Kurír - reggeli kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 240-269. szám)

1992-09-21 / 260. szám

! A Nagykörúton, FORGALMAS HELYEN, 15 M2-ES, KOMFORTOS IRODAHELYISÉG BÉRELHETŐ. Érdeklődés, felvilágosítás, szerződéskötés MUNKANAPOKON 8-TÓL 15 ÓRÁIG, a 122-9896 ÉS A 122-8235 (fax is) telefonszámon. 10 R égi-új bábszínház A hét végén bemutatott két­balkezes varázslóval a bábszín­ház új igazgatójának szándéka szerint megújulást hozó idő­­szak kezdő­dik el. A kisiskolások biztatnak, uj­­jonganak, vissza-visszáznak a darab végén. Villányi László igazgatót is kérdezem, neki hogy tetszett? - Úgy... hetvenöt százalé­kosan... - Mivel elégedetlen? - A tempóval. De az egy-két elő­adás után megjön. - A színpadon összesen kilenc színész-bábos van jelen. Hány em­ber munkája az elő­adás? - Közvetlenül... negyvenöt. - Mennyire dolgoztak rutinból? - Egyre kevésbé, remélem. Korábban a bábszínház illúzió­színház volt. A bábokon kívül semmi nem látszott! Se hang­szóró, se egy drót, mondván, hogy semmi nem s zökkentheti ki a gyerekeket. Én azt mon­dom, ha egy emelő látványa képes kizökkenteni, akkor ott az előadással van a baj, vagy a darab rossz. Korábban soha nem beszéltek ki a színészek a gyerekeknek. Ez az obrazcovi, oroszos iskola velejárója volt. Ezt a darabot még az előző ve­zetéstől örököltük, bár sokat változtattunk rajta. A Jókai téri színház tőlünk levált, a szerep­­osztás szerint ők az óvodás, mi az iskolás korosztálynak ját­szunk. De naponta játszani kell, így hoztunk át, örököl­tünk régebbi darabokat. Ami egészen új lesz, a Kormos Ist­­ván-féle Vackor mackó. Egy színész kolléga írt a verses me­séből darabot, ő is rendezi. Ilyen sem volt eddig még, hogy egy tehetséges színész ezt te­hesse. A Vackorban az énekes Sebestyén Márta lesz. - Népzenét énekel? - Természetesen. Új játékte­rünk is lesz a házban. Az elő­csarnok hideg márványos, csil­­logó-villogó, rideg tere nem il­lik a műfaj hangulatához. A ne­gyedik emeleti próbateremben otthonosabb teret alakítunk ki, ahol a bábosok nincsenek eldug­va, a gyerekek körülvehetik a színészeket, és részt vesznek az előadásban. Az első előadás ott a Nagy bújócska lesz. Szeretnénk a középiskolásokat is behozni a színházba, felnőtt és ifjúsági előadásokra is készülünk. Befo­gadó színházként Bács Ferenc estjét mutatjuk be. A középisko­lásokat Pierrot-lemezbemutató­­val várjuk október elején. - A sok változásra játékkultú­rában, különféle bábtechnikák al­kalmazásával is készülnek? Ideha­za van kitől újat tanulni? - Amint lesz egy kis idő, változtatunk a bábosképzésen is. Elsősorban azt kell fölvenni, aki kreatív, hozzá tud tenni a darabhoz, a játékhoz. - Kik fogják tervezni a bábokat? - Eddig Koós Iván, Bródy Vera Párizsból és a festőművész Ambrus Imre tervezett. Koós Iván lett a művészeti igazgató, így ő már nem ezzel foglalko­zik, Bródy Vera nem itt él, egyedül Ambrus Imre maradt a régiek közül. A tervezésbe sze­retnénk képzőművészeket be­vonni. A tavaszi fesztiválra egy Schumann-Muszorgszkij zené­re készített darabbal készülünk, Fellegi Ádám fog zongorázni. A Karneválhoz és az Egy kiállí­tás képeihez képzőművészek tervezik a bábokat. - Mit szólnak a színészei a változásokhoz? - Úgy látom, mindenki nagy igyekezettel fogadja. REVI JUDIT Fotó: KALLUS GYÖRGY CSÁNGÓ BALLADÁK Ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor az egyik énekórán csángó ma­gyar népzenei lemezt tett fel az ének­tanárnő a lejátszó korongjára. „Bá­­gyim, idős bágyim, fílök...” - kezdte az előadó a ballada énekét. A tanárnő arcán gyönyör vibrált, míg mi, bitang kölykei bizony elröhögtük magunkat, mert hogy a csudába lehet a „Bátyám, édes bátyám...”