Kurír - esti kiadás, 1992. május (3. évfolyam, 86-105. szám)

1992-05-04 / 86. szám

2­ 1 FÖLDET VISSZA MÉG ITBNI ADNAK Nem történt előrehaladás az orosz-japán területi vita megoldásában Andrej Kozirev orosz és Vatanabe Mi­­csio japán külügyminszter moszkvai tárgyalásainak el­ső fordulóján. A vasárnapi találkozó után a japán kül­döttség egyik tagja azt hangsúlyozta, hogy a két mi­niszter egyetértett a területi problémák megoldásának szükségességében. A japán diplomata dicsérte az orosz fél álláspontjában tapasztalható haladást. Hozzátette, hgy igazán nagy reményeket Tokió Borisz Jelcin orosz elnök őszre tervezett japán látogatásához fűz. FEGYVEREK FIDELNEK Oroszország továbbra is szállít fegyvereket Kubának - állítja hírszerzői forrásokra hivatkozva a Newsweek cí­mű amerikai hetilap legfrissebb számának egyik írása. A lap emlékeztet arra, hogy az új orosz vezetés korábban közölte: beszünteti Fidel Castro gazdasági és katonai tá­mogatását. A lap megírta, amerikai kémműholdak a kö­zelmúltban felvételeket készítettek arról, hogy egy orosz szállítóhajóról tüzérségi lövegeket és légvédelmi fegyvereket rakodtak ki a kubai Mariéi kikötőben. Ame­rikai titkosszolgálati tisztek szerint a szállítmányok vagy a támogatás megszüntetésének bejelentése előtt indul­tak útnak, vagy arról van szó, hogy Borisz Jelcin orosz elnök a kubai fegyvereladások fenntartásával országa gyengélkedő hadiiparát akarja támogatni. PIPAPARÁDÉ A svájci Jakob Herren bizonyult az idén Európa leg­jobb pipázójának: a franciaországi Saint-Claudban rendezett hétvégi pipaszívó versenyen 2 óra 52 perc és 11 másodperc alatt füstölt el 3 gramm dohányt. Az Europipe 92 elnevezésű nemzetközi pipakiállítás kere­tében rendezett versenyen 288-an ültek rajthoz. A ki­­­állításon bemutatták a világ legnagyobb és legkisebb pipáját is. Az előbbi 9 méter hosszú, 7,4 méter magas és 3,5 tonnát nyom. A legkisebb 17 milliméter hosszú, fejének mélysége 7 milliméter. BOWIE ÉS IMÁN David Bowie, a könnyű rockzenei klasszikussá avan­zsált egykori punkénekes hosszas és titkos jegybenjánás után végre feleségül vette Imant, a tejcsokoládé-barna, Szomáliai származású szupermodellt. Állítólag az eskü­vőt is titokban tartották április 24-én a svájci Lau­­sanne-ban, de a titok csak vasárnapig tartott, amikor is fény derült arra is, hogy a 46 éves, fél szemére hanta, fél szemére kék szemű Bowie 3,4 millió dollárért bir­tokot és kastélyt vásárolt 36 éves új hitvesének Íror­szágban, nászajándéknak. Imán újabban Michael Jack­­son clipjeinek rendszeres táncos szereplője, és az sem titok, hogy maga is énekesi karrierre vágyik, amelyet hírek szerint még az idén megkezd. TŰZ A KIVONULÓKRA A szabad elvonulás ígérete ellenére muzulmán és hor­­vát fegyveresek megtámadták a Szarajevó központjából kivonuló jugoszláv szövetségi katonákat. A támadás ak­kor történt, amikor Alija Izetbegovics boszniai elnök gépkocsija elhagyta a húsz járműből álló konvojt. A szövetségi hadsereg helyi parancsnokságának épületé­ből mintegy 500 katona és civil távozott, közülük 100 nem érkezett meg a Lukovica laktanyába. Belgrádi be­jelentés szerint két tisztet a helyszínen megöltek, több embert megsebesítettek a