Kurír - reggeli kiadás, 1994. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1994-08-01 / 209. szám

8 TÁRSADALOM iéyrk­ 1994. augusztus 1. Az idő nekünk dolgozik Beszélgetés Deutsch Tamással Elég nagy a csend a Lendvay utcai székházban. Deutsch Tamás a nyárra való tekintettel rövidnadrág­ban fogad, szívélyesen ásványvízzel kínál. Fia csend­ben rajzolgat mellettünk, majd egy marék narancsos matricát ad az apjának. A Fidesz alelnöke megkö­szöni az ajándékot, és csendre inti csemetéjét. Neki most fontos dolgokról kell beszélgetnie a bácsival. — Hogy bírod a nyarat? — Nem jól. Ólmos fáradtságot érzek. Nagyon szeretnék már szabadságra menni a feleségemmel és a gyereke­immel. - Megteheti ezt az az ember, aki pártjának most talán első számú embere? Orbán Viktor mintha hátrébb vonult volna, a frakció tagjai pedig valahol a hasukat siettethetik. - Ha a kérdés arra irányul, hogy valamiféle tudatos döntés, hogy én szerepelek többet, akkor nemmel kell válaszolnom. Azt sem hiszem, hogy többet nyilatkoznék, mint korábban, hiszen Viktorral és Fodor Gáborral a kezdetek óta mi voltunk az előretolt hármas. Ketten maradtunk, s a Fidesz elmúlt félévi bírálatainak és választási vereségének következtében a párt első embere valóban hátrébb állt. Ettől függetlenül ő ugyanolyan aktív, mint én, csak ebből talán kevesebbet érzé­kel a közvélemény. - Az agyonelemzett kudarcot sokan személy szerint Orbán Viktor nyilatko­zatainak és a rosszul irányzott kam­pánynak tudják be. Osztod a véleményt? - Ami történt, valamennyiünk kö­zös felelőssége. - Kiheverte a párt a május 8-i ese­ményeket? - Kiheverte. Az a több mint ezer ember, aki ereje megfeszítésével dol­gozott a kampányban, amennyire le­het, túltette magát a kudarcon, a kongresszus pedig lezárta az elmúlt időszakot a Fidesz történetében. - Ez ilyen egyértelmű? - Igen, mert nem viselhetjük túl sokáig magunkon ezt a terhet. Fiata­lok vagyunk még, az előttünk álló feladatokat illik most már számba venni, hiszem, hogy a választók akara­ta nem végleges. - Nem került egynémely, főleg vidéki aktivista kellemetlen helyzetbe, hogy egész tavasszal a narancsos matricákat ragasztgatta? - Eddig nem volt ilyen tapasztala­tunk. Ekkora sikertelenség feldolgo­zása nyilvánvalóan nem könnyű, de mondjuk, a hetes buszon sem tapasz­taltam olyasmit, hogy másképp néz­nének rám, miután hét százalékot sze­reztünk a választáson. Amivel egyéb­ként bekerültünk a parlamentbe. Ha­sonló ez ahhoz, amikor valakit elhagy a szerelme, kinek-kinek kisebb-na­­gyobb, szóval nem ugyanakkora idő szükséges a történtek feldolgozásá­hoz, így vagyunk mi is.­­ Igen, de arról csak az adott két em­ber s legfeljebb néhány barát értesül. Er­ről a kollektív elhagyásról meg egy egész ország tud.­­ A példát megtartva, ma már csak annyi érezhető, hogy ha elmegyünk egy ismerős tér mellett, ahol annyit andalogtunk a hűtlen kedvessel, már csak a nyilallást érezzük. Mindeneset­re nagyon várjuk az első új sikerél­ményt. - Az nem sikerélmény, hogy a kon­zervatív újságírók tanácskozásán a te el­lenvéleményed miatt nem fogadták el a magyar médiaviszonyokat elítélő­ nyilat­kozatot, amelyet Bencsik András szor­galmazott? - Nem hiszem, hogy ez az lenne. Legfeljebb abban segít, hogy árnyal­tabban fogalmazzanak velünk kapcso­latban. Persze nem ezért szólaltam fel, nem kegyeket kerestem. Nem az esetleges népszerűség vezetett, egy­szerűen nem értettem egyet Bencsik­­kel. Egy ilyen nyilatkozat nem tenne jót, s ezt még akkor is hangsúlyozni kell, ha ez már nem ér szavazatokat. - Azért forszírozom a kérdést, mert a Fideszt ma mindenki betette egy kon­zervatívok feliratú kalapba, s ahogy egykor az SZDSZ fiókszervezetének, most az MDF-nek kínálkozó falatnak tüntetik fel. - Remélhetőleg a választás lezárt egy szakaszt ezen a téren is. A térkép ugyanis egyértelmű: az egyik oldalon ott van a baloldali blokk koalíciója. Az ellenzéki oldalra pedig jobboldali, konzervatív politikai erők kerültek egy polgári középpárttal, a Fidesszel. Ehhez képest nagy mozgások rövid időn belül nem várhatók. Ettől füg­getlenül biztos, hogy a pártok már dolgoznak a közeljövő stratégiáján. Vannak, akik azt gondolják, hogy az ellenzék pártjainak valamiképpen in­tegrálódniuk kell, ilyesformán a Fi­desz sorsa elrendeltetett. Úgy vélik, hogy a most még nagyobb MDF megeszi a kisebb Fideszt, de ez egyál­talán nem egyértelmű. Ki tudja, mi­lyen erőviszonyok alakulnak ki akár egy év múlva. Nem vagyok arról sem meggyőződve, hogy az SZDSZ telje­sen egységes, nem is beszélve az MSZP-ről.­­ Azért az mégsem lehet véletlen, hogy mindig a Fidesz az első­, amelyről a nagy hal és a kis hal története jut a poli­tológusok eszébe. - Tényleg nem az. Azt bizonyítja, hogy hosszú távon is számolnak ve­lünk. Olyan képződménynek, amely­ben­­ történt, ami történt - megha­tározó ereje lehet a magyar belpoliti­kának. Ettől is van, hogy a jelenleg ku­darcot hozó irányvonalon, a polgári közép összefogásának alternatíváján nem kívánunk változtatni. Az SZDSZ- szel most nem kalkulálhatunk, mert az erős polgári ellenzék létrehozása he­lyett a kormánypárti szerepet válasz­totta. Amennyiben viszont az MDF- ben ezen erők kerekednek felül, nem kizárt egy újfajta együttműködés. Egy biztos, nekik sem leszünk segédcsapa­taik, mint ahogy az SZDSZ-nek sem voltunk azok.­­ Ez azért megint azt erősíti, hogy közeledik egymáshoz az MDF és a Fi­desz. Tóth Béla, a Mahir vezetője ezt a két párt gazdasági összefonódásának hí­rével fejelte meg egy nemrég adott inter­jújában. - Mindenki tévedhet, ha elkalando­zik a saját szakterületéről. Nem is ér­tettem, Tóth úr miért állít ilyeneket. A Fidesz és az MDF között semmiféle gazdasági kapcsolat nem létezik. Két­ségtelen, abban vagyunk érdekeltek, hogy a józan erők kerekedjenek felül náluk, mert egyelőre azt lehet tudni, mi a Fidesz, de az MDF esetében ez még kevésbé megjósolható. - Netán a Fidesz erjeszti a magyar demokratákat? - Mi elsősorban magunkkal törő­dünk. Az átalakulás módja az MDF belügye, annyi bizonyos: nagy válto­zások előtt állnak. De mondom, ugyanígy várnunk kell a két kormány­párt jövőjének jóslásával is. Ha a probléma úgy vetődik fel, hogy a kö­vetkező választásra az MDF vagy a Fidesz lehet a konzervatív polgári csoportok vezető ereje, azt reálisabb kérdésnek érzem. A politika nem a ki­nyilatkoztatások szerint szerveződik. Pozsgay hiába közölte, hogy ő bizony a mértani centrumban van, s lám, mindenki oda igyekszik utána. Lát­tuk, hogy az emberek erről mást gon­doltak. - Ha Torgyán doktor hallotta volna a ve­zető konzervatívokra vonatkozó mondatot... - Biztosan nem örül neki, ha olvassa. - Azért azt furcsa volt látni, hogy a médiaelnökök meghallgatásán együtt tá­vozol Fekete Györggyel, akiről tudjuk, nem bánt kesztyűs kézzel ellenfeleivel. Vele egy platformon lenni, szintén erősít­heti a két párt együttműködéséről terjedő híreket.­­ Először is az új kormánnyal szimpatizáló értelmiségiek, újságírók részéről egyelőre nem érzek revans­­vágyat, s ez örömteli. Azért akadnak humorosnak szánt, de kevésbé sike­rült írások arról, hogy mi lesz itt egy­két év múlva. Pedig csak azt kellene tudomásul venni, hogy az ellenzéki pártok, bár sok kérdésben nem érte­nek egyet, esetenként fellépésre kény­szerülnek. Az előző négy évben szá­mos alkalommal szavaztunk a szocia­listákkal, s az sem volt mindig könnyű döntés. Lehet, hogy furcsa volt látni a közös kivonulást, de 1992-ben sem vizsgáltuk azt, a Hankiss- és Gombár­ügy kirobbanásakor, hogy három év­vel korábban az MSZP mekkora fele­lősséggel bírt az akkori átmeneti tévés kuratórium tagjai, így Pálfy és Chru­­dinák kinevezésében. Ugyanígy most nem azt kell néznünk, mekkora az MDF bűne abban, hogy idáig jutot­tunk médiaügyben. A kinevezést, az egyeztető tárgyalásokat semmibe vé­ve, Horn Gyula írta alá, több mint kellemetlen helyzetbe hozva partne­reit s az ellenzéket. És az, hogy ma­gam is felálltam, nem jelenti azt, hogy egyetértenénk az MDF elmúlt négy­évi politikájával. Mi csupán a helyzet­hez alkalmazkodtunk. - Rendben, ne a publicisták mondják meg, hová tartson a magyar pártstruk­túra. Mindazonáltal olvastam olyasmit, hogy kéne egy erős kereszténydemokrata tömörülés, s ez éppen a Fidesz lehetne. - Nem tudom, mi lesz, ez megjó­solhatatlan. Azt sem sejthetjük, a kor­mányon belül milyen mozgások lesz­nek, hogyan alakul az ország gazdasá­gi helyzete. Ki tudja, ha a kormány nem lesz mindig ilyen népszerű, mi­lyen átrendeződés indulhat meg. Egy dolog tűnik stabilnak, ez a koalíció is kiszolgálja a maga négy esztendejét. Hiába mondják majd, hogy már nem állóképes, szétmarják a viták, s újra választani kellene, erre nem hiszem, hogy sor kerül. Szóval ez biztosnak tűnik fel, minden más bizonytalan.­­ A Fidesz sorsát hogyan befolyásolta, ha módosította egyáltalán Wachsler Tamás pártelnöki ambíciója? Erről jutott eszembe, hogy te nyilván Orbán mellett álltál, noha Wachsler többek között érted éhségsztráj­kolt a csehszlovák követség előtt... - Régi baráti viszony fűz Tamás­hoz, ezt a prágai eset is csak erősítet­te. Ma is rendkívül nagyra értékelem akkori gesztusát. Ugyanakkor nem értettem egyet vele, főleg azzal, amit mondott, és ahogy mondta a kong­resszuson. Ettől függetlenül, ami ott történt, jelentős mértékben nem ron­totta meg a viszonyunkat. Hogy el­nöknek jelöltette magát, a pártnak va­lószínűleg jót tett, neki már kevésbé.­­ Pedig nyilván úgy gondolta, hogy a kudarc után új vezető kell, mert ha a régi marad, nem változik semmi, s Orbán Viktor továbbra is biztosan ülhet a széké­ben. Logikus gondolkodás, mert az sem valószínű, hogy Für Lajost az MDF újra­választja, igaz, Surján László törékeny bizalmat kapott a KDNP tagságától. - Wachsler Tamás saját állítása szerint sem képvisel politikai alterna­tívát Orbán Viktor ellenében. - Csak személyit netán? - Még azt sem, kellően hihető mértékben. Viktort is erodálta a vá­lasztás sikertelensége, de ő Sokkal markánsabban képes még most is ki­fejezni a Fidesz elképzeléseit. - így utólag nem bánjátok, hogy Fo­­dort „elmartátok” a triumvirátusból, ő ugyanis komoly szavazatokat hozott az SZDSZ-nek, s immár miniszter lett. - Magától távozott, ez az igazság. - Nem gondoltátok egy percig sem, hogy marasztalni kellett volna? - Eszünk ágában sem volt tenni bár­mit, hogy Fodor innen távozzon. Tud­tuk, hogy hihetetlen kárt okozhat a tá­vozása, de miután kilépett, úgy gondol­tuk, kiheverhető lesz ez a választásokig. Ebben tévedtünk. A székházüggyel együtt, s az állandó, sokszor jogtalan tá­madások miatt bekerültünk egy negatív spirálba, amelyből képtelenek voltunk májusig kikecmeregni. Mindazonáltal átigazolása utólag törvényszerűnek lát­szik, mert egymás mellett nem megfévő nézetek nem maradhattak egy csapat­ban. Az ő elképzelései a Fidesz számára nem voltak értelmezhetőek. A viták a felszín alatt zajlottak, Fodor döntése évek alatt forrhatott ki. Ide tartozik az az addigi elképzelés, ami nekünk kez­dettől nem tetszett, tudniillik, hogy az eddigi ellenzék majd átveszi a kormány­zást, a másik három meg ellenzéki lesz. A teljes csere mint kizárólagos variáció - az MSZP miatt - nem egyezett ab­béli nézetünkkel, hogy tisztán polgári erőket vonultasson fel az új kormány.­­ Megérte az erős elhatárolódás a szocialistáktól, s a csendes kokettálás az MDF-fel, amely az elmúlt négy évben rengeteg hibát vétett és rengeteg hara­gost gyűjtött? - Visszakérdezek: tényleg rosszabb lenne az ország számára egy Fi­­desz-SZDSZ-MDF alkotta koalíció? Egyébként pedig, hogy ki miben hi­bás az elmúlt négy vagy tíz évben, szintén kérdéses. - Mindenesetre az MDF és az SZDSZ így együtt elég bizarrul fest. Nincs az az integráló erő, amely ezeket összehozza. - Biztos, hogy az a jó, hogy az SZDSZ eltörpül a több mint kétszá­zas MSZP-képviselőcsoport mögött? Nem hiszem, hogy végromlást hozott volna az általam vázolt kormány­összetétel. - Na de Pető Iván hogy ült volna le Kónya Imrével tárgyalni? - Soós Károly Attila, szabadelvű, szigorúan monetáris közgazdász hogy ül le vállvetve a szakszervezetis Nagy Sándorral? Az sem lehet könnyű csőr­­e. De most már mindegy, mi válto­zatlanul abban bízunk, hogy létezik a mostanihoz és az előzőhöz képest is új, értelmesen megvalósítható politi­kai elképzelés.­­ - Igen, de ez kormányon ülve erősebben tartható filozófia. Az MDF védőszárnya alatt nem lehetett túl biztonságos. - Azért az nem igaz, hogy az MDF védett volna minket, amikor egész ta­vasszal csak jobb- és baloldali alterna­tíváról beszélt, a liberális együttmű­ködésről szinte tudomást sem véve. Egyszóval nem tartom hibásnak, hogy nem tartottuk kívánatosnak az MSZP-vel való kormányzati együtt­működést. Kétségtelen, hogy lebeg­tethettük volna ezt, s akkor több sza­vazatot kapunk. Mások ezt tették, mi inkább őszintén beszéltünk. - Megmarad a párt neve? Hiszen négy év múlva már szinte minden tag harminc fölötti lesz. - Amikor legutóbb erről szavaz­tunk, magam is azon voltam, más ne­vünk legyen. Aztán megkönnyebbül­ten vettem tudomásul, hogy maradt a Fidesz név. Előbb-utóbb nyilván vál­toztatnunk kell, de a Fidesz név mint ismert védjegy megtartandó. Lehet­nénk mondjuk Fidesz Polgári Párt vagy ehhez hasonló. - Szereted te ezt még csinálni? Voltál nagyon fent, aztán most, a választás után egy kicsit lejjebb, a párt miatt. Mindazonáltal a te népszerűséged a leg­stabilabb a Fideszen belül. Erre tornyo­sul, hogy immár megint minimum négy évet kell várni, hogy kormányra kerüljetek, pedig a politikában ebben mérik a sikert.­­ Én még négy múlva is csak har­minckét éves leszek, tehát nem hajt a tatár. Jó lenne persze kipróbálni ma­gunkat döntéshozó helyzetben, de én nem szeretnék mindenáron miniszter lenni. Szeretem csinálni­ a politikát, nem fásultam bele a munkába, bár most jól jön egy ids szabadság. GRÉCZY ZSOLT Hiszem, a választók akarata nem végleges

Next