Kurír - reggeli kiadás, 1994. július (5. évfolyam, 178-208. szám)

1994-07-16 / 193. szám

A HATÁRON INNEN Birtokháború halállal (Folytatás az 1. oldalról) Schepp József, az Optimex német cég budapesti kirendeltségének vezetője két órán át magyarázta kálváriáját, s amikor befejezte, látszott rajta, elfáradt, kiké­szült. De nem a beszédtől. Pedig nem tűnt túl érzékeny, netalán félénk ember­nek. Bevallotta, egy nagy szerelme van, volt: a Tisza. Minden nyáron a Tisza-tó környékén szokott táborozni. Többen és többször is mondták, a nomád életmód már nem neki való, és ideje lenne valami jó kis ingatlant, hétvégi telket, házat sze­rezni a folyó mellett. Végül „bevitték” egy vásárlásba. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság árusította a Porosz­lótól nyolc és fél kilométerre lévő 4,8 hektáros területét. Minél hamarabb meg akart szabadulni tőle, valószínűleg azért, mert egyre többel tartozott ide is meg oda is. Készpénzre volt szüksége. A nyíregyházi BMB Kft. tulajdonosa, Csűri István és társa, Schepp József je­lentkezett vevőnek. Ám a 13 millió 600 ezer forintos vételárat - amelyet az egri OTP Ingatlan Rt. állapított meg - túl­zottnak találták. Új értékbecslést kértek, és a vízügyi igazgatóság ezt a miskolci Reflex Kft.-vel végeztette el. Az ismételt felmérés 7 millió 500 ezer forintban ha­tározta meg az ingatlan értékét. Mivel az összeg nem haladta meg a tízmilliót, a törvény értelmében az igazgatóságnak nem kellett versenytárgyalást hirdetnie. Sok vita, hosszas alku után 9 millió 250 ezer forint lett a végleges ár. Az üzlet végre sínre került, hiszen a KHVM is jó­váhagyta. Október 22-én, a birtokbavétel nap­ján, amikor az új tulajdonosok bejárták a két lepusztult faház és a mocsaras vidék környékét, telkükön megjelent egy te­repjáró kocsi. A poroszlói vadásztársaság vezetői ugrottak ki belőle. Orbán Imre volt a hangadójuk, aki már akkor kijelen­tette: az urak ne higgyék, hogy most már megszerezték a birtokot, ők, a vadász­társaság is igényt tartott rá, de nekik nem adták. (Állítólag évi 200 ezer forintért akarták bérbe venni, de ezt az összeget sem rakták ki az asztalra, hanem úgy­mond ledolgozták volna.) Ha minden kötél szakad, akkor maga a miniszter fogja visszaadni nekik a telket, állította Orbán úr. Ezen ők, az új tulajdonosok csak mosolyogtak, hiszen, ugye, jog is van Magyarországon. Hogy a vadászok ne kerüljenek nagyot, egy idő után meg­engedték nekik, járjanak át kedvenc he­lyükre, Európa egyetlen sasfészkelő és saskeltető helyére (!). Pedig szerződésük­ben az szerepelt, hogy a vízügyieket és a természetvédelmi terület dolgozóit kell csak átengedniük. Viszont a vadásztársaság tagjai nem fogadták el a helyzetet, minden áron meg akarták kaparintani azt, amit már eladtak. Fordultak ide, fordultak oda. Végül országgyűlési képviselők is foglal­koztak a dologgal. Egy fideszes képviselő téves adatokat sorolva interpellált a par­lamentben, és Schamschula György mi­niszter úr válaszában kijelentette: elren­deli az eredeti állapot visszaállítását. Úgy vélte, baj van az értékbecsléssel, és az sem szabályos, hogy az ingatlan értékesí­tésére nem hirdettek pályázatot. A mis­kolci vízügyi igazgatóság, a KHVM he­lyettes államtitkárának utasítására, bíró­sághoz fordult az adásvételi szerződés megsemmisítése végett. Pedig Schepp Józsefék felajánlották, legyen versenytár­gyalás, és ha valaki jobb árat kínál, ám le­gyen. De a minisztériumnak valami miatt ez sem tetszett. A vadásztársaság urai to­vábbra is azon törték a fejüket, hogy va­lamilyen úton-módon megszerzik a „bir­tokot”. Tapasztalva a vadászok rosszindulatát, Schepp Józsefék ismét megtiltották az il­letéktelenek átjárását. Egy ideig ezzel nem is volt gond, mert a tavaszi áradások miatt úgyis csak csónakkal lehetett meg­közelíteni a telek mögötti szigeteket. Az­tán július első szombatján hat vadász szállt vízre, és éjszaka, amikor visszafele jöttek, a csónak felborult, és az egyik vendég odaveszett. Csak napok múlva ta­lálták meg. A történettel ismerkedőnek most az is eszébe juthat, ha a poroszlói vadásztársa­ság nem bocsátkozik „háborúba”, ha nem „mozgatja meg” a képviselőket és a mi­nisztert, ha azok nem szállnak be a ring­­be, talán nem következik be a tragédia. K. V. S. A lezárt út Üzemzavarról értesítették a Nemzetközi Atomenergiai Ügy­nökséget a Paksi Atomerőműből. A nemzetközileg meghatározott hetes skálán egyes fokozatú üzemzavart észleltek rutinellenőr­zéskor. Az eddigi atomerőművek történetében hetes fokozatú ve­szélyhelyzetet 1986-ban Cserno­bilből jelentettek, tudtuk meg Ke­­menes Lászlótól, a tájékoztatási iroda munkatársától. A Kurír kér­désére elmondta: a nemzetközi előírások szerinti három tartalék­szivattyú közül az egyik meghibá­sodott. Nem a szabvány szerinti borsavoldat emelésére volt tíz órán át készenlétben. Műszakvál­táskor észlelték a hibát, ami nuk­leáris energiát felhasználó üzem­nél a rendellenesség kategóriájába tartozik. Erről tájékoztatni kell a Nemzetközi Atomenergiai Ügy­nökséget és a közvéleményt is. A meghibásodott szivattyú nem volt hadra fogható állapotban, ezzel a műszaki előírásokat megsértették - közölte Kemenes úr. A vizsgá­latot, ami akár tíz napig is eltart­hat, szakértők bevonásával meg­kezdték. Megtudtuk, az atomerőműben a kiképzett szakemberek száma csökkent. Pakson karbantartó­gyakorlóközpont építését terve­zik, a negyedik negyedévtől így sugármentes körülmények között képezhetik a leendő szakembere­ket. A jövő hét közepén Zamo­­wiecből hajón reaktor-, gőzfej­lesztő és más alkatrészek érkeznek a Nemzetközi Atomenergiai ügy­nökség adományaként. SZ. P. F. *** Péntek délelőttre lakossági tájé­koztatást terveztek az Alsó-Duna­­völgyi Környezetvédelmi Felügyel­őség munkatársai Pakson, a város­házán. Ez a gyűlés is része annak a procedúrának, amely a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőkazettái átmeneti tárolójának megépítésé­vel kapcsolatos engedélyezési eljá­ráshoz tartozik. Sok szakhatóság vizsgálódik saját szakterületén, majd összegzik a javaslatokat, a végső döntést pedig az Országos Atomenergia-bizottság hozza meg. Sajnos, a gyűlés mindenről szólt, de legkevésbé a meghatározott té­máról. Lehangoló, kulturálatlan és ugyancsak egyoldalú vita kereke­dett, amit a városban működő „Szarkofág nélküli jövőért” Egye­sület néhány vehemens tagja vezé­nyelt. Petz Ernő, az Atomerőmű Rt. vezérigazgatója elmondta ugyan, hogy a tárolóba valószínű­leg nem kerül semmi, ugyanis a jö­vő hónap 8-án írják alá Oroszor­szággal a nagy aktivitású radioaktív hulladék kiszállításáról szóló egyezményt, ám nem nyugodtak meg a kedélyek. Néhány paksi dü­hömen vonult ki a teremből. A Gallup Intézet júniusi közvé­lemény-kutatásából kitűnik, hogy az átmeneti tárolót a paksiak 56 százaléka nem ellenzi. MAGYAR ATOMZUR á­s­ kert a toronynál Hotel Sunlight? Toronykert? Igen, a Svábhegyen van, rögtön a víztoronynál, Eötvös út 41. - így hangzott az előzetes útbaigazítás. Fent, szinte a hegy legtete­jén, fasorok között kanyargó úton, a piros 21-es autóbusz megállójához közel, a víz­toronynál olyan háborítatlan az