támadók. Az incidens után azonnal kiújultak a harcok Szarajevóban. TÉVEDNI VESZÉLYES Bírálta és abszurdnak minősítette tegnap Václav Havel csehszlovák elnök annak a listának a közzétételét, ame­lyen 376 olyan cseh és szlovák újságíró neve szerepel, aki a Szövetségi Információs Biztonsági Szolgálat sze­rint a kommunista állambiztonság ügynöke volt. Rá­diónyilatkozatában az elnök azt hangsúlyozta, hogy nem­ ésszerű ilyen listákat nyilvánosságra hozni, mert fennáll a tévedés és az abból fakadó súlyos jogsértés veszélye. Az egykori csehszlovák kommunista állam­biztonsági szolgálatnak 90 ezer ügynöke volt. „Egy ilyen telefonkönyv közzététele súlyos hiba lenne” - mondta Havel. A csehszlovák elnök egyebek között az­zal érvelt, hogy a japán PTT telefontársaság úgy tartja: az évente megjelentetett t­elefon könyvében az adatok 7 százaléka téves. „Mi 15 százaléknyi hibával számolha­tunk, s akkor közel 15 ezer embert jogtalanul fogunk vádolni” - mondta Havel. Csövesfőnök 1992. május 4. „TENGEREK EMBERE” ■ A delfinek barátságosak, játékosak és in­telligensek. Ezért szeretjük őket. De ők miért szeretnek minket? Szeretnek egyáltalán? Robert Merle bizonyára sokat tud erről... Már nem tudni, kitől származik a víziem­lősöknek adott „tengerek embere” elneve­zés. Egy biztos, aki kitalálta, az az ember ne­mes tulajdonságai alapján becézte így a del­fineket. E szeretet és megbecsülés ellenére évente sok ezer delfin végzi egy-egy kifeszí­tett halászhálón fennakadva, vagy egy japán étterem tányérján. A delfin mindig nevet. Nevet, ha a delfináriumokban tüzes kariká­kat ugratnak át vele, s nevet, amikor a fele­lőtlenül kidobált halászháló a farokuszonyán akad. Nem is sejti, hogy hiába ilyen bájos és elragadó, nem tudja meglágyítani az embe­rek szívét. A japán hatóságok például magas fejpénzt fizetnek minden kifogott példány után, mivel a delfin - úgymond - kárt tesz a halállományban. . A nagy bálna, amely a japánoknál a legfinomabb ínyencségnek számít, ma­napság egyre ritkább. Bezzeg delfinből még van sok. Még konzervet is készíte­nek a húsából. A következmény: mára a delfinek száma az emberek tevékenysége miatt már csak néhány tízezerre tehető. Katalogizálni persze lehetetlen őket, hi­szen minden tengerben előfordulnak, és sokat vándorolnak. A delfinek keresik az ember társaságát. Nem látnak benne ellenséget, bár jobban ten­nék, ha óvatosabbak lennének. Okosak, kedve­sek, bájosak - ezért szeretjük őket. De ők? ők mit szeretnek rajtunk? PÓKOK Rengeteg információt lehet szerezni abból, ahogy a pókok hálójukat szövik. Egyes kutatók bizonyos gyógyszerek hatásainak vizsgálatára használják fel ezeket a megfigyeléseket. Egy pókhálóban akár kétezer elágazás is lehet. Könnyen belátható, hogy a pók viselkedésében bekövetkező legkisebb változás figyelemre mél­tó hatással van mind a háló méretére, mind an­nak szövedékére. Egy észak-karolinai pszichiá­ter, Peter Witt például már évek óta figyeli LSD- vel, valiummal, valamint serkentőszerekkel ke­zelt pókok szövési szokásait. A Counter Interna­tional című francia hetilap értesülései szerint magyar és angol laboratóriumokban is folytat­nak kísérleteket pókokkal - de sajnos, nem a háló szövevényességét