Kurír - reggeli kiadás, 1994. július (5. évfolyam, 178-208. szám)
1994-07-16 / 193. szám
A HATÁRON INNEN Birtokháború halállal (Folytatás az 1. oldalról) Schepp József, az Optimex német cég budapesti kirendeltségének vezetője két órán át magyarázta kálváriáját, s amikor befejezte, látszott rajta, elfáradt, kikészült. De nem a beszédtől. Pedig nem tűnt túl érzékeny, netalán félénk embernek. Bevallotta, egy nagy szerelme van, volt: a Tisza. Minden nyáron a Tisza-tó környékén szokott táborozni. Többen és többször is mondták, a nomád életmód már nem neki való, és ideje lenne valami jó kis ingatlant, hétvégi telket, házat szerezni a folyó mellett. Végül „bevitték” egy vásárlásba. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság árusította a Poroszlótól nyolc és fél kilométerre lévő 4,8 hektáros területét. Minél hamarabb meg akart szabadulni tőle, valószínűleg azért, mert egyre többel tartozott ide is meg oda is. Készpénzre volt szüksége. A nyíregyházi BMB Kft. tulajdonosa, Csűri István és társa, Schepp József jelentkezett vevőnek. Ám a 13 millió 600 ezer forintos vételárat - amelyet az egri OTP Ingatlan Rt. állapított meg - túlzottnak találták. Új értékbecslést kértek, és a vízügyi igazgatóság ezt a miskolci Reflex Kft.-vel végeztette el. Az ismételt felmérés 7 millió 500 ezer forintban határozta meg az ingatlan értékét. Mivel az összeg nem haladta meg a tízmilliót, a törvény értelmében az igazgatóságnak nem kellett versenytárgyalást hirdetnie. Sok vita, hosszas alku után 9 millió 250 ezer forint lett a végleges ár. Az üzlet végre sínre került, hiszen a KHVM is jóváhagyta. Október 22-én, a birtokbavétel napján, amikor az új tulajdonosok bejárták a két lepusztult faház és a mocsaras vidék környékét, telkükön megjelent egy terepjáró kocsi. A poroszlói vadásztársaság vezetői ugrottak ki belőle. Orbán Imre volt a hangadójuk, aki már akkor kijelentette: az urak ne higgyék, hogy most már megszerezték a birtokot, ők, a vadásztársaság is igényt tartott rá, de nekik nem adták. (Állítólag évi 200 ezer forintért akarták bérbe venni, de ezt az összeget sem rakták ki az asztalra, hanem úgymond ledolgozták volna.) Ha minden kötél szakad, akkor maga a miniszter fogja visszaadni nekik a telket, állította Orbán úr. Ezen ők, az új tulajdonosok csak mosolyogtak, hiszen, ugye, jog is van Magyarországon. Hogy a vadászok ne kerüljenek nagyot, egy idő után megengedték nekik, járjanak át kedvenc helyükre, Európa egyetlen sasfészkelő és saskeltető helyére (!). Pedig szerződésükben az szerepelt, hogy a vízügyieket és a természetvédelmi terület dolgozóit kell csak átengedniük. Viszont a vadásztársaság tagjai nem fogadták el a helyzetet, minden áron meg akarták kaparintani azt, amit már eladtak. Fordultak ide, fordultak oda. Végül országgyűlési képviselők is foglalkoztak a dologgal. Egy fideszes képviselő téves adatokat sorolva interpellált a parlamentben, és Schamschula György miniszter úr válaszában kijelentette: elrendeli az eredeti állapot visszaállítását. Úgy vélte, baj van az értékbecsléssel, és az sem szabályos, hogy az ingatlan értékesítésére nem hirdettek pályázatot. A miskolci vízügyi igazgatóság, a KHVM helyettes államtitkárának utasítására, bírósághoz fordult az adásvételi szerződés megsemmisítése végett. Pedig Schepp Józsefék felajánlották, legyen versenytárgyalás, és ha valaki jobb árat kínál, ám legyen. De a minisztériumnak valami miatt ez sem tetszett. A vadásztársaság urai továbbra is azon törték a fejüket, hogy valamilyen úton-módon