Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)

1992-09-01 / 170. szám

1992. szeptember 1. Ujjuk! Lesz-e Pesten jemeni bank? Kellőképpen szavatolja-e a magyar állam a hazánk területén tartózko­dó színes bőrű külföldiek biztonságát? Milyen külpolitikai és gazdasági következményei lehetnek a nagyjából hetente ismétlődő bőrfejű táma­­dásoknak, és mi lehet az oka a magyar hivatal és a magyar hatóság nemegyszer barátságtalan fellépésének? Ki a felelős a színesekért? - kérdeztük III Mártontól, a Martin Luther King Egyesület főtitkárától. - Hasonlítsuk össze a Magyarországon élő há­rom-négyezer színes bőrű helyzetét a Franciaor­szágban élő négymillió színesével. E szám nem­csak nagyságrendekkel nagyobb a mienkénél, ha­nem teljesen más összetételű társadalmi csoportot is jelent - kezdi 111 Márton. - A franciaországi színesek vagy gazdasági menekültek, vagy szeren­csevadászok a társadalom alsóbb emeleteiről, míg a nálunk tartózkodó színes bőrűek többsége főis­kolás és egyetemista, otthon anyaországának kö­zéposztályához, illetve intelligenciájához tartozik. E diákok a mi fogalmaink szerint rendkívül magas színvonalon élnek, a szüleik a társadalom vezetői rétegéhez tartozó, köztiszteletben álló emberek. Számuk hazánkban akkor kezdett emelkedni, ami­kor az egyetemeket rászorították, hogy tegyenek szert dollárbevételekre. - A Kurír több esetben hírt adott arról, hogy a hivatal és a hatóság ok nélkül packázott színesekkel, jól bántalmazta őket. Az a benyomásom, hogy az állam viszonya a színesekhez 1992 elejétől érezhe­tően megromlott, ezt a jelenséget hajlamos voltam a nigériai gyilkosságának, illetve a konzervatív poli­tika kevéssé kozmopolita jellegének tulajdonítani. A közelmúltban azonban (történetesen akkor, amikor a Ferenc körútnál a rendőrök által brutálisan bán­talmazott kínaiaknál jártam) meghökkentő­ értel­mezéssel találkoztam. Eszerint a hivatalosság szigo­rának gyökere az Európa Közösséggel a tavalyi év végén megkötött társulási szerződés, ők kívánatos­nak tartják ugyanis, hogy hazánk keményen lépjen fel az idegen bűnözéssel szemben, és ne legyen an­nak kapuja Nyugat felé.­­ A hatóságnak radikálisan csökkentenie kel­lene a külföldiek által elkövetett bűncselekmé­nyeket, ezt mi magunk is szorgalmaztuk a bel­ügyminiszternél. Az a baj azonban, hogy a ható­ság nem a bűnözőkkel szemben lépett fel. A Vá­ci utcában vagy a Keleti pályaudvarnál valutázó arabokat nem tudja felszámolni, ugyanakkor elutasítja olyan fiatalok letelepedési kérelmét, akiknek van felesége, gyermeke és befogadója. Utána lehetne nézni, hogyan kaphattak feltűnő­en rövid idő alatt letelepedési engedélyt olyan személyek, akik illegális, a magyar állam érde­keit sértő tevékenységet folytatnak, annak elle­nére, hogy nem felelnek meg a letelepedéshez szükséges egyetlen feltételnek sem, miközben mások, akik e feltételeknek megfelelnek, nem kapják meg a hivatalos hozzájárulást. A külföldi diákok nagyon sokat beszélnek erről a furcsa je­lenségről. - Nyáron Szudánban járt. Az ottaniak hogyan vé­lekednek arról, ahogy a magyar hivatalosság a színe­sekhez viszonyul? - Szudánban (ahova nem hivatalos meghí­vottként juthattam el) mindenütt elképesztő kedvességgel fogadtak. Bármilyen társaságban jártam azonban, előbb-utóbb mindenütt meg­kérdezték: miért gyűlölik a magyarok úgy a szu­­dániakat. Hiába bizonygattam, hogy nem erről van szó. A magyar hivatalosság viselkedésének szomorú következménye, hogy a néhány száz vagy néhány ezer szélsőséges olyan képet alakít ki hazánkról, amely lehetetlenné teszi az embe­ri, a kulturális és az üzleti kapcsolatokat. Ez képtelenség. Nagyon sok arab szeretne például komoly üzleti tevékenységet folytatni hazánk­ban, nem a Váci utcán, hanem az azt környező bankokban. De nem fogja megtenni, mert az Emirátusokban szalagcímes cikk óvja attól, hogy fiait Budapestre küldje, mert megverik. Nem fogja megtenni, mert a jemeni parlament­ben interpelláció foglalkozott azzal, miért bán­talmazzák Magyarországon a jemeni diákokat. Mindezért mindannyiunknak kell fizetni.­­ Az emberi jogi és a külügyi bizottság együttes üléséi­ Csóti György kormányhivatalnok kinyilvání­totta, hogy a probléma nem ér fel a parlament méltó­ságáig, a Kurír kérdésére pedig a külügyi szóvivő­­ a közelmúltban kijelentette, hogy a színes diplomatákat ért atrocitásokért a külügy nem kér elnézést, hiszen nem is követte el azokat. Ez azt sugallja, hogy a végre­hajtó hatalom nem tekinti kötelességének a felelősség vállalását színes külföldiekért. Kielégítő-e az az érv, hogy a kérdésben csak a rendőrség illetékes?­­ Egyértelmű, hogy a rendőrség feladata a bűncselekmények kiderítése, nem pedig a teljes körű megelőzés és felvilágosítás. Ez már eleve képtelenné teszi, hogy minden felelősséget az ő nyakába varrjunk. Példát lehetne venni Szu­dánról, ahol nem az az alapállás, hogy gyerünk, bilincseljük meg a négert, hanem azonnal vé­delmükbe veszik a külföldit, még az igazság ki­derítése előtt, mert az vendég, aki nem ismeri a szokásokat, és akinek nyelvi nehézségei lehet­nek. A színes diplomatákat ért támadásokért jo­gilag és erkölcsileg a Magyar Köztársaságot képviselő Külügyminisztérium igenis felelős, ahogyan neki kellene kontrollálnia a hatóságok további eljárását is. Meg kellene nézni, hogy milyen Európa felé is igyekszik Magyarország. Nyugat-Európában ugyanis kialakult a multi-cultural society, a sok kultúrájú társadalom, melyben az anyaország kultúrájának bázisán a legkülönfélébb rasszok és kultúrák élnek és működnek együtt. Vajon miképpen fogunk reagálni, ha (mint a Helsinki Assembly legutóbbi ülésén) Dániából dán útle­véllel érkezik egy koromfekete újságíró? Visszaküldjük? - A kilátástalan Kerepestarcsa-fekélyt hogyan kel­lene kikúrálni? - Arról van szó, hogy a Magyarországot tranzitútként használó külföldieket a magyar hi­vatalos szervek elfogják, s megakadályozzák ab­ban, hogy elhagyják az országot. Sőt, személyi szabadságoktól is megfosztva, két-három héttől kilenc-tíz hónapig terjedő időre, nehezen elvi­selhető körülmények között fogva tartják őket. Nem biztosítják a civilizált, higiéniás és emberi jogi minimumot sem. A táborba, mivel váloga­tás és kontroll nincs, bekerülnek a hazájukban körözött veszélyes köztörvényes bűnözők is, együtt a gazdasági menekültekkel. Össze van­nak zárva a nők és a férfiak is. Századnyi ember szorong egy teremben, általános vélemény sze­rint a külföldiekkel való bánásmódra alkalmat­lan személyzettel körülvéve. Nagyon furcsa, hogy az én adómból fizetett határőr megvédi Csehszlovákiát és Ausztriát a nálunk jogellene­sen tartózkodó külföldiektől. Ahelyett, hogy ki­utasítanák őket az országból, ami pedig a­­ cél­jaiknak is megfelelne, internálják őket Kerepes­­tarcsára. Egyszóval Kerepestarcsa olyan problé­ma, amit mi csinálunk magunknak. Jobb a fekete-fehér? (Színes képkeresők kamkordereknél) A három színes képkereső kö­zül egyiknek a képminősége sem meggyőző, pedig minde­gyiküknél alkalmaztak valami­lyen javítótrükköt (méret, kép­pontok száma és elrendezé­se). Felül egy Canon, középen egy Panasonic, lenn egy Sharp színes keresője Még mindig többségben vannak azok a kamkorde­­rek, amelyek ugyan színes képet vesznek fel, de a fel­vétel során a kamerába nézve csak fekete-fehérben látjuk a felvételre kisze­melt jelenetet. Azonban a színes folyadékkristályos kijelzők (LCD-k) már pol­gárjogot nyertek: több olyan gyártó van, amelyek előszeretettel hoznak for­galomba színes képkereső­­jű masinákat. Mivel nálunk is megjelent ezek közül néhány, érdemes néhány szót ejteni róluk. Előnyük, hogy a színek alapján történő tájékozó­dáshoz nem kell kikukkan­tani a kamera mögül. Ha pedig úgy esik a fény, hogy a készülék fals színeket ér­zékel, ez azonnal látható a keresőben (és nemcsak utóbb, otthon, a tv-képer­nyőn vesszük észre, amikor már nem tudjuk megismé­telni a felvételt). Hátrányuk, hogy a feke­te-fehér, elektronikus kép­keresőkhöz képest sokkal kevésbé láthatók rajtuk a részletek, aminek következ­tében az élességet nem tud­juk pontosan beállítani. A képpontok (pixellek) szá­mának a növelésével az el­vileg javítható, de ennek egyelőre még technikai korlátai vannak. A színes (vörös, zöld, kék) képpontok többféle módon helyezhetők el a ki­jelzőn (háromszög, moza­ik), de ezzzel a trükkel sem tudják megközelíteni a fe­kete-fehér képkeresők éles­ségét, pontosságát. Aki komoly filmes, azaz „spéci” beállításokkal dol­gozik, és nem akar min­dent a kamkorder automa­­tikájára hagyni, annak bi­zony egyelőre várnia kell, amíg jobb minőségű színes keresők kerülnek majd be­építésre... De amatőröknek már vannak melegen ajánlható színes keresős kamerák. A hazai boltokban is érdemes keresni a Panasonic NV-G 3 és NV-G 303 típusokat és a Sharp készülékeket (pél­dául a legújabb a VL­SX 80-at, amit nagy VHS ka­zettával lehet „etetni”). HORVÁTH­ JÁNOS 9 SZÓRAKOZTATÓ ELEKTRONIKA SNITT! [A vágásról) A videokőkorszakban, azaz az ötvenes években még szó szerint ollóval és ragasztóval végezték a videoszalagokon lévő műsorrészletek összevágását (ez az a tulajdonképpen mindenki által ismert, de nagy szakértelmet kívánó műve­let, amelynek során elhagynak jeleneteket vagy más sor­rendbe rakják a meglévőket). Azóta sokat változott a világ. Az amerikai Ampex-Quadrup­­lex szalagok kb. öt cm széles­­ségűek voltak, és másodper­cenként 38 cm-t haladtak elő­re. Az ollóval történő vágással némi szerencsével el lehetett találni (vagy nem) a megfelelő képet, amelytől az új képsorok, az új jelenet kezdődhetett. A mai