Kurír - reggeli kiadás, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-01 / 31. szám

4 SORTŰZ DIÁKOKRA Koszovóban szeptember óta tilos az albán nyelvű oktatás. Mégis taníttatják gyerekeiket a Szerbia legdélibb csücskében élő albánok: iskoláikat magánházaknál rendezték be. Tegnap egy ilyen iskolát rohamozott meg a rendőrség, mert ott - a tilalom ellenére is - tanítottak. A szerb rendő­rség és a belügyminisztérium alakulatai teg­nap reggel a koszovói Ucse faluban tüzet nyitottak az egyik magánháznál tanulókra. A hírügynökségek szerint egy ember halt meg, míg több megsebesült. Koszovóban a szeptemberben elrendelt tilalom miatt 67 ezer középiskolás és több mint 100 ezer általános iskolás jár a magánházas iskolákba, de január eleje óta már ez a fajta okta­tás is tilos a Szerb Szocialista Köztársaság Koszovói Oktatás­ügyi Minisztériumának döntése értelmében. A tegnapi ese­ményekről érdeklődtünk a Koszovói Demokratikus Liga (KDL) pristinai központjában.­­ A rendőrség akkor vette körbe az egyik tcsei házat, ami­kor a magántanításról a gyerekek kimentek az ötperces szü­netre. Az egyik diák apja megpróbálta tisztázni a helyzetet, de a rendőrség tüzet nyitott rá. Az ő magyarázatuk szerint követ akart dobni egy rohamrendőrre. A szülőn kívül agyon­lőtték a ház tulajdonosát is, aki kirohant, hogy a gyerekeket beterelje a házba. - Sebesültek is voltak? - Hárman megsebesültek, de újabb adatokat nem tudok mondani, mivel a KDL helyszínre utazott küldöttsége eddig nem tudott jelentkezni. Igaz, keringenek olyan hírek is, hogy a történtek után kivezényelt erősítés és a két helikopter el­hagyta a 150 házból álló kis falucskát, más hírforrások viszont azt jelezték, hogy további rohamkocsikat vezényeltek oda. - Miért? - Azért, mert a környező falvak lakosai elindultak, hogy a faluban élő 1500 ember segítségére siessenek. Ezért rendel­tek oda belügyes osztagokat. Egyes hírek szerint a hadsereget is ki akarták vezényelni... . - Az albán nyelvű oktatás megoldásáról tudtommal a közel­múltban tárgyalások folytak a szerb illetékesek és az albán küldöt­tek között... - Igen, egy héttel ezelőtt kezdődtek meg az amerikai nagykövetség helyszínen tartózkodó munkatársának közvetí­tésével, de a szerb fél tegnapelőtt a megbeszélések elhalasztá­sát kérte, majd amikor ismét tárgyalni kellett volna, szerb részről ismét elutasítás volt a válasz. Megint ott tartunk, ahol szeptemberben álltunk: az iskolák bezárva, a tanárok letartóz­tatásban, a diákok magánházaknál... A baj az, hogy most már ott sem lehet tanulni, mert a házigazda lelövése után ugyan ki meri befogadni a tanulni akaró fiatalokat? SZABÓ F. FERENC A kincses sziget Vajon melyik ország lesz az idén a világ leggyorsabb gaz­dasági növekedést felmutató országa? - tette föl a kér­dést nemrég egy brit gazda­sági szaklap. A válasz több mint megdöbbentő: Pápua Új-Guinea. Mielőtt bonyo­lult fejtegetéseket hallanánk a csendes-óceáni szigetor­szág meglepő gazdasági fel­lendülésének lehetséges oka­iról, két szóban megadhatjuk a választ: arany és olaj. Amennyiben a Westpac nevű ausztrál bank számítá­sai valóra válnak, Pápua Új- Guinea nemzeti összterméke 1992-ben 17 százalékkal fog emelkedni a tavalyi 8 száza­lékos növekedés után. Csak­nem három évvel ezelőtt Bougainville szigetén bezár­ták az összes réz- és aranybá­nyát, miután föllázadtak a ki­semmizett földtulajdonosok, és fegyveres szakadár cso­portok megpróbálták saját jogaikat érvényesíteni. Ez súlyos érvágást jelentett az államkasszának, ráadásul a fontos exportcikkek - a ká­vé és a kakaó - világpiaci ára is mélypontra zuhant. Bár ezek a bányák még nem nyílnak meg, a gazdasági nö­vekedést (ha magát a gazda­ságot nem is) ismét az arany