változ­tasson. Váci úti székházukban, az Erzsébet körúton és a Kos­suth téren terveznek a közeljö­vőben új fiókot nyitni, vala­mennyi helyen igyekeznek a hozzájuk fordulók kedvében jár­ni, korai nyitással, meghosszab­bított pénztári órákkal, amellyel túltesznek a nyugat-európai banki gyakorlaton is. (TÓTH) Tervek e város alatt (Folytatás az 1. oldalról) A metróvonalat később Budán az Etele tér, Pesten a Bosnyák tér irányába hosszabbítanák meg. Persze a 13,5 kilométe­res szakasz, s a 16 állomás megépítése milliárdokba kerül majd. Ha viszont elkészül, a Rákóczi úton a maihoz képest feleannyi buszra lesz csak szükség, s a Móricz Zsigmond körtéri és a Kosztolányi De­zső téri autóbusz-pályaudva­rokat is ki lehetne vinni a metróvégállomásokhoz. A fő­városi képviselők még vitáz­nak arról, hogy a metró a Kál­vin tértől az Astoriához men­­jen-e, vagy a Blaha Lujza tér­nél, esetleg a Keletinél talál­kozzék a kettes metróval. A szakemberek szerint a realitásokat figyelembe véve legalább harminc évet kell még várnunk ahhoz, hogy Budafokot és Rákospalotát föld alatti tömegközlekedés kösse össze. Az viszont biztos, hogy a főváros képviselői hol­nap a közlekedési minisztéri­umban tárgyalnak az új met­róvonal megvalósíthatóságá­ról. A Városháza szakértői már tavasszal szeretnék kiírni ez ügyben a pályázatot. Ehhez elengedhetetlen a kormány­zattal való megállapodás, hi­szen a világ egyetlen országá­ban sem fordult még elő, hogy új metróvonal állami tá­mogatás nélkül épült volna. K.Á. Sínen a lopás Dézsmálják a vasúti szállítmányokat, jelentős anyagi kár éri a vasút igazgatóságokat. Az eltulajdonított értékek összege meghaladja a százmilliót évente. A rendőrök ritkán jutnak el az elkövetőkig, a nyomozások eredményessége tíz százalék alatt van - ezt dr. Tóth László rendőr ezredestől, a pécsi kapitányság vezetőjétől tudtuk meg. A MÁV kezdeményezésére január 1-jétől Pécsett ismét van (Miskolc és Debrecen után) vasúti rendőrállomás. Az 1979 májusában felszámolt belügyi szerveket újraélesztik. Detektívek vigyáznak az utasok és a szállított küldemények biztonságára. Nem titok, hogy az elkövetők egy része a vasúti dolgozók köréből kerül ki. Vannak köztük informátorok, akik közük társaikkal, hogy például a 17. vágányra mikor érkezik színes televíziókkal teli vagon. A tolvajoknak csak ki kell szedniük a televíziót. A megelőzés érdekében fegyveres kíséretet kap például a Budapest-Murakeresztúr között közlekedő tehervonat, amelyen értékes gépkocsikat szállítanak. A labdarúgó-mérkőzésre érkező nehézfiúk sem jutnak el a célállomásra. A szurkolóknak jóindulattal sem nevezhető személyeket a rendőrök leszedik a vonatról. Az ORFK engedélye alapján létesített új rendőri egységeknek nehéz dolguk lesz. A MÁV-nál nem elegendőek a rendőri ismeretek. A sínek mellé beosztott nyomozóknak a vasúti közlekedés rejtelmeibe is be kell hatolniuk. SZABÓ P. FERENC OZONDÚS NAGYVÁROSOK Miközben aggódunk a magas légkör ózonrétegének elvéko­­nyodása miatt, egyre több fi­gyelem fordul az alacsonyabb légréteg ózontartalmának mérgező volta felé! A nagyvá­rosi élet ugyanis termeli ezt az anyagot. A levegőbe került nitrogén-oxidok és a gépko­csik füstjének el nem égett karma és szénhidrogénje segít a háromatomos oxigénmole­kula, az ózon létrejöttében. A WHO, az egészségügyi világszervezet ajánlásokat dol­gozott ki az emberi környezet megengedhető maximális ózontöménységére. Kísérle­tekből kiderült azonban, hogy a megadott határérték túl ma­gas. Könnyű fizikai munkát végző személyeket tettek ki az ajánlott határértéknek megfe­lelő ózonkoncentrációnak, és a tüdőhólyagocskákból sejt-, il­letve folyadékmintát vettek. Ennek