videósok, ha a snitt­ről esik szó, „képkockányi” pontosságú elektronikus jele­netillesztésre gondolnak. A modern videomagnóknál két­féle vágási módról beszélhe­tünk: az assemble-snittról („tol­­dásos” vágásnak is lehetne ne­vezni) és az inzertsnittról (ez a „beszúrásos” vágás). Az as­­semble-snitt nem különleges dolog, ezt minden olyan vi­deo tudja, amelynek a mecha­nikája elektronikus vezérlésű. Az inzertsnitt lehetősége vi­szont csak a csúcskategóriájú videók körében adódik. ÁTOLDÁSOSVÁGÁS (ASSEMBLE-SNITT) A videomagnók forgó fejdob­jában legalább két videofej van. Ezek helyezik el mágnes­jelek formájában a képet a szalagon. Mivel egy televíziós kép két fél képből áll, egy körbefordulás alatt a két fej mindegyike egy-egy fél képet ír fel a mágneses szalagra. Ahhoz azonban, hogy a tele­víziókészülék össze tudja majd rakni a két fél képből a teljes képet, „jelezni kell”, hogy mikor kezdődik a követ­kező kép. Erre szolgál az ún. szinkronimpulzus, amit a video­magnó a szalag alsó szegélyé­re, a kontrollsávra vesz fel (CTL sávnak is nevezik). A vágás milyensége (hogy tudniillik assemble vagy in­zert) végeredményben attól függ, hogy mit kezd a video­magnó ezekkel a szinkronim­pulzusokkal. Ha a videót „pillanat állj” (pause) üzemmódból indítjuk, csak néhány képet mozdul hátra a szalag, megkeresve az utolsó, számára stabilan érzé­kelhető szinkronimpulzust a CTL sávon, és innen új im­pulzusokat vesz föl a szalagra. Ezt az eljárást nevezik as­semble-snittnek: hozzátoldja az új felvételt a régihez. A hát­ránya egyrészt az, hogy ha csak egy rövid jelenetet aka­runk így felvenni, megtörtén­het, hogy a felvevő magnó nem képes szinkronizálni, azaz megfelelően felvenni a rövid jelenetecskét. Másrészt könnyen lehet, hogy az előző jelenetsor utolsó képkockái elvesznek e vágás során. A BESZÚRÁSOS VÁGÁS (INZERTSNITT) A profik éppen ezért máskép­pen vágnak: a szalagra először képet játszanak rá, ami által szinkronjelekkel látják el a kontrollsávot (a CTL-t). Ezután mindent intertsnittel vesznek fel. Ennél a vágásfajtánál a szinkronimpulzusok érintetle­­nek maradnak - csak a régi vi­­deosávok helyett kerülnek újak a szalagra. A felvevő videomag­nó képstabilitási problémái így kiküszöbölhetők, és egy megle­vő felvételbe úgy tudunk beil­leszteni, beszúrni egy új jele­netsort, hogy az átjátszott kép­sorok végén nincsen zaj. Azért, hogy az inzert töké­letes legyen, az ilyenfajta vá­gásra képes videók fejdobjába is tettek egy törlőfejet, ennek a neve­­ repülő törlőfej. Azért hívják így, mert ez együtt fo­rog a két videofejjel, míg a normál törlőfej álló helyzet­ben rögzített. Ha nem tudunk fekete ká­ét felvenni (nem túl gyakori, egy valakinek videogenerá­­tora van otthon), bármilyen tv-műsort rájátszhatunk a sza­lagra. A fekete képet elővi­gyázatosságból részesítik előnyben, ugyanis szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a repülő törlőfej sem képes százszázalékosan letörölni a régi képet. (CTL) in­ni A videoszalagon rögzített jelek: a felső vízszintes csík a hang­sáv, a ferde sávok tartalmazzák a képinformációt, az alsó víz­szintes csík pedig a vágás szempontjából is fontos kontrollsáv

Next