Kurír - reggeli kiadás, 1992. június (3. évfolyam, 150-179. szám)
1992-06-27 / 176. szám
A hétközi Timesok csak úgy hemzsegtek a Lendl-cikkektől. Az egykor rettenetes, ám manapság már inkább hullámvölgyben (leszálló ágban?) lévő Ivan egyre csak azt bizonygatta: »Higgyék el, nem számít a kor. Előbb-utóbb rendbe jön minden. Vannak hosszabb és mélyebb hullámvölgyek, mindenkivel megesik az ilyesmi, de azt hiszem, van némi esélyem." Egy nappal később pedig mindenki hanyatt eshetett, ugyanis a Wimbledonból rendre bukva távozó Lendl kijelentette: „Nagyon jól érzem magam. Határozottan jól. Minden csodálatos itt, Wimbledonban. ” Hümmögtek is az angliusok, mi a fene, méghogy Lendl jól érzi magát? Wimbledonban? Egyszóval, tegnap délután három szett után, azt hiszem, kicsit változott Lendl véleménye. Ekkor ugyanis ausztrál ellenfele, Stolle 3:6, 6:1, 6:2-re vezetett, s bizony az 1-es pálya közönségének legelvakultabb fogadói egy pennyt sem kockáztattak volna Lendlért. Kétségbeesett sikolyok jelezték, a közönség szíve megszakad Ivánért, aki saját bevallása szerint utoljára próbálkozik azzal, ami még fénykorában sem sikerült neki - azaz megnyerni a wimbledoni trófeát. De Lendl összeszorította a fogát. Mint régen. Arca a szokásosnál is keményebb volt. A játéka is. Hozta is a negyedik szettet, 6:3-ra! A döntő játszmában viszont nekiállt bizonytalankodni. Kettős hibák, elrontott ziccerek, hálóba csapott röpték (azok az átkozott röpték!). Pedig a nép mellette állt. De a faarcú cseh szívóssága ismét csodát tett. Akkor nyerte el Stolle szerváját, amikor kellett. 5:5-nél. És innen már nem volt visszaút: 7:5, Lendl a negyedik fordulóban! No, akkor a nagy izgalmakra egy kis lazítás. Idén a szokásosnál máris jóval több a show. A csütörtöki szupercsaták résztvevői különösen kitettek magukért. McEnroe és Cahs kölcsönösen elhajigálták az ütőiket, ordítoztak (persze felváltva, vesztett poénok után), szapulták magukat, a vonalbírókat. Ami kell. Becker is csaholt magára egy keveset a negyedik szettben, de az ötödikben sem hagyta abba az óbégatást. No igen, ha az embert egy 19 éves srác leckézteti... Damm jól játszott, de végül Boris „füves” rutinja döntött. A másik német kedvenc, Stich végül is simán jutott a harmadik körbe, ám ellenfele, a svéd Larsson olyat tett, amit csak nagyon kevesen tudnak megcsinálni Stichhel. Átemelt fölötte. A germán 197 centijéhez mérve ez nem kis teljesítmény. Ettől aztán Michael olyan ideges lett, hogy bár simán nyerte a game-eket, minden nyolcadik poén után nekiállt reklamálni. Hogy ezt már azért mégse kéne, egyszer ugyan kint lehet látni az egyébként tökéletesen vonalra pottyanó labdát, na de kétszer, sőt háromszor. Na ezt nem. Előadta, a bíró meghallgatta, arca sem rezzent, Stich még folytatta, aztán lecsihadt egy amolyan „Na, csak azért jegyzem meg, hogy ez máskor ne forduljon elő" zárómondattal. Ja, egyébként 6:4, 6:1, 6:3-ra nyert. Az utóbbi évek legnagyobb show-jára egyébként Goran Ivanisevics kerített sort az ausztrál Woodforde ellen, még a második fordulóban. A horvát fiú ugyanis óriási formában van, elképesztően nagyot javult az amúgy sem gyenge szervája. Már egy tavaszi tornán álmélkodhatott a nagyérdemű, amikor adogatása átszakította Lendl ütőjét, most azonban minden eddiginél nagyobb löketek csapódtak az ellenfél adogatóudvarába. A wimbledoni ászörökranglistán a második helyre ugrott John Feaver mögé, aki az 1976-os fináléban 42-t ütött John Newcomb ellen. Ivanisevics ugyanis 34-et bombázott, egyenként 208 km/órás sebességgel... Szegény Woodforde megfordította az ütőjét, hogy a nyelével