őstermé­szet, vagy olyan nagyon ügyesek voltak a tervezők, építészek,hogy az arra járó nem érzi úgy, hogy valami is megbontaná a hely hangulatát. Némileg elrejtve áll itt a Sunlight Hotel. A kétcsillagos szálloda tetőteraszáról fantasztikus kilátás nyílik a városra. Innen nézve a Gellért-hegy kis domb, lent ezüst szalagként kanyarog a Duna. Már csak ezért a látványért érdemes ide feljönni, és cseppet közelebbre is nézni. A Sunlight Hotel parkja, tengerkék úszómedencéje veszi körül az épületet, szauna is tartozik a szállodához, valamivel odébb a teniszezők gyakorolják a pályán kedvenc sportjukat. Az csak természetes, hogy a kétágyas szobák erkélyéről, a kényelmes apartma­nok teraszairól ugyanebben a látványban van része a szálloda lakójának. Sőt, szem­ügyre veheti a kocsiját is, bár aggodalomra semmi oka, a parkoló használata díjtalan ugyan, de őrzik az ott elhelyezett négyke­rekűeket. A kedves vendég választhat, hogy oda­fent vagy lent óhajt étkezni, a tetőterasz körül különterem is rendelkezésére áll. Természetesen a földszinten is van étte­rem, magyaros élőzenével, műsorral es­ténként. Az éjszakai bárban is jól érezheti magát a kedves vendég. Nem gond az sem, ha valaki meggondolja magát, mégis fönt szeretne nézelődni, két hit szállítja a földszinttől a tetőig és vissza a vendégeket. Az igazi újdonság a kellemes környezet­ben kialakított toronykert. Nem kicsi a te­rület, mégis intim hangulata van a hely­nek, a zöld bokszokat, asztalokat jelképe­­sen elválasztották egymástól. Tavasztól őszig, amikor csak megengedi az időjárás, hűvös, árnyas helyen lehet itt üldögélni, asztaltársaságokra tudnak oszolni a cso­portok. Távol ül a vendég a város zajától, jó levegőn, a kánikula sem olyan elviselhe­­tetlen ezen a helyen. A kert meghálálja, hogy a terasz kialakításakor egyetlen fát, bokrot sem vágtak itt ki. A környék lakói meg azok, akiknek ele­gük van már a városi nyüzsgésből, vá­laszthatják a csendet, de kívánságra, több­ Hotel­ nyire a külföldi vendégek kedvéért folk­lórműsort is bemutatnak a toronykert­ben. Garden partyk rendezése elől sem zárkóznak el. Egy éttermet természetesen az minősít, hogy milyen a konyhája. A Sunlight Ho­telhez olyan jól felszerelt helyiségek tar­toznak, amilyenekről a gasztronómiai tan­könyvek írnak. Kényelmesen dolgozhat­nak itt a szakácsok, kukták, mindennek megvan a maga helye. A toronykerthez vi­szont látványkonyha is tartozik. Grillhúsok illata „úszik” az asztalok kö­zött, a salátabár a tavasz és nyár minden ízét ígéri, dresszingeket is kérhet a kedves vendég. A szálloda és az éttermek munka­társai gondolnak az ételdivatokra, divat­ételekre, vegetáriánusok is találnak itt ked­vükre való kínálatot. Remek, tartalmas le­vesek, szárnyasok, bélszínek sorakoznak az étlapon, amelynek van még egy nagyon kellemes része, amely az árakat sorolja fel. A Sunlight Hotel, a folklórétterem, az éj­szakai bár, és természetesen a toronykert is a békét, a nyugalmat, csendet, a termé­szet közelségét jelenti az utasnak, a ven­dégnek. Teszi ezt mindenki számára elér­hető pénzért. TÓTH ILDIKÓ 1994. július 16. Életveszélyes bíróság Meglepő hírt hallottunk: bajban van a Legfelsőbb Bíróság­­ épülete. Életveszélyessé vált a tetőszerkezet, s ha az illetékesek nem „lépnek valamit”, tragédia is történhet. - Mit jelent az, hogy életveszé­lyes a Markó utcai székház fede­le? - kérdeztük Zanati Já­nostól, az LB főtitkárától.­­ A ház építését 1918-ban fejezték be. Azóta több mint hetven év telt el, s a tetőhöz hozzá sem nyúltak, így nem csoda, hogy a tetőszerkezet gerendái elrothadtak, a bá­dogokat pedig megette a rozsda. Akik a bíróság folyo­sóján járkálnak és felnéznek a szemközti oldalra, azok is lát­hatják, hogy ez a helyzet. - Történt-e baleset a rozoga tető miatt? - Nem tudok róla. De nem­csak a tetővel gyűlt meg a gondunk, hiszen az elmúlt években a külső vakolat is na­gyon hullott. Sok huzavona után, 1990-ben kezdődött el az épület falainak külső felújí­tása. Négy évbe telt a négy oldal rendbehozatala. - Az épületen belül semmihez sem nyúltak? - A tárgyalótermeket tettük rendbe. Kilenc van belőlük, s az utolsó nemrég készült el. - A szakértők szerint ha­laszthatatlan a fedél felújítása. Csak hát ez legalább 50 millió forintba kerülne. Honnan ve­szik a pénzt? Állam bácsi adja? — Elvileg a költségvetés­ből kellene finanszírozni. Korábban már kértünk erre támogatást, egyesek ígérték is, de nem kaptuk meg. A problémát az új kormány új illetékesének is felvetjük, és vagy adnak, vagy sem. Vi­szont a nem kockázatát mi már nem vállalhatjuk. Éppen ezért gondoltunk arra, hogy eladjuk a budapesti, Duna­­parti üdülőnket. A 6,5 ezer négyzetméteres telken van egy panelépület, amelyet pi­henőháznak használunk és vannak csónakházak, kabi­nok. Igen ám, csak az üdülő is felújításra szorul és sokat kellene költenünk rá, hogy valóban civilizált körülmé­nyek között pihenhessenek dolgozóink. No de, ha nincs 50 millió a Legfelsőbb Bíró­ság Markó utcai székházára, akkor honnét lenne több százmillió a budapesti üdülő rendbetételére? Ezért hatá­roztuk el, hogy eladjuk a Duna-parti pihenőhelyet, 56 millióért. Igaz, a vételár fele a költségvetést illeti. Ám, ha nekünk hagynák, akkor len­ne pénzünk a tetőszerkezet javítására. Szóval még ez is ilyen bonyolult. KV. S. A roskatag tető Fotó: HEGEDŰS ÁKOS a Kimászni a gödörből A kampány - műfajánál fogva - nem tűnt alkalmasnak arra, hogy a gazdasági élet problémáinak megoldásán töprengjenek a felelősök, hiszen a kampány az ígéretek műfaja. A „miből?” kérdése a választások után kerül terí­tékre. A Dunaholding Rt. mint független magáncég, amely maga is érdekelt a gazdaság mielőbbi konszolidációjában, sőt szeretne ahhoz saját erejével is hozzájárulni, megkere­sett egy olyan szakértői kört, amelynek tagjai esetleg kiu­tat mutathatnának a jelenlegi helyzetből. A felkért sza­kemberek szinte kivétel nélkül igent mondtak, és tanul­mányaikból egy figyelemre méltó kötet állt össze. Miért jó a Dunaholdingnak egy ilyen kiadvány gondo­zása? Amint Tamás István, a társaság elnöke elmondta, cége természetesen nyereségorientált vállalkozás, ennek ellenére időről időre akadnak olyan befektetéseik, ame­lyek csak lassan, vagy nem a hagyományos értelemben té­rülnek meg. Ilyen volt például az International Business School, vagy a Komédium Színház életre hívása és mű­ködtetése. Most ebbe a sorba illik a kiadott tanulmánykö­tet is, amelynek címe Hozzáadott érték 94 avagy gondo­latok a gazdasági válságkezeléshez. Amint tegnap a bemutatón kiderült, a címnek a szak­mai értelmen túl az a jelentése, hogy a kiadók és a szerzőik hozzá szeretnének adni valamit ahhoz a - kötetben is ki­rajzolódó - türelmes politikai és társadalmi együttműkö­déshez, amely kivezethet a gödörből. A szerzők az igényeknek és a felkérésnek megfelelően nem a kritikára helyezték a hangsúlyt, hanem a jelen adottságokból adódó lehetőségeket boncolgatták, sőt ese­tenként javaslatokat is megkíséreltek kidolgozni. Az elké­szült kötet persze nem konkrét cselekvési program, ugya­nakkor azonban több, mint jó tanácsok tetszetős gyűjte­ménye. (SZEGŐ)

Next