Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-07 / 4. szám
imi ■ ■ 6 HATÁRON INNEN ■ Mit mondjak, annak idején magam is kaptam érte a pofonokat. Mert felfújtam, mert lufinak néztem, mert az éjjeliszekrény fiókjában megtaláltam. AIDS-es idők járnak, amikor jobb, ha tart néhányat az ember a keze ügyében. Lehetőleg jó minőségűt. Megfelelő méretűt. Olyat, aminek még nem járt le a szavatossága. Mert, ahogy a szakember állítja, így 99 százalékig biztos, hogy nem kapjuk meg korunk pestisét - amennyiben célirányosan használjuk az óvszert. Rövid körjáratunk célja is az volt, tartják-e, figyelnek-e a megfelelő helyeken a megfelelő körülményekre... A lakótelepi ABC-pult mögött Erzsike tüsténkedik. Csinos, ötvenes asszony. Behunyt szemmel is tudja, hová kell nyúlnia, mutatja a háromszínűt. Jópofa, ajánlja. Ők is ilyet vettek a barátjával. Szavatosság? Azt igazából meg sem nézték. „Most mondd már meg, számít ez egy húszéves kapcsolatba?”, kérdez vissza. Csak a színek miatt vették meg az amúgy 1995 októberéig érvényes, nagy keblű, szőke hölggyel ékesített, malaysiai származású dobozt. Pesten, a Petőfi Sándor utcai illatszerboltban a tizenéves kislány nagyon kedves, készséges. Mondja, mutatja, hol van az áru. Ott, mindjárt a betétek mellett. Tízesével csomagolva, viszonylag olcsón. Hogy meddig jó? Évekig, állítja. Ám, hogy mikor van ezeknek az éveknek kezdete meg vége? Mit számít! Végül is ez nem munkaidő... A Váci utcai illatszerboltban az ifjú hölgy, ha lehet, még kedvesebb. Igen, itt van. Itt volt. Legalábbis év végéig kitartott. Új év, az új áru még nem érkezett meg. Úgy tűnik, most itt nem kötünk üzletet... A toalettszalon munkatársa átterel a férfirészlegbe, íme, itt áll az automata. Két pénzérmét kell beledobni, kapunk érte három da- AIDS nélkül rab óvszert. Külföldit, természetesen. Hogy meddig jó? Amíg el nem használják. Még senki nem volt, aki visszahozta volna, állítja a harmincas úriember. Szavatosság? AIDS? Bíznak a nagykerben. Bízzon benne a tisztelt vevő is, akinek itt jut eszébe, hogy mi nincs a zsebében, mondja a férfiú, majd hozzáteszi, tudják ők, mi az a szükség... Éppen ezért nem csupán automatából, hanem darabonként is árulják eme nélkülözhetetlen gumiipari műremeket. Picit drágábban, persze, mintha hármasával vásárolnánk.. TÓTH A. ■ Biztos úr! Hát nekem tripperem van! - mondta a jól öltözött idős úr a székesfehérvári rendőrkapitányság nyomozójának. Van az úgy!... - vakarta meg a fejét a zsaru, majd lejegyezte a feljelentést. A nyomozás meghökkentőnek nem mondható dolgokat tárt fel: csak a fél város beszélte eddig, hogy a Napkelet panzió tulajdonképpen kupleráj. Méghozzá a jobban felszereltek közül való. Videokamerás beléptetőrendszerrel szűrték meg a vendégeket. Csak az mehetett be, aki tutira megbízható volt. Persze a zsaruk nem azért zsaruk, hogy ilyen gáton fennakadnának. Belopták egy emberüket a kupiba, így lett a trippertrappnak vége. Kiderült, hogy Oleg, az ukrán alkalmazott, strici, aki öt honfiú (vagy honleány) társát, valamint egy magyar lányt futtatott. A lányok szépek, kívánatosak, mint minden 18-26 év közötti hölgy. Csakhogy négy ukránka a bájait tripperrel „koronázta”. Hogy most originál ukrán vagy már magyar nemi betegséget hordoznak magukban, a jóisten se tudja! Igen nagy volt ugyanis a forgalom, és a lánykák otthon sem vasmunkásként keresték kenyerüket. Bár a prostitúció is nehéz testi munkának számít. Egy menet hatezerbe került. Ebből három járt a lánynak, kettő a panzió tulajdonosának, egy pedig Olegnek. Mindenesetre a kuncsaftok megúszhatták volna a nemi betegséget, ha elolvashatták volna a ma Esti Kurírban kötött, óvszerről szóló írásunkat. Az AIDS- vizsgálat még folyamatban van. SZEMÁN A NAPKELETI UKRÁNKÁK K N L rajz 1993. január 7.