Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-26 / 292. szám

1993. október 26. Visszatáncolás A maffia visszatér - ri­ogattuk egy hete olva­sóinkat hat jégtáncbíró felfüggesztésének majd visszahelyezésének ürügyén. Talán emlé­keznek rá, cikkünkben beszámoltunk arról, hogy a prágai világbaj­nokságon „protokollbí­­ráskodás” ürügyén öt hónapos eltiltást ka­pott hat pontozó, akik inkább a rangra, mint­sem a látottakra osz­togatták a tizedeket. Nos, a megjelenést kö­vetően jelentkezett Al­­pern Katalin, aki kö­zölte: egy-két dolog nem stimmel az írás­ban. Amikor elmondta, hogy egyike volt annak a három bírónak, aki­ket nem ért retorzió Prágában, úgy gondol­tam, itt az alkalom, hogy végre igazán el­merüljünk ebben a rej­telmes világban. A történethez hozzátarto­zik, hogy az ominózus első­ írás az angol European cí­mű hetilap cikke alapján készült - ők nem véletle­nül pendítették meg az ügyet, elvégre Lilleham­­merben visszatér a Tor­­will-Dean kettős, világos, hogy az angol honpolgáro­kat érdeklik a jégtáncviszo­nyok. Amelyekről kiderült, hogy nem kifejezetten ren­dezettek. Ama hat pontozót - a European szerint - azért függesztették fel, mert első helyett csak má­sodiknak rakták a Gris­­csuk-Platov kettőst. Na, ez volt az a pont, amikor Al­­per Katalin tárcsázta la­punk számát... - Ez tévedés - így a magyar bírónő. - A hat pontozót épp azért füg­gesztették föl, mert máso­diknak rakta Griscsukékat, holott az ezüstérmet az éle­tük első világbajnokságán induló Krilova-Fedorov pár érdemelte volna, ők tényleg táncoltak, már a kötelezők alatt is végig tap­solt a közönség, nem is be­szélve a kűrről. - Ön hogyan pontozta Krilováékat? - Nálam ők lettek a vi­lágbajnokok. - Hányan vélekedtek így? - Még a német pontozó. - Ahogy a papírjain lá­tom, a lengyel másodiknak tette őket, a többiek harma­diknak. Őkét tiltották el. Mit gondol, miért? - Az egész a Boleróval kezdődött. ’84-ben Torwil­­lék új irányzatot hoztak a jégtáncba: a túlakrobatizált, művészi, drámai produkci­ókat. Ezt vette át és fejlesz­tette tovább a Duchenay testvérpár, és azóta egyre inkább tért hódított. Olyannyira, hogy az már a sportág olimpiai létét ve­szélyeztette, merthogy rá­fogták: ez már nem sport, hanem művészet. Prágában talán épp ezért telt be a po­hár, hogy jött egy fiatal pár, akik végre táncoltak, csa­­csacsát, szambát, ennek el­lenére csak harmadikok let­tek az előző irányzathoz tartozók mögött, ráadásul úgy, hogy Griscsukék még hibáztak is. Szerintem a fel­függesztés elsősorban fi­gyelmeztetés volt az olim­pia előtt: vissza kell térni a klasszikus jégtánchoz. - Ettől függetlenül eddig nem volt szokás újoncokat egyből dobogóra, pláne dobogó tetejére tenni. Kívülről úgy tűnt, egy pár csak kihalással juthat előre a ranglétrán.­­ Valóban, régebben fe­lelősségre vonták azokat a bírókat, akik egy-két hellyel eltértek a többiek­től. Aki nem állt be a sorba, könnyen eltilthatták, nem egy esetben nemzeti elfo­gultságra hivatkozva. Két­­három éve azonban műkor­csolyában elindult valami: elkezdték lepontozni a nagy sztárokat, ha hibáztak. A döntnök Prágában azt kérte tőlünk: jégtáncban se álljunk be a sorba, pontoz­zunk bátran saját belátá­sunk szerint. Kutschera úr ugyanis elégedetlen volt, hogy a két kötelező és az originál alatt és után min­denki megtartotta a helyét. Nézze meg, műkorcsolyá­ban hogyan változtak a he­lyezések, ezzel szemben jégtáncban... Pedig nem igaz, hogy egy párosnak egyformán fekszik a kerin­gő és a tangó - mégis ugyanott álltak a különböző programok után. - Röviden elmondaná, milyen szempontok alapján osztogatják a pontokat? - A jégtánc a legszub­jektívabb az összes között, vagyis az értékelésnél az el­sődleges, hogy tetszik-e a stílus vagy nem. A szabály­­könyv szerint persze az a legfontosabb, hogy mit csi­nálnak a korcsolyával. Hiá­ba emeli valaki gyönyörűen a partnerét, az technikailag nem nehéz, ráadásul mű­korcsolyához hasonlít, elvi­leg levonás jár érte. - Elvileg... Ha nem Christopher Dean vagy Paul Duchenay csinálja... - Kutschera a történtek után azt mondta: valahol én is tehetek arról, hogy a do­log idáig fajult, amikor ha­tost adtam a Boleróra. Mert én is ott voltam, ami­kor mindannyian hatosra értékeltük a kűrt. De akkor az új volt, más volt. S hiába volt szabálytalan, olyannyi­ra harmonizált a zenével, olyan magas fokon csinál­ták, úgy lenyűgözte az em­bert, hogy nem lehetett nem hatást adni rá. A maga nemében ugyanis tökélete­set alkottak. - Ennek ellenére ön most visszatért a tánchoz Krilová­­ék esetében. - Igen, mert most már ők lógnak ki a sok drámai kar közül a maguk felsza­badult táncával. - Első­ beszélgetésünk al­kalmával említett néhány dolgot a bírócserékkel kapcso­latban. - Igen. Nem igaz, hogy az oroszoknak nem­­lesz pontozójuk, nekik ugyanis három nemzetközi szintű bírájuk van, tehát ha az egyik kiesik, akkor a másik a helyébe lép. Itt egyedül a finnek járhatják meg, nekik ugyanis csak egy bírójuk van, Lundmark, akit fel­függesztettek. Helyette lépnének be az angolok, de amint az ön írásából kide­rült, végül is feloldották az eltiltásokat. Az angolok, gondolom, ezért idegesek, ők ugyanis tizedikek a nemzetek rangsorában, de Lillehammerben csak az első kilenc nemzet ponto­zója lesz ott, közte a finnel. Azt azonban meg kell je­gyeznem, hogy én például még nem kaptam értesítést arról, hogy visszavonták a felfüggesztéseket. - Mennyire fontos az, hogy egy párosnak legyen honfitárs bírója? - Legfeljebb a nyuga­lom miatt, egyébként nem sokat számít, Engiék is ak­kor szerepeltek a legjob­ban, amikor én nem voltam a bírók között. - Ön ott lesz az olimpián? - Sajnos nem, Magyar­­ország csak a tizenegyedik a listán. Ha tehát mégis maradnának a felfüggesz­tések, akkor is a britek ugranának be a finnek helyére. - És mit jósol, mi lesz Lil­lehammerben? - Nem tudom, visszavo­nulásuk óta mennyit gya­korolták 'Iorwillék a köte­lező táncokat. Ha igen, ak­kor nyerhetnek, a profik között ugyanis megtanul­ták, hogyan kell hatni a kö­zönségre. Én egyébként nem értek egyet ezzel a visszaamatőrösödéssel, dol­lármilliókat kerestek pro­fikként, és most visszajön­nek, elveszik a lehetőséget azoktól a fiataloktól, akik egész pályájukat az olimpi­ára tették fel. Bár furcsa lesz, ahogy 36-37 évesen futnak majd a 18-19 évesek között. Katarina Wittnek például nem adok sok esélyt, technikailag ugyanis nagyon elment a világ, amit akkor ő tudott, azt ma egy 13-14 éves is tudja. Persze a jégtánc az más. - De más lesz-e Torwillék tánca az olimpián, ahonnan száműzni akarják a művé­szetet? - Ők mindig titokban készülnek, de angol szak­emberek azt szivárogtatták ki, hogy ezúttal teljesen szabályos kűrrel készülnek, tényleg táncolni fognak. CSURKA GERGELY Duchenay-ék tánca osztotta meg leginkább a jégtánctábort Megvan a gyilkos szörnyeteg? Kapocskutatás tizenhét skandináv tájfutó halála között Egy évvel ezelőtt került napvilágra a döb­benetes tény: az utóbbi tizenhárom évben tizenöt svéd tájfutó halt meg - mind­annyian 30 év alatti, életerős fiatalembe­rek. A rejtélyes haláleseteket azóta is ho­mály fedi, többen keresik az összekötő kapcsot, vajon mi okozhatta a szerencsét­len sportolók hirtelen halálát? Nos, úgy tűnik, Goeran Freeman orvos professzor néhány hete rálelt valamire. Bár konkré­tan még nem tudja bizonyítani teóriáját, s azt a piciny dolgot is „eddig ismeretlen mikroorganizmusnak” nevezi, de ugyan­csak elképzelhető, hogy az egyik áldozat testében talált, ártatlannak tűnő sejtecske valójában egy gyilkos szörnyeteg... Hogy ez a pici mikroorganiz­mus okozta-e Melker Karlsson halálát, és hogy köze van-e az elmúlt évtizedben elhunyt táj­futók végzetéhez, nem tudni. De az uppsalai egyetemen dol­gozó Freeman a European cí­mű lapnak azt nyilatkozta: „Egy biztos: ez a probléma kizá­rólag a tájfu­tóknál merült fel, Svédországban semmilyen más sportágban nem találtunk ehhez hasonló haláleseteket. ” A történetet azonban sajná­latos módon ki kell egészíteni két norvég példával is - eze­ket nemrég tették közzé, és természetesen tájfutókhoz kö­tődnek. 1985-ben Dag Rum­­melhof edzése szerves része­ként síelni ment, amikor a lej­tőn összerogyott, s később a kórházban meghalt. Huszonöt éves volt... Két évre rá Bjoern Holen - szintén 25 éves (!) - hirtelen összeesett és meghalt egy futóedzést követően.. Vajon mi lehet az összekötő kapocs a két haláleset között? Milyen összefüggés van a 15 svéd halá­la között? Rummelhof és Holen kö­zött egyetlen kapcsot találtak: mindketten Trondheimben jár­tak egyetemre. Egyesek talán legyintettek, na és akkor mi van? Ugyanoda, hát ugyan­oda... Tragédiájuk színhelyei már igencsak messze estek egymástól. Ám amikor ugyanezen az alapon összevetették a svéd ál­dozatok életét, ugyancsak megizzadt a kutatók tenyere: a 15 áldozat túlnyomó többsége Stockholmtól 150 kilométerre, a sandvikeni sportiskolában végezte a középiskolát. Lehet, hogy az ot­tani erdőben leselkedik a tájfu­tókra a halálos veszély? A kuta­tások elkezdődtek, de az ered­ményre még legalább másfél évet kell várni. Addig is, fél évre betiltották az összes tájfutóedzést Svédor­szágban. Freeman szerint ez­zel újabb haláleseteket sikerült megelőzni: „A pihenés regene­rálja a szervezetet, amely ellen­áll majd a fertőzésnek. ” Mert­hogy az sem kizárt, sőt mi több, épp ez látszik kézenfek­vő magyarázatnak, hogy Karlssonék átadták egymásnak a tájfutók pestisét. Nevezett áldozat halálát egyébként szívizomgyulladásra lehet visszavezetni - csakhogy ama bizonyos szívizomban Freeman megtalálta azt a kis mikroorganizmust, ami akár a végzetes szívrohamhoz is ve­zethetett. És ha ezt a kis valamit megtalálják a svéd erdőkben... Persze, sokan más vélemé­nyen vannak. Egy korábban elfogadott teória szerint a ha­lál oka a TWAR nevű, mell­kast megtámadó gyulladás volt. De a TWAR-sejteket csak a közvetlenül Karlsson előtt meghalt Johan Bjoerk­­mann tetemében találták meg, így ez a tajvani eredetű beteg­ség kizárható. Akadtak, akik összefüggést véltek felfedezni a svédek, valamint 19 holland és belga kerékpáros tragédiája kö­zött. A Benelux-biciklistákról kiderült: rettenetes halálukat az EPO névre hallgató vér­dopping okozta (jó két éve mi is foglalkoztunk a szörnyűség­gel), amelynek „hála”, nő a vö­­rösvérsejtek száma és így a tel­jesítmény is, de egy idő után a folyamat kontrollálhatatlanná válik, ami miatt a vér úgy be­sűrűsödik, mintha sár folyna az illető ereiben... Ám ez a változat sem lehetséges, a bon­colások erre nem adtak bizo­nyítékot. Freeman ugyancsak kizárja azok feltevését, akik Csernobilra fogták a halálso­rozatot. Bár a szél Skandinávia fölé sodorta a nukleáris felhőt, ez még nem ok arra, hogy sor­ban haljanak meg a tájfutók. Bár a hazai szövetség a sport­ág védelmében olyan szakértői véleményeket hozott nyilvá­nosságra, amely szerint a svéd tájfutók halála egyáltalán nem ölt abnormális méreteket, Freeman kesernyésen moso­lyog mindezen: „Sajnos ezek té­nyek. Meggyőződésem, hogy vala­mi rejtély áll az esetek hátterében. Senki nem mondhatja, hogy ez a normális halálozási arány. ” Majd egy statisztikát mutat, amely a 100 000, harminc évnél fiata­labb sportóra kivetített halálo­zási arányszámot mutatja. Nos, a svéd mutató egy kicsit maga­sabb az átlagosnál. Egészen pontosan 400 száza­lékkal. .. CS. G. Karlsson, akinek a testében megtalálták a kis mikroorganizmust 19

Next