Kurír - reggeli kiadás, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-26 / 292. szám
1993. október 26. Visszatáncolás A maffia visszatér - riogattuk egy hete olvasóinkat hat jégtáncbíró felfüggesztésének majd visszahelyezésének ürügyén. Talán emlékeznek rá, cikkünkben beszámoltunk arról, hogy a prágai világbajnokságon „protokollbíráskodás” ürügyén öt hónapos eltiltást kapott hat pontozó, akik inkább a rangra, mintsem a látottakra osztogatták a tizedeket. Nos, a megjelenést követően jelentkezett Alpern Katalin, aki közölte: egy-két dolog nem stimmel az írásban. Amikor elmondta, hogy egyike volt annak a három bírónak, akiket nem ért retorzió Prágában, úgy gondoltam, itt az alkalom, hogy végre igazán elmerüljünk ebben a rejtelmes világban. A történethez hozzátartozik, hogy az ominózus első írás az angol European című hetilap cikke alapján készült - ők nem véletlenül pendítették meg az ügyet, elvégre Lillehammerben visszatér a Torwill-Dean kettős, világos, hogy az angol honpolgárokat érdeklik a jégtáncviszonyok. Amelyekről kiderült, hogy nem kifejezetten rendezettek. Ama hat pontozót - a European szerint - azért függesztették fel, mert első helyett csak másodiknak rakták a Griscsuk-Platov kettőst. Na, ez volt az a pont, amikor Alper Katalin tárcsázta lapunk számát... - Ez tévedés - így a magyar bírónő. - A hat pontozót épp azért függesztették föl, mert másodiknak rakta Griscsukékat, holott az ezüstérmet az életük első világbajnokságán induló Krilova-Fedorov pár érdemelte volna, ők tényleg táncoltak, már a kötelezők alatt is végig tapsolt a közönség, nem is beszélve a kűrről. - Ön hogyan pontozta Krilováékat? - Nálam ők lettek a világbajnokok. - Hányan vélekedtek így? - Még a német pontozó. - Ahogy a papírjain látom, a lengyel másodiknak tette őket, a többiek harmadiknak. Őkét tiltották el. Mit gondol, miért? - Az egész a Boleróval kezdődött. ’84-ben Torwillék új irányzatot hoztak a jégtáncba: a túlakrobatizált, művészi, drámai produkciókat. Ezt vette át és fejlesztette tovább a Duchenay testvérpár, és azóta egyre inkább tért hódított. Olyannyira, hogy az már a sportág olimpiai létét veszélyeztette, merthogy ráfogták: ez már nem sport, hanem művészet. Prágában talán épp ezért telt be a pohár, hogy jött egy fiatal pár, akik végre táncoltak, csacsacsát, szambát, ennek ellenére csak harmadikok lettek az előző irányzathoz tartozók mögött, ráadásul úgy, hogy Griscsukék még hibáztak is. Szerintem a felfüggesztés elsősorban figyelmeztetés volt az olimpia előtt: vissza kell térni a klasszikus jégtánchoz. - Ettől függetlenül eddig nem volt szokás újoncokat egyből dobogóra, pláne dobogó tetejére tenni. Kívülről úgy tűnt, egy pár csak kihalással juthat előre a ranglétrán. Valóban, régebben felelősségre vonták azokat a bírókat, akik egy-két hellyel eltértek a többiektől. Aki nem állt be a sorba, könnyen eltilthatták, nem egy esetben nemzeti elfogultságra hivatkozva. Kéthárom éve azonban műkorcsolyában elindult valami: elkezdték lepontozni a nagy sztárokat, ha hibáztak. A döntnök Prágában azt kérte tőlünk: jégtáncban se álljunk be a sorba, pontozzunk bátran saját belátásunk szerint. Kutschera úr ugyanis elégedetlen volt, hogy a két kötelező és az originál alatt és után mindenki megtartotta a helyét. Nézze meg, műkorcsolyában hogyan változtak a helyezések, ezzel szemben jégtáncban... Pedig nem igaz, hogy egy párosnak egyformán fekszik a keringő és a tangó - mégis ugyanott álltak a különböző programok után. - Röviden elmondaná, milyen szempontok alapján osztogatják a pontokat? - A jégtánc a legszubjektívabb az összes között, vagyis az értékelésnél az elsődleges, hogy tetszik-e a stílus vagy nem. A szabálykönyv szerint persze az a legfontosabb, hogy mit csinálnak a korcsolyával. Hiába emeli valaki gyönyörűen a partnerét, az technikailag nem nehéz, ráadásul műkorcsolyához hasonlít, elvileg levonás jár érte. - Elvileg... Ha nem Christopher Dean vagy Paul Duchenay csinálja... - Kutschera a történtek után azt mondta: valahol én is tehetek arról, hogy a dolog idáig fajult, amikor hatost adtam a Boleróra. Mert én is ott voltam, amikor mindannyian hatosra értékeltük a kűrt. De akkor az új volt, más volt. S hiába volt szabálytalan, olyannyira harmonizált a zenével, olyan magas fokon csinálták, úgy lenyűgözte az embert, hogy nem lehetett nem hatást adni rá. A maga nemében ugyanis tökéleteset alkottak. - Ennek ellenére ön most visszatért a tánchoz Krilováék esetében. - Igen, mert most már ők lógnak ki a sok drámai kar közül a maguk felszabadult táncával. - Első beszélgetésünk alkalmával említett néhány dolgot a bírócserékkel kapcsolatban. - Igen. Nem igaz, hogy az oroszoknak nemlesz pontozójuk, nekik ugyanis három nemzetközi szintű bírájuk van, tehát ha az egyik kiesik, akkor a másik a helyébe lép. Itt egyedül a finnek járhatják meg, nekik ugyanis csak egy bírójuk van, Lundmark, akit felfüggesztettek. Helyette lépnének be az angolok, de amint az ön írásából kiderült, végül is feloldották az eltiltásokat. Az angolok, gondolom, ezért idegesek, ők ugyanis tizedikek a nemzetek rangsorában, de Lillehammerben csak az első kilenc nemzet pontozója lesz ott, közte a finnel. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy én például még nem kaptam értesítést arról, hogy visszavonták a felfüggesztéseket. - Mennyire fontos az, hogy egy párosnak legyen honfitárs bírója? - Legfeljebb a nyugalom miatt, egyébként nem sokat számít, Engiék is akkor szerepeltek a legjobban, amikor én nem voltam a bírók között. - Ön ott lesz az olimpián? - Sajnos nem, Magyarország csak a tizenegyedik a listán. Ha tehát mégis maradnának a felfüggesztések, akkor is a britek ugranának be a finnek helyére. - És mit jósol, mi lesz Lillehammerben? - Nem tudom, visszavonulásuk óta mennyit gyakorolták 'Iorwillék a kötelező táncokat. Ha igen, akkor nyerhetnek, a profik között ugyanis megtanulták, hogyan kell hatni a közönségre. Én egyébként nem értek egyet ezzel a visszaamatőrösödéssel, dollármilliókat kerestek profikként, és most visszajönnek, elveszik a lehetőséget azoktól a fiataloktól, akik egész pályájukat az olimpiára tették fel. Bár furcsa lesz, ahogy 36-37 évesen futnak majd a 18-19 évesek között. Katarina Wittnek például nem adok sok esélyt, technikailag ugyanis nagyon elment a világ, amit akkor ő tudott, azt ma egy 13-14 éves is tudja. Persze a jégtánc az más. - De más lesz-e Torwillék tánca az olimpián, ahonnan száműzni akarják a művészetet? - Ők mindig titokban készülnek, de angol szakemberek azt szivárogtatták ki, hogy ezúttal teljesen szabályos kűrrel készülnek, tényleg táncolni fognak. CSURKA GERGELY Duchenay-ék tánca osztotta meg leginkább a jégtánctábort Megvan a gyilkos szörnyeteg? Kapocskutatás tizenhét skandináv tájfutó halála között Egy évvel ezelőtt került napvilágra a döbbenetes tény: az utóbbi tizenhárom évben tizenöt svéd tájfutó halt meg - mindannyian 30 év alatti, életerős fiatalemberek. A rejtélyes haláleseteket azóta is homály fedi, többen keresik az összekötő kapcsot, vajon mi okozhatta a szerencsétlen sportolók hirtelen halálát? Nos, úgy tűnik, Goeran Freeman orvos professzor néhány hete rálelt valamire. Bár konkrétan még nem tudja bizonyítani teóriáját, s azt a piciny dolgot is „eddig ismeretlen mikroorganizmusnak” nevezi, de ugyancsak elképzelhető, hogy az egyik áldozat testében talált, ártatlannak tűnő sejtecske valójában egy gyilkos szörnyeteg... Hogy ez a pici mikroorganizmus okozta-e Melker Karlsson halálát, és hogy köze van-e az elmúlt évtizedben elhunyt tájfutók végzetéhez, nem tudni. De az uppsalai egyetemen dolgozó Freeman a European című lapnak azt nyilatkozta: „Egy biztos: ez a probléma kizárólag a tájfutóknál merült fel, Svédországban semmilyen más sportágban nem találtunk ehhez hasonló haláleseteket. ” A történetet azonban sajnálatos módon ki kell egészíteni két norvég példával is - ezeket nemrég tették közzé, és természetesen tájfutókhoz kötődnek. 1985-ben Dag Rummelhof edzése szerves részeként síelni ment, amikor a lejtőn összerogyott, s később a kórházban meghalt. Huszonöt éves volt... Két évre rá Bjoern Holen - szintén 25 éves (!) - hirtelen összeesett és meghalt egy futóedzést követően.. Vajon mi lehet az összekötő kapocs a két haláleset között? Milyen összefüggés van a 15 svéd halála között? Rummelhof és Holen között egyetlen kapcsot találtak: mindketten Trondheimben jártak egyetemre. Egyesek talán legyintettek, na és akkor mi van? Ugyanoda, hát ugyanoda... Tragédiájuk színhelyei már igencsak messze estek egymástól. Ám amikor ugyanezen az alapon összevetették a svéd áldozatok életét, ugyancsak megizzadt a kutatók tenyere: a 15 áldozat túlnyomó többsége Stockholmtól 150 kilométerre, a sandvikeni sportiskolában végezte a középiskolát. Lehet, hogy az ottani erdőben leselkedik a tájfutókra a halálos veszély? A kutatások elkezdődtek, de az eredményre még legalább másfél évet kell várni. Addig is, fél évre betiltották az összes tájfutóedzést Svédországban. Freeman szerint ezzel újabb haláleseteket sikerült megelőzni: „A pihenés regenerálja a szervezetet, amely ellenáll majd a fertőzésnek. ” Merthogy az sem kizárt, sőt mi több, épp ez látszik kézenfekvő magyarázatnak, hogy Karlssonék átadták egymásnak a tájfutók pestisét. Nevezett áldozat halálát egyébként szívizomgyulladásra lehet visszavezetni - csakhogy ama bizonyos szívizomban Freeman megtalálta azt a kis mikroorganizmust, ami akár a végzetes szívrohamhoz is vezethetett. És ha ezt a kis valamit megtalálják a svéd erdőkben... Persze, sokan más véleményen vannak. Egy korábban elfogadott teória szerint a halál oka a TWAR nevű, mellkast megtámadó gyulladás volt. De a TWAR-sejteket csak a közvetlenül Karlsson előtt meghalt Johan Bjoerkmann tetemében találták meg, így ez a tajvani eredetű betegség kizárható. Akadtak, akik összefüggést véltek felfedezni a svédek, valamint 19 holland és belga kerékpáros tragédiája között. A Benelux-biciklistákról kiderült: rettenetes halálukat az EPO névre hallgató vérdopping okozta (jó két éve mi is foglalkoztunk a szörnyűséggel), amelynek „hála”, nő a vörösvérsejtek száma és így a teljesítmény is, de egy idő után a folyamat kontrollálhatatlanná válik, ami miatt a vér úgy besűrűsödik, mintha sár folyna az illető ereiben... Ám ez a változat sem lehetséges, a boncolások erre nem adtak bizonyítékot. Freeman ugyancsak kizárja azok feltevését, akik Csernobilra fogták a halálsorozatot. Bár a szél Skandinávia fölé sodorta a nukleáris felhőt, ez még nem ok arra, hogy sorban haljanak meg a tájfutók. Bár a hazai szövetség a sportág védelmében olyan szakértői véleményeket hozott nyilvánosságra, amely szerint a svéd tájfutók halála egyáltalán nem ölt abnormális méreteket, Freeman kesernyésen mosolyog mindezen: „Sajnos ezek tények. Meggyőződésem, hogy valami rejtély áll az esetek hátterében. Senki nem mondhatja, hogy ez a normális halálozási arány. ” Majd egy statisztikát mutat, amely a 100 000, harminc évnél fiatalabb sportóra kivetített halálozási arányszámot mutatja. Nos, a svéd mutató egy kicsit magasabb az átlagosnál. Egészen pontosan 400 százalékkal. .. CS. G. Karlsson, akinek a testében megtalálták a kis mikroorganizmust 19