Kurír - reggeli kiadás, 1994. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1994-02-02 / 32. szám
A HATÁRON INNEN Mészárlás után (Folytatás az 1. oldalról) Professzor úr, tudjuk, olyan interjút, szakvéleményt kérünk, amelyben a kérdések konkrétak lesznek, pedig még semmit sem, vagy nagyon keveset tudunk az ügyről, annak hátteréről. Mégis, kik lehettek, kiket lehet teljes bizonyossággal kizárni, valamint normálisnak nevezhető vajon, aki ilyet tett, illetve tesz? Miután a konkrét cselekmény motivációját nem ismerjük, így azt sem tudjuk, kizárható-e a személyes bosszú, netán valamilyen utasításra történt vagy üzleti dolog volt, mégis, egy ilyen cselekménynek ebben a formájában mindenképpen elrettentő, példastatuáló ízét, színezetét érzem. Ezt úgy értem, hogy a legtöbb emberölés annak a személynek szól, akivel végeznek. Mondjuk egy családi drámában a férj a feleségét - vagy viszont - leszúrja vagy agyonüti, az általában annak szól. De ebben az esetben üzenet van: így jár az - és ezt most még pontosan nem tudhatjuk -, aki ezt vagy azt a kötelességét, vállalását nem tette meg. Még egyszer mondom, nem tudom, miről van szó, de azt igen, hogy a felbújtónak és az elkövetőnek nem a tízéves gyermekkel volt üzleti kapcsolata. Nem szeretném, ha ez humorosan hangozna, mert ez véresen komoly dolog. Mellesleg gyermeket két okból végeznek ki; az egyik: ne legyen tanú. A másik: ha valaki valamit csinál vagy nem csinál, akkor bizony - mint a Bibliában - hetedíziglen, de legalábbis a közeli hozzátartozói számára sincs kegyelem. Még azt is merem mondani, hogy példastatuáló üzenetértéke van egy ilyen történetnek. - Elmebeteg elkövethette? - Nem, minden valószínűség szerint nem. - Kerülhet-e lelki válságba az elkövető? - Nem hiszem, hogy egy ilyen tett bárkire is közönyösen hat. De azt sem, hogy az illető letargiába vagy lelki krízis állapotába került volna. Kiégett, érzéketlen személyiségű ember lehet. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor megszokott énjéből kivetkőzik. Sokat beszélnek Afganisztánt megjárt ukrán volt katonákról, mint számba jöhető tettesről. Lehet, hogy ez igaz, de én úgy gondolom, elég sok más borzalmas bűncselekmény történt környezetünkben is, amelyek megrázóak voltak. A budapesti darabolós gyilkosságot intelligens emberek követték el. A szegedi és a kecskeméti esetnél - talán furcsán hangzik - nem a négyes vagy a hármas szám a megdöbbentő, hanem a kivitelezésnek a módja. Ez mindenképpen arra utal, hogy hidegvérrel hajtották végre, és az elkövetők nem először vállalkoztak ilyen feladatra életükben. Erre csak nagyon kevesen képesek. Tudom, nehéz, mégis azt kérem öntől, próbáljuk meg leszűkíteni a kört. Igaza van, nagyon nehéz, egyben kockázatos is. Én nem tartom elmebetegnek a tetteseket, cselekedetük nagyon kiszámított, előre eltervezett volt, amely tudomásom szerint nem járt céltalan pusztítással. Nem tartom azt sem valószínűnek, hogy nők követték volna el. Azzal együtt sem, hogy ismerünk eseteket, amelyben rendkívül kegyetlen nők működtek közre. Az természetes, hogy különös személyiségűek lehetnek, akik ilyen tettet követnek el. - Mégis milyenek? - Határozott, céltudatos, vakmerő és nyilván nem rossz képességű személyek. Hideg fejjel, nem indulatból és - hangsúlyozom, nagy valószínűség szerint - nem először tették. - Lehet azt mondani, hogy az elkövetők teljesen természetesnek veszik az ilyen megbízatást? - Igen, ezt nyugodtan állíthatom. Ha érdekli a véleményem, én nem osztom a belügyminiszter úrnak a közbiztonság javulására vonatkozó optimizmusát. Ez nem csupán a rendőrségen múlik, ilyen a térség adottsága, a bűnüldözők lehetőségei pedig erősen behatároltak. Az országos rendőrfőkapitány úr az adott ügyre vonatkozó kijelentésével viszont egyetértek. Azt mondta: óriási kihívás ez a rendőrség számára. Hozzátartozik, emberek félnek, rettegnek. Kérem, térjünk vissza az általunk feltételezett tettesekhez. Rendkívüli képességekkel rendelkezhetnek. Mennyivel nehezebb felkutatni, elfogni az ilyen személyeket, mint a közönséges gyilkosokat? - Nagyon nehéz! Azonban ebben az esetben is foglalkozni kell a