Kurír - reggeli kiadás, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-16 / 46. szám

1993. február 16. 19 Matuzsalem-kepzo Százévesen is naponta tíz fekvőtámaszm Ama átkosban jóformán mindentől tiltottak bennünket, ami az negyet- len igaz” elmélettől elütött. így állt a dolog a természetgyógyászattal is, amely napjainkban egyre bővülő teret követel magának az egész­ségügy háza táján. Most már min­den másképp van, mégis rácsodál­koztunk, amikor hírét vettük, hogy immáron Matuzsálem-képző is mű­ködik, méghozzá Kőbányán! Az egyedülálló kurzus félévi vizsgáján a Kurír is jelen volt, és arról fagga- tóztunk, valójában miféle titkok birtokába juthatnak a hosszú élet tudományára áhítozó, ifjú hallgatók a közkedvelt Patakyban. A tanterv négy fő témát ölel fel: táplálkozás, mozgás, azaz sport, a természettel való kapcsolat és a lélektan. Mindezt az ifjabbik Schirilla Györgytől, a Matuzsálem- képző előadójától tudtuk meg, aki, úgy tűnik, nagynevű atyjának babérjaira tör, hiszen népszerűsége máris ve­tekszik a jégúszó-csodafutó apáéval, legalábbis itt, a Szent László téren így vélik. A félévi vizsgán felfokozott várakozás előzte meg a matuzsálemi korú meghívott vendéget. Mi tagadás, botra támaszkodó, csoszogó, reszketeg vénember láto­gatására számítottunk. Ezért aztán tamáskodva fogad­tuk a hetvenes kinézetű, ápoltan és gondozott ruházat­ban, határozott léptekkel érkező urat. Mi több, elképe­désünkben majd hanyatt vágódtunk, mivel semmi két­ség nem volt afelől, hogy a vizsga díszvendége és elő­adója pontosan százesztendős. Hiszen Jenovai Jenő születési évszáma: 1893. Ettől kezdve Jenő bácsi vette át a szót, aki kellemes orgánumával, színes előadás­módjával lenyűgözött mindannyiunkat. A kilencgyer- mekes családból származó Jenovai Jenő 1910-ben min­dössze tizenhét esztendős volt, amikor kezéhez jutott az Esz és a szív tanulmánykötete. Erkölcsi világnézetét és életmódját döntően meghatározta mind a mai napig: „Csak egészséges testtel és lélekkel lehet boldogulni és máso­kat is boldogítani! A természet törvényeit nem lehet áthág­ni, ellenkező' esetben a sportteljesítmények megvalósíthatat­lanok, és a szellemi erőfeszítések szinte hiábavalók. Eme bölcs tanácsot, napjaink rekordhajszoló időszakában, sokan megszívlelhetik..." Ami a százesztendős úr táplálkozását illeti, elárulta nekünk, hogy nem teljesen vegetáriánus, mivel fiai és unokái vendégasztalánál nem hagyja érintetlenül a hús­ételeket. Jenő bácsi szerint mozgás nélkül nincs egész­ség. Jómaga, még az első világháború poklában, az üt­közetekben rengeteget lovagolt. Jóval túl az ötvenedik életévén rendszeresen túrázott, volt, hogy egyetlen túra alkalmával hetven kilométert is legyalogolt. Manapság is, bár ingyenesen utazhat, inkább a sétát választja. Ma­tuzsálemként is rendszeresen jógázik és igen aktív, lég­zőgyakorlatokat végez, és minden reggel lenyomja a maga tíz fekvőtámaszát! Ne gondoljuk ám, hogy a Matuzsálem-képző hallga­tói a padsorokban feszengve sajátítják el a hosszú élet tudományát. Hetente két alkalommal a Lukácsban úsz­nak, míg a Margitszigeten heti háromszor nagyokat futnak. Emellett naponta gimnasztikáznak. A hallgatók az életkoruknak megfelelő terhelést kapnak, hiszen a legifjabb, Kati mindössze tizenhét éves, ám az időseb­bek mindegyike a századik életévéhez közelít. Az életéveinek centenáriumában járó Jenovai Jenő önállóan látja el kicsinyke otthonát a Belvárosban, sze­mélyében határozott, kiegyensúlyozott embert ismer­hettünk meg. A százéves Jenő bácsi BOZO EMIL nagybank tartja ajánlatát, s ezzel együtt a tétet. Igaz, úgy hírlik, belátták, hogy a ju- gó helyszín irreális, azonban ez megnyit­ja