-at ennyire nevetsége­sen másként mondani. Előtte soha nem hallottunk csángó beszédet, nem is tudtunk semmit róluk, és bizony csak az óra vége felé éreztük meg a nyelvjárás ízét, szépségét, pedig zenei tagozatosak voltunk. A Szent István Gimnázium tanulói serdülő gyerekek. Többet tudnak a ro­mániai magyarokról, de mégis enyhe ne­vetés és moraj támadt, amikor Kilyén Il­ka, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze egy csángó ballada elbeszélésé­be kezdett. A művésznő jó pedagógiai érzékkel, előadása közben szelíden kézen fogott egy nevetgélő fiúcskát és maga mellé ültette, immár újra az előadásra fi­gyelt a megszeppent gyereksereg. A csángók nyelvüket és történelmü­ket íratlan népművészetben örökítik apáról fiúra. Iskoláikban és temploma­ikban csak a román nyelvet használ­hatják. Nem voltak, nincsenek képzett tudósaik és művészeik, így a népben meglévő tehetség és érzés a népművé­szetben tört felszínre. Ezekből a nép­dalokból és balladákból adott elő Ki­­lyén Ilka, a gyerekekkel együtt maga is többször könnyezve. A műsor végén az őszinte vastaps kö­zepette a félreültetett kisregény pattant fel elsőként a helyéről és szeretettelje­sen megszorította a művésznő kezét, szapora bocsánatkéréseket hadarva. Kép és szöveg: DEMECS ZSOLT Fotó: DEMECS ZSOLT ZENEI VILÁGNAP Október 1-jén, a zene világnapján hang­versenysorozat kezdődik az Óbudai Tár­saskörben a Liszt Ferenc Kamarazene­­kar, a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar és az ELTE Kamarazenekar közreműkö­désével. A következő napon az Egri Szimfonikusok és a Nagybátonyi Ka­marazenekar lép a közönség elé, október 3-án pedig zárókoncertet rendeznek, amelyen a kamarazenei találkozón és az ezzel kapcsolaty­i kurzuson részt vett együttesek működnek közre. SOROKBAN SZOLNOKI PREMIEREK Három bemutatóval kezdi idei évadját a Szolnoki Szigligeti Színház. Szeptember 26-án kerül a kö­zönség elé a st­údiószínpadon - Tompa Gábor ren­dezésében - Sámuel Beckett Godot-ra várva című abszurd drámája. A főbb szerepeket Mucsi Zoltán, Mészáros István, Győ­ry Emil és Kátay Endre ala­kítja. Október 2-án ősbemutató lesz Szolnokon. Fábri Péter-Gallai Péter Rinaldo Rinaldini című musicaljével ismerkedhet meg a közönség. Az elő­adást a Vígszínház népszerű művésze, Hegedűs D. Géza rendezi, a címszerepet Mertz Tibor alakítja, ősbemutatót tartanak a Szigligeti Színház­ban október 16-án is. Ezúttal Pozsgai Zsolt Szeretlek cirkusz című tragikomédiája kerül színre Molnár György rendezésében. Főbb szereplők: Meszléry Judit, Bajcsay Mária, Kiss Andrea és Gazsó György. SZIMPÓZIUM Szeptember 21-25. között szimpóziu­mot rendez „Osztrák irodalom 1945 után” címmel a Budapesti Osztrák Kul­turális Intézet, közösen a szegedi egye­temmel, az ottani Tudományos Akadé­miával és a József Attila egyetem ger­manisztikai tanszékével. Magyar, oszt­rák, német és angol előadók mellett Új­vidékről, Temesvárról, Brü­nnbő­l és Andreásé­ból érkeznek vendégreferensek, akik ezúttal mutatkoznak be először külföldön. ZENE A KÉPERNYŐN Ars Mu­sica címmel tízrészes sorozat indul a Tv 1 műsorában, amely a magyar zene történe­­tét mutatja be az államalapítástól a XIX. száza­dig. A felvételek nem koncertszerű, készültek, hanem korhű helyszíneken és kosztümökben, színjátékszerűen feldolgozva. A közreműködő előadók és zenekarok ugyancsak korhű hangsze­reken adják elő a műveket. A sorozat szellemi védnöke és műsorvezetője Rajeczky Benjamin ze­netudós, cisztercita rendi szenetes, a Nemzetkö­zi Népzenei Tanács tagja volt, aki az elmúlt év­ben bekövetkezett halála előtt alig egy héttel mondotta el a kamera előtt a műsor bevezetőjét. DÍSZELŐADÁS A NEMZETIBEN A magyar dráma napja alkalmából ma este - évadnyitó előadásként - Páskándi Géza Tornyot választók színművét tűzi műsorára a budapesti Nemzeti Színház Sík Ferenc rende­zésében. Az előadáson díszvendégekként részt vesznek a barcelonai olimpia legsikeresebb ma­gyar sportolói és a budapesti diplomáciai testü­letek képviselői, valamint Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatásügyi miniszter. 1992. szeptember 21. Kulka mint Mephisto Johann Wolfgang Goethe a német és a világirodalom egyik óriása, de rangját, hírnevét nem ifjúkori, 1774-ben, néhány röpke nap alatt alkotott Clavigo című szomorújátékának kö­szönheti. A Radnóti Színpad mégis jól választott, amikor mű­sorára tűzte ezt a - sajnos - napjainkban is igencsak idősze­rű témájú művet, Valló Péter gondos, hatásos, de minden szándékolt aktualizálást, „szájbarágást” okosan mellőző rende­zésében. A két évszázaddal ezelőtti konfliktus: becsület, tisz­tesség vagy gátlástalan karriervadászat­­ napjainkban is a jel­lem próbaköve. Könnyű lenne felsorolni, „nevesíteni” azokat a jelenkori közéleti személyiségeket, akik, rosszul, társadalmi kihatásában is kártékonyan döntenek. A Clavigóban már ott rejlik Goethe fő művének egyik alap­­konfliktusa: miként bukik el a gátlástalanul becsvágyó ember. Faustot ezúttal Clavigónak hívják, foglalkozására nézve a spa­nyol udvar bűvkörének megszállottja, Mephisto pedig Carlos névre hallgat. Ez az érdek nélkül gonosz férfiú hiteti el az ifjú Clavigóval, hogy csak akkor mehet töretlenül felfelé a ranglét­rán, ha szakít polgári származású szerelmével. Ez a jelenet a dráma csúcspontja, egyben a Carlost alakító Kulka János jutalomjátéka. Annyira meggyőzően mephistói, hogy csupán az ördögi szarvak hiányoznak a halántékáról. László Zsolt sajnos csak ritkán képes visszaütni a felkínált „labdát”. Bőven van mit javítania még beszédtechnikáján, s al­katilag sem felel meg a figurának: a legjobb akarattal sem tud­juk elhinni róla, hogy a legelőkelőbb, legpompásabb nemes­hölgyek harcolnak kegyeiért... Carlos és Clavigo párharca így egyoldalúvá válik: nincsenek azonos súlycsoportban. Takács Katalin és Nagy-Kálózy Eszter képviseli a gyöngébb nemet a színpadon, megfogható karaktert kölcsönözve a kissé egysíkú figuráknak. Széles László szemmel láthatóan küszkö­dik a gyors lélektani váltások hiteles ábrázolásával, őt nézve játszunk a gondolattal: talán Clavigo testhezállóbb feladat lett volna a számára. Kár, hogy az egészében, még inkább részle­teiben vonzó és figyelmet érdemlő előadás utolsó remeke ala­posan megbicsaklik. Goethe korában, de még a múlt század­ban is bizonyára könnyekkel öntözték volna a nézők zsebken­dőiket, amikor lobogó fáklyák között, a színfalak mögül befújt működben botladozva vonulnak be a koporsóvivők a halott lánnyal, hogy hűtlen szerelmese átdöfött mellel boruljon rá tetemére. A megrendítőnek szánt jelenet­­ mai szemmel,­­ kissé mosolyt fakasztóra sikeredett. GARAT TAMÁS 41 125. József Jubileumi előadás volt tegnap este a Madách Színházban: száz­­huszonötödször került színre - ezúttal is telt ház előtt - Web­­ber­ Rice: József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musi­calje, Szirtes Tamás rendezésében. Az ez alkalommal készült tár­sulati fotó közepén a főszereplő: Szerednyei Béla, Paudits Béla, Hűvösvölgyi Ildikó és Zenthe Ferenc.

Next