Kurír - reggeli kiadás, 1994. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1994-09-23 / 261. szám

rontani i­as autósok, tanulóvezetők réme a sebességváltó. Egy rossz váltás kétség­beejtő dolgokat tud pro­dukálni a kocsival hang­ban, rángatásban egy­aránt, más veszélyekről nem is beszélve. Most a FIAT Punto Selectát fel­szerelték egy olyan au­tomata sebességváltó­val, amelynek elsősor­ban az előre- és hátra­menet, valamint a lejtőn való közlekedés segíté­se a feladata. Ezáltal sokkal kényelmesebb dolga van a sofőrnek, él­vezheti a gurulást, eset­leg a száguldást, tetszés szerint A gyártók főleg azokra gondoltak, akik a napi munka után kocsi­val akarnak hazamenni, és belekerülnek a legen­dás olasz dugókba, amelyekben a vezető az életét is megunná a kuplungolásban. A FIAT Punto Selecta ötajtós, hatvan lóerős motorral szerelték fel, és legnagyobb sebessége 150 kilométer/óra. Az új kisautó 17 és fél másod­perc alatt gyorsul fel 100 kilométerre. A kocsi tete­je nyitható, és - ami az olasz klímában szintén nem elhanyagolható - légkondicionáló beren­dezés is működik benne. Létezik a Punto Selectá­­nak háromajtós változata is, de abban hagyomá­nyos sebességváltó van, amely öt sebességet tud. (GÖBÖLYÖS) HUM HOT JIMUIGI Vannak, akik előítélettel viseltetnek az olasz au­tók iránt. Márpedig lehetne említeni jó néhány már­kát, amelyet a digók készítenek, és felveszik a versenyt más országbeli rivá­lisaikkal. Mert hát az autóvá­sárlásban nin­csenek arany­­szabályok, de ezt sajnos so­kan elfelejtik. Ugyanis egy ame­rikai autó is lehet éppúgy nem­­kívánatos, mint amilyen kívá­natos egy olasz, vagy bármi­lyen más márka. Amikor először ültem FIAT-ék Pun­tójában, azon gondolkoztam, mi sike­rült jobban: maga a modell, vagy a szlogen. Végül is nem döntöttem vég­érvényesen, mivel a Punto valóban egy jól sikerült kisautó, és valóban vá­lasz a riválisoknak. Vagyis mindkét megállapítás valós. Tovább ismerked­ve az olasz autógyártás újszülöttjével, kiderült, hogy igaz az a híresztelés, miszerint a FIAT cég nagy visszaté­résre készül. Egészen pontosan nem mást forgatnak a fejükben a torinói gyár vezetői, mint azt: 2000-ig nem kevesebb, tizennyolc új modellt dob­nak majd a piacra, s ezekben elsősor­ban a minőségre helyezik majd a fő hangsúlyt. Bár senki nem mondta, de gyanítom, hogy ennek az új korszak­nak az első képviselője a Punto. Mert milyen is ez a kis kocsi? Olyan igazi olasz darab. Tetszetős a megjelenése, és hát a külső vonalak ki­dolgozása is arra utal, hogy valami ké­szül a FIAT-nál. Nemcsak a vonalve­zetése tér el a hasonló kategóriájú au­tókétól, hanem a megmunkálás is olyan, amelyre figyelni kell. Ráadásul a karosszéria merevsége a komputeres biztonsági zónákkal valóságos bizton­sági tér. Arról sem szabad elfelejtkez­ni, hogy egy elektronikus rendszer az esetleges balesetekkor a benzintartály­nál blokkolja az üzemanyag útját, így megakadályozva az esetleges szivárgá­sokból adódó tűzeseteket. Az ajtók könnyen, finoman és csendesen csukódnak, az pedig kifejezetten előnyös a háromajtós modell­nél, hogy jó tágasra nyílnak az oldalsó ajtók, így meg­felelő helyet biztosít a hátul utazóknak a ki­­s beszállásra. Az összes jó tulajdon­ság mellett teszt­autónk, a Punto 55 G Speed nem kényezte­tett el. Jófor­mán semmi elektronika - ablakemelő­, központi zár­­ nem volt benne, így belülről kis­sé fapadosnak tűnt­ a „válasz”. Még akkor is, ha a műszerfal kidol­gozása már-már a nagyokéra emlé­keztetett. Mindezektől függetlenül vezetni jó volt a kis Puntót. Bár kormánya nem szervo, kifejezetten jól, könnyen mozgatható az irányváltoztatásoknál és a beállásoknál. Az 55 lóerős motor mintha városra termett volna: gyors, jól helyezkedik, bár országúton sem vallott szégyent sem sebességével, sem kényelmével. Az igazi élményt azonban a hatsebességes kézi váltó okozta. Az olaszok ugyanis elsőként éreztek rá arra, hogy a friss mozgás­határok eléréséhez fokozatnövelésre van szükség, és ez főleg a kisautókat érinti. A váltókar kezelése semmi bo­nyodalmat nem okozott. A fokozatu­­tak rövidek voltak, és még városban is jól használható a hatodik sebesség, országúton pedig kifejezetten megnö­velte a motor teljesítményét, csök­kentette az amúgy kicsit morgós motorhangot, és a fogyasz­tásnak sem ártott. És a végsebesség környékén sem éri el a fordulat­­számmérő a 6000- es határt. A kocsi méretéhez és sebességéhez képest stabil, és úttartá­sa az aránylag magas karosszéria elle­nére sem rossz. A fékpedál kicsit ma­gasan van a gázpedálhoz képest, így fékezésnél a szokottnál magasabbra kell emelni a lábat, mert máskülönben a fékpedál oldalát érinthetjük csak. Amennyiben riválisaikkal szemben a Puntót válasznak tekintették az ola­szok az európai kisautók versenyében, úgy azt kell mondani, hogy ez a felelet jól sikerült. Azonban az igazi csatta­nóra csak akkor van esélyük, ha a jö­vőben is tartják ezt a szintet, és a lát­vány, a minőség a 2000-ig tervezett időszak velejárója lesz. Persze talán azt sem sajnálnák, ha ez a kettősség az ezredfordulón túl is megmaradna a torinói gyár modelljeiben. TÖRÖK FERENC NÉHÁNY FONTOSABB ADAT: Típus: FIAT Punto Hengerűrtartalom: 1108 ccm Motor: benzines központi befecskendezéses, katalizátoros Legnagyobb teljesítmény: 55 lóerő­ Legnagyobb sebesség: 150 km/óra Gyorsulás: 0-ról 100 kilométerre - 16 másodperc Csomagtér: 275 liter Fogyasztás: 90 km/h 5,0,120 km/h 6,9, városban 7,0 liter Tesztünkhöz az üzemanyagot a Shell Hungary Rt. biztosította

Next