bányászata lendítheti föl. Az idén megduplázódik e ne­mesfém kitermelése két olyan bányában, amelyeket 1990-ben nyitottak meg. S ha megkezdődik a Libirben felfedezett aranymező kiak­názása, amelyhez hasonló nagyságú állítólag Dél-Afri­­kán kívül sehol sem találha­tó, az a világ hatodik legna­gyobb aranytermelőjévé te­heti Pápua Új-Guineát. Ezt egyelőre a földtulajdon körül kialakult viták akadályozzák. Ami a fekete aranyat illeti, a katubui olajmező az év végé­re naponta 130 ezer hordó termelésére lesz képes, s en­nek java része exportra megy. Az ásványkincsek eladása azonban nem biztos, hogy lényegesen javíthatja az át­lagember életét: a bányászat a munkaképes lakosságnak mindössze a fél százalékát foglalkoztatja. Az tehát már a kormányzaton múlik, hogy bölcsen gazdálkodik-e majd a megszerzett jövedelemmel. M.I A nemzeti össztermék is szép lesz g?­o? Küldjön egy szívet !'Bálint napján! február 14., Bálint napja a világ sori országában különleges esemény. ‘Ekkor küldenek­ üzenetet egymásnak a szerelmesek, az egykori Hűséges és Hűtlen kedvesek, ütlegszólamhatja plátói Hódolók, és vallomásra fakadnak, még az érzelmeiket magukban tartók is. A Bálint-nap ugyanis éppen erre kínál egy évben egyszer kiváló lehetőséget. Ezen a napon - a tavalyihoz hasonlóan -mi is közöljük, az Önök­ üzeneteit, vallomásait és rövid írásait a­­Kurírban. Legkésőbb február 5-ig küldje be levélben sze­rkesz­tőségünk címére •­ 1122 Budapest, Grajnóczy utca 7-9. A borítékra kérjük,írják rá: „Kalen­tin-nap". Ne feledje! február 14-én, pénteken a reggeli Kurírban talán Önnek,­­ szól egy „rejtjeles" üzenet! KÉMFOGÁS A leghíresebb és legeredményesebb, Észak-Írországban működő brit spicli saját tevékenységének esett áldozatá­ul, valamint annak a rendszernek, amelyen belül maga is ügyködött. Bryant, Nelsont kifejezetten azért rendelték Németországból Észak-Írországba, hogy az UDA pro­testáns terrorszervezetbe beépülve dolgozzon a brit had­seregnek. Két éven át szeme és füle volt a hatóságoknak Belfast protestáns negyedeiben, s nem kevesebb, mint 730 fülest adott le a különböző személyek ellen tervezett terrorakciók részleteiről. Ezzel állítólag 200 embert mentett meg a nagyon is valószínű haláltól. Nem téve­dés, protestáns terrorakciókról van szó, amelyekről jóval kevesebbet hallani, mint a katolikusok által pártolt Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tetteiről. E szervezet poli­tikai szárnyának főideológusa, Jerry Adams pedig épp Nelsonnak köszönheti életét: őt állítólag a brit biztonsá­gi erők egyik egysége akarta eltenni láb alól. Bukását viszont Nelson a hadsereg Stevens Informá­ciós Csoport elnevezésű különítményének köszönheti, amely a biztonsági erők és a hadsereggel együttműködő félkatonai szervezetek közötti feszültségeket, rivalizálást igyekszik feltárni. A hadsereg Ezredes fedőnevű ügynö­ke elmondta, hogy ezekről az ellentétekről mind a ren­dőrségnek, mind pedig a hadseregnek már két évvel eze­lőtt is tudomása volt. Az ezredes megjegyezte: a brit be­lügyminisztérium kémeknek adott útmutatásai mellesleg inkább emlékeztetnek kelet-londoni rablóbandák mód­szereire, mintsem arra, amivel az észak-írországi profi terroristaellenes alakulatoknak operálniuk kellene. Nelsonnak - akit tárgyalása során az Ezredes úgy jellemzett, mint bátor, a hadsereghez lojális embert, aki előbbre valónak tartja a terrorizmus elleni küzdelmet, mint saját biztonságát - konkrétan az lett a veszte, hogy információjával megmentette Jerry Adams életét: ennek az ügynek a felgöngyölítése során ugyanis 20 íz­ben bizonyították rá, hogy különböző okokból lényegé­ben együttműködött terroristákkal. Sokan vélekednek úgy, hogy az észak-írországi rend­­fenntartási szabályzat azért is ilyen bonyolult, mert így a hatóságoknak alkalmuk nyílik önmaguk tisztára mosásá­ra. Bryant Nelson, akit egyébként hősként tartanak szá­mon, és akit munkája során többször megkínoztak, en­nek a rendszernek esett áldozatául. 