viktimológiával, az áldozattannal. Vajon kiből és miért lesz áldozat. - Az ilyen tettet elkövetőknek lehetnek, vannak érzelmeik? - Lehetnek, de én úgy gondolom, hogy az érzelmein belül egy egészen más érzelemhierarchia uralkodik, más, a megszokottól eltérő érzelmek játszhatnak nála szerepet. Nyilvánvaló, hogy nem tűrik a kudarcot, az ellentmondást. Ismert, hogy például a brutális tetteket elkövető maffiatagok gyakran a köznapi életben erkölcsös, például a magánéletre nagy hangsúlyt fektető emberek. - Lehet akár családja is a tetteseknek? - Esetleg. Ha van, akkor az illetőnek jó színésznek kell lennie, hiszen a felesége, élettársa előbb-utóbb felfigyelhet a viselkedésére, és az nem biztos, hogy továbbra is kitartana mellette. OLÁH ZOLTÁN Dr. Szilárd János Fotó: KARNOK CSABA ÁVÜ VÁLASZOL Figyelem! Az életjáradék kellemes meglepetést okozhat! Mostanában gyakran lehet hallani, hogy egyes kárpótoltak több tíz- vagy esetleg százezer forintot is kapnak egy összegben, ha kárpótlási jegyüket életjáradékra váltják. Igaz ez? Ha igen, kik a jogosultak és mit kell tenniük, hogy hozzájuthassanak a nekik járó pénzhez? Bár sokan fordultak az ÁVÜ- höz ezekkel a kérdésekkel, megkérdeztük az igazán illetékest, dr. Sepsey Tamást, az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökét. CSAK A SZABADSÁGELVONÁS MIATT KÁRPÓTOLTAKNAK látóban nagyobb összeghez juthatnak most egyes kárpótoltak? Igen, azoknak a szabadságelvonás miatt kárpótoltaknak, akik azt kérték, hogy a kárpótlási jegyüket életjáradékra válthassák, és most kapják meg a kárpótlási határozatot, most egy összegben folyósítjuk azt a pénzt, amely 1992. január óta jár nekik. - Függetlenül attól, mikor jelentették be, hogy a kárpótlási jegyüket életjáradékra akarják váltani? - Igen, de az igénybejelentésnek természetesen érvényesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a szabadságelvonás miatt kárpótoltaknak még a kárpótlási határozat jogerőre emelkedése előtt kell bejelenteniük ezt a szándékot. Akik tehát ezt elmulasztották, azok ezt a pénzt már semmiképp nem kaphatják meg. - , szabadságelvonás miatt kárpótoltak közül mindenki kérhet élt járadékot? - Igen, ez az ő esetükben független az életkortól. AZ ALAPÖSSZEG FOLYTON NŐ - Mekkora összegről van szó? Hogyan számítják ki, mennyi életjáradékot kaphat egy kárpótolt? - A politikai üldözöttek esetében úgy hogy a sérelem hónapjainak a számát elosztjuk a sérelmet szenvedett 1992. december 31-én betöltött életkora szerinti várható élettartamával, és ezt megszorozzuk egy havi alapösszeggel, amelyet a kormány határoz meg évente. Ez az alapösszeg 1992-ben 7 E Ft volt, 1993-ban 11 E Ft, 1994- ben pedig arra számítunk, hogy néhány ezer forinttal ezt az összeget is meg tudjuk emelni. - Meddig kapják az életjáradékot a szabadságelvonás miatt kárpótoltak? - A megállapított összeget halálukig kapják, sőt a járadék felét az eredeti jogosult halála után az özvegyének is folyósítjuk. - Mi a teendője annak a kárpótoltnak, aki élni kíván ezzel a lehetőséggel? - Ha megfelel a feltételeknek - azaz szabadságelvonás miatt kap kárpótlást, és a kárpótlási határozata még nem emelkedett jogerőre -, akkora szándékát jeleznie kell az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalnak. - Eddig hány szabadságelvonás miatt kárpótolt kért életjáradékot? - A mintegy 36 ezer politikai üldözött közül 20-22 % választotta ezt a formát. HÍVJÁK A HIVATALT! - Hány jelentkezőre számítanak még? - Pontos számot csak a kérelmek teljes elbírálása után tudok mondani. - Az érdeklődők hol tudnak meg további részleteket az életjáradékról? - Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalban (1053 Budapest, Kecskeméti u. 10.-12.) Telefon: 266-4411 1994. február 2. Óra kerestetik A Z. Nagy család sérelmére elkövetett emberölés ügyében merült fel fontos tárgyi bizonyítékként egy arany Omega típusú férfikarára. Jellegzetességei: A vizsgált óra hátlapjának külső oldalán „14 k gold”, belső oldalán omega jelzés, háromszögben „Omega, Watch Co.”, „L” „14 k gold” „DD 6751” „334368” gyári felirat és számsor látható. ■ A hátlap, illetve tokrész peremére utólagos gravírozással „W. E. LEWIS’’ feliratot vittek fel. A gyári számsor végénél az óra hossztengelyére merőlegesen elhelyezve „L8 M 3” kézi eljárással, hegyes fémtárggyal történt karcolásos bejegyzés olvasható. Ugyancsak karcolással létrehozott „III VI Vni” római számok olvashatók a felső tokrész belső oldalának peremén. A felső tokrészbe műanyagból készült átlátszó „plexit” ragasztottak az üveg helyett. A nyomozás érdekében jelentkezzen az órásmester, aki a kérdéses órán javítást végzett. A jelentkezés vagy az órával kapcsolatos bármilyen bejelentés a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán tehető meg személyesen, a 06-62-477- 577/16-40-es telefonszámon, vagy bármely rendőrnél. Bár az utóbbi időben egyre jobban eláraszt minket híreivel az alvilág, olvasóink még bizonyára emlékeznek a nagy októberi postarablásra, amikor is három fiatalember úgy döntött, hogy 91 millió 670 ezer forint kezelési költségének a terhét veszi le a Budapest Bank Rt. Óbudai Igazgatóságának válláról. Krimiírók tollára kívánkozó izgalmak, autósüldözés, sőt némi vér is borzolta akkor a kedélyeket, ám egy idő óta mintha elfeledkeztünk volna arról, hogy eleddig csupán két bűnelkövetőt sikerült rács mögé juttatni. Ám a nagy csend nem csak azért furcsa, mert Kovács Zoltán még vígan éli világát, hanem egyes állítások szerint még mindig híja van a rabolt pénznek. A rendőrség azóta kihallgatta azt a taxisofőrt, aki állítólag a szakma legjobb kilométerpénzét zsebelte be, miután segített menekülni a tetteseknek. Vannak, akik egymillióról beszélnek, míg mások ennek az ötszörösét is emlegetik. Információink szerint a férfi bevallotta, hogy sietős utasai a számla rendezésénél valóban a kezébe nyomtak egy jókora köteg bankót, ám eme vallomás tényét, a hírt a BRFK sajtóirodája sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta. Véleményük szerint mindez azonban csupán jelentéktelen momentum az egész ügy szempontjából, mint ahogy az eljárás szempontjából az is csak egy mellékkörülmény, hogy Kovács Zoltánt még mindig nem sikerült kézre keríteni. A már meglévő két társ ennek ellenére bekerül a törvény lassan őrlő malmainak fogaskerekei közé. (OROS) Máhány köztisztviselő reszketni méltóztat Kém, ügynök? Kém? Titkos ügynök? Nemzetközi szélhámos? Netán sokat tudó technikus csupán, nem több mint ártatlan, szemérmes titokhordozó? Előbb vagy utóbb kiderül - ha kiderül. Merthogy a múlt év tavaszától annyi mindent megtudhattunk róla, s szinte semmit. Története másokról is oly sok mindent sejteni engedett, s mégis keveset. Dieter Hoffmann ügyét tegnap kezdte tárgyalni a Fővárosi Bíróság. Szigorúan zárt ajtók mögött, természetesen. Hiszen számos tény, adat elhangozhat, amely egyáltalán nem avatatlan füleknek való, s elhangzik nyilván több név is, amelyet illendőbb s okosabb titkon tartani. A derék osztrákot, aki bennfentesként járt-kelt a Ferihegyi repülőtér zegzugaiban, s akinek neve mára összeforrott a maribori fegyverbotránnyal, a múlt esztendőben, március 19-én vették őrizetbe kémkedés gyanújával. Letartóztatásáról március 23-án döntött a bíróság. Ügyébe, pestiesen szólva, jó néhány alkalommal beletenyerelt a Kurír. Első ízben áprilisban adtunk hírt a titokzatos kémgyanús osztrákról, aki a tököli rabkórházban rejtélyes kórban szenved. Később megpróbáltuk megfejteni Hoffmann úrnak Ferihegyen végzett tevékenységét. Augusztusban az immár a fegyverbotránnyal kapcsolatba hozott börtönlakó - legalábbis neki tulajdonított - hosszú levelét adtuk közre. Ebben tagadja, hogy bármiféle titkosszolgálatnak tagja volna, technikusnak vallja magát, s állítja, csupán „titokhordozó”, aki a magyar kormány megbízásából missziót teljesít. Nem sokkal később a titkosszolgálatról közöltünk névtelen sorokat. Hofffmann úr maradt a hűvösön, s nevét csak időnként kapta szárnyra egy-két kósza hír. Legutóbb, alig két hete arról tudósíthattunk, hogy az osztrák hatóságoknak sikerült elcsípniük bécsi kapcsolatát. Eddig megannyi információ látott napvilágot, s a jól értesültek hírei többnyire csak fokozták a Hoffmann-rejtélyt. Még ma is homály fedi a lényeget, s ez feltehetőleg nem az ő személye. (DEKA)