Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)
1992-09-01 / 170. szám
1992. szeptember 1. Ujjuk! Lesz-e Pesten jemeni bank? Kellőképpen szavatolja-e a magyar állam a hazánk területén tartózkodó színes bőrű külföldiek biztonságát? Milyen külpolitikai és gazdasági következményei lehetnek a nagyjából hetente ismétlődő bőrfejű támadásoknak, és mi lehet az oka a magyar hivatal és a magyar hatóság nemegyszer barátságtalan fellépésének? Ki a felelős a színesekért? - kérdeztük III Mártontól, a Martin Luther King Egyesület főtitkárától. - Hasonlítsuk össze a Magyarországon élő három-négyezer színes bőrű helyzetét a Franciaországban élő négymillió színesével. E szám nemcsak nagyságrendekkel nagyobb a mienkénél, hanem teljesen más összetételű társadalmi csoportot is jelent - kezdi 111 Márton. - A franciaországi színesek vagy gazdasági menekültek, vagy szerencsevadászok a társadalom alsóbb emeleteiről, míg a nálunk tartózkodó színes bőrűek többsége főiskolás és egyetemista, otthon anyaországának középosztályához, illetve intelligenciájához tartozik. E diákok a mi fogalmaink szerint rendkívül magas színvonalon élnek, a szüleik a társadalom vezetői rétegéhez tartozó, köztiszteletben álló emberek. Számuk hazánkban akkor kezdett emelkedni, amikor az egyetemeket rászorították, hogy tegyenek szert dollárbevételekre. - A Kurír több esetben hírt adott arról, hogy a hivatal és a hatóság ok nélkül packázott színesekkel, jól bántalmazta őket. Az a benyomásom, hogy az állam viszonya a színesekhez 1992 elejétől érezhetően megromlott, ezt a jelenséget hajlamos voltam a nigériai gyilkosságának, illetve a konzervatív politika kevéssé kozmopolita jellegének tulajdonítani. A közelmúltban azonban (történetesen akkor, amikor a Ferenc körútnál a rendőrök által brutálisan bántalmazott kínaiaknál jártam) meghökkentő értelmezéssel találkoztam. Eszerint a hivatalosság szigorának gyökere az Európa Közösséggel a tavalyi év végén megkötött társulási szerződés, ők kívánatosnak tartják ugyanis, hogy hazánk keményen lépjen fel az idegen bűnözéssel szemben, és ne legyen annak kapuja Nyugat felé. A hatóságnak radikálisan csökkentenie kellene a külföldiek által elkövetett bűncselekményeket, ezt mi magunk is szorgalmaztuk a belügyminiszternél. Az a baj azonban, hogy a hatóság nem a bűnözőkkel szemben lépett fel. A Váci utcában vagy a Keleti pályaudvarnál valutázó arabokat nem tudja felszámolni, ugyanakkor elutasítja olyan fiatalok letelepedési kérelmét, akiknek van felesége, gyermeke és befogadója. Utána lehetne nézni, hogyan kaphattak feltűnően rövid idő alatt letelepedési engedélyt olyan személyek, akik illegális, a magyar állam érdekeit sértő tevékenységet folytatnak, annak ellenére, hogy nem felelnek meg a letelepedéshez szükséges egyetlen feltételnek sem, miközben mások, akik e feltételeknek megfelelnek, nem kapják meg a hivatalos hozzájárulást. A külföldi diákok nagyon sokat beszélnek erről a furcsa jelenségről. - Nyáron Szudánban járt. Az ottaniak hogyan vélekednek arról, ahogy a magyar hivatalosság a színesekhez viszonyul? - Szudánban (ahova nem hivatalos meghívottként juthattam el) mindenütt elképesztő kedvességgel fogadtak. Bármilyen társaságban jártam azonban, előbb-utóbb mindenütt megkérdezték: miért gyűlölik a magyarok úgy a szudániakat. Hiába bizonygattam, hogy nem erről van szó. A magyar hivatalosság viselkedésének szomorú következménye, hogy a néhány száz vagy néhány ezer szélsőséges olyan képet alakít ki hazánkról, amely lehetetlenné teszi az emberi, a kulturális és az üzleti kapcsolatokat. Ez képtelenség. Nagyon sok arab szeretne például komoly üzleti tevékenységet folytatni hazánkban, nem a Váci utcán, hanem az azt környező bankokban. De nem fogja megtenni, mert az Emirátusokban szalagcímes cikk óvja attól, hogy fiait Budapestre küldje, mert megverik. Nem fogja megtenni, mert a jemeni parlamentben interpelláció foglalkozott azzal, miért bántalmazzák Magyarországon a jemeni diákokat. Mindezért mindannyiunknak kell fizetni. Az emberi jogi és a külügyi bizottság együttes üléséi Csóti György kormányhivatalnok kinyilvánította, hogy a probléma nem ér fel a parlament méltóságáig, a Kurír kérdésére pedig a külügyi szóvivő a közelmúltban kijelentette, hogy a színes diplomatákat ért atrocitásokért a külügy nem kér elnézést, hiszen nem is követte el azokat. Ez azt sugallja, hogy a végrehajtó hatalom nem tekinti kötelességének a felelősség vállalását színes külföldiekért. Kielégítő-e az az érv, hogy a kérdésben csak a rendőrség illetékes? Egyértelmű, hogy a rendőrség feladata a bűncselekmények kiderítése, nem pedig a teljes körű megelőzés és felvilágosítás. Ez már eleve képtelenné teszi, hogy minden felelősséget az ő nyakába varrjunk. Példát lehetne venni Szudánról, ahol nem az az alapállás, hogy gyerünk, bilincseljük meg a négert, hanem azonnal védelmükbe veszik a külföldit, még az igazság kiderítése előtt, mert az vendég, aki nem ismeri a szokásokat, és akinek nyelvi nehézségei lehetnek. A színes diplomatákat ért támadásokért jogilag és erkölcsileg a Magyar Köztársaságot képviselő Külügyminisztérium igenis felelős, ahogyan neki kellene kontrollálnia a hatóságok további eljárását is. Meg kellene nézni, hogy milyen Európa felé is igyekszik Magyarország. Nyugat-Európában ugyanis kialakult a multi-cultural society, a sok kultúrájú társadalom, melyben az anyaország kultúrájának bázisán a legkülönfélébb rasszok és kultúrák élnek és működnek együtt. Vajon miképpen fogunk reagálni, ha (mint a Helsinki Assembly legutóbbi ülésén) Dániából dán útlevéllel érkezik egy koromfekete újságíró? Visszaküldjük? - A kilátástalan Kerepestarcsa-fekélyt hogyan kellene kikúrálni? - Arról van szó, hogy a Magyarországot tranzitútként használó külföldieket a magyar hivatalos szervek elfogják, s megakadályozzák abban, hogy elhagyják az országot. Sőt, személyi szabadságoktól is megfosztva, két-három héttől kilenc-tíz hónapig terjedő időre, nehezen elviselhető körülmények között fogva tartják őket. Nem biztosítják a civilizált, higiéniás és emberi jogi minimumot sem. A táborba, mivel válogatás és kontroll nincs, bekerülnek a hazájukban körözött veszélyes köztörvényes bűnözők is, együtt a gazdasági menekültekkel. Össze vannak zárva a nők és a férfiak is. Századnyi ember szorong egy teremben, általános vélemény szerint a külföldiekkel való bánásmódra alkalmatlan személyzettel körülvéve. Nagyon furcsa, hogy az én adómból fizetett határőr megvédi Csehszlovákiát és Ausztriát a nálunk jogellenesen tartózkodó külföldiektől. Ahelyett, hogy kiutasítanák őket az országból, ami pedig a céljaiknak is megfelelne, internálják őket Kerepestarcsára. Egyszóval Kerepestarcsa olyan probléma, amit mi csinálunk magunknak. Jobb a fekete-fehér? (Színes képkeresők kamkordereknél) A három színes képkereső közül egyiknek a képminősége sem meggyőző, pedig mindegyiküknél alkalmaztak valamilyen javítótrükköt (méret, képpontok száma és elrendezése). Felül egy Canon, középen egy Panasonic, lenn egy Sharp színes keresője Még mindig többségben vannak azok a kamkorderek, amelyek ugyan színes képet vesznek fel, de a felvétel során a kamerába nézve csak fekete-fehérben látjuk a felvételre kiszemelt jelenetet. Azonban a színes folyadékkristályos kijelzők (LCD-k) már polgárjogot nyertek: több olyan gyártó van, amelyek előszeretettel hoznak forgalomba színes képkeresőjű masinákat. Mivel nálunk is megjelent ezek közül néhány, érdemes néhány szót ejteni róluk. Előnyük, hogy a színek alapján történő tájékozódáshoz nem kell kikukkantani a kamera mögül. Ha pedig úgy esik a fény, hogy a készülék fals színeket érzékel, ez azonnal látható a keresőben (és nemcsak utóbb, otthon, a tv-képernyőn vesszük észre, amikor már nem tudjuk megismételni a felvételt). Hátrányuk, hogy a fekete-fehér, elektronikus képkeresőkhöz képest sokkal kevésbé láthatók rajtuk a részletek, aminek következtében az élességet nem tudjuk pontosan beállítani. A képpontok (pixellek) számának a növelésével az elvileg javítható, de ennek egyelőre még technikai korlátai vannak. A színes (vörös, zöld, kék) képpontok többféle módon helyezhetők el a kijelzőn (háromszög, mozaik), de ezzzel a trükkel sem tudják megközelíteni a fekete-fehér képkeresők élességét, pontosságát. Aki komoly filmes, azaz „spéci” beállításokkal dolgozik, és nem akar mindent