Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-01 / 268. szám

1993. október 1. Elvérzett az igazgató A Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klini­kájának intenzív osztályán dolgozó nővérei sztrájkot helyeztek kilátásba, ha az egyeztető megbeszélések siker­telenül végződnek. Az első tárgyalás félbeszakadt, a másodikra kedden ke­rült sor, amikor dr. Papp Lajos, a kli­nika igazgatója írásban értesítette a nővéreket: fegyelmi vizsgálatot kez­deményez ellenük, és egyben tájékoz­tatta az egyetem rektorát, dr. Brooser Gábort, hogy a nővéreket felmenti a betegágy melletti munkavégzés alól, fizetésüket pedig felére csökkenti a sztrájkkal való fenyegetőzés miatt. Tegnap reggel a rektor értesítette a klinika igazgatóját arról, hogy követe­léseik ismeretében a nővéreket nem tudja elítélni, ezért az igazgatótól a saját hatáskörébe vonja a munkáltatói jogokat, így a fegyelmik elrendelése, az elbocsátások, az új alkalmazottak felvétele már nem az igazgató hatás­köre. Egyben felkérte az Egészség­­ügyi Tudományos Tanács elnökét, hogy sürgősséggel küldje ki a testület vizsgálóbizottságát annak kiderítésé­re, jogosak-e a követelések és a régóta húzódó konfliktusok mögött rejlő szakmai érvek. Néhány órával később Papp pro­fesszor telefonon közölte a rektorral, hogy nem ért egyet az intézkedéssel, s amennyiben az ragaszkodik ahhoz, úgy a szakmai vezetésről is lemond. Miután felmentését hangosan és hatá­rozottan követelte, a rektor ideiglene­sen felfüggesztette igazgatói állásából, és a klinika irányításával dr. Kiss Já­­nost bízta meg. Papp professzor vál­­alta, hogy mint az egyik operáló eam­ vezetője, folytatja munkáját a klinikán. A tegnap délutáni órákban r­endőrség közölte a rektorral, hogy hétfőn tüntetés lesz az egyetem terül­­etén. Papp professzor ugyanis moz­gósította a mellette utcára vonulni is hajlandó volt betegeit. A rektor úgy véli, ebben a régóta húzódó és mára közüggyé vált konf­­iktusban mindenkinek saját igazsága van, de nem elég a jó szakmai teljesít­­­ény (amit Papp professzortól soha senki sem vitatott el) annak a munká­­nak az irányításához, ami a szívsebé­­szeti klinikán folyik, konszenzuste­­rmtő képesség is kell. Fegyelmivel és eszközökkel nem lehet elérni a célt, a betegek gyógyítása olyan feladat, amelynek mindent alá kell rendelni, a személyes sérelmeket és a büszkeséget is. Az intézet vezetése nyitott, a mos­tani megoldás nem végleges, s ha lesz olyan érv, amely az intézet vezetését meggyőzi arról, hogy a műtőbe és a posztoperatív részlegbe kerülő bete­geket még a veszély árnyéka sem fe­nyegeti, akkor a rektor visszavonja az intézkedést. Mivel a helyzet rendezé­sére tett kísérletei már három ízben kudarcba fulladtak, nem fűz ehhez vérmes reményeket. A sajtótájékoztatón elhangzott kér­désre: megengedhetőnek tartja-e, hogy az egészségügyi ellátás hétköznapjaiba pártok és politikusok szóljanak bele, a rektor nemmel felelt, s egyben elismer­te, hogy az utóbbi időben több ilyen fó­rumon vonták felelősségre. Ha a műtő klímaberendezése meg­javul és a pumpatechnikusok ügye mindenki számára megnyugtató mó­don rendeződik, megindulhatnak a műtétek az egyébként nagy hírű és ki­váló szív- és érsebészeti klinikán. A sajtótájékoztatón és Papp pro­fesszor szerkesztőségünkhöz intézett levelében is felvetődött a sajtó felelős­ségének kérdése. A műtéteket nem a szeptember 24-én megjelent írásunk miatt állították le, mivel aznap már nemzetközi bizottság vizsgálta a szívmotorok működtetésének ügyét, s mind a cikktől, mind a nővérek sztrájkfenyegetésétől függetlenül ér­vényben volt a műtétstop. Két nap­pal cikkünk megjelenése előtt ugyanis meghibásodott a műtő klí­maberendezése, s ez lehetetlenné tet­te a munkát. Burkolt módon szóba került, hogy a nővéreket valaki fel­bujtotta, netán követeléseiket más fogalmazta meg. Az ügy lezárásaképpen úgy ítél­jük meg, hogy ha jogban járatos, képzett személy állt volna a sztráj­kolók mögött, akkor a követeléseket formailag tökéletesen és jogilag tá­madhatatlan módon nyújtották vol­na be. Nem kívánunk sajtópolémiát folytatni, de még egyszer megerősít­jük: a klinikán történtekért nem a sajtó a felelős. KOMORNOC VERA Megint székházbotrány (Foktatás az 1. oldalról) - Etikátlansággal vádoljuk a Fidesz helyi csoportját - mondja Bencsik János. - A Fi­desz helyi csoportja 20 négy­zetméteres helyiséggel rendel­kezett 1991. február 8-án. Rö­videsen mintegy 110 négyzet­­méteres helyiséget kaptak. Az esetleges ingatlanjuttatásról a polgármesteri hivatal vezetője és a közgyűlés nem értesült. Nem értjük, hogy az eredetileg 20 négyzetméter hogyan növe­kedhetett meg 50 négyzetmé­terre, illetve később még plusz 60 négyzetméterre. Egyáltalán hogyan állapíthattak meg ilyen számokat? És vajon az 50 négy­zetméteres helyiség a Fidesz tu­lajdonába került? És mi a jogál­lása a 60 négyzetméteresnek? Nem tisztázott az sem, kértek-e építési engedélyt a helyiség át­alakítására. A kivitelező város­gazdálkodási részvénytársaság­nak is tartoznak Etikus-e, hogy az önkormányzat által delegált Fidesz-képviselő egy személy­ben alkotja az rt. közgyűlését és gyakorolja a tulajdonosi jogo­kat, majd mint megrendelő köt szerződést az rt.-vel? Befolyását kihasználva ingyenes raktáro­zást kért, nem fizet, vagy csak késedelmesen. A felmerült vádakkal megke­restük Száraz Róbertet, a tata­bányai önkormányzat Fidesz­­frakcióvezetőjét.­­ Tételesen meg tudom vá­laszolni ezeket a vádakat. Elő­ször is a szobák kiutalása a frak­ció részére jegyzői hatáskörbe tartozik. Nem szükséges a köz­gyűlés határozata. Mi elvileg bármennyi négyzetmétert igé­nyelhetünk - most ennyit kap­tunk. A legkedvezőbb fizetési feltételeket úgy tudtuk megol­dani, ha felosztjuk 50+60 négy­zetméterre a területet, bevallot­tan a legkedvezőbb fizetési fel­tételeket akartuk megadni. De ez egy szokványos, korrekt lé­pés. Mi nem tulajdonosai va­gyunk a szobáknak, csak bérlői, így tehát nem károsítjuk meg az önkormányzat vagyonát, egyébként is, a helyiségek tulaj­donosa a magyar állam. A vá­rosgazdálkodásnak való tartozá­sunkat már rendeztük, illetve tisztáztuk a kifizetés időpontját. Egyszerűen arról van szó, hog­y pótlólagos építési munka számlázási adminisztrációja nem volt megfelelő, de mon­dom, ezeket a kérdéseket