Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-13 / 71. szám

1993. március 13. HERFLI DAVIDSON Bár erre kevés a bizonyíték, születnek még tehetsé­gek a magyar rockzenében. Noha többször szerepelt színpadon, a közönség az LGT búcsúkoncertjén is­merhette meg igazán Ferenczi Györgyöt, aki nagy­szerűen szájharmonikázott. - Zeneiskolába jártam, hegedülni tanultam - mondja. - Tulajdonképpen véletlen, hogy a száj­­harmonika mellett kötöttem ki. Először alapműve­ket tanultam meg, majd önálló darabokat is kompo­náltam. A legfontosabb célom, hogy bebizonyítsam: ez a hangszer több annál, hogy hangulatot fessen. - Még az utcán is egy tölténytárszerű övvel jár, amelynett mindegyik zugában egy-egy harmonika van, fél hatig eltéréssel... - Ez mindig nálam van. Régebben előfordult, hogy elővettem valamelyiket, s kipróbáltam egy dal­lamot. Ma már ennél higgadtabb vagyok. A zené­nek, amelyet én játszom, lételeme, hogy élőben szóljon. Első albumom, amely a LocoMusic és a Flangaroton gondozásában jelent meg, egy koncert­felvétel. A zenét és a szövegeket is magam írtam. Ezek mind rólam, az életemről szólnak, leginkább zenéről és nőkről. A banda neve: Herfli Davidson.­­ Ez a blues és a soul világa. Manapság nagy divat lett ez a két stílus... - Ez sajnos igaz. Megjelentek a drága farmerba és csizmába öltözöttek, s nem értik igazán, mi a mű­faj lényege, hogyan különböztethető meg, ha egy fe­hér vagy egy fekete játszik. - Mikor és hol hallható a zenekar? - Ma délután a tévében kaptam szerepet Zene­bolondok című sorozatban. A hét végén játszunk az Almássy téren, ezenkívül április 3-án lesz egy blues­­fesztivál ugyanott. Itt fellépek a S Modellel, a Takáts Tamás Dirty Blues Banddel, s természetesen a Herf­li Davidsonnal, amelynek vendége a Besenyő Blues Band lesz. GRECZY Aszkézissel a Belvárosba - Mennyit dolgozik naponta? - Aránylag sokat - mondja Ruszt József, a Független Színpad vezetője. - Magam intézem a színház levelezé­sét, én gépelem le a darabokat, nin­csen titkárnő, drága lenne. Aztán van, amikor csak üldögélek otthon, és köz­ben megállás nélkül jár az agyam. - Azt mondják önről, hogy amilyen hirtelen és hatalmas lendülettel vág bele a színházteremtésbe, olyan hirtelen vet véget valaminek, és már egy új foglal­koztatja. Miközben amit létrehozott, az ön kilépése után összeomlik. - Maradjon minden olyan, mint a szikkadt alföld, vagy legyen néha egy hegy, ami összeomlik? 56 évesen ma­gamnak is tudomásul kell venni, hogy ilyen vagyok. Az a baj, hogy egyesek csak budapesti aggyal képesek gondol­kodni. Ha valaki öt-hat évet eltöltött vi­déken, az érhet annyit, mint egy másik ember húsz éve mondjuk a Madáchban. Csak a Madáchban maradhat valaki húsz évig, vidéken nem. Harminc éve vagyok rendező, az én pályám, egy-két esztendőt leszámítva, vidéki pálya. Egyébként Rák vagyok és Ikrek, vagyis a kettő határán. A rák visszahúzódó, az ikrek kétjellemű és jól szervez, sikeres jegy. Nálam a Rák okozza a problémát. Bizonyos helyzetben el kell mélyülni, színháznál ezt nem lehet megtenni. Az olyan, mint egy pékség, mindennap friss, ropogós kiflinek kell lenni. - Mindig tudta,­ hogy mikor kell visszahúzódnia? - Ösztönösen megéreztem. Akkor bújtam el, amikor körülöttem baj volt, és nem akkor, amikor velem. Ha elkez­dek tévedni, leállok. Ha nem tudom, hogy mit kell csinálni, akkor lassítok, ha tisztában vagyok vele, akkor gyorsí­tok. Az elmúlt évben lassítottam... - Egyre gyakrabban hallom csapatá­tól, hogy vezetőjük keveset van velük, el­távolodnak egymástól. Tény: többet ren­dezett az elmúlt időszakban a Független Színpadon kívül. Nem fél attól, hogy nemsokára vége lesz az egésznek? - A jelenünk: jó egy éve tartó krí­zishelyzet, a maga összes hordalékával, belső problémákkal, működési zava­rokkal, ami bomlást hozhat. Szerintem átvészeljük ezt az egy évet. Nincsenek meg egyelőre a feltételei annak, hogy nyugodtan tudjunk működni. A kultú­ra egészének kell túlélnie négy-öt évet. Az a forradalmi lendület, ami a társasá­got egy vidéki szükséghelyzetben összehozta, már nincsen meg, ma más kell, hogy jelentse a kohéziót. Most azért folyik a küzdelem, hogy meg le­hessen élni ebből a munkából, viszony­lag kis aszkézissel. Másképpen nem ér­demes csinálni. Hogy a Független Színpad is bemutasson évente négy-öt produkciót, annak sok értelme nem lenne, mert van 25 másik színház, amelyik ugyanezt csinálja. A mi funkci­ónk más! Nem darabokat mutatunk be, hanem előadásokat hozunk létre, a kettő közötti óriási különbség a mun­kafolyamatban van. Úgy tűnik, de nem akarom elkiabálni, hogy három évre si­kerül biztosítani a színpad munkáját. Most kell újragondolni a repertoárt, de továbbra is azt a réteget célozzuk meg, amelyiket az induláskor: az ifjúságot. - Azt is mondta, hogy nem megfelelő­ már a helyük a Golgota utcában, nagyon a periférián vannak. - Ez igaz. Nagy szeretettel és lel­kesedéssel építettük, de kiderült, hogy az a fajta társadalmi mozgás, amit én három éve szimatoltam, meg­szűnt, illetve passzívabb lett. Külváro­si színházat olyan programmal meg­tölteni, amilyennel mi tettük, non­szensz, anakronizmus. Ez nem azt je­lenti, hogy már nem is játszunk ott, mert van egy középiskolás­ réteg, amely odaszokott. De egyre többet lépünk fel az Arany János Színház­ban, a Belvárosban. - Ez az elmúlt egy év azonban meg­viselte a színpadot, ez vitathatatlan. Felmerülhet az is, hogy közben könnyű volt önnek máshol dolgozni, ellentétben a tagokkal, akiket alig ismernek, nincse­nek elő­térben, és mindezt csak maga mi­att vállalták. - A Független Színpadnak van egy kollektív rizikója. Ugyanúgy el­tűnhettem volna én is, mint ahogy fennmaradtam. K. A. Ruszt József és a Független Színpad Blues árulásra kitalálják-e, hogy melyik az a műfaj, ame­lyet mostanság a legtöbben szeretnek mű­velni, és amelyekből az elmúlt két évben szinte vándorfesztiválokat rendeztek? Nem, nem a diszkó, nem is a techno, ha­nem a blues. Az igazi, mocskos, nyers, fé­sületlen tizenkettesekre robbanó blues. Akik ott voltak tavaly akár a PeCsában, akár Pécsett, Tatabányán vagy Szekszár­­don, azóta is legendákat mesélnek. Sokszor nem is annyira az ott elhangzott chicagói származású muzsikákról, hanem a fantasz­tikus hangulatról. A nagy pozitív ki- és összeborulásokról. Hát nem ússzuk meg az idén sem: a so­rozatot ma kezdik az Almássy téren, ahol a Tengs-Lengs lesz a házigazda. Azért vá­lasztották ők ezt a helyszínt, mert itt már jól bejáratott klubjuk van, ahol havonta egyszer bazseválnak. És ezúttal is sikerült összetrombitálni a legjobb hazai bandákat. Itt lesz többek között a Palermo Boogie Gang, a Bistro Blues Band, Takáts Tamás, F. F. Miki, az Udvari Bolondok, ismét hall­hatunk remek Led Zeppelin-nótákat a Co­­dától. A buli fénypontja minden bizonnyal Bill lesz, akinek éppen a napokban készült el új nagylemeze, amely - ha lehet a vájt­­fülűeknek hinni - lesz akkora durranás, mint a Rossz vér. A buli délután háromkor kezdődik, és a tervek szerint pontosan tizenkét órával később ér véget. De őszintén szólva én még nem láttam olyan bluesfesztivált, ahol a közönség és a zenekarok figye­lembe vettek volna bármilyen ostoba zárórát. Tehát: blues ájulásig! (GÖBÖLYÖS) E-BULI Csütörtök este néhány zenész összehajolt, ha már jubileumot tartottak az E-klub tiszteletére. Zenélésre azonban egyik sem vállalkozott, de már ott voltak, beszéltek egy jóízűt. Nem jött el ugyan mindenki, akire számítottak, ám aki elment, jól érezte magát. Ez derül ki a képről is, amelyen Benkő László és Trunkos András, Temesvári Andrea férje mosolyog. Tagjai a Hungaroton könnyűzenei részlegét privatizáló csoportnak. Önbizalmasságok Kétféle szédülést szeretek: az egyik zenével kapcso­latos - lemezbolt, koncert -, a másik pedig köny­vekhez kötődik. Van valami felemelő könyvek között bolyongani, akár patinás, magas mennyezetű könyv­tárban, akár egy olyan fesztiválon, mint a pesti Viga­dóban rendezett V. Nemzetközi Könyv-, Film- és Vi­­deokiállítás és Vásár. Végre a sok lektűr nem takarta el a gondolkodó könyveket, a történelmi-filozófiai ér­tekezéseket, a verseket. Felkaphattam a fejemet az angol Fontana kiadó Hitler-Sztálin párhuzamos élet­rajzának láttán, a Penguin költészeti sorozatán. A francia Page á Page főleg a nyelvoktatásban kínált érdekességeket, a Corvina pedig művészeti albumai­val egyáltalán nem vallott szégyent az angol és né­met „riválisokkal” szemben. Végre megérdemelt he­lyükre kerültek a művészi óriásposzterek. A könyv­sztár azonban L. Ron Hubbard Dianetika könyve volt, amelyet már 12 millió példányban adtak el az egész világon, miközben állandóan folyik a vita arról, hogy ez a „bölcsek köve”-e vagy pedig hatalmas szélhá­mosság. Itt is látható volt legalább három nyelven. Vajon nem volt-e némi célzás abban, hogy itt, Buda­pesten éppen az önbizalom-növelés tudományát rek­lámozták ennyire? G. N. L. Stukker csak nőknek Magánszínház alakult az Ül­­lő­i út 21. számú ház pincéjé­ben. Ebben az épületben élt és alkotott egy ideig Kosz­tolányi Dezső, az Üllői úti fák című verset is itt írta. A színház is az ő nevét viseli. - Ez egy négyszáz négy­zetméteres terület - mond­ja Benkő Balázs, az intéz­mény szervezője és színésze. - Ennek egy részét galériá­nak képezzük ki, de helyet kap majd itt egy művészmo­zi és egy kisszínpad is. Tá­mogatja a kezdeményezést az önkormányzat, és külön­böző cégek is, de további szponzorok segítségét is re­méljük. - Mikor lesz az első­ bemu­tató? - Ma este, de egyelőre nem a saját helyünkön. A Ko­libri Pincében visszük színre Görgey Gábor Komám­­asszony, hol a stukker? című darabját. Az író csak férfisze­repeket talált ki, de mi átírtuk a darabot, s csak hölgyek ját­szanak. - Mit szólt szegény Görgey? - Rendkívül kellemes volt a találkozás, örömmel vette, hogy átköltöttük a művét. - Az ön édesapja Benkő­ László, az ismert rockzenész. Mit szól fia vállalkozásához? - Erkölcsileg támogat. G. Z. KULTÚRA 9 Ali Pamela a southforki éjszakában, bebetonozva a gazdagságba és arról beszél, hogy őt nem ér­dekli ez az egész olajügy. Vannak annyira gazda­gok, hogy csak éljenek kedvükre. Szerencsétlen nőnek nem jutott eszébe, hogy ha a bajosan vég­­rendelkező Dzsok csu­pán azt tudja az olajról, hogy egészségesebb az­zal főzni, mint zsírral, bizony Pamela sorsában is kevesebb lenne a tö­meges zsúr. Amúgy jó ezeknek a gazdagoknak, ha van egy kis grimbusz, ellátogatnak egymáshoz egy-egy partira és du­málnak. Persze az az os­toba Kliff - burzsuj ököl, vasököl, oda üt ahova köll, hiszi­­ épp egy kerti ünnepségen óhajtott fizikális tárgya­lásokba bonyolódni. Hát ez sajnos nem sikerült, ami kár, mert milyen jó kis bunyó volt például az esküvőn is! Juvigék ked­ves barátja, bizonyos Kleston akkorát beso­­mott a Dzsokinak, hogy az a nagy vendégszere­tettől áthatva, hátrabuk­­fenccel azonmód a csalá­di medencébe vetette magát. Ott hamarost lo­­vacskázni kezdett né­hány, már ott tartózkodó úrral, meg kell jegyez­nem, nem az úri huncut­ság okán. A hölgyek per­sze ebből a buliból is ki­maradtak. Most már ér­tem Pamelát, miért van elege Southforkból. Xv WWWXh Keresztúron is járhat Humanic cipőben! ÚJ HUMANIC CIPŐPARK A XVII., PESTI ÚT 172. SZÁM ALATT HUMANIC A minőség kötelez ARZENÁL, VII. kerület, Thököly u. 2. SUGÁR ÜZLETKÖZPONT III. kerület, HELTAI JENŐ TÉR 1-3. V. kerület, VÁCI UTCA 26.

Next