Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-11 / 6. szám
jiiP HP jg§f 1 jfff' iSß- jp JF*~~~ MwWk m§ /MfW Mű JmM WMsfÉM&'s /Mmmí'„, ém mw §m asm Aki után futnak a nők ■ - Azt rögtön elmondhatom, nincs túl jó véleményem a nőkről - kezdi szinte kérdés nélkül. - Azt hittem, a szebbik nem nagy hódolója vagy. - Két külön kérdésről van szó: egyik, hogy hogyan vélekedem a nőkről általában, másik, hogy az én életemben milyen helyet foglal el a másik nem. Nagyon szívesen megemelem a kalapomat, ha olyan teljesítményt látok egy hölgytől, ami a férfiaknak is becsületére válna. Magánéletemben édesanyám halála óta igazán csak egyetlen nő van jelen. De olyan jól érzem magam egyedül, hogy most harmincnyolc évesen azt kell mondanom, nem biztos, hogy az együttélés megéri azokat az áldozatokat, amelyekkel jár. Szerencsésnek mondhatom mégis magam, hogy megismertem azokat a fogalmakat, mint szülő, barát és azt, ha az embernek van egy társa az életben, mert ez a lány biztonságot jelentett nekem. Ez pedig nagyon fontos. A lakásod is úgy rendezed be, hogy ha reggel kinyúlsz az éjjeli szekrény elé, tudod, hogy mit találsz. Ő is mindig ott volt, amikor felé nyúltam. És ha ezt a cikket elolvassa az illetékes is? - Lehet, hogy inkább rámolvassa. De viccen kívül, csodálója vagyok a női szépségnek. Meggyőződésem, hogy a nő feladatai közé tartozik, hogy szép legyen. Nem véletlen, hogy a művészek is - ha az emberi szépséget akarták ábrázolni - a női testet választották. Nagyon tud idegesíteni, ha olyanfajta női emancipációról esik szó, amelyet Simone de Beauvoir is képviselt. Viccesen ezt úgy fogalmaznám, ha a férfiak megtanulnak szülni, akkor eljutunk az egyenjogúsághoz. Azt sem helyeslem, ha a férfit tekintik a teremtés koronájának, mert mind a két félnek megvan a saját szerepe. Csak ezeket nem kell felcserélni, nem kell elvenni egymástól, így csak azt érjük el, hogy a természet megmosolyog majd bennünket. - Némi ellentmondást érzek. Azt mondtad, becsülöd azokat a nőket, akik férfiasan megállják a helyüket. - A hagyományos függőviszony kialakítására soha nem törekedtem. Nem a birtoklás a legfontosabb. Mind a két félnek meg kell élnie a szabadságot. De a tojás sárgája nem választható el a fehérjétől, kiscsirke is csak ekkor lesz belőle. - Új rovatunk, az ,„aki után firtnak a nők”, veled indul. - Ha-ha-ha. Én tényleg futok. Napi tizenhat kilométert. Komolyra fordítva a szót, nekem az nem jelent nagy örömet, ha az utcán megfordulnak utánam a nők. Soha nem akartam olyan lenni, aki százból 99-nek tetszik, aki ún. szépfiú. Talán megfordulnak, de ismerős a fazonok vagy mert a barátjük felhívta rám agyelmüket. - Modell korszakodban más volt a kapcsolatod a női nemmi mint manapság? - Ez azért érdekes, mert a civilek a, hiszik, a manöken! Fotó: PETŐ ZSUZSnyok nagyon csinosak, és szerencsés a, aki köztük van. De számomra tetsző ne típus nem az, amelyi a kifutón szerepe hanem a balerinák , a sportolónők. - Akkor mégis külső számít... ? - Az első mindi az, azután lépünk tovább. _ - És most milyen korszakban vagy? - Magányosban. BARÓTI ÉVA A- Aki nem tudná, ő dr. Tábori Iván, a nyolcvanas évek Playboya (a reklámokon), jelenleg a MCD-Jazz Betéti Társaság tulajdonosa, aki nemzetközi szintű dzsesszkoncertek rendezését szeretné meghonosítani Magyarországon. (Január 31-én találkozhatunk vele a Petőfi Csarnokban a World New Szakcsi Lakatos Bélával közös koncertjén.)