már rendbe tettük a részvénytársa­sággal, és megállapodtunk a fi­zetés napjában is. Teljes mér­tékben etikusnak tartom, hogy egy helyi vállalatnak adtunk megrendelést, már csak azért is, mert Tatabányán nagy a mun­kanélküliség. A raktározásért egyébként fizettünk. SZDSZ-Fidesz háború vidé­ken, amikor a fővárosi közpon­tok megkötötték a paktumot? Nem. Ezt mind a két fél tagad­ja. Pusztán hivatali ügyről van szó. De az adok-kapok, immár abszolúte ideológiamentesen, nagyon is folyik. A polgármes­ter, mint a másik fél állítja, azért „kekeckedik”, mert a frak­ció mintegy adminisztratív el­lenzékiséget képvisel az önkor­mányzaton belül. A helyi Tu­rulgáz Rt. szervezeti kérdéseit, tevékenységeit és pénzügyeit is firtatta. Tisztázni akarta bizo­nyos hitelfelvételek pontos ta­golását is. Végül is a hitelfelvé­tel nem történt meg, így a tata­bányai önkormányzat egyhavi költségvetése hiányzik. (PAYER) KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL gyakorlott, közgazdasági érettségivel, ismeretekkel rendelkező PÉNZÜGYI ELŐADÓT JELe­NTKEzt. Megvert filikénél. Varbói fejszepárbaj 38 A borsodi Varbó „híres” embere D. Ká­roly. Vagy inkább hírhedt, az ital tette az­zá. Élete eddigi 65 éve alatt dunányi alko­holt gurított le már a torkán. Ha igazak azok az adatok és miért ne lennének iga­zak hogy egy fél decitől többmillióny agysejt pusztul el, akkor D.-nek már jó éve nincs egy gramm esze sem. Ezt az or­vos szakértő egyébként legutóbbi „csíny­tevése” után pecsétes papnőn igazolta is: az aggastyán küllemű férfi a nagyfokú szellemi leépülés állapotába itta magát. D. Károly, mondhatni, a piával kelt és ébredt, de azért maradék energiáját már jó ideje élettársára, S. Istvánnéra pazarol­ta. Három éve volt, hogy az asszony fia, a 35 éves S. Zoltán hozzájuk költözött. De jól is tette, gondolta D. Károly, hiszen ivócimborára talált Zoltánban. Talán a Guinness-féle Rekordok könyvébe szeret­tek volna bekerülni, talán csak nagyon szomjasak,voltak de tény: ittak mint a kefekötő. így történt ez 1992. április 16- án is. S. Istvánná a szobában feküdt, de betársult a két férfihoz egy vendég asszony, B. Józsefn­é. Hármasban múlatták az időt. A teremtés koronái egy idő és né­hány „kilométer” fröccs után egyre erő­sebbek lettek. Tán még az asszonyt is megkívánták. Mindenesetre összeszólal­koztak. Zoltán unta meg előbb, és felkap­ta a fal tövéből a fejszét. Ha már felkapta, célba is vette az öreget. D. Károly bal ke­zét a feje elé kapva kivédte a csapást, majd a jobbal kihirtelenkedte a fiú kezéből a fejszét. Zoltán menekülőre fogta, de az öreg megsebzett bikaként rontott rá és ötször is hóbon vágta. Miután a fiú vérbe borult fejjel zuhant a kőre, D. átballagott hites élettársához és közölte vele, agyonü­tötte a fiát. Ezután a szomszédot kérte meg, hogy hívja a mentőket. S. Zoltán több műtéten is átesett. Na­pokig élet-halál között lebegett. Koponya­csonttörés, keményburok- és agyállomány­­sérülései miatt beszédzavar alakult ki nála, továbbá tudatzavar, ami maradandó fogya­tékosságnak bizonyult. Bal fülkagylójának egy része is a veszteséglistán szerepel. D. Károly kézsérülése 8 napon túl gyó­gyult. Az elmeorvosi vizsgálat azonban ki­mutatta, hogy a szellemi leépülés mellett té­ves eszmés elmebetegségben is szenved. Be­tegségei miatt pedig tartani lehet attól, hogy újabb súlyos bűncselekményeket követ el. A megyei főügyészség a közelmúltban elkészült vádindítványában emberölés bűntettével vádolja D.-t. Indítványozza, hogy a megyei bíróság az elmeorvosi szakvélemény alapján mentse fel a vád alól, és rendelje el kényszergyógykezelé­sét. S. Zoltán ellen súlyos testi sértés miatt emeltek vádat. SZ. L. Bezárják a fürdőket? A Fővárosi Fürdőigazgatóság 22 fürdőjében mától átlago­san 10 százalékkal emeli a belépők, illetve a különböző uszodai, orvosi és egyéb szol­gáltatások árát. Mint megtud­tuk, az áremelés mögött elké­pesztő pénzügyi ügyek van­nak. Kovács László, a fürdő­igazgatóság gazdasági igaz­gatóhelyettese nyilatkozott a Kurírnak. - A legtöbb fürdőnkben most állnak át az őszi-téli üzemmódra. Augusztus 1 jé­től az áfa 6 százalékról 10 százalékra változott. Mind­emellett pedig a vállalat olyan gazdasági helyzetben van, hogy ha a Fővárosi Önkor­mányzat nem segít, a tb fel­számolási eljárást indít elle­nünk. - Hogy lehet ez? - Úgy, hogy április óta nem tudtunk fizetni tb-járulékot. A fizetésre október végéig kap­tunk haladékot, addig kellene rendezni a tartozásunkat. Ha nem sikerül, megindul a fel­számolási eljárás, mert a tb­ meg az Állami Számvevőszék számoltatja el. Az önkormány­zat október második felében tárgyalja az ügyünket. Ebben az évben 65 millió forint műkö­t 1990-ben még 219 milliót. - Mennyi a hiányuk? - Év elején körülbelül 200 millió forint hiánnyal számol­tunk, a közelmúltban ez az összeg 269 millióra nőtt. Már­ciustól ugyanis 60-60 száza­lékkal kevesebb vendégünk van, mint annak előtte. A kor­mánynak és a Népjóléti Mi­nisztériumnak volt egy rendelete, amely szűkítet­te az addig ingyenesen nyúj­tott szolgáltatások körét. Egyes korábbi ingyenes szol­gáltatásokért 40-60-80 forin­tot kell azóta fizetni.­­ Mi a helyzet az ingyenes fürdőutalvánnyal rendelkező Az ingyenes utalványt az orvosok mostanában nem sű­rűn írogatják fel, mert nem egyértelműek az adhatóságát meghatározó jogszabályok. In­gyenes utalványt például reha­bilitációs célból lehet leállítani, de sok esetben nem bizonyít­ható egyértelműen a jogosult­ság. A piros színű utalványra rá kell fizetni, a feketére nem. Van olyan orvos, akinek egyszerű­en nem jut a feketéből. Ezért még ha akarná, akkor sem tud­ná felirni... (LÁSZLÓ) HATÁRON INNEN 3 P­rivatizált mérkék Emberek állnak a kapuban a napsütéses őszben. Pri­vatizálják a konzervgyárat, lógnak a bérek, függőben minden egzisztencia. Mindenkit elér a nagy kaland, őket is. Élmény. Remeg a gyomor, megfeszülnek az idegek, a lázongó nép elállja a bejáratot Az IFA-k nem tudnak behatolni, rothad a gyümölcs, áll a gyár. A tiszta égen halványodó felhők, Franciaországban indián nyírnak hívják ezt a csodát, Magyarországon pedig elállják a kaput a helyi indiánok. De íme, jő a tőkés, a bibliai „jó gazda”, nyájának gondos pászto­ra. Nem is lép, valósággal gördül. Fekete kosztümös úrinő, vállán