elemzése szerint olyan élettani és kémiai változások történnek az ózon hatására a szervezetben, amelyek csök­kentik a baktériumok elleni védekezőképességet, ugyanak­kor növelik a szervezet gyulla­dásokra és allergiára való haj­lamát. Megváltozik az egyik prosztaglandin (az immun­­rendszert vezérlő hormonter­mészetű anyag) termelése is. Mindez önmagában nem volna baj, mert az ember ehhez hoz­zászokhat. A Nap ultraibolya fénye ugyanis, amely a lég­­szennyezés jelenlétében az ózonért felelős, a magas he­gyekben szennyezés nélkül is előállítja azt - és ott is élnek emberek. Csakhogy a nagyvá­rosokban nem állandó a klíma, és ezért nem lehet hozzászokni az ózon tartós jelenlétéhez! Mindez a nagyvárosi klíma kutatásának új tudományos hajtásához tartozik. Ez nem­csak az ózonkoncentrációval, hanem más - szervezetre ha­tó - körülményekkel is fog­lalkozik, éspedig lélektani szempontból! Úgy látszik ugyanis, hogy a „meteoropáti­­áért”, vagyis az időjárás-válto­zásra való túlzott érzékenysé­gért felelős tényezők mérésére lassan alkalmassá válik a kör­nyezetvédelmi „monitorrend­szer”. A hangulatváltozások, ezzel a figyelemösszpontosítás és a munkaképesség változásai sok millió dollárt (nálunk fo­rintot) jelentenek a gazdaság­ban. Érthető, hogy egyre több összetevő alakulásáról tájékoz­tatják rendszeresen a lakossá­got; a nyugat-európai városok­ban ezek közé tartozik az ózonkoncentráció is. F.L. ki gondolná: ettől lesz ózondús a levegő?! ­ Több ezer sült csirke Majd harmincezer másfél kilós csirke sült meg Sze­­ged-Szőreg egyik tanyáján az óév utolsó napján. Ne irigykedjen a kedves olvasó! A fenti mennyiség nem a szegedi szórakozóhelyeken felállított asztalok hideg­tálait ékesítette, sajnos. A csirkék sorsa sokkal próza­ibb. Egy vállalkozó bérelte a szegedi állami gazda­ságtól a lángok martalékává lett nád- és palatetős kő­épületet. Az építményben keletkezett kár az első fel­mérések szerint több mint ötmillió, a „sült csirkék” ára pedig 3 millió 209 ezer forintra tehető. A tűz oká­nak megállapítása folya­matban van. Az már biztos, hogy nem az óévbúcsúztató petárdák okozták, mint egy-két kisebb tüzet a sze­gedi lakásokban. OLÁH ­ A BKV ÚSZIK AZ ÁRRAL (Folytatás az 1. oldalról) Reggel hét óra. Moszkva tér, bérletpénztár. Az öt­hat ablak előtt talán tí­zen, ha állnak. A hölgy előttem kettő darab je­gyet kér. Apróval fizet.­­ A bérletet nem tu­dom egyben kifizetni, sok nekem az a nyolc­százhatvan forint. Ha vi­szont ügyesen csinálom, még spórolni is tudok a jegyekkel. Ne kérdezze, hogyan, nem adok tippe­ket. A pénztáros kis­asszonyhoz beszűrődik a beszélgetés. Cinkosan mosolyog. Nem mintha neki érdeke lenne a mi­nél több vevő... Ma még nem lesz nagy forgalom, mondja. Felém tartja az első megkezdett tömböt: alig száz jegy kelt el. Ez jóval kevesebb a szoká­sosnál, de majd csak be­indul a bolt. Bár az ellenőrök ed­dig sem örvendtek köz­­tiszteletnek, ezután bizo­nyára még kevésbé sze­retik majd őket a főváro­si bliccelők. A legutóbbi emelések óta többször bántalmazták is - nem­csak csípős megjegyzé­sekkel - a munkájukat végző BKV-sokat, akik egyébként több különle­ges módszert fejlesztet­tek ki például a profi bér­lethamisítók ellen. - Szigorodik az el­lenőrzés - mondja Kel­tai István, a BKV keres­kedelmi főosztályvezető­je -, s emelkedik a bír­ság összege is. A hely­színen a korábbi négy­száz helyett hatszázat fi­zetnek a jegy nélkül uta­zók, csekk ellenében harminc napon belül szintén ez a büntetés összege. Amennyiben valaki túllépi a fizetési határidőt, további ezer­kétszáz forint késedelmi díjat kell a közlekedési vállalathoz befizetnie. Ez összesen ezernyolcszáz forint. Nagy