Kurír - esti kiadás, 1992. december (3. évfolyam, 234-253. szám)

1992-12-01 / 234. szám

Holttá nyilvánítva . Furcsa érzés lehet, amikor az emberrel személyesen közlik, hogy valamikor nagyon régen el­távozott az élők sorából. Nos, ez történt egy olaszországi férfival, aki csak nemrég tudta meg, hogy 47 évvel ezelőtt meghalt egy fo­golytáborban. Ez nem is derült volna ki, ha feleségét (úgymond özvegyét) nem rendelik be a he­lyi anyakönyvvezetőhöz. Az asszony azonban megkérte férjét, menjen el helyette, mert jobb, ha ő intézi a dolgokat. El is ment a férfi a Campi Sa­­lentina-i illetékes hivatalhoz, ahol az anyakönyvezető közöl­te vele, hogy Arcangelo de Mat­­teis 1945-ben meghalt egy uk­rajnai táborban. Minthogy a ha­lállal nem szokás tréfálni, az öregúr kikelt magából: „Mi az ördög, hiszen én vagyok Arcan­gelo de Matteis!” Ezután az anya­könyvve­ze­tő orra alá dugta személyi igazolványát. A hiva­talnok azt hitte, hogy álmodik, vagy szellemmel találta szemben magát, de még mielőtt az ijedt­ségtől elájult volna, munkatársa megnyugtatta, hogy jól ismeri az idős férfit, és az nem hazudik. A holttá nyilvánított De Matte­is úr elmondta, hogy a háború idején valóban harcolt a keleti fronton. Hozzáfűzte, hogy a 1943. szeptember 8-i fegyverszü­netet követően a németek számá­ra az olaszok szövetségből ellen­ségek lettek A hitlerista csapatok Ukrajnában lemészárolták az olasz katonák többségét, de volt, aki életben maradt. De Matteis úr e kevesek közé tartozott. 1945- ben hazatért Ukrajnából, 1948- ban pedig megnősült. A faluban házat épített, három gyermeke született. Ma pedig már unokák­kal körülvéve, nyugdíjasként élve­zi az életet. Jelenleg egyedüli gondja csak az, hogy a nyugdíjat, ami ugyan nem olyan nagy, to­vábbra is folyósítják-e neki, mert ehhez meg kell kapnia a hivatalos igazolást arról, hogy életben van. SATI­­) pSTJ Muzeális vállfák ■ Meglepő, hogy olyan múzeum is létezik a vilá­gon, ahol nem mást, mint ruhafogasokat gyűj­tenek. A muzeális vállfák tára Baselban található, s ha valakinek erre támad kedve, itt több mint 4000 darab ruhaakasztóban gyönyörködhet. A vállfák gyűjtését még a XVI. században kezdték, s a múzeum ma is napról napra újabb kincsekkel gazdagodik. Végső óhaj ■ Milyen a jó végrendelet? Az angol könyvpiac egyik slágere lett az a kötet, amely egybegyűjtötte a honi végrendele­tek gyöngyszemeit. Van közöttük szerel­mi vallomás a túlvilágról, de előfordul, hogy a halott megteszi azt, amihez életé­ben nem volt bátorsága, tudniillik, alapo­san odamondogat a hátramaradottaknak. Egy alkalmazott például szerény összeg eljuttatását kéri munkaadójának, hogy az vegyen rajta magának egy illemkódexet. Bizonyos James Flemying nevű vállalkozó minden emberére tíz fontot hagyott, de a bajuszosok csak öt fontot kaphattak. Jézus eljövetelében annyira szilárdan hitt Norman Ernest Digsweed, hogy egész va­gyonát - 28 ezer fontot - rá hagyta, s megbízta bankját, hogy fizesse ki neki, ha földre szállt. Ha Krisztus nem támadna fel nyolcvan éven belül - fogalmazta meg vég­rendeletében -, akkor az egész tárgytalan. Az eltelt évtizedek során jelentkeztek is né­hányat hogy ők lennének Jézus, és kérik a pénzt. Ám nem tudták hitelesen bizonyítani személyazonosságukat, s így az összeg végül valószínűleg az államra száll. A világszerető John Heritage annyira kedvelte rózsáit, hogy kikötötte: hamvait szórják a rózsabokor tövébe. Egy angol asszony viszont imádott autójától nem akart elszakadni, ezért kérte: temessék mel­lé Ford Anglia márkájú kocsijának két ka­rosszériaelemét. De voltak olyan örökösök, akiknek osztozkodniuk kellett azon a „tete­mes” summán, amelyet Mister Rose a tes­tamentumban rájuk hagyott: 705 pennyt, vagyis alig tíz fontot. A leghosszabb angol végrendelet Frederica Evelyn Stiwell Cook mintegy négyszáz oldalas írása. A legrövi­debb testamentum viszont csak három szó­ból áll:,Mindent anyámra hagyok.” FERENCZY-EUROPRESS AIR SERVICE Budaörs Airport AZ AIR SERVICE (BUDAÖRSI REPÜLŐTÉR) minden kedden és csütörtökön menetrend szerinti LÉGI JÁRATOT INDÍT UNGVÁRRA. Reggeli indulás, délutáni érkezés Budaörsről, illetve Budaörsre. CHARTERJÁRATAINKON VÁRJUK LEENDŐ UTASAINKAT.

Next