csipkegallér („ráesett a függöny”), fülé­ben klipsz, kezében „lengyelpiacos” cekker. A mo­­csoládi tanácselnöknő és egy pulóverkereskedő szo­ciológiai keveréke friss tupírral. Ünnep van, az el­birtoklás ünnepe. - Én vagyok itten a tulajdonos - mondja. - Nem tudom, ezek az emberkék meg mit akarnak itten. Az emberkék pedig csak állnak, állnak, és talán nem gondolnak arra, hogy ebben a nagy privatizáci­ós lóversenyhajszában miként is lettek ők emberkék. Hófeketécske és a hétszáz törpe. Amikor szavazni hívták őket, még polgárok voltak, a haza nemes, dolgos fiai. Cs. úr és T. úr számára ők a magyarok. Kádár alatt csak dolgozók, mint a méhek a kaptár­ban. Az énekórán gyerekek. Hol csúszott be a hiba? Talán akkor történt a baj, amikor a házkezelőségen a hivatalnok nyájas kedvességgel leanyókázta a nagy­­nénémet? Amikor az egyszerűség kedvéért papának szólította a rendőr H. bácsit, az idős nyomdászt, mi­dőn az átlépte a záróvonalat? Mikor a munkahelyen előválogatás nélkül „elvtárs” lett minden főnök osz­­­­ályvezetőtől fölfelé? Amikor néhány minisztériumi hagymázosban fölmerült, hogy megszüntesse a ne­mesi címek használatának tilalmát? Avagy már akkor görbe volt a világ ezen a fertá­lyon, mikor Arany Toldijában Laczfi nádor „Hé, pa­raszt!” kurjantással szólította meg a főhőst, „csak amúgy félvállra”? Vagy az a baj, hogy Miklós ezen így háborodik fel: „én paraszt, én?” De ő később el­hajíthatta a gyilkos malomkövet, legyőzhette a cseh vitézt, az araszos vállán lengő súlyos vendégoldallal megmutathatta a gőgös nádor vitézeinek, „melyik út megyen itt Budára”. Utat mutathatott A kapuban ácsorgó celgnadrágos konzervgyáriak­ban nem rejtekezik megannyi titkos Toldi. Legény­­toll már rég nem pelyhedzik állukon, legfeljebb őszes borosta, és ezzel mindent elmondtam. Ők csak úgy egyszerűen emberkék, nekik már nem vezet „út Budára”. Egy útjuk lenne: emberkéből emberré, szabad polgárrá válni. Ezt az utat dugaszolta el most ezzel a furcsa meghatározással a csörögei pulóver­kereskedőnő. Vitézek, parasztok, polgárok, hölgyek és urak... Emberek - mondanám felindultan -, ne hagyjá­tok! De ők csak állnak gyámoltalanul. ______________________________| BUJÁK ATTILA Sör az örökkévalóságig Ötéves a Komáromi Sör­gyár Rt. És ez a szüle­tésnap nem akármilyen külsőségek között zaj­lik. Tegnap a sörsátor­ban több száz szemé­lyes tortát szolgáltak fel, amelyből egy csodaszép leányzó pattant fényre. A gyár vezetői elmond­ták, a vállalkozás egyre jobban prosperál, a ne­vezetes Amstel termé­kei mellett a Talléros és a Kapsreiter sör is a Heineken Brewery cég komáromi leányvállala­tának termékei közé tar­tozik. Nemsokára bar­nás nedűvel is megör­vendeztetik a sörrajon­gókat, Amstel Bak lesz a neve. Sőt alkoholmen­tes terméken is törik a fejüket. A hét végén ne­ves művészek fognak fellépni a fesztiválon. P.J. Fotó: DEMICS ZSOLT Big Mac Bármely szombaton vagy vasárnap ha ezt a szelvényt leadja a Blaha Lujza téri McDonald's étteremben a pénztárnál, a Big Mac-et 99 Ft-ért vásárolhatja meg. egy Egy szelvénnyel kedvezményes Big Mac vásárolható. Egyéb­ kedvezménnyel együtt nem érvényes!

Next