próbálkozzon, mire Ivanisevics hasonlóképpen cselekedett, de nem tudta eltrafálni a labdát. Ezután a jobb kezébe vette az ütőt (egyébként a ballal gyilkol), és azzal adogatott. Nem ászt. Woodforde - szintén balkezes - vette a lapot, ő is jobb kézzel kezdett játszani, a pontot végül is Goran könyvelhette el. „Egy idő után nem tudtam megállni nevetés és hülyéskedés nélkül, olyan hülyén éreztem magam - magyarázta Woodforde. - Mintha egy céllövöldében lettem volna, csak ballagtam egyik oldalról a másikra, néha sikerült egybe belekapnom, de többnyire nem is láttam a szerváját. Mellesleg nem csak az ereje, de az iránya is félelmetes. Teljesen másképp kanyarodik, mint az ember számítana. ” Ivanisevics annyit tett hozzá: a centerpálya kicsit gyorsabb a többinél, ezért jöttek ki olyan jól a szervái. Bumm-bumm Goram tegnap egyébként újabb vadat lőtt, a svájci Rosset is csak menekült olykor a szervák elől, s 7:6, 6:4, 6:4-re veszített. Navratilova némi szenvedés után gázolta el ellenfelét, Rittnert 7:5, 6:1-re, de meccs végén ő is bedobott egy új écát: legelőször a neccbírónak köszönte meg a meccset, amikor is amolyan „na jól van öreg, megérdemled a jattot” mozdulattal hátba veregette az úriembert... Mary- Joe Fernandeznek viszont nem volt ilyen jó kedve, meglepetésre kipottyant az amerikai Frazier ellen (6:3, 6:3). Ja, és a végére még egy adalék, mintegy kvintesszenciájaként az eddig regélteknek. A nyolcaddöntőben: Lendl-Ivanisevics... CS. G. További eredmények, 3. forduló, férfiak: Boetsch (francia)-Krajicek (holland) 4:6, 7:6, 3:6, 7:6, 6:2; Holm (svéd)-Volkov (FÁK) 6:4, 3:6, 6:3, 7:6; Sampras (amerikai)-Davis (amerikai) 6:1, 6:0, 6:2; Edberg (svéd)-Stafford (dél-afrikai) 6:1, 6:0, 6:2. Nők: Basuki (indonéz)-Huber (német) 6:3, 6:2, G. Fernandez (amerikai)-Porwik (német) 6:2, 6:0, K. Maleeva (bolgár)-Endo (japán) 7:5, 6:3, Szeles (jugoszláv)-Gildemeister (perui) 6:4, 6:1. Lendl köszöni, jól van Ivan Lendl három szett után alighanem kezdett lemondani arról, hogy megváltsa a világot. Nála ugyanis egy wimbledoni siker idén már-már hasonló mértékű cselekedet lenne. Elvégre eddig sohasem sikerült neki az All England Club viadalán megkaparintani a trófeát, mostanság pedig koordinátáit leginkább egy hullámvölgy nevű helyen lehetne megadni. Ezek után nem csoda, hogy a beletörődés jeleit vélték felfedezni a hajdan rettenthetetlen faarcon. Elvégre az ausztrál Stolle két szetten át úgy szórakozott vele, mint macska az egérrel. Ám ekkor... Ivanisevics szintén felveheti a „Bumm-bumm” előnevet H Sifir Makacsul összeszorított áll „Kösz, még jól érzem magam." A kifejezetten személyes indíttatású kijelentés tegnap naplementekor hangzott el a sajtóközpontban a négyszeres távú ultratriatlon-világbajnokság hosszese szájából. Hogy miért ne lenne jól? Hát nem csupán a versenyzőket strapálja le a 88 órás fizikai elképedés - a rend kedvéért a nyolc induló 15,2 kilométert úszik, 720-at bringázik és 168,8-at fut, éjt nappallá téve a Velencei-tó körül -, hanem a számtalan segítőt, rendezőt és kísérőt is. Szóval az érintett felek még bírják, a legjobban az elnyűhetetlen Rápolti Gyula, aki rövid, szusszanásnyi megállóktól eltekintve, péntek estig megállás nélkül gyűrte az ipart. A székesfehérvári illetőségű ultra fejezte be legkorábban mind közül a második stációt, és késő délután óta fut. Igaz, Rápolti hatvan perc büntetést kapott, mert a világbajnokság főrendezője úgy ítélte meg, hogy külső, és a szabályok szerint megengedhetetlen segítséget vett igénybe. Jelenleg ki úgy, ki másképp tálalja a történteket, mindenesetre a szankció jogosságát a Rápoltihoz közel állók vitatják. Nem így a rendezők, akik lapzárta után sajtótájékoztatón számoltak be az intézkedés indítékairól. Voloscsuk András viszont nem pöröl, nyomul rendületlen, jelenleg az első helyen áll, igaz, ez csak úgy vált lehetségessé, hogy mint azt korábban említettük, Rápoltit „sárga lappal" figyelmeztették. A szombathelyi extengerészt Kiss Ákos követi, majd a rendezvény nemzetközi jellegét deklarálandó, a holland Rosier. A derék, és a jelekből ítélve fontolva haladó tulipánországi már jócskán lemaradt az elit trió mögött. És innen már csak röpke ugrás az esélylatolgatás. Rápolti iszonyú menő, győzelméhez - ha csak valami fatális véletlen nem nyomakszik közbe - nem férhet kétség. Voloscsuk és Kiss osztoznak a dobogó maradék fokain, majd a lelkes zöm jön. Sajna, közülük Tanaka Yoshimi a gyomrát fájlalja, a szegény fehérvári Németh Zoli pediglen megnyúlt térdszalagjait. A fájdalmak és gyötrelmek elviselésére egyetlen megoldás kínálkozik az orvosi ellátáson kívül, a makacsulkonokul összeszorított állkapocs. És akiről még nem szóltunk, a lengyel Nadkanski. Köszöni, még jól érzi magát. Reggel és délután megjelenő országos napilap Reggeli kiadás III. évfolyam 176. szám Főszerkesztő: Szűcs Gábor Felelős szerkesztő: Müller Tibor Főszerkesztő-helyettesek: Meruk József és Őri B. Péter Kiadja a KURÍR Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság Felelős kiadó az rt elnök-igazgatója Igazgató: Pethes Sándor és Sárosi István Termelési igazgató: Lukács Zsuzsanna Technikai igazgató: Csutor György Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1122 Budapest XII., Hajnóczy u. 7-9. Postacím: 1525 Budapest, Pf. 72 Telefon (PBX-központ): 202-5166 Telefax: 202-6802; 202-6659 Hirdetésfelvétel: 202-5166 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással. Előfizetési díj: Reggeli KURÍR: egy évre 4560 Ft, fél évre 2280 Ft, negyedévre 1140 Ft, egy hónapra 380 Ft. Délutáni KURÍR: egy évre 3730 Ft, fél évre 1860 Ft, negyedévre 930 Ft, egy hónapra 310 Ft. Szedés: KURÍR RT. A fotó kidolgozás Forte papíron készült Nyomtatás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0865-9001 11 16 * . Dupla törzsutaspontot adunk Sky Club utasainknak valamennyi, június 1I. és augusztus 31. között leutazott repülőút után. gktdLEk'Hungarian Airlines^ S KY L U B Felvilágosítás az utasszolgálati irodában. Budapest, Dorottya u. 3. Tetefon: 266-5050 T. H. F. 1992. június 27. Nincs vele mit dicsekedni, a péntek estéim, de a reggelek is úgy múlnak el, hogy nem tudok rendszeresen részt venni az össznépi műélvezetben, a Dallas-nézésben. Néha persze bele-belepillantok egy-egy epizódba, s őszinte meglepetéssel fogadom, lám, hogy megy az idől, de a problémák maradnak. Néhány új hulla, Dzsoki egy-két friss rémtette, de a farm és az úszómedence, sőt még kinek-kinek az autója is a régi. Riadalmat közvetlen környezetemben csak az keltett, hogy pénteken délelőtt kilenckor a tisztelt nagyérdemű hiába várta a Dallast, az bizony nem jött. Pedig kedves ismerősöm (el ne pletykálják: kolléga az illető) még a vekkert is fölhúzta, merthogy előző este kissé sok időt töltött nagyszámú barátja és még nagyobb számú hűvös söröspalack társaságában. Kutya meleg volt. Nos, óraszóra fölserkent, a Dallas meg sehol. A galambepéjű, örökké vidor ifjún dühroham tört ki, na most már aztán tessék a Hankissnak lemondani! Aztán megjuhászodott. Felőle Hankiss maradhat. A sorozat nem veszett el, csak átköltözött a szombati ebéd idejére, ha jól látom a műsorban, fél kettőre. Na, így a családok mégiscsak együtt ebédelnek a hét végén. , ALBERT MARIA