Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-13 / 71. szám
G TÁRSADALOM A vékony, magas lány, akit annak idején - ennek is lehet már tíz éve - a Boráros téren láttam, nem sokat változott: ma is vékony, ma is magas és ma is ugyanolyan szomorú a mosolya. Hódosán Rózával - milyen furcsa leírni róla, hogy parlamenti képviselő - hajdanvolt márciusokról beszélgettünk. Az ő életében igazán voltak viharos márciusok. A szép idő, a napsütés, az ifjúság: ezek a fogalmak nekem a tavaszhoz kötődnek. Az emberek kimennek az utcára és elkezdenek a sétálni. 15-én néhány barátommal vagy barátnőmmel én is mindig sétálgattam. Végigjártuk azokat a bizonyos helyeket, és az ember letett egy-két szál virágot a Petőfi-szobornál és az örökmécsesnél. És mivel mindig sokan sétálgattak az utcákon, a rendőrség aggodalmasan figyelte az eseményeket. Állandó intézkedési kényszer lázában égtek. Hol itt, hol ott kezdték oszlatni a sétálgató csoportokat, feleslegesen kötözködtek, és-elvittek egy-egy nagy kokárdás fiatalt. De látszott rajtuk, hogy mindez hisztéria. A korábbi nagy verések után érkeztünk el 1988-ig. Mint mondták - az 56-ot követő legnagyobb tömegtüntetés ekkor volt Pesten. Érezni lehetett, hogy itt másfajta március 15. készülődik. Egy héttel korábban házkutatási sorozat zajlott le Demszky Gábornál, Solt Ottiliánál, már nem emlékszem az összes névre. - Tényleg, hogy fest egy ilyen házkutatás? - Megjelennek a rendőrök. Hoznak két hatósági tanút, akik szegények nagyon ijedtek. Szomszédok nem szívesen vállalnak ilyen szerepet, mert tudják, hogy az ember nem bűnöző. Utcáról, éttermekből, kocsmákból szedték össze a tanúkat. Persze az első időkben, ’81-82-ben még hivatalos tanúk voltak, afféle tanácsi alkalmazottak. Sokszor nekünk kellett a tanúkat nyugtatni, vigasztalni: nem kell megijedni, csak egy kis házkutatásról van szó. - Hogy viselkedik ilyenkor az ember? Áll és forgatja a fejét? Gunyoros megjegyzéseket tesz? - ’81-82-ben még újoncok voltunk. Amikor azonban az ember a tizedik, tizenötödik házkutatást éli meg, tudja, hogyan kell viselkedni. Becsöngetnek a rendőrök, ilyenkor el kell kérni a papírt, meg kell vizsgálni, jogszerű-e az eljárás. Aztán felszólítanak, hogy add elő a „bűntárgyakat”. Nálunk rendszerint „sajtórendészeti vétség alapos gyanúja miatt” folyt a „helyiség-ellenőrzés”. Ilyenkor mindig elmondtam: nincs joguk a szekrényemben, az ágyamban turkálni, csak azt nézhetik meg, ami elöl van. De hát ez nem zavarta őket. Mindig az államvédelmi osztály civil ruhás nyomozói jöttek, sohasem egyenruhás rendőrök. Egymás között álnevet használtak. - Mi történt azon a bizonyos ’88-as március 15-én? - Reggel őrizetbe vettek hét-nyolc ellenzékit. Nálunk is csöngettek hajnali fél ötkor. Odatettem a fában az ajtó elé, hogy a pasas ne tudjon bejönni. Kértem, várják meg, amíg a férjem felöltözik. De rögtön hozzátettem, ne merjenek bejönni, mert sikoltozni kezdek és fölverem a házat. Visszahúzódtak, mert tudták, hogy meg is csinálom. A botrányt ők is szerették volna elkerülni. - Odabent bántalmazták az embert vagy csak megalázták? - Mikor hogy. Van, amikor nem történik semmi, órákig ülünk és nézzük egymást. ’88-ban viszont egy szót sem szóltak. Megtörtént, hogy fenyegetőztek: előadták, hogy itt nincs tanú, ők a rendőrök, és azt csinálnak, amit akarnak. - Szitkozódnak ilyenkor? - Hát... Én elég sokat szidtam őket. - Miután Demszkyt elvitték, ön mégis kiment a tüntetésre. - Először is értesítettem a Szabad Európát a történtekről. Indultunk a Petőfiszoborhoz. Nem lehetett tudni, sokan lesznek-e. Végig követtek. Tudtuk, ha nem lesz nagy tömeg, lefognak bennünket. Reggel szinte mindenkit lefogtak, aki beszédet akart mondani. - Honnan szerezték a hangszórót? - Előző nap rendeltük egy gépírónőtől a mi utcánkban. Ott lehetett kapni. Fél tizenegyre hozták fel a lakásra. Egy fekete szatyorba tettem. Amikor kiértünk a térre, körbevettek minket a barátaink, hogy ne tudjanak elvinni. - Izgult? - Igen. A harangszó után hangzott el az első beszéd, azt még nem lehetett hallani, nem mertük elővenni a mikrofont. Én mondtam el Gábor beszédét. Körülnéztünk és láttuk, mennyien vannak. Erősen szorongattam a mikrofont, és nagyon lámpalázas voltam. - Most hogyan látja ezeket az időket? *■ Fontos emlék. Az embernek érdemes jóban lennie a múltjával. BUJÁK ATTILA Ideges márciusok IZSÓ SZILVIA 1993. március 13. Tavaszi rosszullét ellen A HÍR NEM IGAZ „A Demokratikus Charta március 14-én, a szeptember 24- ihez hasonló, békés, gyertyás, virágos, ezúttal tavaszi sétára hívja aláíróit, az eszméivel rokonszenvezőket, mindenkit, aki március idusán még mindig időszerűnek tartja az állásfoglalást a sajtószabadság mellett és az újra meg újra fellépő politikai, nemzeti, etnikai, faji gyűlölködés ellen” - ez állt abban a meghívóban, amelyet a Charta aláírói kaptak. - Mi a rendezvény célja? - kérdezem Farkasházy Tivadart, a Demokratikus Charta egyik szóvivőjét. - Csak annyi, hogy jól érezzük magunkat. Egyszerűen találkozni akarunk egymással. Vannak emberek, akiket naponta látunk a tévében, és naponta rosszul leszünk tőlük. Tavaszi rosszullét ellen ajánlom a Charta-sétát. - Miért 14-én? - Tavaly egyesek azzal vádoltak minket, hogy március 15-én megzavartuk az állami és a fővárosi hivatalos megemlékezéseket. Különben is: Petőfi Sándor március 14-én mutatta meg a Pilvaxban a márciusi ifjaknak a Nemzeti dalt. Ezért először a sajtó munkatársaival találkozunk a Pilvaxban délután háromkor, utána végigmegyünk a legrövidebb budapesti utak egyikén, a Szabadsajtó útján... Ha még így hívják. - Miért? Megváltoztatták a nevét? - Mit lehet tudni? - És miért a legrövidebb? - Az Erzsébet hídtól a Ferenciek teréig talán száz méter. Fél hatkor a Petőfi-szobortól indulunk el gyertyákkal. - Nem fáklya? - Jancsó Miklós szerint a fáklya rossz asszociációkat kelt. Nemrég Bécsben véletlenül részt vettem egy negyedmilliós fáklyás felvonuláson, és nagyon szép volt, de hát Jancsó jobban ért a látványelemekhez. - A Chartát vádolták már baloldalisággal, pártszimpátiákkal, pártellenséggel, ami végső soron a parlamenti demokrácia tagadása... - Miért ne támadnának meg minden szép dolgot? Mile Lajos még azt is írta, hogy Konrád György a vezérünk. Hát ha egy pillanatig is komolyan vennénk a képviselő úr ostobaságát, soha kevésbé kemény, kevésbé egoista vezért. Engem már nem érdekelnek a vádak. Egyre több ember érzi szükségét, hogy pártokon kívül is véleményt nyilváníthasson. Fárasztó, hogy az állampolgárnak ezt az elemi szabadságjogát is kétségbe vonják. Sok hivatásos politikus úgy képzeli el a demokráciát, hogy négyévente pár napig mindenkinek szabad zászlókat lenyetni, lufikkal játszani, kedvenceik fényképét a falra ragasztani, aztán a többit bízzuk rájuk. A Charta célja a véleménynyilvánítás és az ellenőrzés. A pártoknak nem riválisa, hiszen a hatalmi harcba be sem nevez. Kik lesznek a gyűlés szónokai? - Konrád György és Cs. Gyimesi Éva kolozsvári tanárnő. - Csak? - Nem kell sok szónoklat. A Kormorán együttes, a Hobóék zenéje épp elég. Ez séta. Szónoklatra nincs is szükség. Konrád György a kisebbségekről beszél majd itthon és külföldön, szerte Kelet-Európában. A nacionalizmus közös veszély. De Seselj, Funar, Meciar, Csurka szemlátomást nem akar és nem tud együttműködni. Mi viszont, kelet-európai demokraták, akik ellenezzük a nacionalizmust, annál inkább. - Mennyiben kapcsolódik ez az ünnephez? - Október 23-án sajnálatos módon sok olyan ember maradt távol, akiknek ott lett volna a helye, de rosszul érezte volna magát azoktól a felhangoktól, amelyek az utóbbi években sajnos jellemzővé váltak. Augusztus 20-án szemlátomást a múltat kedvelők tartottak hatalmas tedeumot. Tavaly, mikor megvádoltak, hogy március 15-én megzavartuk az állami megemlékezést, az egyetlen ünnepről akartak lebeszélni minket, arról az ünnepről, ami a szívünkhöz legközelebb áll. Szerintem a miniszterek év közben épp eleget szónokolhatnak, avathatnak, nevelhetnek, ostorozhatnak ahhoz, hogy ezt a délutánt meghagyják azoknak, akik egy picit nem akarják őket látni. Talán nem bűn ez. Csak egy kis kikapcsolódás. KARTAL ZSUZSA A Kurír értesülései szerint a hír nem igaz: a „Tégy a Gyűlölet Ellen” és a Demokratikus Charta közötti nézeteltérés. E hírek szerint az apolitikusságára aggályos gonddal ügyelő „Tégy a Gyűlölet Ellen” olyannyira ódzkodik a politika érintésétől, hogy emiatt nem fog részt venni a Charta 14-i felvonulásán. Tudomásunk szerint a szélsőségek ellen szerveződő gyűlöletgyűlölőknek nincs különösebb bajuk az ugyancsak szélsőségellenes Chartával, semmilyen szervezett elhatárolódásról nincs szó, jó néhányat fel fognak menni a Charta rendezvényére, igaz, magánemberként. TOM Visszavont aláírás Orbán Viktor nem vesz részt a békés felvonuláson. Sőt! Korábbi aláírását visszavonta a Demokratikus Chartától. Döntéséről csak szűkszavúan beszélt. - Nem szeretek egyszerre konfliktusban lenni a kormánykoalícióval, illetve azokkal az emberekkel, akikkel számos kérdésben alapvetően egyetértek, csak éppen az általuk választott módszer nem tetszik. Ezért Charta-ügyben csak akkor nyilatkozom, ha tényleg valami óriási kifogásom van. Olyan vádakat, kritikákat ismételgetni, amit a másik fél meg sem akar hallgatni, nem érdemes. A Charta mozgalomban egyfajta gondolat-előkészítés folyik, hogy a három ellenzéki pártnak össze kell fognia a jelenlegi kormánykoalícióval szemben a választások után. A Charta tagadja, hogy erről lenne szó. Szerencsére a történelem levette a napirendről ezt a kérdést, hiszen a Fidesz—SZDSZ-megállapodással világossá vált, hogy a két liberális párt között lehetséges az együttműködés a választások második fordulójában, de sem az SZDSZ, sem a Fidesz nem lép szövetségre a szocialistákkal. A Chartában mindig is azok az emberek voltak, akik szorgalmazták a három párt együttműködését. Egyszerűen személyes áttörések vannak. - Ők azt állítják, nem pártalapon működnek együtt. - Ezért mondom: nem érdemes belemenni a vitába. - Ön visszavonta korábbi aláírását. Van olyan Fidesz-tag, aki támogatja a Chartát? - Nem tudom, meg kellene őket keresni. CS. E.