Kurír - reggeli kiadás, 1994. december (5. évfolyam, 330-357. szám)
1994-12-04 / 333. szám
1994. december 4. Az iszonyat másnapja kora délelőtt rengeteg kocsi állt a pályaudvar környékén, a rendőrkordonon kívül és belül. Az állomás előtt a romokat buldózer rakosgatta, a roncsokat vasúti daru segítségével próbálták eltávolítani. Miközben Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány Horn Gyula miniszterelnöknek magyarázta a történteket, a közelben lévő daru felemelni készült az egyik roncshalmazzá vált személykocsit. Az állomás központi épületének jobb oldali részébe, a büfébe hatolt be az egyik elszabadult kocsi. A büfé előtt a peronon szajoliak álltak. A szomszédos emeletes épületnek az első részét - itt szolgálati lakások voltak - vágta le a másik elszabadult személykocsi. A Horn Gyulát kísérő Kovács Pál népjóléti miniszter mondta: - A MÁV-igazgatóság, a helyi önkormányzat, és ha kell, a Honvédelmi Minisztérium is segít azok elhelyezésében, akiknek a lakása megsérült. A kormányzat gyorssegélyt ad minden családnak, akiket érint a tragédia. Sajnos sokan meghaltak és sokan kórházba kerültek. Ötvenhét sérültet szállítottak a megyei, a szolnoki MÁV a karcagi és a ceglédi kórházba. Miután a miniszterelnök és kísérete elhagyta a vasútállomást. Lengyel György, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtófőnöke elmondta a Kurírnak, hogy miként azonosítják a holttesteket. Éjjel-nappal ügyeletet tartanak, fogadják a telefonhívásokat. Ha valaki bejelenti, hogy eltűnt a hozzátartozója, előbb megkérik, hogy adjon pontos személyleírást, vagyis nem vezetik oda a halottakhoz. Olyan eset is előfordult, hogy valaki „már eltemette a hozzátartozóját”, vagyis elsiratta, de néhány óra múlva ismét telefonált, és örömmel közölte, hogy megkerült. A személyleírás alapján a rendőrség próbálja meg azonosítani a halottat. Ha a leírás ráillik valakire, előbb csak fényképet mutatnak, és ezután következhet az azonosítás. Mindez a Szolnoki Repülőtiszti Főiskolán történik... Az áldozatok között nagyon sok a fiatal - jegyezte meg szomorúan Lengyel György. Nagy részük valamelyik nyíregyházi vagy debreceni iskolából utazott volna haza a hét végére. A falu lakói között talán egy sem volt, aki szombaton ne lett volna kíváncsi arra, hogy mi történt az állomáson. Kora délután a rendőrkordon mellett kis csoportokban beszélgettek. Az elhunytak között szajoli is van, például Magyar János, aki a feleségét várta, eléje ment ki az állomásra. És pont őt találta telibe a vonat a büfé előtt. Szolnokon tegnap nagyon sok hivatali, minisztériumi gépkocsi cirkált. A MÁV-kórházba először Lotz Károly közlekedési miniszter érkezett meg a MÁV-stábbal. Fél óra múlva befutott Horn Gyula miniszterelnök és Kovács Pál népjóléti miniszter. Negyed óra múlva pedig Göncz Árpád államelnököt és Kuncze Gábor belügyminisztert fogadták. A kórházlátogatás után a népjóléti miniszter összefoglalta tapasztalatait: - Hallatlanul szervezett volt a mentés, mind a műszaki, mind az egészségügyi. Ez jó néhány életet mentett meg. Arról is tájékoztattak, hogy mindenütt volt elegendő vér, gyógyszer és eszköz. Az egészségügyi dolgozók kérés nélkül is bementek a kórházba. A háziorvos kollégák telefonon jelentkeztek be és felajánlották: akár adminisztrálni is bemennek. A baleset helyszínén kitűnően működött a sérültosztályozás, ennek köszönhető, hogy sem Budapestre, sem más távoli városba nem kellett beteget szállítani. Az egyik könnyebb sérülttel a kórház folyosóján beszélgethettünk. Dr. Sulyok Attila állatorvosnak a szeme alatti nagy kék folt tanúskodott róla, hogy ő is megjárta a poklok poklát. - A nyíregyházi állatkórházban dolgozom és a hétvégéken szoktam hazautazni a szüleimhez Szolnokra. Háttal ültem a menetiránynak. Jól emlékszem, hogy a kocsi kettőt billent, egyet jobbra, egyet balra. Aztán nagy csattanás hallatszott és sötétség lett. A jajveszékelés mindent megtöltött, körülöttünk minden szétment, lemezek, téglák, törmelékek, testek között feküdtünk. Rajtam is volt még valaki, meg sem tudtam mozdulni. Körülbelül másfél óra telhetett el így. Folyton csak arra gondoltam, nekem ki kell bírnom. Csak attól tartottam, nehogy elfogyjon a levegő. Este fél kilenc körül szállítottak be a kórázba, és tíz óra után már itt voltak a szüleim. A fülkében heten utaztunk: egy idős néni, egy középkorú férfi, egy húsz év körüli lány és egy házaspár palotapincsi kutyával. Hogy közülük ki maradt életben, nem tudom. De nem, azt tudom, hogy a kutya megúszta, mert egy ismerősöm látta az állomáson egy oszlophoz kötve. Neki és nekem is kutyaszerencsénk volt. KIBÉDI VARGA SÁNDOR r Síntragédiák Legnagyobb vasúti szerencsétlenségek 1980 óta: 1980. június 30. - Siófokon egy fénysorompós vasúti átjáróban, feltehetően a buszvezető hibájából egy dízelmozdony összeütközött egy Volán-autóbusszal. 