Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-14 / 72. szám
1993. március 14. TÁRSADALOM . Az a bizonyos 12 pont. A 12-es 1848 ama esős, ideges, vibráló pesti márciusa óta karizmatikus szám lett Magyarországon. Érdemes lenne egyszer összeszámolni, mikor, hányan, milyen szituációban fogalmaztak meg a legkülönbözőbb indíttatásokkal 12 pontokat az utóbbi másfél száz évben. Tizenkét pontok születtek ’56 őszén, megfogalmaztalak 89-90-ben, a rendszerváltás kezdetén, és az a gyanúnk, hogy 12 pontok voltak és lesznek mindörökké. De az az első, amit azok az izgága pesti skriblerek, szinte öntudatlanul, nem gondolva, hogy a történelemnek dolgoznak, egymás alá róttak, soha sem felejthető. Kár, hogy kevesen ismerik. Némelyik ma is aktuális. Katona Tamás (MDF) I Itt az első: kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Ezek a fiatal skriblerek tudták, hogy nekik mi a legfontosabb, én pedig ezzel a korral foglalkoztam mint történész. Kezdjük szépen az egyestől, és akkor majd csak eljutunk a további pontokhoz is. Szabó Miklós (SZDSZ) Egyértelmű: a szabad sajtó. Egyrészt azért, mert a legeslegfontosabb demokratikus jog, másrészt mert van egy bizonyos aktualitása; ez az a demokratikus jog, amit ma is veszély fenyeget. A többi lényegében megvalósult. Az egyes pont ma is problematikus. Omolnár Miklós (Kisgazda 36-ok) Természetesen az a pont, szégyenszemre nem tudom, hányadik, amely azt mondja ki: követeljük a sajtó szabadságát. 1848. március 15-ét követően a magai történelemben először köszöntött be az igazi sajtószabadság. Ha végiglapozzuk az akkori újságokat, hihetlen bőséggel indulnak vicclapok, politikai vitairatokat tartalmazó rendszeres kiadványok. Thán azért érdemes erről beszélni, mert ezek a lapok az első hónapoktól kezdve máris élesen bírálták, olykor gúnyolták a szem, a magyar társadalomban is föllelhetőek ennek alapelvei. Ugyan akad néhány politikus, aki szívesen napirendre tűzné, hogy visszamenjünk száz évet a történelemben. Ők azonnal foglalkoznának is a határok kérdésével, illetve azzal, hogy a katonáink hol és miként szolgálhatnak. A társadalom azonban már messze meghaladta ezt a gondolkodásmódot, épp ezért ezek a politikusok nem is jelentenek valós veszélyt. Véleményem szerint jövőjük sincsMagyarországon. Egy példával illusztrálva: miért ne mehetne magyar katona az ENSZ égisze alatt Szaúd- Arábiába, ha az segítségre szorul? Tehát ma már elsősorban mással kell foglalkoznunk, mint ami 1848- ban a 12 pont volt. Varga László ( a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke) Engem a 12 pont bevezetője és befejezése lelkesít. Ugyanis ami közte van, maga a 12 pont vagy megvalósult már, vagy aktualitását vesztette. Ugyanakkor ma is időszerűnek találom, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. A belső békét ma még nem érezzük igazán, de ugyanígy hiányzik a társadalmi egyetértés is. A kiáltvány a francia forradalom jelszavaival fejeződik be: szabadság, testvériség, egyenlőség ,aforradalom szinte szentnek tekintett figuráit, Petőfi Sándort éppúgy, mint Kossuth Lajost. A korabeli karikatúrák oly maró gúnnyal pellengérezik ki a forradalom szépséghibáit, a főszereplők egyes tulajdonságait, hogy én azt mondom: a ma politikusai egészen biztosan halálosan megsértődnének, ha ekkora sajtószabadság dúlna Magyarországon. A 12 pontról még eszembe jut egy apró kis történet. A ’80-as évek első felében a KISZ megpróbálta ezt az ünnepet a saját képére formálni, és az ünnep előtt reprint kiadványban lehozták és osztogatták a 12 pontot. De sajnos rögtön meg is cenzúrázták, kisatírozták belőle azt a pontot, amely az uniót, tehát az Erdéllyel való egyesülést követeli, mert aggályosnak tartották. Ezért a reprintet is képesek voltak meghamisítani. Palotás János (független képviselő, a Köztársaság Párt elnöke) Még ma is megdobogtatja szívemet a 12 pont történelmi háttere, ám ma már nem látom aktuális politikai vonatkozását. 1993-ban ezek már nem felvethető kérdések. Európában a 12 pont minden egyes tétele axióma kell legyen. Úgy hi-ha/*‘ kivan a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. ■ «I 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. a Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. a’ politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőség» szabadság, testvérivé«;a gyarországon még ez is megvalósításra vár. Mint már említettem, a 12 ponttal más a helyzet: közülük több megvalósult, néhány aktualitását veszítette. A 6. ponttal kapcsolatban, amely a közös teherviselésre vonatkozik, azért még lenne tennivaló. Mai nyelvre fordítva: a szociális igazságosságra kellene törekednünk, hiszen ettől még nagyon távol vagyunk. Kósa Ferenc (MSZP) Lassan 150 év telik el 1848. március 15. óta. Ennyi idő távlatából is megállapíthatjuk, hogy a hajdanán megfogalmazott 12 pont fénye nem halványult a múló idővel. Jelentőségét annak köszönheti, hogy minden tekintetben a kor színvonalán fogalmazódott meg, tiszteletben tartva a haza érdekeit és a haladás követelményeit. A történelem sohasem ismétli önmaát. Mindaz, ami 1848-ban orszerű és időszerű volt, nehezen vonatkoztatható egy megváltozott történelmi helyzethez, a mai korhoz, a mai országhoz. Az európai gondolkodás alaptörvénye, hogy egy-egy cselekvést konkrétan kell megítélnünk, és pontos válaszokat kell keresnünk arra, hol, mit, hogyan, kik stb. cselekszenek. Mi most egészen más korban élünk, mint 1848-as honfitársaink. Ma másféle 12 pontot kellene megfogalmaznunk. Olyan követeléseket, amelyek az ország jelenlegi helyzetében, a mostani körülmények között garantálhatnák megmaradásunkat, az ország boldogulását. Ilyen követelményekre nagyon nagy szükség volna, főként erkölcsileg, de úgy látom, hogy manapság egy korszerű 12 pont megfogalmazására nincs reális lehetőség. Azok a különféle szellemi és politikai erők, amelyek meghatározhatják a nemzet sorsát, ma nem alkotó módon működnek együtt, miként 1848-ban, hanem egymás elleni csetepatékban fecsérlik el alkotó erejüket és készségüket. Szinte gáttalanul szaporodnak és terjednek a meg nem gondolt gondolatok, vádaskodások, gyanakvások, az egymás iránti tiszteletlenség, ilyen körülmények között nehéz méltó módon ünnepelni március 15-ét. Számomra különösen azért aggasztó ez a március, mert úgy gondolom, hogy a történelem, a csillagok állása kedvezőbb cselekvési lehetőségeket nyújt a magyarság számára, mint 1848-ban. Ma csak és kizárólag önmagunkat okolhatjuk esélyeink elherdálásáért. Ünnepelni könnyebb, mint gondolkodni vagy tudatosan cselekedni. 1848-ban a magyarság a nehezebbik utat választotta. Mi, mai magyarok - sajnos - a könnyebbik úton botorkálunk. Áder János (Fidesz országgyűlési képviselője) — Még néhány évvel ezelőtt is aktuális volt az 1848-as követelések több pontja. Ma, a forradalom után 145 évvel elmondható: a 12 pont célkitűzéseinek döntő része megvalósult. Már nem létezik cenzúra, s önálló minisztériumaink vannak. A polgárok esetleg örülnének, ha a 3. pont szerint évente csak egyszer ülésezne a magyar országgyűlés - ám ez a mai körülmények közt nem megoldható. Viszont megvalósult az ország függetlensége, ami tényleg régi álmunk volt. Nincsenek idegen katonák hazánk területén, s ma már politikai foglyok sincsenek. Tennivalóink viszont vannak azon a területen, amelyet 1848-ban köztehernek fogalmaztak. Én ezt ma méltányos adórendszer formájában tudom elképzelni. Elmondhatjuk azt is: van önálló és minden tekintetben nemzeti bankunk, ám lényeges és aktuális feladatnak tartanám az MNB kormánybefolyásoltságának szűkítését. a k bemuk mmetti Némelyik ezután lesz aktuális. Mindig lesz a 12 pontnak olyan jelentése, amelyik időszerű. Most melyik időszerű? Erről kérdeztünk néhány parlamenti honatyát, pártosakat és függetleneket. A kérdés így szólt: A márciusi 12 pont melyike dobogtatja meg ma is a szívét? /S 4 ^ M3 ***** * /? v S ft V» *■ jff 4 / * /*S ,/v