megszerzik a „birtokot”. Tapasztalva a vadászok rosszindulatát, Schepp Józsefék ismét megtiltották az illetéktelenek átjárását. Egy ideig ezzel nem is volt gond, mert a tavaszi áradások miatt úgyis csak csónakkal lehetett megközelíteni a telek mögötti szigeteket. Aztán július első szombatján hat vadász szállt vízre, és éjszaka, amikor visszafele jöttek, a csónak felborult, és az egyik vendég odaveszett. Csak napok múlva találták meg. A történettel ismerkedőnek most az is eszébe juthat, ha a poroszlói vadásztársaság nem bocsátkozik „háborúba”, ha nem „mozgatja meg” a képviselőket és a minisztert, ha azok nem szállnak be a ringbe, talán nem következik be a tragédia. K. V. S. A lezárt út Üzemzavarról értesítették a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget a Paksi Atomerőműből. A nemzetközileg meghatározott hetes skálán egyes fokozatú üzemzavart észleltek rutinellenőrzéskor. Az eddigi atomerőművek történetében hetes fokozatú veszélyhelyzetet 1986-ban Csernobilből jelentettek, tudtuk meg Kemenes Lászlótól, a tájékoztatási iroda munkatársától. A Kurír kérdésére elmondta: a nemzetközi előírások szerinti három tartalékszivattyú közül az egyik meghibásodott. Nem a szabvány szerinti borsavoldat emelésére volt tíz órán át készenlétben. Műszakváltáskor észlelték a hibát, ami nukleáris energiát felhasználó üzemnél a rendellenesség kategóriájába tartozik. Erről tájékoztatni kell a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget és a közvéleményt is. A meghibásodott szivattyú nem volt hadra fogható állapotban, ezzel a műszaki előírásokat megsértették - közölte Kemenes úr. A vizsgálatot, ami akár tíz napig is eltarthat, szakértők bevonásával megkezdték. Megtudtuk, az atomerőműben a kiképzett szakemberek száma csökkent. Pakson karbantartógyakorlóközpont építését tervezik, a negyedik negyedévtől így sugármentes körülmények között képezhetik a leendő szakembereket. A jövő hét közepén Zamowiecből hajón reaktor-, gőzfejlesztő és más alkatrészek érkeznek a Nemzetközi Atomenergiai ügynökség adományaként. SZ. P. F. *** Péntek délelőttre lakossági tájékoztatást terveztek az Alsó-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai Pakson, a városházán. Ez a gyűlés is része annak a procedúrának, amely a Paksi Atomerőmű kiégett fűtőkazettái átmeneti tárolójának megépítésével kapcsolatos engedélyezési eljáráshoz tartozik. Sok szakhatóság vizsgálódik saját szakterületén, majd összegzik a javaslatokat, a végső döntést pedig az Országos Atomenergia-bizottság hozza meg. Sajnos, a gyűlés mindenről szólt, de legkevésbé a meghatározott témáról. Lehangoló, kulturálatlan és ugyancsak egyoldalú vita kerekedett, amit a városban működő „Szarkofág nélküli jövőért” Egyesület néhány vehemens tagja vezényelt. Petz Ernő, az Atomerőmű Rt. vezérigazgatója elmondta ugyan, hogy a tárolóba valószínűleg nem kerül semmi, ugyanis a jövő hónap 8-án írják alá Oroszországgal a nagy aktivitású radioaktív hulladék kiszállításáról szóló egyezményt, ám nem nyugodtak meg a kedélyek. Néhány paksi dühömen vonult ki a teremből. A Gallup Intézet júniusi közvélemény-kutatásából kitűnik, hogy az átmeneti tárolót a paksiak 56 százaléka nem ellenzi. MAGYAR ATOMZUR ás kert a toronynál Hotel Sunlight? Toronykert? Igen, a Svábhegyen van, rögtön a víztoronynál, Eötvös út 41. - így hangzott az előzetes útbaigazítás. Fent, szinte a hegy legtetején, fasorok között kanyargó úton, a piros 21-es autóbusz megállójához közel, a víztoronynál olyan háborítatlan az őstermészet, vagy olyan nagyon ügyesek voltak a tervezők, építészek,hogy az arra járó nem érzi úgy, hogy valami is megbontaná a hely hangulatát. Némileg elrejtve áll itt a Sunlight Hotel. A kétcsillagos szálloda tetőteraszáról fantasztikus kilátás nyílik a városra. Innen nézve a Gellért-hegy kis domb, lent ezüst szalagként kanyarog a Duna. Már csak ezért a látványért érdemes ide feljönni, és cseppet közelebbre is nézni. A Sunlight Hotel parkja, tengerkék úszómedencéje veszi körül az épületet, szauna is tartozik a szállodához, valamivel odébb a teniszezők gyakorolják a pályán kedvenc sportjukat. Az csak természetes, hogy a kétágyas szobák erkélyéről, a kényelmes apartmanok teraszairól ugyanebben a látványban van része a szálloda lakójának. Sőt, szemügyre veheti a kocsiját is, bár aggodalomra semmi oka, a parkoló használata díjtalan ugyan, de őrzik az ott elhelyezett négykerekűeket. A kedves vendég választhat, hogy odafent vagy lent óhajt étkezni, a tetőterasz körül különterem is rendelkezésére áll. Természetesen a földszinten is van étterem, magyaros élőzenével, műsorral esténként. Az éjszakai bárban is jól érezheti magát a kedves vendég. Nem gond az sem, ha valaki meggondolja magát, mégis fönt szeretne nézelődni, két hit szállítja a földszinttől a tetőig és vissza a vendégeket. Az igazi újdonság a kellemes környezetben kialakított toronykert. Nem kicsi a terület, mégis intim hangulata van a helynek, a zöld bokszokat, asztalokat jelképesen elválasztották egymástól. Tavasztól őszig, amikor csak megengedi az időjárás, hűvös, árnyas helyen lehet itt üldögélni, asztaltársaságokra tudnak oszolni a csoportok. Távol ül a vendég a város zajától, jó levegőn, a kánikula sem olyan elviselhetetlen ezen a helyen. A kert meghálálja, hogy a terasz kialakításakor egyetlen fát, bokrot sem vágtak itt ki. A környék lakói meg azok, akiknek elegük van már a városi nyüzsgésből, választhatják a csendet, de kívánságra, több Hotel nyire a külföldi vendégek kedvéért folklórműsort is bemutatnak a toronykertben. Garden partyk rendezése elől sem zárkóznak el. Egy éttermet természetesen az minősít, hogy milyen a konyhája. A Sunlight Hotelhez olyan jól felszerelt helyiségek tartoznak, amilyenekről a gasztronómiai tankönyvek írnak. Kényelmesen dolgozhatnak itt a szakácsok, kukták, mindennek megvan a maga helye. A toronykerthez viszont látványkonyha is tartozik. Grillhúsok illata „úszik” az asztalok között, a salátabár a tavasz és nyár minden ízét ígéri, dresszingeket is kérhet a kedves vendég. A szálloda és az éttermek munkatársai gondolnak az ételdivatokra, divatételekre, vegetáriánusok is találnak itt kedvükre való kínálatot. Remek, tartalmas levesek, szárnyasok, bélszínek sorakoznak az étlapon, amelynek van még egy nagyon kellemes része, amely az árakat sorolja fel. A Sunlight Hotel, a folklórétterem, az éjszakai bár, és természetesen a toronykert is a békét, a nyugalmat, csendet, a természet közelségét jelenti az utasnak, a vendégnek. Teszi ezt mindenki számára elérhető pénzért. TÓTH ILDIKÓ 1994. július 16. Életveszélyes bíróság Meglepő hírt hallottunk: bajban van a Legfelsőbb Bíróság épülete. Életveszélyessé vált a tetőszerkezet, s ha az illetékesek nem „lépnek valamit”, tragédia is történhet. - Mit jelent az, hogy életveszélyes a Markó utcai székház fedele? - kérdeztük Zanati Jánostól, az LB főtitkárától. A ház építését 1918-ban fejezték be. Azóta több mint hetven év telt el, s a tetőhöz hozzá sem nyúltak, így nem csoda, hogy a tetőszerkezet gerendái elrothadtak, a bádogokat pedig megette a rozsda. Akik a bíróság folyosóján járkálnak és felnéznek a szemközti oldalra, azok is láthatják, hogy ez a helyzet. - Történt-e baleset a rozoga tető miatt? - Nem tudok róla. De nemcsak a tetővel gyűlt meg a gondunk, hiszen az elmúlt években a külső vakolat is nagyon hullott. Sok huzavona után, 1990-ben kezdődött el az épület falainak külső felújítása. Négy évbe telt a négy oldal rendbehozatala. - Az épületen belül semmihez sem nyúltak? - A tárgyalótermeket tettük rendbe. Kilenc van belőlük, s az utolsó nemrég készült el. - A szakértők szerint halaszthatatlan a fedél felújítása. Csak hát ez legalább 50 millió forintba kerülne. Honnan veszik a pénzt? Állam bácsi adja? — Elvileg a költségvetésből kellene finanszírozni. Korábban már kértünk erre támogatást, egyesek ígérték is, de nem kaptuk meg. A problémát az új kormány új illetékesének is felvetjük, és vagy adnak, vagy sem. Viszont a nem kockázatát mi már nem vállalhatjuk. Éppen ezért gondoltunk arra, hogy eladjuk a budapesti, Dunaparti üdülőnket. A 6,5 ezer négyzetméteres telken van egy panelépület, amelyet pihenőháznak használunk és vannak csónakházak, kabinok. Igen ám, csak az üdülő is felújításra szorul és sokat kellene költenünk rá, hogy valóban civilizált körülmények között pihenhessenek dolgozóink. No de, ha nincs 50 millió a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai székházára, akkor honnét lenne több százmillió a budapesti üdülő rendbetételére? Ezért határoztuk el, hogy eladjuk a Duna-parti pihenőhelyet, 56 millióért. Igaz, a vételár fele a költségvetést illeti. Ám, ha nekünk hagynák, akkor lenne pénzünk a tetőszerkezet javítására. Szóval még ez is ilyen bonyolult. KV. S. A roskatag tető Fotó: HEGEDŰS ÁKOS a Kimászni a gödörből A kampány - műfajánál fogva - nem tűnt alkalmasnak arra, hogy a gazdasági élet problémáinak megoldásán töprengjenek a felelősök, hiszen a kampány az ígéretek műfaja. A „miből?” kérdése a választások után kerül terítékre. A Dunaholding Rt. mint független magáncég, amely maga is érdekelt a gazdaság mielőbbi konszolidációjában, sőt szeretne ahhoz saját erejével is hozzájárulni, megkeresett egy olyan szakértői kört, amelynek tagjai esetleg kiutat mutathatnának a jelenlegi helyzetből. A felkért szakemberek szinte kivétel nélkül igent mondtak, és tanulmányaikból egy figyelemre méltó kötet állt össze. Miért jó a Dunaholdingnak egy ilyen kiadvány gondozása? Amint Tamás István, a társaság elnöke elmondta, cége természetesen nyereségorientált vállalkozás, ennek ellenére időről időre akadnak olyan befektetéseik, amelyek csak lassan, vagy nem a hagyományos értelemben térülnek meg. Ilyen volt például az International Business School, vagy a Komédium Színház életre hívása és működtetése. Most ebbe a sorba illik a kiadott tanulmánykötet is, amelynek címe Hozzáadott érték 94 avagy gondolatok a gazdasági válságkezeléshez. Amint tegnap a bemutatón kiderült, a címnek a szakmai értelmen túl az a jelentése, hogy a kiadók és a szerzőik hozzá szeretnének adni valamit ahhoz a - kötetben is kirajzolódó - türelmes politikai és társadalmi együttműködéshez, amely kivezethet a gödörből. A szerzők az igényeknek és a felkérésnek megfelelően nem a kritikára helyezték a hangsúlyt, hanem a jelen adottságokból adódó lehetőségeket boncolgatták, sőt esetenként javaslatokat is megkíséreltek kidolgozni. Az elkészült kötet persze nem konkrét cselekvési program, ugyanakkor azonban több, mint jó tanácsok tetszetős gyűjteménye. (SZEGŐ)