19 személy halt meg. 1981. november 30. - Mohora községnél egy fénysorompós vasúti átjáróban, a buszvezető hibájából összeütközött egy Volán autóbusz és egy üres szerelvényvonat. 17 utas meghalt, 29 megsebesült. 1982. szeptember 9. - Székesfehérvár külterületén, Szárazréten egy helyi autóbusz a vezető hibájából egy vasúti átjáróban összeütközött egy vonattal, 16 utas meghalt. 1983. január 22. - A herendi állomáson vonatrendezés közben három személykocsi a lejtős pályán elindult és Veszprém előtt összeütközött az előtte haladó tehervonattal. Öten meghaltak, 39-en megsérültek, közülük kilencen súlyosan. 1986. november 26. - A Vácról Budapestre tartó személyvonat Fóton - a biztosítóberendezés hibája miatt - nekiütközött két mozdonynak. Harmincheten megsérültek, közülük tizenhárman súlyosan. 1989. január 11. - Egy Siófokról Kaposvárra haladó személyvonat összeütközött a szembejövő tehervonattal. A személyvonat két vezetője súlyosan megsérült. 1989. augusztus 26. - Polgárdi-ipartelepnél egy Balatonfüred felé tartó személyvonat - a forgalmi szolgálattevő figyelmetlensége miatt - egy álló tehervonatba rohant, amely kisiklott. A személyvonat vezetője a helyszínen meghalt, egy személy súlyosan megsérült. 1991. február 1. - A Borsod-Abaúj-Zemplénmegyei Mád község vasútállomásán egy tolató mozdony beleszaladt az állomáson álló Szerencs és Abaújszántó között közlekedő személyvonatba. 23 személy megsérült, közülük négyen súlyosan. 1991. február 20. - Macs állomáson a Debrecen felé közlekedő személyvonat - a tiltó jelzést figyelmen kívül hagyva - összeütközött egy tolató üres személyvonat-szerelvénnyel. Két vasúti dolgozó meghalt, tizennyolcan megsérültek, közülük a személyvonat vezetője súlyosan. 1992. szeptember 26. - Agárdon egy német rendszámú mikrobusz a vezető hibájából egy vasúti átjáróban összeütközött egy mozdonnyal. 16 német utas meghalt, három megsérült. 1993. február 12. - Nyékipusztánál egy pörbölyi iskolabusz a vasúti átjáróban - a buszvezető és a mozdonyvezető hibájából - összeütközött. 11 gyermek meghalt, 19 megsérült. És tegnapelőtt, 1994. december 2-án a Nyíregyházáról Budapestre tartó gyorsvonat a Szolnok megyei Szajol község állomásán siklott ki... AKI LEKÉSTE ÉS AKI NEM K. László egyetemista szerencsés embernek mondhatja magát. Lekéste a budapesti gyorsot. Édesanyja erről nem tudott, személyesen indult ház keresésére. Mivel a tragédia forgatagában nem sikerült eligazodnia, jobbnak látta, ha Debrecenbe utazik és itt bizonyosodik meg arról, hogy egyetlen gyermeke rajta volt-e a vonaton vagy sem. Az ősz hajú édesanya remegő lábbal, kettesével szedte a lépcsőfokokat. Levegő után kapkodva nyomta meg az albérleti lakás csengőgombját, miközben magában egyfolytában azt mondogatta: „Nem halhattál meg, gyermekem, neked élned kell." Az ajtóban Laci évfolyamtársa jelent meg. A sápadt arcú asszony könnyes szemekkel ránézett és csak ennyit kérdezett: „Hol van a kisfiam?" Karcsi betessékelte a zokogó édesanyát és megnyugtatta: „Ne tessék idegeskedni, Laci lekéste a vonatot. Bent fekszik a szobában. Kétségbe van esve, hiszen barátnője egyedül utazott el. Nem tudja, hogy mi van vele, sehol sem kap felvilágosítást." Réka, Laci barátnője így emlékezik vissza a történtekre: „Olyan volt, mint egy szörnyű álom. Mintha bombatámadás érte volna a robogó vonatot. Hirtelen lökést éreztem, majd kialudtak a fények. Aztán mintha porfelhő vett volna körül bennünket. Fuldokolni kezdtem. Repültek a csomagok, repültek az emberek. Egymásra estünk. Mindenki jajveszékelt. Nagy nehezen kihámoztam magam a roncsok közül. A kezemre pillantottam. Láttam, hogy vérzik. Alig vártam, hogy kikecmeregjek ebből a szörnyűségből. Mindenki menekült, amerre látott. Útközben egy fej nélküli halottba botlottam. Azt hittem, ott ájulok el. Körülöttem roncsok és jajveszékelő emberek. Aztán már csak arra emlékszem, hogy valaki egy buszra segített fel. Nem tudok hálát adni az istennek, hogy sikerült túlélnem a katasztrófát." BLEIER ZSUZSA 4 * 1 Kisiklott a sztrájk is? Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke még a tragédia estéjén leutazott a helyszínre. - A mozdonyvezető 110 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, illetve száguldott volna át a pályaudvaron. - Megtehette, mert a jelzések azt a parancsot adták neki, hogy egyenes irányban ekkora sebességet is mehet. Vagyis a mozdonyvezető vétlen. - Fékezhetett volna, vagy éppenséggel felgyorsíthatta volna a mozdonyt, hogy szinte átrepítse a váltón... - Mire ezt vagy azt megtehette volna, már kisiklott a szerelvény. