Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-13 / 71. szám

6 TÁRSADALOM 1993. március 13. Ideges márciusok- A szép idő, a napsütés, az ifjúság: ezek a fogalmak nekem a tavaszhoz kötőd­nek. Az emberek kimennek az utcára és elkezdenek a sétálni. 15-én néhány bará­tommal vagy barátnőmmel én is mindig sétálgattam. Végigjártuk azokat a bizo­nyos helyeket, és az ember letett egy-két szál virágot a Petőfi-szobomál és az örökmécsesnél. És mivel mindig sokan sétálgattak az utcákon, a rendőrség aggo­dalmasan figyelte az esemé­nyeket. Állandó intézkedési kényszer lázában égtek. Hol itt, hol ott kezdték oszlatni a sétálgató csopor­tokat, feleslegesen kötöz- ködtek, el-elvittek egy-egy nagy kokárdás fiatalt. De látszott rajtuk, hogy mind­ez hisztéria. A korábbi nagy verések után érkeztünk el 1988-ig. Mint mondták - az 56-ot követő legnagyobb tömegtüntetés ekkor volt Pesten. Érezni lehetett, hogy itt másfajta március 15. készülődik. Egy héttel korábban házkutatási soro­zat zajlott le Demszky Gá­bornál, Solt Ottfliánáí, már nem emlékszem az összes névre.- Tényleg, hogy fest egy ilyen házkutatás?- Megjelennek a rend­őrök. Hoznak két hatósági tanút, akik szegények na­gyon ijedtek. Szomszédok nem szívesen vállalnak ilyen szerepet, mert tudják, hogy az ember nem bűnö- ,ző. Utcáról, éttermekből, kocsmákból szedték össze a tanúkat. Persze az első időkben, ’81-82-ben még hivatalos tanúk voltak, affé­le tanácsi alkalmazottak. Sokszor nekünk kellett a tanúkat nyugtatni, vigasz­talni: nem kell megijedni, csak egy kis házkutatásról van szó.- Hogy viselkedik ilyenkor az ember? All és forgatja a fejét? Gunyoros megjegyzése­ket tesz?- ’81-82-ben még újon­cok voltunk. Amikor azon­ban az ember a tizedik, ti­A vékony, magas lány, akit annak idején - ennek is lehet már tíz éve - a Borá­ros téren láttam, nem sokat változott: ma is vékony, ma is magas és ma is ugyano­lyan szomorú a mosolya. Hódosán Rózával - mi­lyen furcsa leírni róla, hogy parlamenti képviselő - hajdanvolt márciusokról beszélgettünk. Az ő életé­ben igazán voltak viharos márciusok. IZSÓ SZILVIA zenötödik házkutatást éli meg, tudja, hogyan kell vi­selkedni. Becsöngetnek a rendőrök, ilyenkor el kell kérni a papírt: meg kell vizs­gálni, jogszerű-e az eljárás. Aztán felszólítanak, hogy add elő a „bűntárgyakat”. Nálunk rendszerint „sajtó­rendészeti vétség alapos gyanúja miatt” folyt a „he­lyiség-ellenőrzés”. Ilyenkor mindig elmondtam: nincs joguk a szekrényemben, az ágyamban turkálni, csak azt nézhetik meg, ami elöl van. De hát ez nem zavarta őket. Mindig az államvédelmi osztály civil ruhás nyomozói jöttek, sohasem egyenruhás rendőrök. Egymás között ál­nevet használtak.- Mi történt azon a bizo­nyos ’88-as március 15-én?- Reggel őrizetbe vettek hét-nyolc ellenzékit. Ná­lunk is csöngettek hajnali fél ötkor. Odatettem a Iá­ban az ajtó elé, hogy a pasas ne tudjon bejönni. Kértem: várják meg, amíg a férjem felöltözik. De rögtön hoz­zátettem, ne merjenek be­jönni, mert sikoltozni kez­dek és fölverem a házat. Visszahúzódtak, mert tud­ták, hogy meg is csinálom. A botrányt ők is szerették volna elkerülni.- Odabent bántalmazták az embert vagy csak mega­lázták?- Mikor hogy. Van, ami­kor nem történik semmi, órákig ülünk és nézzük egymást. ’88-ban viszont egy szót sem szóltak. Meg­történt, hogy fenyegetőz­tek: előadták, hogy itt nincs tanú, ők a rendőrök, és azt csinálnak, amit akarnak.- Szitkozódnak ilyenkor?- Hát... Én elég sokat szidtam őket.- Miután Demszkyt el­vitték, ön mégis kiment a tüntetésre.- Először is értesítettem a Szabad Európát a történ­tekről. Indultunk a Petőfi- szoborhoz. Nem lehetett tudni, sokan lesznek-e. Vé­gig követtek. Tudtuk, ha nem lesz nagy tömeg, lefog­nak bennünket. Reggel szinte mindenkit lefogtak, aki beszédet akart mondani.- Honnan szerezték a hangszórót?- Előző nap rendeltük egy gépírónőtől a mi ut­cánkban. Ott lehetett kap­ni. Fél tizenegyre hozták fel a lakásra. Egy fekete szatyorba tettem. Amikor kiértünk a térre, körbevet­tek minket a barátaink, hogy ne tudjanak elvinni.- Izgult?- Igen. A harangszó után hangzott el az első be­széd, azt még nem lehetett hallani, nem mertük elő­venni a mikrofont. Én mondtam el Gábor beszé­dét. Körülnéztünk és lát­tuk, mennyien vannak. Erősen szorongattam a mikrofont, és nagyon lám­palázas voltam.- Most hogyan látja eze­ket az időket? *■ Fontos emlék. Az em­bernek érdemes jóban len­nie a múltjával. BUJÁK ATTILA „A Demokratikus Charta már­cius 14-én, a szeptember 24- ihez hasonló, békés, gyertyás, virágos, ezúttal tavaszi sétára hívja aláíróit, az eszméivel ro- konszenvezőket, mindenkit, aki március idusán még mindig időszerűnek tartja az állásfogla­lást a sajtószabadság mellett és az újra meg újra fellépő politi­kai, nemzeti, etnikai, faji gyű­lölködés ellen” - ez állt abban a meghívóban, amelyet a Char­ta aláírói kaptak.- Mi a rendezvény célja? - kérdezem Farkasházy Tivadart, a Demokratikus Charta egyik szóvivőjét.- Csak annyi, hogy jól érez­zük magunkat. Egyszerűen ta­lálkozni akarunk egymással. Vannak emberek, akiket na­ponta látunk a tévében, és na­ponta rosszul leszünk tőlük. Tavaszi rosszullét ellen ajánlom a Charta-sétát.- Miéit 14-én?- Tavaly egyesek azzal vá­doltak minket, hogy március 15-én megzavartuk az állami és a fővárosi hivatalos megemlé­kezéseket. Különben is: Petőfi Sándor március 14-én mutatta meg a Pilvaxban a márciusi if­jaknak a Nemzeti dalt. Ezért először a sajtó munkatársaival találkozunk a Pilvaxban dél­után háromkor, utána végig­megyünk a legrövidebb buda­pesti utak egyikén, a Szabadsaj­tó útján... Ha még így hívják.- Miéit? Megváltoztatták a nevét?- Mit lehet tudni?- És miéit a legrövidebb?- Az Erzsébet hídtól a Fe­renciek teréig talán száz méter. Fél hatkor a Petőfi-szobortól indulunk el gyertyákkal.- Nem fáklya?- Jancsó Miklós szerint a fáklya rossz asszociációkat kelt. Nemrég Bécsben véletlenül részt vettem egy negyedmilliós fáklyás felvonuláson, és nagyon szép volt, de hát Jancsó jobban ért a látványelemekhez.- A Chaitát vádolták már baloldalisággal, páitszimpátiák- kal, pái teilen eséggel, ami végső' soron a parlamenti demokrácia tagadása...- Miért ne támadnának meg minden szép dolgot? Mile La­jos még azt is írta, hogy Kon- rád György a vezérünk. Hát ha egy pillanatig is komolyan vennénk a képviselő úr ostoba­ságát, soha kevésbé kemény, kevésbé egoista vezért. Engem már nem érdekelnek a vádak. Egyre több ember érzi szüksé­gét, hogy pártokon kívül is vé­leményt nyilváníthasson. Fá­rasztó, hogy az állampolgárnak ezt az elemi szabadságjogát is kétségbe vonják. Sok hivatásos politikus úgy képzeli el a de­mokráciát, hogy négyévente pár napig mindenkinek szabad zászlókat lengemi, lufikkal ját­szani, kedvenceik fényképét a falra ragasztani, aztán a többit bízzuk rájuk. A Charta célja a véleménynyilvánítás és az el­lenőrzés. A pártoknak nem ri­válisa, hiszen a hatalmi harcba be sem nevez.- Kik lesznek a gyűlés szóno­kai?- Konrád György és Cs. Gyimesi Éva kolozsvári tanár­nő.- Csak?- Nem kell sok szónoklat. A Kormorán együttes, a Hobóék zenéje épp elég. Ez séta. Szó­noklatra nincs is szükség. Kon­rád György a kisebbségekről beszél majd itthon és külföl­dön, szerte Kelet-Európábán. A nacionalizmus közös veszély. De Seselj, Funar, Meciar, Csurka szemlátomást nem akar és nem tud együttműködni. Mi viszont, kelet-európai demok­raták, akik ellenezzük a nacio­nalizmust, annál inkább.- Mennyiben kapcsolódik ez az ünnephez?- Október 23-án sajnálatos módon sok olyan ember ma­radt távol, akiknek ott lett vol­na a helye, de rosszul érezte volna magát azoktól a felhan­goktól, amelyek az utóbbi években sajnos jellemzővé vál­tak. Augusztus 20-án szemláto­mást a múltat kedvelők tartot­tak hatalmas tedeumot. Tavaly, mikor megvádoltak, hogy már­cius 15-én megzavartuk az álla­mi megemlékezést, az egyetlen ünnepről akartak lebeszélni minket, arról az ünnepről, ami a szívünkhöz legközelebb áll. Szerintem a miniszterek év közben épp eleget szónokol­hatnak, avathatnak, nevelhet­nek, ostorozhatnak ahhoz, hogy ezt a délutánt meghagy­ják azoknak, akik egy picit nem akarják őket látni. Talán nem bűn ez. Csak egy kis kikapcso­lódás. KARTAL ZSUZSA Tavaszi rosszullét ellen A HÍR NEM IGAZ A Kurír értesülései szerint a hír nem igaz: a „Tégy a Gyűlölet Ellen” és a Demokratikus Charta közötti nézeteltérés. E hírek szerint az apolitikusságára aggályos gonddal ügyelő „Tégy a Gyűlölet Ellen” olyannyira ódzkodik a politika érintésétől, hogy emiatt nem fog részt venni a Charta 14-i felvonulá­sán. Tudomásunk szerint a szélsőségek ellen szer­veződő gyűlöletgyűlölőknek nincs különösebb ba­juk az ugyancsak szélsőségellenes Chartával, sem­milyen szervezett elhatárolódásról nincs szó, jó né­hányat! el fognak menni a Charta rendezvényére, igaz, magánemberként. TOM Visszavont aláírás Orbán Viktor nem vesz részt a békés felvonuláson. Sőt! Ko­rábbi aláírását visszavonta a Demokratikus Chartától. Dön­téséről csak szűkszavúan beszélt.- Nem szeretek egyszerre konfliktusban lenni a kor­mánykoalícióval, illetve azokkal az emberekkel, akikkel szá­mos kérdésben alapvetően egyetértek, csak éppen az általuk választott módszer nem tetszik. Ezért Charta-ügyben csak akkor nyilatkozom, ha tényleg valami óriási kifogásom van. Olyan vádakat, kritikákat ismételgetni, amit a másik fél meg sem akar hallgatni, nem érdemes. A Charta mozgalomban egyfajta gondolat-előkészítés folyik, hogy a három ellenzéki pártnak össze kell fognia a jelenlegi kormánykoalícióval szemben a választások után. A Charta tagadja, hogy erről lenne szó. Szerencsére a történelem levette a napirendről ezt a kérdést, hiszen a Fidesz—SZDSZ-megállapodással világossá vált, hogy a két liberális párt között lehetséges az együttmű­ködés a választások második fordulójában, de sem az SZDSZ, sem a Fidesz nem lép szövetségre a szocialistákkal. A Chartában mindig is azok az emberek voltak, akik szorgal­mazták a három párt együttműködését. Egyszerűen szemé­lyes áttörések vannak.- Ők azt állítják, nem pártalapon működnek együtt.- Ezért mondom: nem érdemes belemenni a vitába.- On visszavonta korábbi aláírását. Van olyan Fidesz-tag, aki támogatja a Chartát?- Nem tudom, meg kellene őket keresni. CS. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék