Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-09 / 67. szám

20 ­ Volt egyszer egy tripla győztes Stuy - Suurbien, Blankenburg, Huls­­hoff - Krol, Haan, Neeskens, Cruyff, Muhren - Swart, (Rep), Keizer. „Totális futball", „Majdnem olyan jó, mint annak idején a nagy Ajax" - a mai napig a legnagyobb dicséretnek számítanak e megállapítások futballberkekben. Mintha csak tegnap láttuk volna a gyepen azokat a fantasztikus fiúkat, akik nemcsak „oldalt fehér, középen piros” mezükkel kápráztatták el a közönséget és az ellenfeleket, hanem ötvenméteres passzaikkal, tökéletes csapatmozgásaikkal, tökéletes ritmusváltásaikkal, és nem akármilyen góljaikkal. Mintha tegnap történt volna, pedig már húsz éve annak, hogy az Ajax Amsterdam sorozatban harmadszor is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Előtte ez csak a Real Madridnak, s utána is csak a Bayernnek sikerült. 1966 decemberében még csak rövid dicsőségre fu­totta az Ajaxnak, amikor a BEK-ben 5-1-re elpá­holták a Liverpoolt. De annak a csapatnak már erőssége volt két villámszélső, Sjaack Swart és Piet Keizer, no és egy 19 éves labdazseni, bizonyos Jo­hann Cruyff. A kispadról a futballrend nagymeste­re, Rinus Michels irányított. Swart, aki húsz év alatt 603 mérkőzést játszott a piros-fehéreknél, így emlékezik a mesterre: - Játékoskora óta ismertem őt. Tehetséges volt, de meglehetősen lusta. Aztán amikor edző lett, olyan vasfegyelmet tartott, hogy attól koldultunk. Ha valaki egy percet késett az edzésről, már le sem kellett vetkőznie. Azt is megcsinálta egy, az Atleti­­co Madrid elleni BEK-meccs előtt, amikor a köte­lező koncentrálás közben Suurbier pár percre ki­kószált a pályára, hogy az utolsó pillanatban ki­hagyta a kezdőcsapatból. A rettegett főnök azért elért valamit, mert 1969- ben már ők játszották a BEK-döntőt a Milan ellen. Igaz, hogy kikaptak 4-1-re, de ne felejtsük el, hogy abban a Milánban olyanok játszottak, mint Rivera, Hamrin, Schnellinger, Sormani... 1970- ben még jött a „feketeleves”, épp az örök ha­zai „ellenség”, a Van Hanegem és Israel fémjelezte Feyenoord nyert első hollandként BEK-et - a Celticet győzték le 2-1-re de a revans nem so­káig késett. 1971 júniusában a Wembleyben már Keizer emelhette magasra a trófeát: Ajax-Panathi­­naikosz 2-0. Pedig a görögök edzője nagyon re­ménykedett, hogy három játékosként szerzett BEK-győzelme mellé jut neki egy, szakvezetőként is. Talán hallották már a nevét: Puskás Ferenc... Akkoriban már annyira haraptunk, hogy el sem tudtunk képzelni vereséget. Az idény vége felé Michels megkérdezte Cruyfftól, Keizertől és tőlem: nem lehet egyszerre ennyi vasat tartani a tűzben - mit áldoztok fel: a bajnokságot, a holland kupát vagy a BEK-et? Erre azt feleltük: egyiket sem!” - emlékezik Swart. Cruyff abban az évben aranylabdás is lett, Mi­chels viszont pesetára váltotta dicsőségét: Barcelo­nába „igazolt”. De utóda, a nem kevésbé kiváló romániai Kovács István tovább fényezte a glóriát: 1972-ben az Internazionale sem állhatott ellen a holland harcosoknak. És a BEK mellé még be­gyűjtötték a hazai bajnokságot és kupát, a Szuper Kupát és az Interkontinentális Kupát is! „Teljesen felszabadultunk kilencévi katonás fegyelem után - meséli Sivárt -, olyan lelkesedés volt bennünk, mint a forradalmárokban. Már senkit sem kellett irányítani, tudtuk, mit kell tennünk. Mintha csak nap mint nap egy fantasztikus baráti körbe jártunk volna le.” És az Ajaxtól már féltek. Wim Suurbier és Ruud Krol felfutásaitól, Horst Blankenburg és Barry Hulshoff sallangmentes, de tiszta „takarításaitól”, Gert Muhren és Johann Neeskens cseleitől, Arie Haan bődületes bombáitól, Swart és Keizer szá­guldozásaitól, Johnny Rep fejeseitől. És Johann Cruyfftól úgy általában. A csapat pszichológusa, Jámbor László szerint az a „büszkeség”, amelyet évtizedek óta minden ifistába próbáltak belenevel­ni, ekkor vált igazán érezhetővé már a csapat pá­lyára lépésekor. Nem is beszélve arról, hogy a tel­jesen szabadon alkalmazott 2-5-3-as formációra senki nem talált ellenszert, a hollandok egyszerűen agyonfutották az ellenfeleket. És furcsa módon ez a „félelemkeltés” kezdte ki a szép játékot. Az 1973- as BEK-döntőben, Belgrádban a Juventus az ellenfél, a „zebrák” csapatában Zoff, Altafini, Bet­­tega, Causio, Capello. Aztán a 4. percben Rep fel­ugrik egy beadásra, Zoff leragad­­ és vége. „Gó­lommal tönkretettem a meccset - tekint vissza a csatár. - Ettől kezdve ugyanis a Juventus semmi másra nem törekedett, mint hogy ne kapjon ki nagyon, és ettől mi is elkedvetlenedtünk. ” Egyszer azért még megcsillan a csoda: a Szuper Kupa-döntőben a Milan az ellenfél. A milánói mérkőzésen kikapnak 1-0-ra, a visszavágón azon­ban nincs pardon: 6-0! Cruyff azonban ekkor már a Barcelonában vitézkedik. És a következő BEK- sorozatban az első fordulóban kiesnek a CSZKA Szófiával szemben.. A nagy csapat széthullott, Stuy és Swart visszavonultak, de a többiek még sok dicsőséget szereztek a futballgyepen. Talán csak Hulshoff volt balszerencsés, a szakállas óriás pályafutásá­nak éppen az NSZK-beli vb előtt vetett véget egy súlyos térdsérülés. Suurbier, Krol, Cruyff, Haan, Neeskens, Rep és Cruyff ott voltak az 1974- es vb álomdöntőjében, sőt Suurbier, Krol, Haan és Rep még 1978-ban, Argentínában is ezüstérmet szerzett Hollandiának. Krol éveket töltött el még a Napoliban, ahol ma is félisten­ként tisztelik. Neeskens követte Cruyffot Barce­lonába, majd Amerikába ment pénzt keresni 27 évesen. Rep Korzikán telepedett le, és a Bastiá­­ban is fejelőkirály lett. A német Blankenburg ha­zatért, és a Hamburger SV-ben fejezte be pálya­futását. Muhren végig hűséges maradt csapatá­hoz. Haan, miután összeveszett a csapat új veze­tőivel, az Anderlechthez igazolt, és nyert velük két KEK-et és két Szuper Kupát. Sepp Maier­­nek valóságos mumusa lett: az Ajax és a Bayern München 72-es BEK-találkozóján kétszer, az 1976-os Anderlecht-Bayern Szuper Kupa-dön­tőn egyszer, majd az 1978-as holland­ NSZK vb­­meccsen ismét 30 méterről lőtt gólt a világ egyik legnagyobb kapusának. És Cruyff? Miután 1974-ben megkapta harmadik aranylabdáját is, még játszott két évig a Barcelonában, de „csak” a bajnoki cím sikerült nekik. Próbálkozott ő is Amerikában, majd levezetésnek hazatért­­ a Feyenoordba. Napjainkban pedig élő cáfolata annak, hogy nagy játékosból nem lehet nagy edző: a Barcelonával tavaly bajnokságot, Spanyol Kupát, valamint BEK-et nyert - miután infark­tusa miatt el akarták tiltani a kispadtól. Neki si­került az, ami Puskás Öcsinek nem... GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ SPORT LIS 1993. március 9. Agyúval lőnek Toldira Diszkréten begömbölyítem a tenyerem, ujjaimat is kicsit megrogyasztom, mint mindig, mielőtt izom­kolosszusokkal fogok kezet. Régi módszerem ez, hogy még véletlenül se ropogtassanak meg vas­­markákkal. Ezúttal a (szak)irodalom még nagyobb óvatosságra int, mivel Toldi Miklós egyik kései utódával találkozom, és ugyebár nem óhajtok úgy járni, mint a cseh vitéz, kiből a megénekelt parola nyomán kiserkent a vér. Csakhogy Pakucza Józsefnél nincs ok az aggodalomra: semmi keményke­dés, semmi vicces roncsolási szándék. Azt is mondhatnám, semmi cirkusz, ám akkor messze ru­gaszkodnék a valóságtól, amikor egy ágyúról kezd mesélni, máris porondra kerül az igazi téma. ilyen terhelést el.lsei • i - -1 1­­! Mimi laaBUab deni elsütne m .tévút. aswS|l De. Csakhogy mindennek­­ megvan a technikája, és persze |ti MiMIWWWMIBr reflexek is kellenek.­­ Nem vagy kiszolgáltatva a M| adottságai megvannak, a testi erő­ a m testi lensegig fejleszthető':' Mindennek Min cg­­ha ura. \/ l/mok növelhetők, am azokat el kell látni serrel t­s azon kenu m­i oxigénnek s a s/.ivet tönkrete­heti a kolvam­atos eredetet, meg terhelés. - Meg az izzi/i tehet, a gefieet... - Tudom, persze. Esz Képes leszel abbahagyni ha keill - K/­t most nem tudom meg­mondani. I lev­e van egy ha in un­ eves x/er/ddexem. Londoniéin. Párizsban, Skóciában lépek fel, és van egy ajánlatom újabb két esz­tendőre. - Eszerint jól megy a sorod, szá­mon tartanak a cirkusz világában. - Hogyne. A Wembleybe szól az angliai meghívásom, a párizsi meg az Olympiába. - Nem kis dolog.­­ - Nem bizony. - Csakhogy ugyanott vagyunk, ahol az előbb­ megéri-e? Nem az anyagiakra gondolok... - Ez nem ilyen egyszerű. Többször megfordult már az én fejemben is, hogy addig kell ab­bahagyni, amíg tragédia nem történik. Nem könnyű azonban a döntés. - Miért? Nem gyűjthetnél össze néhány év alatt annyit, hogy életed végéig elég legyen? - Mire? Tudod, én először egy Mercire vágytam. Amikor ez megvolt, Cadillac kellett, aztán Buick. - Ma milyen autód van? - Mercedest használok... - A kétségek közt is érdemes hajtanod magad? - Állandóan veszélyben va­gyok, ám ez együtt jár a foglalko­zásommal. A leglátványosabb számom, amikor egy háromton­nás autó átgördül rajtam. - Az egy formás kisteherautó, nem? - Az. Ezelőtt egy személyautó alá feküdtem. Itt a fénykép. - Mi ez a rámpa rajtad? - Nincs különösebb szerepe, csak amíg nem volt ez, a kerék fölsértette a bőrömet. Ajjaj.. Egy lattcelmatracon szem a mutatvány idején, fek­ny idején, ami­óta megroncsolódott a porcko­rongom. - Hogan történt a malőr? - Kövek kerültek a derekam alá. - És hogyan gördültek oda? - Az előző számomban követ törtem, s nem takarították fel alaposan a manézst. - Meddig pihentél a sérülés után? - Három hétig. - Gondolom, egy erőművésznek mindig fittnek kell lennie. Hogyan bírnád keresztülengedni magadon a többtonnás járművet, ha fájná a fejed? - Szerencsére ilyen még nem fordult elő. Az azonban megtör­tént, hogy két nappal az egyik előadás előtt megmart egy skor­pió. Ez szintén Mexikóban volt, és egy buszon akaszkodott belém. Megvan otthon, spirituszban. Egy órán belül orvoshoz kellett jutnom, mert az ellenszérum azt követően hatástalan. Mázlim volt, meg aztán Mexikóban fel­készülnek ezekre az esetekre, így van megfelelő orvosság. Fájt a kezem, meg viszketett is, de meg kellett hajlítanom egy tizennégy­szer tizennégy milliméteres, harmincnyolc centiméter hosszú­ságú négyzetacélt ugyanúgy, mint máskor. - A te pályád valójában a petren­­ceníddal kezdődött, hiszen benned tisztelhetjük az első­ újkori Toldit. - Akkor, 1986-ban energeti­kus voltam a Békéscsabai Unicon Ruhagyárban. Néhányan voltunk férfiak, s körülöttünk ezerkétszáz asszony dolgozott. A nők rám pa­rancsoltak, hogy köteles vagyok indulni, mert jó erőben vagyok. Addig cselgáncsoztam, karatéz­­tam, kondiztam, tényleg nem voltam rossz formában. - A fenyegetőzések hatására pe­dig Tol­di lett belőled. - Úgy van. - Ennek következtében viszont erőművész lettél. - Pontosan. - Az egész életed a gyúrásból áll majd ezután is? - Bevallom, már sokszor nyűgnek érzem az erősítést. In­kább a kondíciómat szeretném fejleszteni, de ehhez is sok mun­ka kell, amit szintén gyakran unok. - Nem vezet ez oda, amiről be­széltünk, a látható időn belüli visszavonuláshoz ? - Nem, erről szó sincs. - Mikor érzed majd úgy, hogy itt az ideje? Amikor tényleg utolér valami visszafordíthatatlan ká­rosodás? - Nem, ezt nem akarom meg­várni. - Mégis, mi lesz az a jel, amit elfogadsz végső figyelmeztetésnek? - Tudod, bármennyire is nagy erőfeszítést igényel egy-egy mu­tatvány, mosolyogni kell. Ez pe­dig csak úgy megy, ha élvezed is, amit csinálsz. Ha nem tudok már akkor mosolyogni a manézsban, kell abbahagyom. BANYAI GYÖRGY elugrani előle. - Kell hogy legyen.­ ­ Esztergáltattam egy húsz cen-­i mag,. ‘ 4$j9HhH|. JjgfiBBSK %4$r&w i IjWMP1: l\ .: A ■.., r /. ./.y.i, . juh , ^, • . i e\ )HmIi ih'IkvmiÍmi okol ..gwBBBIP^y11 . y Í|BK^^U|BL, Tj2[JB mi IsMi uílicliil kels/.i/ Isilnt hír . |%i' ***C^«k 1 jp i i. | jjaii 1 /.. a dLip'nif I ijlifjk .,; &*«Il * j k*' ® Veretnem. Nvolc-tiz me- J ” j C' "'Bia.\f jp!8|| - _ ÜÉ^WK-■* i ú '' J ini .liiiuk a (Mitoi. (M\ m’:ic ■^^^HgggggggHBBp \c//i lehet ebbe belehalni' ip - /NA.f. jjf \ .*4* i <rÄ v.. y * szerkezetnél;!' Es ha meghibásodik. te fl|||as .f megváltozik a golyó szokásos rop- *»*' • , \ - , . ^ ,, fc­g^X, j pályája? / S i \kkor kénytelen leszek ^ - Ila lesz rá időd. I J** « ’ „ ^AHLg^ - Amennyiben egy-egy ember B1M?.!l..........................................."* * '________|_________|___________________r »'*«* • n 1

Next