Kurír - esti kiadás, 1992. október (3. évfolyam, 192-212. szám)

1992-10-27 / 209. szám

október 27. SZEMBEN A HALÁLLAL ■ - Lassítottam, mert az a vasúti kereszteződés iszonyúan veszé­lyes. Az ARO abban a pillanatban érkezett az átjáróhoz. Kicsit megbillent, majd jött tovább - törölgeti vérző homlokát a fiatal teherautó-sofőr Kecskemét hatá­rában az 5-ös úton, a Kiskunfé­legyházi út nevű vasúti megálló­helytől néhány méterre. Az AUTARK Kft. Liaza, amit a fia­talember vezetett, kitört szélvé­dővel a menetiránynak megfele­lően, Kecskemét felé áll a sávjá­ban. Bal oldala­ eleje iszonyatos ütközésről tanúskodik. Csoda, hogy a gépkocsivezető nem zu­hant az úttestre. Tőle úgy félszáz méterre a jobb oldali meredek parton, merőlegesen az árokra csonka gépjárműtest lóg alá. A BRK-468 forgalmi rendszámú ARO öltözőszekrényeket szállított valahová. A szekrények összetörve az árok aljában hevernek. A negy­ven év körüli gépkocsivezető a ve­zetőfülkébe nyomult motor szorí­tásából igyekszik kicsúszni. Öntu­datlanul cselekszik. Bal lába fur­csán megcsavarodva. Mellkasa horpadt. Fején húszcentis repe­dés, dől belőle a vér. - Amikor átért a síneken, még gondoltam is magamban, hogy a fenébe, hát nekem jön. Mintha meg akarna ijeszteni, felém kapta a kormányt és már csattantunk is. Az ütközéstől kivágódtam jobbra, ő pedig balra repült az árok felé. Néhány méter után vissza tudtam kormányozni a gé­­et. Csak utána vettem észre, úgy nincs szélvédőm és hogy folyik a homlokomból a vér. A sípcsontom is fáj. A Liaz mögött hajtó taxis szin­te két lábbal ugrott a fékre, ami­kor az ARO kivágódott az úttest­ről. - Nem mertem a szeren­csétlent kihúzni a rázuhant mo­tor mögül. Mi van, ha eltört a gerince? Azonnal a rádió mikro­fonja után kaptam, és beszóltam a tűzoltóknak. Ennek már negye­dórája. Már jönnek is! Egy véletlenül arra járó men­tőautó - békebeli NYSA - já­róbetegeket visz az egyik szom­szédos településre. A két mentős óvatosan kiemeli a közben az anyósülésre átcsúszott véres fér­fit a kocsiból. A taxis és a tudósí­tó tartja a magatehetetlen testet, amíg a bal lábát is kiszabadítják a roncsokból. A mentősök gyorsan bekötik a fejsebét, majd­­ bár a rádiójuk szerint a rohammentő már úton van felénk, beömlik a sérültet a kocsiba és visszafordul­nak Kecskemét felé. Október 26-án délután fél ket­tőkor, a baleset után húsz perccel a rendőrség még mindig nincs a helyszínen. Mindkét irányban több kilométeres kocsisor duzzad fel. A férfi még élt, amikor a NYSA elindult vele. SZEMÁN LÁSZLÓ A Fotó: Velledits Éva HATÁRON INNEN 9 A mezőőr és a puska ■ Rájár a rúd a fegyveresekre! A szabolcs-szatmári Nagyha­lász község külterületén pél­dául bemutatót tartott három férfi és két nő mezőőrverés­ből. Bár nézőközönsége nem volt az eseménynek, mégis úgy vélték, ráfér a példaérté­kű verés szegény mezőőrre. Szerencsétlenül járt főhő­sünknek hosszabb ideje fel­tűnt, hogy valakik dézsmálják a kukoricát, sőt tábortüzet raknak, és különféle pecse­nyéket sütnek a kukoricatábla közepén. Nonszensz, gondol­ta a fegyveres táblaőr, és fo­kozott harckészültségbe he­lyezve magát, rajtaütésszerű­en járőrözött a környéken. Nem kellett sokáig várnia. Múlt pénteken egész nap húzta a csúz a bal lábát, ennek ellenére kimotorbiciklizett a kukoricaföldre, hosszú puská­jával a hátán. Késő délután volt, a csontjáig hatolt a ned­ves hideg. Ledöntötte kétke­rekűjét a tábla szélére, rágyúj­tott egy cigarettára, amikor élesen elkülönülő hangokat hallott a tábla felől. A hangok közeledtek, mezőőrünk pedig kibiztosította a fegyverét. Egyszerre csak három férfi és két nő állt előtte, szatyraikban és a zsákokban kukoricacsö­vek százai sorakoztak .Igen meglepődtek, amikor meglát­ták a puskás embert. Lassan felfejlődve körbevették a me­zőőrt. Először csak a családja iránt érdeklődtek kedvesen, majd a hölgyek intimebb kap­csolatra is biztatták rokonsága hölgytagjaival. A roma férfiak szorosabbra vonták a kor­dont, egyikük hirtelen elkapta a puska csövét, és kitépte a mezőőr kezéből. Mintegy va­rázsütésre valamennyien ráve­tették magukat a szerencsét­len emberre és ütötték, rúg­ták, ahol csak érték. Amikor­­ már nem tudott mozdulni és több sebből vérzett, a táma­dók abbahagyták az ütlege­lést. A fegyverrel és a motor­biciklivel, valamint a lopott kukoricával eltűntek a falu irányába. Nem jutottak azon­ban messzire, mert a rendőr­ség hamarosan elfogta őket. Az őr súlyos sérüléseket szen­vedett. Vajon miért nem merte használni a fegyverét? F. O.A A SIKERKOVÁCS ■ A jó ötlet is pénzre váltható. Az, ami meg­annyi hazánkfiának külföldön sikerült - „egy szál szemüvegben ment ki, és ma elismert em­ber” -, itthon sem lehetetlen. Skett Ágnes harmincéves vendéglátó-ipari tapasztalatainak birtokában elhatározta, hogy tanácsaival pró­bálja segíteni a hazai vállalkozókat, azokat, akik válságba kerültek. - Fél éve válságmenedzser. Kik jelentkeztek többen, a férfiak, vagy a nők? - Eddig még csak férfiak jelentkeztek. - Milyen alaphelyzetekkel találkozott? - Van, akinek pénze van és jól akarja befek­tetni, és ehhez kér ötletet. Van, aki csak az in­dulás után jön rá, hogy szakmailag nem ért hoz­zá. Van, aki remek szakember, de a vállalkozás­hoz nem ért; azt hiszi, elég, ha „csak” szorgal­mas. Van, aki az égvilágon mindenkinek a taná­csát meghallgatta és meg is fogadta, s mostan­ra egy nagy káosz közepébe került. - Az árai? Nem is kérdezem... - Úgysem mondanám meg. Még senki nem tartotta túlzottnak. Ha valaki megvan velem elégedve, másnak is ajánl. Ez nagyon jólesik. Jelszavam: megbízhatóság és diszkréció. PÁLFFY JUDIT .

Next