az esedeges esélyt Budapestnek (is). Csakhogy... Van az szponzornak egy ki­kötése: Kaszparov vonja vissza azon véle­ményét, amelyben - fogalmazzunk így - fenntartásokkal él a bank bizonyos pénzügyi manővereivel kapcsolatban. Na, ez az, ami a Kaszpapivot jól ismerők szerint nem várható... És ennek ellenére lehetséges, hogy a Jugoscandic beleölheti a világbajnoki döntőbe a pénzét, mert ha sok van oelőle, az elég hatásosan beszél, mint tudjuk. A rendezés körüli játszma azonban ko­ránt sincs végigjátszva. Azt hallani, Man­chester kifejezetten jó eséllyel pályázik a döntőre. Első lendülettel ez furcsának hat, hiszen Short angol. Csakhogy éppen Kaszparov örülne leginkább ennek a helyszínnek, tudniilik nemzetközi pályafu­tásának kezdetén sok segítséget kapott angol sakkozóktól, köztük Keane nagymestertől; nem beszélve arról, hogy viszonylag ke­veset tartózkodik Moszkvában, ami a leg­hivatalosabb lakhelye. Addig is maradjunk Budapesten, hi­szen egy világraszóló páros meccs már tuti itt, hiszen éppen ma fejeződik be. Tudvalevő, hogy emögött is alapvetően a Jugoscandic áll, ám a figyelmes szemlélő felfigyelhetett a versenyzők oldalán elhe­lyezett nemzed lobogók melletti cégzász­lókra is. Ott volt olykor, ugye, az OTP-é, ami érthető, mert Judit egyesületi jelzése is lehetne akár, s felbukkan; a Szerencse- játék Rt. zászlócskája is. Érdekes, hogy Mlesz > ivat Nem elképzelheteden eme új, pesti mó­di, és ha kérdésként tesszük fel a címben foglaltakat, a válasz amúgy nőiesen: ta­lán. Ám ha Shortra öltözünk (hogy meg­nézzük), pompázatos árukapcsolásban is részesülünk, hiszen Kaszparovot (képünkön) is láthatjuk. Am van-e ennek esélye? Az elmúlt né­hány napban ellentmondásos hírügynök­ségi jelentések érkeztek a világbajnoki páros sakkmérkőzés lehetséges helyszíne­iről. Ezek között hol felbukkant Buda­pest, hol eltűnt a homályban. Egyebek mellett az is hírül jött, hogy a korábban ma­gasan legtöbb pénzt ajánló Jugoscandic Bank visszavonta jelentkezését, mivel Belgrádnak aligha ítélte volna a rendezés jogát a nem­zetközi sakkszövetség. Nos, megbízható'forrásból kortyoltuk azon értesülést, hogy a kis-jugoszláv nem a meccs kezdete óta. Nem ám, mert az előkészített szerződés még nem volt aláírva a mérkőzés első napjáig. Amint azonban rákerült a megállapodásra a szignó, máris felbukkant a reklám, mi­ként az szokás a profi világban. Igen ám, de mit számíthat ekkora pénzek mellett bárkinek is a támogatása? Ugyancsak ille­tékes helyről kaptunk magyarázatot: a bank „csak” a díjalapot rezerválta a páros meccsre, a rendezéshez szükséges további összegek előteremtésére újabb támogató­kat kellett keresni. Mindemellett rejtezik egy hosszú távú szándék: tehetős honi szponzorokat is megnyerni későbbi nívós magyarországi sakkesemények mögé. Mondjuk, ha világbajpoki sakkdöntőt rendeznének Budapesten... Persze egye­lőre csak a feltélezések szintjén. I.GY. / / mill raxiwÁs Ha egyszer elindul a vonat... Nem, nem holmi szívmegszakadásról vagyon szó, hanem afféle feltartóztathatatlan folyamatról. S hogy tudjuk, miről is vagyon szó, február 27-ére, szombatra hivták össze a Magyar Kézilabda Szövetség köz­gyűlését. Eredetileg szimpla kis szeánsznak szánták a fórumot, csak beszámolók szerepel­tek a napirendi pontok között. Utóbb azonban részleges tisztújítást is a programba iktattak, mert úgymond helyek üresedtek az elnökség­ben. Pillanatnyilag úgy tűnik, nincs megállás, hi­szen rebesgetik, úgy, ahogy van, visszahívják a teljes vezérkart, s új vezetőtestületet választa­nak. Ama vonat, a feltartóztathatatlanság jelképe tán akkor kapott szabad jelzést, amikor Barcza Imre, hivatalban lévő elnök a tavalyi tettekről összeállított beszámolóját sem a férfi, sem a női liga nem fogadta el. Ráadásul, bár a szövetség majd egymilliós aktívummal zárt ’92-ben, egy il­letékesre hagyatkozva „az elmúlt év gazdasági és pénzügyi problémákkal telt el... ” Noha maga Barcza váltig hangoztatja, hogy alig több mint esztendeje négy évre választották prezidentté, és nem hinné, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanának be ellene, úgy tűnik, ez lészen a végkifejlet. Hírlik, Pősze Lajos, a Szerencsejá­ték Rt. elnöke egyedül esélyes szövetségi el­nöknek, miközben az önszántából leköszönt Ja­kab Lajos főtitkár helyett biztos, hogy nem Vass Károly Elektromos-ügyvezető elnök koordinálja majd a szervezet ténykedését, lévén, nem vál­lalja a megbízatást. Vasson kívül még három as­piránsról tudnak a bennfentesek: hogy kik ők, néhány napon belül hivatalosan Is kiderül. T. H. F. Vonzódna a királynő? ÜSD, VÁGD, NEM APÁD, AVAGY RÖGBI MAGYAR MÓDRA Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy a múlt század végén az angliai Coventryben egy ember kézzel érintette a focipályán a labdát. A feldühödött ellen a meglepetéstől feltüzelve olyannyira zokon vette az imént említett intermezzót, hogy a szabálytalan játékos után vetette magát, s a vétkezőt leteperte a földre. Anno, valahogy így született a rögbi. Szóval a kezdetek igen messzire nyúlnak vissza. S hogy ez a tipi- kúsan angolszász játék hazánk­ban se legyen ismeretlen, arról néhány megszállott gondosko­dott. Akik három évvel ezelőtt úgy gondolták, épp itt az ideje meghonosítani nálunk a rögbit. Az elhatározás után megalakítot­ták a szövetséget, ahol kiírák a bajnokságot. A kezdetekben alig jött össze néhány csapat, ám ez a malőr sem szegte kedvét a társa­ságnak. S ahogy telt-múlt az idő', manapság már a „námbör ván” mellett a másodosztályban is rende­sen rugdalják a fiúk a bó'rtojást. Mi több, elkészült a sportág 18 éves (!) fejlesztési terve, ami a jövőt illetően igen optimista kilá­tásokkal kecsegtet. Eszerint ad­digra tízszer ennyien rohangál­nak majdan a pályákon, s az Isten adta nép egy negyvenezres stadi­onban múlatja az időt. Persze, egyelőre mindez terv, ám a szö­vetség vezetői szerint csak a kez­detek jelentenek nehézségeket. Első lépésként egy Budapest kör­nyéki telek megszerzésén speku­lálnak, ahol több felvonásban épülne fel a magyar rögbi felleg­vára A speciális játéktér kialakí­tása után először csak a legszük­ségesebb munkákkal foglalkoz­nának, így a lelátó és a parkoló kiépítésére csak ezután kerülne sor. S ahhoz, hogy mindez ne csak az illúzió szintjén leleddzen, arról a legújabb kapcsolatok gon­doskodnak. Az idén soha nem lá­tott mozgásba lendültek a hazai rögbisek, hiszen a Világ Kupa­selejtező mellett tavasszal az Éb- döntőbe jutásért tolonghatnak a pályákon. No persze ehhez a Nemzetkö­zi Rögbi Szövetség főtitkárának, bizonyos Keith Rowlands úrnak a jelenléte szükségeltetik, aki a hírek szerint igen erősen szimpa­tizál a magyar kezdeményezések­kel. Ráadásul a vendégünk lesz. Az angol királynőnek, II. Er­zsébetnek szánt levéltől ellenben kézzelfogható eredményt várnak. No, nem arról van szó, hogy a britek a magyar rögbi hallatán ál­matlanul forgolódjanak ágyaik­ban, ám a hazai spílereknek az is elég volna, ha a királynő válaszra méltatná próbálkozásukat. Király­női ajánlással ugyanis sokkal na­gyobb a sans-z egy angol cég megkör­nyékezésére. Állítólag II. Erzsébet igen erősen vonzódik a rögbihez... S hogy az elképzelésekből mi valósul meg, az ugye sok min­dentől függ. Legelőször játszani kell. A hírek szerint azzal meg nem is lesz gond. (VTNCZE)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék