Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)
1992-01-02 / 1. szám
1992. január 2. A Terjeszkedik a „Macibank" Azt hiszem - köszönhetően a jól sikerült reklámnak - mindenki kívülről fújja már, hogy az ország 3200 postahivatalában jut hozzá a pénzéhez az, aki a Postabankot választotta. Ám egy olyan nagy és komoly bank, mint a Postabank és Takarékpénztár, ma már nem éri be annyival, hogy kisebb-nagyobb postafiókokban nyújtja szolgáltatásait a kedves ügyfélnek. - Az első normális, tágas, ügyfélcentrikus helyiség két klasszissal jobb, mint az eddigiek- - így mutatta be a budapesti, Sallai Imre utcai vadonatúj bankfiókot Princz Gábor elnökvezérigazgató. Az építészetileg ragyogóan megoldott, elegáns fiók a mennyezetre szerelt ragyogó halogénizzók fényében fürdik. A kellemes, visszafogott színek pihentetik a szemet. A négyszáz négyzetméteren igazán nem érezheti azt az ügyfél, hogy szorosan mögötte áll a következő. A bankszakma is kezd intimmé válni idehaza: az újlipótvárosi fiókban még arra is van lehetőség, hogy aki igényli, félrevonulhat egy másik helyiségbe, ügyeit elintézendő. Végül is nem tartozik mindenkire, ki mennyi pénzzel távozik, mekkora hitelt kér. Budapest „alulbankosított” - állítják a szakemberek. A „Macibank” mindent megtesz, hogy ezen változtasson. Váci úti székházukban, az Erzsébet körúton és a Kossuth téren terveznek a közeljövőben új fiókot nyitni, valamennyi helyen igyekeznek a hozzájuk fordulók kedvében járni, korai nyitással, meghosszabbított pénztári órákkal, amellyel túltesznek a nyugat-európai banki gyakorlaton is. (TÓTH) Tervek e város alatt (Folytatás az 1. oldalról) A metróvonalat később Budán az Etele tér, Pesten a Bosnyák tér irányába hosszabbítanák meg. Persze a 13,5 kilométeres szakasz, s a 16 állomás megépítése milliárdokba kerül majd. Ha viszont elkészül, a Rákóczi úton a maihoz képest feleannyi buszra lesz csak szükség, s a Móricz Zsigmond körtéri és a Kosztolányi Dezső téri autóbusz-pályaudvarokat is ki lehetne vinni a metróvégállomásokhoz. A fővárosi képviselők még vitáznak arról, hogy a metró a Kálvin tértől az Astoriához menjen-e, vagy a Blaha Lujza térnél, esetleg a Keletinél találkozzék a kettes metróval. A szakemberek szerint a realitásokat figyelembe véve legalább harminc évet kell még várnunk ahhoz, hogy Budafokot és Rákospalotát föld alatti tömegközlekedés kösse össze. Az viszont biztos, hogy a főváros képviselői holnap a közlekedési minisztériumban tárgyalnak az új metróvonal megvalósíthatóságáról. A Városháza szakértői már tavasszal szeretnék kiírni ez ügyben a pályázatot. Ehhez elengedhetetlen a kormányzattal való megállapodás, hiszen a világ egyetlen országában sem fordult még elő, hogy új metróvonal állami támogatás nélkül épült volna. K.Á. Sínen a lopás Dézsmálják a vasúti szállítmányokat, jelentős anyagi kár éri a vasút igazgatóságokat. Az eltulajdonított értékek összege meghaladja a százmilliót évente. A rendőrök ritkán jutnak el az elkövetőkig, a nyomozások eredményessége tíz százalék alatt van - ezt dr. Tóth László rendőr ezredestől, a pécsi kapitányság vezetőjétől tudtuk meg. A MÁV kezdeményezésére január 1-jétől Pécsett ismét van (Miskolc és Debrecen után) vasúti rendőrállomás. Az 1979 májusában felszámolt belügyi szerveket újraélesztik. Detektívek vigyáznak az utasok és a szállított küldemények biztonságára. Nem titok, hogy az elkövetők egy része a vasúti dolgozók köréből kerül ki. Vannak köztük informátorok, akik közük társaikkal, hogy például a 17. vágányra mikor érkezik színes televíziókkal teli vagon. A tolvajoknak csak ki kell szedniük a televíziót. A megelőzés érdekében fegyveres kíséretet kap például a Budapest-Murakeresztúr között közlekedő tehervonat, amelyen értékes gépkocsikat szállítanak. A labdarúgó-mérkőzésre érkező nehézfiúk sem jutnak el a célállomásra. A szurkolóknak jóindulattal sem nevezhető személyeket a rendőrök leszedik a vonatról. Az ORFK engedélye alapján létesített új rendőri egységeknek nehéz dolguk lesz. A MÁV-nál nem elegendőek a rendőri ismeretek. A sínek mellé beosztott nyomozóknak a vasúti közlekedés rejtelmeibe is be kell hatolniuk. SZABÓ P. FERENC OZONDÚS NAGYVÁROSOK Miközben aggódunk a magas légkör ózonrétegének elvékonyodása miatt, egyre több figyelem fordul az alacsonyabb légréteg ózontartalmának mérgező volta felé! A nagyvárosi élet ugyanis termeli ezt az anyagot. A levegőbe került nitrogén-oxidok és a gépkocsik füstjének el nem égett karma és szénhidrogénje segít a háromatomos oxigénmolekula, az ózon létrejöttében. A WHO, az egészségügyi világszervezet ajánlásokat dolgozott ki az emberi környezet megengedhető maximális ózontöménységére. Kísérletekből kiderült azonban, hogy a megadott határérték túl magas. Könnyű fizikai munkát végző személyeket tettek ki az ajánlott határértéknek megfelelő ózonkoncentrációnak, és a tüdőhólyagocskákból sejt-, illetve folyadékmintát vettek. Ennek elemzése szerint olyan élettani és kémiai változások történnek az ózon hatására a szervezetben, amelyek csökkentik a baktériumok elleni védekezőképességet, ugyanakkor növelik a szervezet gyulladásokra és allergiára való hajlamát. Megváltozik az egyik prosztaglandin (az immunrendszert vezérlő hormontermészetű anyag) termelése is. Mindez önmagában nem volna baj, mert az ember ehhez hozzászokhat. A Nap ultraibolya fénye ugyanis, amely a légszennyezés jelenlétében az ózonért felelős, a magas hegyekben szennyezés nélkül is előállítja azt - és ott is élnek emberek. Csakhogy a nagyvárosokban nem állandó a klíma, és ezért nem lehet hozzászokni az ózon tartós jelenlétéhez! Mindez a nagyvárosi klíma kutatásának új tudományos hajtásához tartozik. Ez nemcsak az ózonkoncentrációval, hanem más - szervezetre ható - körülményekkel is foglalkozik, éspedig lélektani szempontból! Úgy látszik ugyanis, hogy a „meteoropátiáért”, vagyis az időjárás-változásra való túlzott érzékenységért felelős tényezők mérésére lassan alkalmassá válik a környezetvédelmi „monitorrendszer”. A hangulatváltozások, ezzel a figyelemösszpontosítás és a munkaképesség változásai sok millió dollárt (nálunk forintot) jelentenek a gazdaságban. Érthető, hogy egyre több összetevő alakulásáról tájékoztatják rendszeresen a lakosságot; a nyugat-európai városokban ezek közé tartozik az ózonkoncentráció is. F.L. ki gondolná: ettől lesz ózondús a levegő?! Több ezer sült csirke Majd harmincezer másfél kilós csirke sült meg Szeged-Szőreg egyik tanyáján az óév utolsó napján. Ne irigykedjen a kedves olvasó! A fenti mennyiség nem a szegedi szórakozóhelyeken felállított asztalok hidegtálait ékesítette, sajnos. A csirkék sorsa sokkal prózaibb. Egy vállalkozó bérelte a szegedi állami gazdaságtól a lángok martalékává lett nád- és palatetős kőépületet. Az építményben keletkezett kár az első felmérések szerint több mint ötmillió, a „sült csirkék” ára pedig 3 millió 209 ezer forintra tehető. A tűz okának megállapítása folyamatban van. Az már biztos, hogy nem az óévbúcsúztató petárdák okozták, mint egy-két kisebb tüzet a szegedi lakásokban. OLÁH A BKV ÚSZIK AZ ÁRRAL (Folytatás az 1. oldalról) Reggel hét óra. Moszkva tér, bérletpénztár. Az öthat ablak előtt talán tízen, ha állnak. A hölgy előttem kettő darab jegyet kér. Apróval fizet. A bérletet nem tudom egyben kifizetni, sok nekem az a nyolcszázhatvan forint. Ha viszont ügyesen csinálom, még spórolni is tudok a jegyekkel. Ne kérdezze, hogyan, nem adok tippeket. A pénztáros kisasszonyhoz beszűrődik a beszélgetés. Cinkosan mosolyog. Nem mintha neki érdeke lenne a minél több vevő... Ma még nem lesz nagy forgalom, mondja. Felém tartja az első megkezdett tömböt: alig száz jegy kelt el. Ez jóval kevesebb a szokásosnál, de majd csak beindul a bolt. Bár az ellenőrök eddig sem örvendtek köztiszteletnek, ezután bizonyára még kevésbé szeretik majd őket a fővárosi bliccelők. A legutóbbi emelések óta többször bántalmazták is - nemcsak csípős megjegyzésekkel - a munkájukat végző BKV-sokat, akik egyébként több különleges módszert fejlesztettek ki például a profi bérlethamisítók ellen. - Szigorodik az ellenőrzés - mondja Keltai István, a BKV kereskedelmi főosztályvezetője -, s emelkedik a bírság összege is. A helyszínen a korábbi négyszáz helyett hatszázat fizetnek a jegy nélkül utazók, csekk ellenében harminc napon belül szintén ez a büntetés összege. Amennyiben valaki túllépi a fizetési határidőt, további ezerkétszáz forint késedelmi díjat kell a közlekedési vállalathoz befizetnie. Ez összesen ezernyolcszáz forint. Nagy összeg, igaz. Jóval nagyobb, mint a drágának nevezett nyolcszázhatvan forintos bérlet ára. CS. E. 3 / C éveink, új évünk Igazán nem vádolhatom magamat magunkat azzal, hogy a Kurír történetének másfél éve alatt túl sokszor kértük volna figyelmüket saját dolgaink miatt. Sőt, az induló lapszám - 1990. július 2-a - is szerkesztői beköszöntő nélkül jelent meg, ami miatt akár udvariatlansággal is vádolhatóak lettünk volna. De mi úgy gondoltuk - s úgy gondoljuk ma is -, hogy belső gondjainkkal vagy örömeinkkel nem fárasztjuk önöket; elképzeléseinket, terveinket, szándékainkat pedig vagy tükrözi a produktum, vagy magyarázkodhatunk napestig, az sem segít. Ezzel együtt is, engedtessék meg a főszerkesztőnek, hogy a III. évfolyam első számában egy kis számvetést végezzen. 1990. július 2-a óta megjelent 511 reggeli és 376 délutáni Kurír. Ebben a III. évfolyam első számai nincsenek benne, csakúgy, mint ahogy megyei kiadásunk, a Fejér Kurír sincs. Merthogy időközben már ez is van nekünk. Az induláskor hetente hat napon jelentünk meg reggel, s ötször délután, tavaly januártól pedig már vasárnap is. Azóta hetente tizenkét Kurír készül. Most decemberben indítottuk szombati számaink szatirikus mellékletét, a Kurír Elefántot, péntekenként pedig egy nyolcoldalas autós összeállítást találnak. A január is nagy változásokat ígér: egy egyedülálló technikai lehetőséggel, s a CNN televíziós hírcsatornával kötött exkluzív szerződés birtokában megújul a délutáni lap, amihez, reméljük, egy többmilliós lakást ígérő játék is csak kedvet csinálhat. S még egy adat, ami mindennél többet mond: másfél év alatt a Kurír az ország harmadik legnagyobb napilapja lett. Köszönet ezért önöknek! Ennyit a Kurírról, a napilapról, s most még néhány szót a Kurír Részvénytársaságról is. A Kuríron kívül további öt lap tulajdonosai, kiadói vagyunk. Legújabb gyermekünk az Európa heti hírmagazin, amely immár II. évfolyamába lépett. Mi adjuk ki az ország legnagyobb havilapját, a Családi Lapot, s a Kurír Részvénytársaságé a legkedveltebb szaklap, a negyedévenként megjelenő Magyar Konyha is. A Turizmus című kéthetenként megjelenő kiadványunk az idegenforgalom szaklapja, s negyvenszázalékos tulajdonosai vagyunk a Boomnak, amely az „első tízezer lapja”, a vezető menedzserréteg havilapja. Ez tehát hat lap, amelyeket - részben - az ugyancsak általunk üzemeltetett fekete-fehér fényszedő rendszerrel állítunk elő. Ez a gépegység az országban az egyik legnagyobb, s most vásároltuk meg ugyanezt színesben. Ettől kezdve tehát a Kurír technikai bázisa is irigylésre méltó helyezést jelent. S mindezt tetézi, hogy az év végén eddigi Hajós utcai bázisunkról elköltöztünk: egy Hajnóczy utcai nyolcszintes irodaház homlokzatán virít ettől kezdve a Kurír névtáblája. S hogy a csupa jó hírt legalább valamelyest ellensúlyozni próbáljuk: amikor megvásárolták kedvenc lapjukat, talán észrevették, hogy a szokásos 12,50 helyett ezúttal 14,40-et kellett fizetniük a Kurírért. Sok okunk lehetne a magyarázkodásra, de hát ezt - lásd mint fent - nem tesszük. Talán elég legyen annyi, hogy mi, sokakkal ellentétben mindössze 15,2 százalékos áremelést hajtottunk végre. Szombati, vasárnapi számaink ára 14,50-ről 16,60-ra változik, ez még kevesebb, 14,4 százalékos áremelés. Talán ez a szerény emelés is jelzi a Kurír erejét, hiszen ebben a világban, amelyen 30-40 százalékos az infláció, a kamat és a „szokásos” áremelés mértéke, mi megelégszünk ennek a felével. A 14,40 dacára engedjék meg, hogy valamennyiünk nevében kedves mindannyiuknak boldog új esztendőt kívánjak! SZŰCS GÁBOR (________________________________________)