elemzik: rovarölő és gyomirtó szerek mérgező hatását vizsgálják. Ő nem, még csak nem is a New York-i cukros bácsi, sem pedig az önkiszolgálók réme. Továbbá nem álru­hás herceg és még csak nem is kábítószer-kereskedő, aki a kukába rejtett árut őrzi. Simléderes hősünk nem más, mint maga Bruce Springsteen, aki oly sokszor megénekelte már az amerikai középosztály érzéseit, az egyszerű emberek életét. Most megpróbált elve­gyülni a tömegben, de egy éles szemű fotós - bal­­szerencséjére — felfedezte­ G. N. L.Romy Junior mek­elől híres-hírhedt kapcsolatá­ból származó lányát, bár még így is bírálják, mondván: hasznot akar húzni a Romy és a kislány közötti igen jelentős hasonlóságból. Sarah most egy­ katolikus magániskolában tanul, távol a világ zajától. Partikra sohasem jár. Apjával és nagyszülei­vel él Párizsban. Három hete te­niszleckéket vesz, persze egy privát klubban. Romy II., az ezredforduló Sissire - aranykalitkában. Maga a megtestesült emlékezet, Sa­rah Biasini az immár mítosszá vált Romy Schneider 14 éves leánykája, akinek lágy­, érzéki ajka és szeme a mamát idézi. Sarah szeretné a mai tinédzserek mindennapi életét élni. Jogi pályára készül, kedvence Michael Jackson, álmai semmiben sem különböznek kortársaiétól. Ám ezzel az arccal a köznapiságról szö­vött állmok nem válhatnak valóra. A Romy-arc Sarah sorsa. Biasini papá­nak el kell rejtenie a kíváncsi sze­ D. SZ. MEXIKÓI TŰZNYELŐ Idehaza már megszokhattuk, hogy amint autónk megtorpan valamelyik belvárosi forgalmi lámpánál, azonnal serdületlenek hada kezdi meg maszatoló tevékenysé­gét a szélvédőn. Mexikóvárosban ez a fajta tevékenység már sajátos üzletággá nőtte ki magát, arrafelé már utcai akrobaták szórakoztatják az autósokat némi készpénz fejében. M­skor a mexikói főváros egyik útkereszteződésében a lámpa pirosra vált, Ju­an az autók közé veti magát, egy műanyag palackból nagyot húz, majd égő fák­lyát tart az arca elé. Szájából lángcsóva lövell ki. A fiatalember beszedi az apró­pénzt, gondosan megszámolja, majd a következő pirosnál újfent ott terem az au­tók között. Ezt csinálja hárompercenként, hat órán keresztül. Estig 14-20 már­kának megfelelő összeget szed össze. Juan 22 éves, de sokkal idősebbnek­ látszik. Fogainak fele már hiányzik, beszé­de akadozó. Egy kormányvizsgálat szerint a tűznyelők egy idő után elvesztik íz­lelőképességüket, fogaik kihullanak és gyakran agykárosodást is szenvednek. Ezért az utcai tű­znyelést tiltják. A nemtörődömség és a korrupt rendőrök azon­ban lehetővé teszik Jüannak művészete gyakorlását. A rendőröknek fizetett sáp éppúgy Juan rezsijéhez tartozik, mint a tűznyeléshez használt dízelüzemanyag. A kiadások levonása után Jüannak annyi pénze marad, hogy futja egy olcsó albér­letre és ennivalóra. A húszmilliós Mexikóvárosban tízezrek keresik kenyerüket utcai artistamutat­­ványokkal. Tízéves gyerekek emberi piramist építenek, mások labdákkal, kések­kel, fáklyákkal zsonglőrködnek. A virágáruslányok elismerő tekintete mellett a megélhetési gondok kényszerítik ezeket az embereket, hogy semmivel sem tö­rődve, nap mint nap fellépjenek produkcióikkal. Lehet, hogy a közeljövőben Magyarországon is elterjednek a hasonló mutatványok?

Next