a kamkorder automatikájára hagyni, annak bizony egyelőre várnia kell, amíg jobb minőségű színes keresők kerülnek majd beépítésre... De amatőröknek már vannak melegen ajánlható színes keresős kamerák. A hazai boltokban is érdemes keresni a Panasonic NV-G 3 és NV-G 303 típusokat és a Sharp készülékeket (például a legújabb a VLSX 80-at, amit nagy VHS kazettával lehet „etetni”). HORVÁTH JÁNOS 9 SZÓRAKOZTATÓ ELEKTRONIKA SNITT! [A vágásról) A videokőkorszakban, azaz az ötvenes években még szó szerint ollóval és ragasztóval végezték a videoszalagokon lévő műsorrészletek összevágását (ez az a tulajdonképpen mindenki által ismert, de nagy szakértelmet kívánó művelet, amelynek során elhagynak jeleneteket vagy más sorrendbe rakják a meglévőket). Azóta sokat változott a világ. Az amerikai Ampex-Quadruplex szalagok kb. öt cm szélességűek voltak, és másodpercenként 38 cm-t haladtak előre. Az ollóval történő vágással némi szerencsével el lehetett találni (vagy nem) a megfelelő képet, amelytől az új képsorok, az új jelenet kezdődhetett. A mai videósok, ha a snittről esik szó, „képkockányi” pontosságú elektronikus jelenetillesztésre gondolnak. A modern videomagnóknál kétféle vágási módról beszélhetünk: az assemble-snittról („toldásos” vágásnak is lehetne nevezni) és az inzertsnittról (ez a „beszúrásos” vágás). Az assemble-snitt nem különleges dolog, ezt minden olyan video tudja, amelynek a mechanikája elektronikus vezérlésű. Az inzertsnitt lehetősége viszont csak a csúcskategóriájú videók körében adódik. ÁTOLDÁSOSVÁGÁS (ASSEMBLE-SNITT) A videomagnók forgó fejdobjában legalább két videofej van. Ezek helyezik el mágnesjelek formájában a képet a szalagon. Mivel egy televíziós kép két fél képből áll, egy körbefordulás alatt a két fej mindegyike egy-egy fél képet ír fel a mágneses szalagra. Ahhoz azonban, hogy a televíziókészülék össze tudja majd rakni a két fél képből a teljes képet, „jelezni kell”, hogy mikor kezdődik a következő kép. Erre szolgál az ún. szinkronimpulzus, amit a videomagnó a szalag alsó szegélyére, a kontrollsávra vesz fel (CTL sávnak is nevezik). A vágás milyensége (hogy tudniillik assemble vagy inzert) végeredményben attól függ, hogy mit kezd a videomagnó ezekkel a szinkronimpulzusokkal. Ha a videót „pillanat állj” (pause) üzemmódból indítjuk, csak néhány képet mozdul hátra a szalag, megkeresve az utolsó, számára stabilan érzékelhető szinkronimpulzust a CTL sávon, és innen új impulzusokat vesz föl a szalagra. Ezt az eljárást nevezik assemble-snittnek: hozzátoldja az új felvételt a régihez. A hátránya egyrészt az, hogy ha csak egy rövid jelenetet akarunk így felvenni, megtörténhet, hogy a felvevő magnó nem képes szinkronizálni, azaz megfelelően felvenni a rövid jelenetecskét. Másrészt könnyen lehet, hogy az előző jelenetsor utolsó képkockái elvesznek e vágás során. A BESZÚRÁSOS VÁGÁS (INZERTSNITT) A profik éppen ezért másképpen vágnak: a szalagra először képet játszanak rá, ami által szinkronjelekkel látják el a kontrollsávot (a CTL-t). Ezután mindent intertsnittel vesznek fel. Ennél a vágásfajtánál a szinkronimpulzusok érintetlenek maradnak - csak a régi videosávok helyett kerülnek újak a szalagra. A felvevő videomagnó képstabilitási problémái így kiküszöbölhetők, és egy meglevő felvételbe úgy tudunk beilleszteni, beszúrni egy új jelenetsort, hogy az átjátszott képsorok végén nincsen zaj. Azért, hogy az inzert tökéletes legyen, az ilyenfajta vágásra képes videók fejdobjába is tettek egy törlőfejet, ennek a neve repülő törlőfej. Azért hívják így, mert ez együtt forog a két videofejjel, míg a normál törlőfej álló helyzetben rögzített. Ha nem tudunk fekete káét felvenni (nem túl gyakori, egy valakinek videogenerátora van otthon), bármilyen tv-műsort rájátszhatunk a szalagra. A fekete képet elővigyázatosságból részesítik előnyben, ugyanis szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a repülő törlőfej sem képes százszázalékosan letörölni a régi képet. (CTL) inni A videoszalagon rögzített jelek: a felső vízszintes csík a hangsáv, a ferde sávok tartalmazzák a képinformációt, az alsó vízszintes csík pedig a vágás szempontjából is fontos kontrollsáv