Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)

1993-01-28 / 19. szám

Egy hölgynek köszönhető a mulatós zenei?) Klasszikus zenét tanult, és lett be­lőle Lagzi Lajcsi. Sokan a lako­dalmas rockkal együtt őt is szid­ják, mint a bokrot. Vagyonáról le­gendák keringenek. Ki tudja? Ha erről nem is, érzelmeiről most biztosan megtudunk valamit. ■­­ Milyen korszakai voltak? A másik nemet illetően... - Kezdjük ott, hogy egészen pi­­ ci koromban pap szerettem volna lenni, azt követően pedig kántor. Egészen fiatalon elkezdtem zenél­ni, és onnantól kezdve nem érde­kelt semmi más, csak a zene. Odáig fajult ez, hogy anyám már pszicho­lógushoz akart vinni. Nemcsak ar­ról volt szó, hogy nem érdekeltek a lányok. Aztán, amikor sikerült kap­csolatot kiépítenem, nem értették, hogy miért trombitálok annyit, miért gyakoriak otthon állandóan. Aztán elkapott egy „korosabb” lány, úgy hat-hét évvel lehetett idő­sebb nálam. Később megismerked­tem egy lánnyal, aki szintén zenész volt. Meggyógyultam. Érdekes, történt akkoriban valami, amit soha senkinek nem mondtam el. Volt egy autóbalesetem, nekimentem egy fának, és megsérült a szám, fe­lül, így bizonyos értelemben a le­hetőségeim fúvósként korlátozot­tabbak lettek. Megjegyzem, mellet­tem ült a lány, fogtam a kezét, ezért történt a karambol. Feladtam a harcot, amit addig folytattam,­­és következett egy egészen más kor­szak, ami a lányok jegyében telt el: klubok, csajozás, sváb bálok, gólya­bálok. Ekkor már aktívan zenéltem. Ott mindig akadtak olyanok, akiket el lehetett vinni. - Átesett a ló túlsó oldalára? - Igen, azonban a szüleim ennek még kevésbé örültek. Vettem egy lakást, ami teljesen átjáróházként működött. Szóval, rossz fiú lettem, de csak egy rövid időre. Sikerem volt a nőknél, de ez nem a szépsé­gemnek volt köszönhető, hanem annak, hogy partnernek tekintet­tem őket. Sok férfival ellentétben nálam soha nem szexuális tárgy volt a másik nem - még alkalmi isme­retségkor sem. Nem vagyok szerel­mes típus. Igazán komoly érzelme­ket nagyon kevésszer tápláltam va­laki iránt. Nem is tudom... Én egy sündisznó vagyok. Sokszor belém rúgtak - Lagzi Lajcsi ügyben is -, sok kudarc ért. Gimnazistaként ze­nei elhivatottságom miatt nem volt időm igazi kapcsolat kiépítésére. Akivel szívesen jártam, volna, nem értette a hét­végeket. Én a zenélést mindig szórakozásnak tekintettem, soha nem munkának, és mindig a legjobb akartam lenni abban, amit éppen csináltam. - Ma már, nos, mégis sikerült tehát? - Feleségem, Gréti, zenetanár­nő. Kiderült - ha nem is tudatosan jöttünk rá -, hogy igazán szakma­beli tudja csak megérteni a karrieris­ta álmokat szövő zenész vágyait. Amikor megismerkedtünk - házas­ságunk előtt hat évet éltünk együtt -, én még nem voltam Lagzi Lajcsi, sem anyagi, sem egzisztencia szem­pontjából. Akkor annyival voltam gazdagabb, hogy volt időm. Ő is klasszikus tagozaton végzett, így az­tán sokan... izélgették a házasság miatt. Abba is hagyta a tanítást. Gréti az egyedüli, az megért. - A házasság, az együttélés alkal­mazkodást is kíván. - Ez az, amit én nem nagyon tudok. Elismerem a hibámat. Ná­lunk a feleségem az, aki állandóan teintettel van rám. Enélkül a hát­tér nélkül soha nem juthattam volna el oda, ahol vagyok... A könnyű kapcsolatot keresőknek van üzennivalóm: szánalmasnak tartom, ha - mint egy alku tár­gyáért - pénzt adnak azért, hogy vágyaikat kielégítsék. De sajnálom azokat a nőket is, rímért ők sem szeretetből csinálják. Érzés nélküli kapcsolatot én soha nem kötnék. A férfi és nő kapcsolatában, a sze­relemben mély érzelmekre van szükség. Ami nem így létezik, az nem is az, arról csak azt hiszik. BARÓTI ÉVA (­ Fotó: DINER TAMÁS 1993. január 28.

Next