7O 1992. február 1. Nagy Tamás jelenti Moszkvából Földi légikatasztrófa Nincs könnyű helyzetben a tu­dósító, aki azt az ostoba gon­dolatot vette a fejébe, hogy Moszkván keresztül jut el Grú­ziába. Ám ha a olvasó informá­lásáról van szó, mindent meg kell próbálni, még a lehetetlent is. Budapest és az orosz fővá­ros között még viszonylag zök­kenőmentes volt a repülőút, el­tekintve attól az apróságtól, hogy a gép 60 kilométerrel odébb landolt, mint az a je­gyen fel volt tüntetve. Sereme­­tyevó helyett Vnukovó, a hatal­mas város másik vége. A helyi - természetesen nem mindig pontos - szóbeszéd szerint nem az időjárás akadályozta meg a menetrend szerinti ér­kezést, hanem az, hogy Borisz Jelcin éppen Seremetyevóról indult valamelyik népnyugtató körútjára. Ezért aztán Borisz cár biztonsága érdekében elte­relték a nemzetközi járatokat. Az utazó tehát egy belföldi reptéren találta magát, ahol lassú, ám felületes vámvizsgá­lat után máris indulhatott vol­na Moszkva szívébe. Ha lett volna mivel. A buszok errefelé csak ötletszerűen járnak, ha éppen nincs jobb dolga a so­főrnek. A megálló előtt kígyózó sor látványa pedig rögtön elve­szi az ember kedvét a tömeg­­közlekedéstől. Marad a taxi. Az viszont nincs, vagy amennyi­ben mégis megjelenik egy, az csak ötszáz-hétszáz rubelért hajlandó teljesíteni feladatát. Ez az összeg pedig megfelel egy jó havi átlagfizetésnek. A moszkvai nyelvi folklór ismere­tében az önök tudósítója azon­ban sikeresen találta meg a közös hangot a fővárosi úrve­zetők egy jeles képviselőjével, aki végül egy dollár ellenében vállalkozott a csaknem har­minc kilométeres útra. „Ha Oroszországban egy utazás rosszul indul, akkor javulásra már csak csekély reménnyel számíthat az utazó” - tartja az újkeletű helyi mondás, amely az orosz nép kitűnő megfigyelőképességére vall. A népi bölcsesség hamar beiga­zolódott, hiszen amikor az óvatlan tudósító másnap újfent ellátogatott a reptérre, s indult volna tovább a grúz fővárosba, egy Aeroflottól kirendelt dáma megvető tekintettel vizsgálva a Budapesten a kiállított jegyet, csak ennyit kérdezett: - Mit akar? - Tbiliszibe repülni. - Nem lehet! - mondta a légi ügyek kék ruhás tündére, s tovább hadakozott néhány napok óta várakozó utassal. - Miért nem lehet? - Nincs üzemanyag. Az ügy hosszas firtatására nem volt lehetőség, mivel a vá­rakozók összevont támadása teljesen lekötötte a légikis­asszony összes frontját, ilyen helyzetben a reptéri ügyeletest kell keresni, akit a második emeleti apartmanjában lehet fellelni. Ő aztán elmondta, hogy már öt járat maradt ki, de rövid időn belül valószínűleg fejlődésről tud beszámolni, mi­vel, ha minden igaz, akkor máshova sem indul gép. Egy jókedvében lévő újságírót talán derűre fakasztott volna a hu­moros riposzt, de az önök tu­dósítója tovább érdeklődött: - Mikor lesz gép? - Holnap vagy holnapután, de ez attól függ, hogy lesz-e üzemanyag Tbilisziben. A re­pülők ugyanis nem tudnak on­nan elindulni kerozin híján. - És ha mégis lesz jármű, felszállhatok-e arra az előző napra szóló jegyemmel? - Igen, ha lesz hely a gépen. A válasz nem ébresztett túlzott reményeket, hiszen ha már öt gép maradt ki, akkor - az Aeroflot belső járatainak zsúfoltságát ismerve - min­den helyért minimum hatan fognak verekedni. Mit tehet hét a tudósító? Szépen vissza­­taxizik (lásd mint fent) a szállo­dába, és félóránként felhívja a repülőteret, hátha mégis eljut­hat oda, ahová a sokezer forin­tos jegye szól.

Next