Kurír - reggeli kiadás, 1994. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1994-09-23 / 261. szám
rontani ias autósok, tanulóvezetők réme a sebességváltó. Egy rossz váltás kétségbeejtő dolgokat tud produkálni a kocsival hangban, rángatásban egyaránt, más veszélyekről nem is beszélve. Most a FIAT Punto Selectát felszerelték egy olyan automata sebességváltóval, amelynek elsősorban az előre- és hátramenet, valamint a lejtőn való közlekedés segítése a feladata. Ezáltal sokkal kényelmesebb dolga van a sofőrnek, élvezheti a gurulást, esetleg a száguldást, tetszés szerint A gyártók főleg azokra gondoltak, akik a napi munka után kocsival akarnak hazamenni, és belekerülnek a legendás olasz dugókba, amelyekben a vezető az életét is megunná a kuplungolásban. A FIAT Punto Selecta ötajtós, hatvan lóerős motorral szerelték fel, és legnagyobb sebessége 150 kilométer/óra. Az új kisautó 17 és fél másodperc alatt gyorsul fel 100 kilométerre. A kocsi teteje nyitható, és - ami az olasz klímában szintén nem elhanyagolható - légkondicionáló berendezés is működik benne. Létezik a Punto Selectának háromajtós változata is, de abban hagyományos sebességváltó van, amely öt sebességet tud. (GÖBÖLYÖS) HUM HOT JIMUIGI Vannak, akik előítélettel viseltetnek az olasz autók iránt. Márpedig lehetne említeni jó néhány márkát, amelyet a digók készítenek, és felveszik a versenyt más országbeli riválisaikkal. Mert hát az autóvásárlásban nincsenek aranyszabályok, de ezt sajnos sokan elfelejtik. Ugyanis egy amerikai autó is lehet éppúgy nemkívánatos, mint amilyen kívánatos egy olasz, vagy bármilyen más márka. Amikor először ültem FIAT-ék Puntójában, azon gondolkoztam, mi sikerült jobban: maga a modell, vagy a szlogen. Végül is nem döntöttem végérvényesen, mivel a Punto valóban egy jól sikerült kisautó, és valóban válasz a riválisoknak. Vagyis mindkét megállapítás valós. Tovább ismerkedve az olasz autógyártás újszülöttjével, kiderült, hogy igaz az a híresztelés, miszerint a FIAT cég nagy visszatérésre készül. Egészen pontosan nem mást forgatnak a fejükben a torinói gyár vezetői, mint azt: 2000-ig nem kevesebb, tizennyolc új modellt dobnak majd a piacra, s ezekben elsősorban a minőségre helyezik majd a fő hangsúlyt. Bár senki nem mondta, de gyanítom, hogy ennek az új korszaknak az első képviselője a Punto. Mert milyen is ez a kis kocsi? Olyan igazi olasz darab. Tetszetős a megjelenése, és hát a külső vonalak kidolgozása is arra utal, hogy valami készül a FIAT-nál. Nemcsak a vonalvezetése tér el a hasonló kategóriájú autókétól, hanem a megmunkálás is olyan, amelyre figyelni kell. Ráadásul a karosszéria merevsége a komputeres biztonsági zónákkal valóságos biztonsági tér. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy egy elektronikus rendszer az esetleges balesetekkor a benzintartálynál blokkolja az üzemanyag útját, így megakadályozva az esetleges szivárgásokból adódó tűzeseteket. Az ajtók könnyen, finoman és csendesen csukódnak, az pedig kifejezetten előnyös a háromajtós modellnél, hogy jó tágasra nyílnak az oldalsó ajtók, így megfelelő helyet biztosít a hátul utazóknak a kis beszállásra. Az összes jó tulajdonság mellett tesztautónk, a Punto 55 G Speed nem kényeztetett el. Jóformán semmi elektronika - ablakemelő, központi zár nem volt benne, így belülről kissé fapadosnak tűnt a „válasz”. Még akkor is, ha a műszerfal kidolgozása már-már a nagyokéra emlékeztetett. Mindezektől függetlenül vezetni jó volt a kis Puntót. Bár kormánya nem szervo, kifejezetten jól, könnyen mozgatható az irányváltoztatásoknál és a beállásoknál. Az 55 lóerős motor mintha városra termett volna: gyors, jól helyezkedik, bár országúton sem vallott szégyent sem sebességével, sem kényelmével. Az igazi élményt azonban a hatsebességes kézi váltó okozta. Az olaszok ugyanis elsőként éreztek rá arra, hogy a friss mozgáshatárok eléréséhez fokozatnövelésre van szükség, és ez főleg a kisautókat érinti. A váltókar kezelése semmi bonyodalmat nem okozott. A fokozatutak rövidek voltak, és még városban is jól használható a hatodik sebesség, országúton pedig kifejezetten megnövelte a motor teljesítményét, csökkentette az amúgy kicsit morgós motorhangot, és a fogyasztásnak sem ártott. És a végsebesség környékén sem éri el a fordulatszámmérő a 6000- es határt. A kocsi méretéhez és sebességéhez képest stabil, és úttartása az aránylag magas karosszéria ellenére sem rossz. A fékpedál kicsit magasan van a gázpedálhoz képest, így fékezésnél a szokottnál magasabbra kell emelni a lábat, mert máskülönben a fékpedál oldalát érinthetjük csak. Amennyiben riválisaikkal szemben a Puntót válasznak tekintették az olaszok az európai kisautók versenyében, úgy azt kell mondani, hogy ez a felelet jól sikerült. Azonban az igazi csattanóra csak akkor van esélyük, ha a jövőben is tartják ezt a szintet, és a látvány, a minőség a 2000-ig tervezett időszak velejárója lesz. Persze talán azt sem sajnálnák, ha ez a kettősség az ezredfordulón túl is megmaradna a torinói gyár modelljeiben. TÖRÖK FERENC NÉHÁNY FONTOSABB ADAT: Típus: FIAT Punto Hengerűrtartalom: 1108 ccm Motor: benzines központi befecskendezéses, katalizátoros Legnagyobb teljesítmény: 55 lóerő Legnagyobb sebesség: 150 km/óra Gyorsulás: 0-ról 100 kilométerre - 16 másodperc Csomagtér: 275 liter Fogyasztás: 90 km/h 5,0,120 km/h 6,9, városban 7,0 liter Tesztünkhöz az üzemanyagot a Shell Hungary Rt. biztosította