Kurír - reggeli kiadás, 1994. december (5. évfolyam, 330-357. szám)

1994-12-04 / 333. szám

1994. december 4. Az iszonyat másnapja kora délelőtt rengeteg kocsi állt a pályaudvar környékén, a rendőr­­kordonon kívül és belül. Az állomás előtt a romokat buldózer ra­kosgatta, a roncsokat vasúti daru segítségével próbálták eltávolí­tani. Miközben Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány Horn Gyu­la miniszterelnöknek magyarázta a történteket, a közelben lévő daru felemelni készült az egyik roncshalmazzá vált személykocsit. Az állomás központi épületének jobb oldali részébe, a büfébe ha­tolt be az egyik elszabadult kocsi. A büfé előtt a peronon szajoliak álltak. A szomszédos emeletes épületnek az első részét - itt szol­gálati lakások voltak - vágta le a másik elszabadult személykocsi. A Horn Gyulát kísérő Kovács Pál népjóléti miniszter mondta: - A MÁV-igazgatóság, a helyi ön­­kormányzat, és ha kell, a Honvédelmi Minisztérium is segít azok elhelyezésé­ben, akiknek a lakása megsérült. A kor­mányzat gyorssegélyt ad minden család­nak, akiket érint a tragédia. Sajnos so­kan meghaltak és sokan kórházba kerül­tek. Ötvenhét sérültet szállítottak a me­gyei, a szolnoki MÁV a karcagi és a ceg­lédi kórházba. Miután a miniszterelnök és kísére­te elhagyta a vasútállomást. Lengyel György, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei­ Rendőr-főkapitányság sajtó­főnöke elmondta a Kurírnak, hogy miként azonosítják a holttesteket. Éjjel-nappal ügyeletet tartanak, fo­gadják a telefonhívásokat. Ha valaki bejelenti, hogy eltűnt a hozzátarto­zója, előbb megkérik, hogy adjon pontos személyleírást, vagyis nem vezetik oda a halottakhoz. Olyan eset is előfordult, hogy valaki „már elte­mette a hozzátartozóját”, vagyis elsi­ratta, de néhány óra múlva ismét te­lefonált, és örömmel közölte, hogy megkerült. A személyleírás alapján a rendőrség próbálja meg azonosítani a halottat. Ha a leírás ráillik valakire, előbb csak fényképet mutatnak, és ezután következhet az azonosítás. Mindez a Szolnoki Repülőtiszti Főis­kolán történik... Az áldozatok között nagyon sok a fiatal - jegyezte meg szomorúan Lengyel György. Nagy részük valamelyik nyíregyházi vagy debreceni iskolából utazott volna ha­za a hét végére. A falu lakói között talán egy sem volt, aki szombaton ne lett volna kíváncsi ar­ra, hogy mi történt az állomáson. Kora délután a rendőrkordon mellett kis cso­portokban beszélgettek. Az elhunytak között szajoli is van, például Magyar Já­nos, aki a feleségét várta, eléje ment ki az állomásra. És pont őt találta telibe a vonat a büfé előtt. Szolnokon tegnap nagyon sok hiva­tali, minisztériumi gépkocsi cirkált. A MÁV-kórházba először Lotz Károly közlekedési miniszter érkezett meg a MÁV-stábbal. Fél óra múlva befutott Horn Gyula miniszterelnök és Kovács Pál népjóléti miniszter. Negyed óra múlva pedig Göncz Árpád államelnö­köt és Kuncze Gábor belügyminisztert fogadták. A kórházlátogatás után a népjóléti miniszter összefoglalta tapasztalatait: - Hallatlanul szervezett volt a mentés, mind a műszaki, mind az egészségügyi. Ez jó néhány életet mentett meg. Arról is tájékoztattak, hogy mindenütt volt elegendő vér, gyógyszer és eszköz. Az egészségü­gyi dolgozók kérés nélkül is bemen­tek a kórházba. A háziorvos kollégák telefonon jelentkeztek be és felaján­lották: akár adminisztrálni is bemen­nek. A baleset helyszínén kitűnően működött a sérültosztályozás, ennek köszönhető, hogy sem Budapestre, sem más távoli városba nem kellett beteget szállítani. Az egyik könnyebb sérülttel a kór­ház folyosóján beszélgethettünk. Dr. Sulyok Attila állatorvosnak a szeme alatti nagy kék folt tanúskodott róla, hogy ő is megjárta a poklok poklát. - A nyíregyházi állatkórházban dolgozom és a hétvégéken szoktam hazautazni a szüleimhez Szolnokra. Háttal ültem a menetiránynak. Jól em­lékszem, hogy a kocsi kettőt billent, egyet jobbra, egyet balra. Aztán nagy csattanás hallatszott és sötétség lett. A jajveszékelés mindent megtöltött, kö­rülöttünk minden szétment, lemezek, téglák, törmelékek, testek között fe­küdtünk. Rajtam is volt még valaki, meg sem tudtam mozdulni. Körülbe­lül másfél óra telhetett el így. Folyton csak arra gondoltam, nekem ki kell bírnom. Csak attól tartottam, nehogy elfogyjon a levegő. Este fél kilenc kö­rül szállítottak be a kórázba, és tíz óra után már itt voltak a szüleim. A fülké­ben heten utaztunk: egy idős néni, egy középkorú férfi, egy húsz év körüli lány és egy házaspár palotapincsi ku­tyával. Hogy közülük ki maradt élet­ben, nem tudom. De nem, azt tudom, hogy a kutya megúszta, mert egy is­merősöm látta az állomáson egy osz­lophoz kötve. Neki és nekem is kutya­szerencsénk volt. KIBÉDI VARGA SÁNDOR r Síntragédiák Legnagyobb vasúti szerencsétlenségek 1980 óta: 1980. június 30. - Siófokon egy fénysorompós vasúti átjáróban, feltehetően a buszvezető hi­bájából egy dízelmozdony összeütközött egy Volán-autóbusszal. 19 személy halt meg. 1981. november 30. - Mohora községnél egy fénysorompós vasúti átjáróban, a buszve­zető hibájából összeütközött egy Volán autó­busz és egy üres szerelvényvonat. 17 utas meghalt, 29 megsebesült. 1982. szeptember 9. - Székesfehérvár kül­területén, Szárazréten egy helyi autóbusz a ve­zető hibájából egy vasúti átjáróban összeütkö­zött egy vonattal, 16 utas meghalt. 1983. január 22. - A herendi állomáson vo­natrendezés közben három személykocsi a lej­tős pályán elindult és Veszprém előtt összeüt­között az előtte haladó tehervonattal. Öten meghaltak, 39-en megsérültek, közülük kilen­cen súlyosan. 1986. november 26. - A Vácról Budapestre tartó személyvonat Fóton - a biztosítóberen­dezés hibája miatt - nekiütközött két moz­donynak. Harmincheten megsérültek, közülük tizenhárman súlyosan. 1989. január 11. - Egy Siófokról Kaposvárra haladó személyvonat összeütközött a szembe­jövő tehervonattal. A személyvonat két vezető­je súlyosan megsérült. 1989. augusztus 26. - Polgárdi-ipartelepnél egy Balatonfüred felé tartó személyvonat - a for­galmi szolgálattevő figyelmetlensége miatt - egy álló tehervonatba rohant, amely kisiklott. A sze­mélyvonat vezetője a helyszínen meghalt, egy személy súlyosan megsérült. 1991. február 1. - A Borsod-Abaúj-Zemplén­­megyei Mád község vasútállomásán egy tolató mozdony beleszaladt az állomáson álló Sze­rencs és Abaújszántó között közlekedő sze­mélyvonatba. 23 személy megsérült, közülük négyen súlyosan. 1991. február 20. - Macs állomáson a Deb­recen felé közlekedő személyvonat - a tiltó jelzést figyelmen kívül hagyva - összeütközött egy tolató üres személyvonat-szerelvénnyel. Két vasúti dolgozó meghalt, tizennyolcan meg­sérültek, közülük a személyvonat vezetője sú­lyosan. 1992. szeptember 26. - Agárdon egy né­met rendszámú mikrobusz a vezető hibájából egy vasúti átjáróban összeütközött egy moz­donnyal. 16 német utas meghalt, három megsérült. 1993. február 12. - Nyékipusztánál egy pör­­bölyi iskolabusz a vasúti átjáróban - a buszve­zető és a mozdonyvezető hibájából - összeüt­között. 11 gyermek meghalt, 19 megsérült. És tegnapelőtt, 1994. december 2-án a Nyíregyházáról Budapestre tartó gyorsvonat a Szolnok megyei Szajol község állomásán siklott ki... AKI LEKÉSTE ÉS AKI NEM K. László egyetemista szerencsés embernek mondhatja magát. Le­késte a budapesti gyorsot. Édesany­ja erről nem tudott, személyesen indult ház keresésére. Mivel a tra­gédia forgatagában nem sikerült eligazodnia, jobbnak látta, ha Deb­recenbe utazik és itt bizonyosodik meg arról, hogy egyetlen gyermeke rajta volt-e a vonaton vagy sem. Az ősz hajú édesanya remegő lábbal, kettesével szedte a lépcsőfokokat. Levegő után kapkodva nyomta meg az albérleti lakás csengőgombját, miközben magában egyfolytában azt mondogatta: „Nem halhattál meg, gyermekem, neked élned kell." Az ajtóban Laci évfolyamtársa je­lent meg. A sápadt arcú asszony könnyes szemekkel ránézett és csak ennyit kérdezett: „Hol van a kisfi­am?" Karcsi betessékelte a zokogó édesanyát és megnyugtatta: „Ne tes­sék idegeskedni, Laci lekéste a vonatot. Bent fekszik a szobában. Kétségbe van esve, hiszen barátnője egyedül utazott el. Nem tudja, hogy mi van vele, sehol sem kap felvilágosítást." Réka, Laci barátnője így emléke­zik vissza a történtekre: „Olyan volt, mint egy szörnyű álom. Mintha bombatámadás érte volna a robogó vonatot. Hirtelen lökést éreztem, majd kialudtak a fények. Aztán mintha porfelhő­ vett volna kö­rül bennünket. Fuldokolni kezdtem. Repültek a csomagok, repültek az em­berek. Egymásra estünk. Mindenki jajveszékelt. Nagy nehezen kihámoz­tam magam a roncsok közül. A ke­zemre pillantottam. Láttam, hogy vérzik. Alig vártam, hogy kikecme­regjek ebből a szörnyűségből. Minden­ki menekült, amerre látott. Útközben egy fej nélküli halottba botlottam. Azt hittem, ott ájulok el. Körülöttem ron­csok és jajveszékelő emberek. Aztán már csak arra emlékszem, hogy valaki egy buszra segített fel. Nem tudok há­lát adni az istennek, hogy sikerült túlélnem a katasztrófát." BLEIER ZSUZSA 4 * 1 Kisiklott a sztrájk is? Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke még a tragédia estéjén leutazott a helyszínre. - A mozdonyvezető 110 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, illetve száguldott volna át a pályaudvaron. - Megtehette, mert a jelzések azt a parancsot adták neki, hogy egye­nes irányban ekkora sebességet is mehet. Vagyis a mozdonyvezető vétlen. - Fékezhetett volna, vagy éppenséggel felgyorsíthatta volna a mozdonyt, hogy szinte átrepítse a váltón... - Mire ezt vagy azt megtehette volna, már kisiklott a szerelvény. Nem beszélve arról, hogy amikor a mozdony a kitérő irányba fordult, a vezető a tehetetlenségi nyomatékból adódóan a vezetőfülke jobb oldaláról a bal oldalra vágódott át. - Hogyan lehet az, hogy a mozdony és az első kocsi átjutott a problémás sza­kaszon, s csak a második vagon siklott ki? - A mozdony valószínűleg azért tudott átjutni, mert nagy tömegű, több kereke van, mint a vasúti kocsiknak, tehát stabilabb. Ebből a stabili­tásból kapott még az első kocsi is. - Ez a szomorú tragédia hogyan befolyásolhatja a szakszervezetek és a kor­mány tárgyalását? Tehát lesz sztrájk? - A baleset és a vasutasok követelései között semmilyen összefüggés sincs, hiszen a kormánnyal folytatott tárgyalásaink már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. Természetesen ha a kormányzat vagy a MÁV vezetése a bal­eset miatt arra kér bennünket, hogy ütemezzük át a tárgyalásokat, akkor ezt fontolóra vesszük. Ám ha nem sikerül érdemi megállapodást kötnünk, akkor mindenképpen a legvégső fegyverhez nyúlunk. SZILÁGYI BÉLA Rövid lejáratú betét- és pénztárjegyek kamatai­­ érvényes: 1994. november 4-től MAGYAR HITEL BANK RT kamatozás futamidő beváltási kamatláb (évi bruttó) Rubin­pénztárjegy változó 180 nap 25,5% 5% változó 565 nap 26% 7% Smaragd­pénztárjegy fix 90 nap 22% 5% fix 565 nap 24,5% 7% Zafír­pénztárjegy fix 180 nap 24% 0% fix 565 nap 25% 0% Márvány­betétjegy# fix 180 nap 25% 0% I fix 565 nap* 24% 7%­­ 1 Alabástrom­betétjegy- változó 565 nap** 24% 7% -változó 540 nap*** 25% 8% * A minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Márvány-betétjegy esetében: 90 nap. ** A minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Alabástrom-betétjegy esetében: 90 nap *** A minimális visszavásárlási idő az 540 napos futamidejű Alabástrom-betétjegy estében: 180 nap. Az Alabástrom-betétjegy 1 év után mind a visszavásárlás, mind a beváltás esetén kamatos kamatot fizet A Hídfő-pénztárjegy értékesítése 1994. április 18-tól megszűnt.­­ Az MHB és az OBA biztosításával.________________________ visszavásárlási­­ kamatláb (évi bruttó) ITTHON 3 A halál listája A szajoli tragédia eddig 29 emberéletet követelt. Névsorunk mégis huszonöt nevet tartalmaz. Lapzártánkig ugyanis őket tudta azonosítani a rendőrség: Bagdi Jenőné 46 éves biharnagybajomi, Balogh Katalin 18 éves török­szentmiklósi, Bekő Andrea 19 éves nagykőrösi, Csók Noémi 19 éves nyír­egyházi, Darcsi Margit 84 éves budapesti, Havasi Gyuláné 65 éves budapesti, Herczeg Károlyné 57 éves budapesti, Juhász Józsefné nyíregyházi, Károlyi Magdolna 8 éves kisújszállási, Király Károly hajdú­sámsoni, Kujbini Diala Gyula ukrán állampolgár, Magyar János 45 éves szajoli, Maksa Sarolta 21 éves ceglédi, Márföldi Péter 19 éves nyíregyházi, Márkus Mária 18 éves nyíregyházi, Nagy Roland 17 éves debreceni, Nagy Sarolta Adrienn 17 éves budapesti, Nagy Szilvia 28 éves szentendrei, Nemes Ferencné 41 éves berettyóújfalui, Pádár Tünde 17 éves szolnoki, Seremenné Kunyi Krisztina 20 éves debreceni, Sólyom Emma 29 éves hajdúsámsoni, Szabó Gabriella 19 éves tiszavasvári, Szádvári Ágnes 21 éves jász­­boldogházi, Zima Katalin 18 éves dunakeszi lakosok. A győri vasútállomás dolgozói a szajoli áldozatok csa­ládtagjai, valamint sérültjei megsegítésére egyhavi ke­resetük 1 százalékát felajánlják. Kálnoki Kis Sándor, a MÁV elnöke elmondta: összesen 5 millió forintot aján­lottak föl az áldozatok hozzátartozóinak, az összeg elosztásáról a későbbiekben döntenek. Annak a hat vas­utascsaládnak, akiknek a lakása összedőlt, családon­ként 250 ezer forint gyorssegélyt juttatnak. A kár nagy­sága mintegy 250 millió forintra becsülhető.

Next