összeg, igaz. Jóval nagyobb, mint a drágának neve­zett nyolcszázhatvan fo­rintos bérlet ára. CS. E. 3 / C éveink, új évünk Igazán nem vádolhatom magamat­­ magunkat­­ azzal, hogy a Kurír történetének másfél éve alatt túl sokszor kértük volna fi­gyelmüket saját dolgaink miatt. Sőt, az induló lapszám - 1990. július 2-a - is szerkesztői beköszöntő nélkül jelent meg, ami mi­att akár udvariatlansággal is vádolhatóak lettünk volna. De mi úgy gondoltuk - s úgy gondoljuk ma is -, hogy belső gondja­inkkal vagy örömeinkkel nem fárasztjuk önöket; elképzelésein­ket, terveinket, szándékainkat pedig vagy tükrözi a produktum, vagy magyarázkodhatunk napestig, az sem segít. Ezzel együtt is, engedtessék meg a főszerkesztőnek, hogy a III. évfolyam első számában egy kis számvetést végezzen. 1990. július 2-a óta megjelent 511 reggeli és 376 délutáni Kurír. Ebben a III. évfolyam első számai nincsenek benne, csakúgy, mint ahogy megyei kiadásunk, a Fejér Kurír sincs. Merthogy idő­közben már ez is van nekünk. Az induláskor hetente hat napon jelentünk meg reggel, s ötször délután, tavaly januártól pedig már vasárnap is. Azóta hetente tizenkét Kurír készül. Most decemberben indítottuk szombati számaink szatirikus mellékletét, a Kurír Elefántot, péntekenként pedig egy nyolc­oldalas autós összeállítást találnak. A január is nagy változáso­kat ígér: egy egyedülálló technikai lehetőséggel, s a CNN te­levíziós hírcsatornával kötött exkluzív szerződés birtokában megújul a délutáni lap, amihez, reméljük, egy többmilliós la­kást ígérő játék is csak kedvet csinálhat. S még egy adat, ami mindennél többet mond: másfél év alatt a Kurír az ország harmadik legnagyobb napilapja lett. Köszönet ezért önöknek! Ennyit a Kurírról, a napilapról, s most még néhány szót a Ku­rír Részvénytársaságról is. A Kuríron kívül további öt lap tulaj­donosai, kiadói vagyunk. Legújabb gyermekünk az Európa heti hírmagazin, amely immár II. évfolyamába lépett. Mi adjuk ki az ország legnagyobb havilapját, a Családi Lapot, s a Kurír Rész­vénytársaságé a legkedveltebb szaklap, a negyedévenként megje­lenő Magyar Konyha is. A Turizmus című kéthetenként megjele­nő kiadványunk az idegenforgalom szaklapja, s negyvenszázalé­kos tulajdonosai vagyunk a Boomnak, amely az „első tízezer lap­ja”, a vezető menedzserréteg havilapja. Ez tehát hat lap, amelyeket - részben - az ugyancsak álta­lunk üzemeltetett fekete-fehér fényszedő rendszerrel állítunk elő. Ez a gépegység az országban az egyik legnagyobb, s most vásároltuk meg ugyanezt színesben. Ettől kezdve tehát a Ku­rír technikai bázisa is irigylésre méltó helyezést jelent. S mindezt tetézi, hogy az év végén eddigi Hajós utcai bázisunk­ról elköltöztünk: egy Hajnóczy utcai nyolcszintes irodaház homlokzatán virít ettől kezdve a Kurír névtáblája. S hogy a csupa jó hírt legalább valamelyest ellensúlyozni pró­báljuk: amikor megvásárolták kedvenc lapjukat, talán észrevették, hogy a szokásos 12,50 helyett ezúttal 14,40-et kellett fizetniük a Kurírért. Sok okunk lehetne a magyarázkodásra, de hát ezt - lásd mint fent - nem tesszük. Talán elég legyen annyi, hogy mi, sokakkal ellentétben mindössze 15,2 százalékos áremelést hajtot­tunk végre. Szombati, vasárnapi számaink ára 14,50-ről 16,60-ra változik, ez még kevesebb, 14,4 százalékos áremelés. Talán ez a szerény emelés is jelzi a Kurír erejét, hiszen ebben a világban, amelyen 30-40 százalékos az infláció, a kamat és a „szokásos” áremelés mértéke, mi megelégszünk ennek a felével. A 14,40 dacára engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében kedves mindannyiuknak boldog új esztendőt kívánjak! SZŰCS GÁBOR (________________________________________)

Next