Kurír - reggeli kiadás, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-01 / 31. szám
4 SORTŰZ DIÁKOKRA Koszovóban szeptember óta tilos az albán nyelvű oktatás. Mégis taníttatják gyerekeiket a Szerbia legdélibb csücskében élő albánok: iskoláikat magánházaknál rendezték be. Tegnap egy ilyen iskolát rohamozott meg a rendőrség, mert ott - a tilalom ellenére is - tanítottak. A szerb rendőrség és a belügyminisztérium alakulatai tegnap reggel a koszovói Ucse faluban tüzet nyitottak az egyik magánháznál tanulókra. A hírügynökségek szerint egy ember halt meg, míg több megsebesült. Koszovóban a szeptemberben elrendelt tilalom miatt 67 ezer középiskolás és több mint 100 ezer általános iskolás jár a magánházas iskolákba, de január eleje óta már ez a fajta oktatás is tilos a Szerb Szocialista Köztársaság Koszovói Oktatásügyi Minisztériumának döntése értelmében. A tegnapi eseményekről érdeklődtünk a Koszovói Demokratikus Liga (KDL) pristinai központjában. A rendőrség akkor vette körbe az egyik tcsei házat, amikor a magántanításról a gyerekek kimentek az ötperces szünetre. Az egyik diák apja megpróbálta tisztázni a helyzetet, de a rendőrség tüzet nyitott rá. Az ő magyarázatuk szerint követ akart dobni egy rohamrendőrre. A szülőn kívül agyonlőtték a ház tulajdonosát is, aki kirohant, hogy a gyerekeket beterelje a házba. - Sebesültek is voltak? - Hárman megsebesültek, de újabb adatokat nem tudok mondani, mivel a KDL helyszínre utazott küldöttsége eddig nem tudott jelentkezni. Igaz, keringenek olyan hírek is, hogy a történtek után kivezényelt erősítés és a két helikopter elhagyta a 150 házból álló kis falucskát, más hírforrások viszont azt jelezték, hogy további rohamkocsikat vezényeltek oda. - Miért? - Azért, mert a környező falvak lakosai elindultak, hogy a faluban élő 1500 ember segítségére siessenek. Ezért rendeltek oda belügyes osztagokat. Egyes hírek szerint a hadsereget is ki akarták vezényelni... . - Az albán nyelvű oktatás megoldásáról tudtommal a közelmúltban tárgyalások folytak a szerb illetékesek és az albán küldöttek között... - Igen, egy héttel ezelőtt kezdődtek meg az amerikai nagykövetség helyszínen tartózkodó munkatársának közvetítésével, de a szerb fél tegnapelőtt a megbeszélések elhalasztását kérte, majd amikor ismét tárgyalni kellett volna, szerb részről ismét elutasítás volt a válasz. Megint ott tartunk, ahol szeptemberben álltunk: az iskolák bezárva, a tanárok letartóztatásban, a diákok magánházaknál... A baj az, hogy most már ott sem lehet tanulni, mert a házigazda lelövése után ugyan ki meri befogadni a tanulni akaró fiatalokat? SZABÓ F. FERENC A kincses sziget Vajon melyik ország lesz az idén a világ leggyorsabb gazdasági növekedést felmutató országa? - tette föl a kérdést nemrég egy brit gazdasági szaklap. A válasz több mint megdöbbentő: Pápua Új-Guinea. Mielőtt bonyolult fejtegetéseket hallanánk a csendes-óceáni szigetország meglepő gazdasági fellendülésének lehetséges okairól, két szóban megadhatjuk a választ: arany és olaj. Amennyiben a Westpac nevű ausztrál bank számításai valóra válnak, Pápua Új- Guinea nemzeti összterméke 1992-ben 17 százalékkal fog emelkedni a tavalyi 8 százalékos növekedés után. Csaknem három évvel ezelőtt Bougainville szigetén bezárták az összes réz- és aranybányát, miután föllázadtak a kisemmizett földtulajdonosok, és fegyveres szakadár csoportok megpróbálták saját jogaikat érvényesíteni. Ez súlyos érvágást jelentett az államkasszának, ráadásul a fontos exportcikkek - a kávé és a kakaó - világpiaci ára is mélypontra zuhant. Bár ezek a bányák még nem nyílnak meg, a gazdasági növekedést (ha magát a gazdaságot nem is) ismét az arany bányászata lendítheti föl. Az idén megduplázódik e nemesfém kitermelése két olyan bányában, amelyeket 1990-ben nyitottak meg. S ha megkezdődik a Libirben felfedezett aranymező kiaknázása, amelyhez hasonló nagyságú állítólag Dél-Afrikán kívül sehol sem található, az a világ hatodik legnagyobb aranytermelőjévé teheti Pápua Új-Guineát. Ezt egyelőre a földtulajdon körül kialakult viták akadályozzák. Ami a fekete aranyat illeti, a katubui olajmező az év végére naponta 130 ezer hordó termelésére lesz képes, s ennek java része exportra megy. Az ásványkincsek eladása azonban nem biztos, hogy lényegesen javíthatja az átlagember életét: a bányászat a munkaképes lakosságnak mindössze a fél százalékát foglalkoztatja. Az tehát már a kormányzaton múlik, hogy bölcsen gazdálkodik-e majd a megszerzett jövedelemmel. M.I A nemzeti össztermék is szép lesz g?o? Küldjön egy szívet !'Bálint napján! február 14., Bálint napja a világ sori országában különleges esemény. ‘Ekkor küldenek üzenetet egymásnak a szerelmesek, az egykori Hűséges és Hűtlen kedvesek, ütlegszólamhatja plátói Hódolók, és vallomásra fakadnak, még az érzelmeiket magukban tartók is. A Bálint-nap ugyanis éppen erre kínál egy évben egyszer kiváló lehetőséget. Ezen a napon - a tavalyihoz hasonlóan -mi is közöljük, az Önök üzeneteit, vallomásait és rövid írásait aKurírban. Legkésőbb február 5-ig küldje be levélben szerkesztőségünk címére • 1122 Budapest, Grajnóczy utca 7-9. A borítékra kérjük,írják rá: „Kalentin-nap". Ne feledje! február 14-én, pénteken a reggeli Kurírban talán Önnek, szól egy „rejtjeles" üzenet! KÉMFOGÁS A leghíresebb és legeredményesebb, Észak-Írországban működő brit spicli saját tevékenységének esett áldozatául, valamint annak a rendszernek, amelyen belül maga is ügyködött. Bryant, Nelsont kifejezetten azért rendelték Németországból Észak-Írországba, hogy az UDA protestáns terrorszervezetbe beépülve dolgozzon a brit hadseregnek. Két éven át szeme és füle volt a hatóságoknak Belfast protestáns negyedeiben, s nem kevesebb, mint 730 fülest adott le a különböző személyek ellen tervezett terrorakciók részleteiről. Ezzel állítólag 200 embert mentett meg a nagyon is valószínű haláltól. Nem tévedés, protestáns terrorakciókról van szó, amelyekről jóval kevesebbet hallani, mint a katolikusok által pártolt Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tetteiről. E szervezet politikai szárnyának főideológusa, Jerry Adams pedig épp Nelsonnak köszönheti életét: őt állítólag a brit biztonsági erők egyik egysége akarta eltenni láb alól. Bukását viszont Nelson a hadsereg Stevens Információs Csoport elnevezésű különítményének köszönheti, amely a biztonsági erők és a hadsereggel együttműködő félkatonai szervezetek közötti feszültségeket, rivalizálást igyekszik feltárni. A hadsereg Ezredes fedőnevű ügynöke elmondta, hogy ezekről az ellentétekről mind a rendőrségnek, mind pedig a hadseregnek már két évvel ezelőtt is tudomása volt. Az ezredes megjegyezte: a brit belügyminisztérium kémeknek adott útmutatásai mellesleg inkább emlékeztetnek kelet-londoni rablóbandák módszereire, mintsem arra, amivel az észak-írországi profi terroristaellenes alakulatoknak operálniuk kellene. Nelsonnak - akit tárgyalása során az Ezredes úgy jellemzett, mint bátor, a hadsereghez lojális embert, aki előbbre valónak tartja a terrorizmus elleni küzdelmet, mint saját biztonságát - konkrétan az lett a veszte, hogy információjával megmentette Jerry Adams életét: ennek az ügynek a felgöngyölítése során ugyanis 20 ízben bizonyították rá, hogy különböző okokból lényegében együttműködött terroristákkal. Sokan vélekednek úgy, hogy az észak-írországi rendfenntartási szabályzat azért is ilyen bonyolult, mert így a hatóságoknak alkalmuk nyílik önmaguk tisztára mosására. Bryant Nelson, akit egyébként hősként tartanak számon, és akit munkája során többször megkínoztak, ennek a rendszernek esett áldozatául. 