Kurír - esti kiadás, 1992. december (3. évfolyam, 234-253. szám)
1992-12-01 / 234. szám
Holttá nyilvánítva . Furcsa érzés lehet, amikor az emberrel személyesen közlik, hogy valamikor nagyon régen eltávozott az élők sorából. Nos, ez történt egy olaszországi férfival, aki csak nemrég tudta meg, hogy 47 évvel ezelőtt meghalt egy fogolytáborban. Ez nem is derült volna ki, ha feleségét (úgymond özvegyét) nem rendelik be a helyi anyakönyvvezetőhöz. Az asszony azonban megkérte férjét, menjen el helyette, mert jobb, ha ő intézi a dolgokat. El is ment a férfi a Campi Salentina-i illetékes hivatalhoz, ahol az anyakönyvezető közölte vele, hogy Arcangelo de Matteis 1945-ben meghalt egy ukrajnai táborban. Minthogy a halállal nem szokás tréfálni, az öregúr kikelt magából: „Mi az ördög, hiszen én vagyok Arcangelo de Matteis!” Ezután az anyakönyvvezető orra alá dugta személyi igazolványát. A hivatalnok azt hitte, hogy álmodik, vagy szellemmel találta szemben magát, de még mielőtt az ijedtségtől elájult volna, munkatársa megnyugtatta, hogy jól ismeri az idős férfit, és az nem hazudik. A holttá nyilvánított De Matteis úr elmondta, hogy a háború idején valóban harcolt a keleti fronton. Hozzáfűzte, hogy a 1943. szeptember 8-i fegyverszünetet követően a németek számára az olaszok szövetségből ellenségek lettek A hitlerista csapatok Ukrajnában lemészárolták az olasz katonák többségét, de volt, aki életben maradt. De Matteis úr e kevesek közé tartozott. 1945- ben hazatért Ukrajnából, 1948- ban pedig megnősült. A faluban házat épített, három gyermeke született. Ma pedig már unokákkal körülvéve, nyugdíjasként élvezi az életet. Jelenleg egyedüli gondja csak az, hogy a nyugdíjat, ami ugyan nem olyan nagy, továbbra is folyósítják-e neki, mert ehhez meg kell kapnia a hivatalos igazolást arról, hogy életben van. SATI) pSTJ Muzeális vállfák ■ Meglepő, hogy olyan múzeum is létezik a világon, ahol nem mást, mint ruhafogasokat gyűjtenek. A muzeális vállfák tára Baselban található, s ha valakinek erre támad kedve, itt több mint 4000 darab ruhaakasztóban gyönyörködhet. A vállfák gyűjtését még a XVI. században kezdték, s a múzeum ma is napról napra újabb kincsekkel gazdagodik. Végső óhaj ■ Milyen a jó végrendelet? Az angol könyvpiac egyik slágere lett az a kötet, amely egybegyűjtötte a honi végrendeletek gyöngyszemeit. Van közöttük szerelmi vallomás a túlvilágról, de előfordul, hogy a halott megteszi azt, amihez életében nem volt bátorsága, tudniillik, alaposan odamondogat a hátramaradottaknak. Egy alkalmazott például szerény összeg eljuttatását kéri munkaadójának, hogy az vegyen rajta magának egy illemkódexet. Bizonyos James Flemying nevű vállalkozó minden emberére tíz fontot hagyott, de a bajuszosok csak öt fontot kaphattak. Jézus eljövetelében annyira szilárdan hitt Norman Ernest Digsweed, hogy egész vagyonát - 28 ezer fontot - rá hagyta, s megbízta bankját, hogy fizesse ki neki, ha földre szállt. Ha Krisztus nem támadna fel nyolcvan éven belül - fogalmazta meg végrendeletében -, akkor az egész tárgytalan. Az eltelt évtizedek során jelentkeztek is néhányat hogy ők lennének Jézus, és kérik a pénzt. Ám nem tudták hitelesen bizonyítani személyazonosságukat, s így az összeg végül valószínűleg az államra száll. A világszerető John Heritage annyira kedvelte rózsáit, hogy kikötötte: hamvait szórják a rózsabokor tövébe. Egy angol asszony viszont imádott autójától nem akart elszakadni, ezért kérte: temessék mellé Ford Anglia márkájú kocsijának két karosszériaelemét. De voltak olyan örökösök, akiknek osztozkodniuk kellett azon a „tetemes” summán, amelyet Mister Rose a testamentumban rájuk hagyott: 705 pennyt, vagyis alig tíz fontot. A leghosszabb angol végrendelet Frederica Evelyn Stiwell Cook mintegy négyszáz oldalas írása. A legrövidebb testamentum viszont csak három szóból áll:,Mindent anyámra hagyok.” FERENCZY-EUROPRESS AIR SERVICE Budaörs Airport AZ AIR SERVICE (BUDAÖRSI REPÜLŐTÉR) minden kedden és csütörtökön menetrend szerinti LÉGI JÁRATOT INDÍT UNGVÁRRA. Reggeli indulás, délutáni érkezés Budaörsről, illetve Budaörsre. CHARTERJÁRATAINKON VÁRJUK LEENDŐ UTASAINKAT.