7O 1992. február 1. Nagy Tamás jelenti Moszkvából Földi légikatasztrófa Nincs könnyű helyzetben a tudósító, aki azt az ostoba gondolatot vette a fejébe, hogy Moszkván keresztül jut el Grúziába. Ám ha a olvasó informálásáról van szó, mindent meg kell próbálni, még a lehetetlent is. Budapest és az orosz főváros között még viszonylag zökkenőmentes volt a repülőút, eltekintve attól az apróságtól, hogy a gép 60 kilométerrel odébb landolt, mint az a jegyen fel volt tüntetve. Seremetyevó helyett Vnukovó, a hatalmas város másik vége. A helyi - természetesen nem mindig pontos - szóbeszéd szerint nem az időjárás akadályozta meg a menetrend szerinti érkezést, hanem az, hogy Borisz Jelcin éppen Seremetyevóról indult valamelyik népnyugtató körútjára. Ezért aztán Borisz cár biztonsága érdekében elterelték a nemzetközi járatokat. Az utazó tehát egy belföldi reptéren találta magát, ahol lassú, ám felületes vámvizsgálat után máris indulhatott volna Moszkva szívébe. Ha lett volna mivel. A buszok errefelé csak ötletszerűen járnak, ha éppen nincs jobb dolga a sofőrnek. A megálló előtt kígyózó sor látványa pedig rögtön elveszi az ember kedvét a tömegközlekedéstől. Marad a taxi. Az viszont nincs, vagy amennyiben mégis megjelenik egy, az csak ötszáz-hétszáz rubelért hajlandó teljesíteni feladatát. Ez az összeg pedig megfelel egy jó havi átlagfizetésnek. A moszkvai nyelvi folklór ismeretében az önök tudósítója azonban sikeresen találta meg a közös hangot a fővárosi úrvezetők egy jeles képviselőjével, aki végül egy dollár ellenében vállalkozott a csaknem harminc kilométeres útra. „Ha Oroszországban egy utazás rosszul indul, akkor javulásra már csak csekély reménnyel számíthat az utazó” - tartja az újkeletű helyi mondás, amely az orosz nép kitűnő megfigyelőképességére vall. A népi bölcsesség hamar beigazolódott, hiszen amikor az óvatlan tudósító másnap újfent ellátogatott a reptérre, s indult volna tovább a grúz fővárosba, egy Aeroflottól kirendelt dáma megvető tekintettel vizsgálva a Budapesten a kiállított jegyet, csak ennyit kérdezett: - Mit akar? - Tbiliszibe repülni. - Nem lehet! - mondta a légi ügyek kék ruhás tündére, s tovább hadakozott néhány napok óta várakozó utassal. - Miért nem lehet? - Nincs üzemanyag. Az ügy hosszas firtatására nem volt lehetőség, mivel a várakozók összevont támadása teljesen lekötötte a légikisasszony összes frontját, ilyen helyzetben a reptéri ügyeletest kell keresni, akit a második emeleti apartmanjában lehet fellelni. Ő aztán elmondta, hogy már öt járat maradt ki, de rövid időn belül valószínűleg fejlődésről tud beszámolni, mivel, ha minden igaz, akkor máshova sem indul gép. Egy jókedvében lévő újságírót talán derűre fakasztott volna a humoros riposzt, de az önök tudósítója tovább érdeklődött: - Mikor lesz gép? - Holnap vagy holnapután, de ez attól függ, hogy lesz-e üzemanyag Tbilisziben. A repülők ugyanis nem tudnak onnan elindulni kerozin híján. - És ha mégis lesz jármű, felszállhatok-e arra az előző napra szóló jegyemmel? - Igen, ha lesz hely a gépen. A válasz nem ébresztett túlzott reményeket, hiszen ha már öt gép maradt ki, akkor - az Aeroflot belső járatainak zsúfoltságát ismerve - minden helyért minimum hatan fognak verekedni. Mit tehet hét a tudósító? Szépen visszataxizik (lásd mint fent) a szállodába, és félóránként felhívja a repülőteret, hátha mégis eljuthat oda, ahová a sokezer forintos jegye szól.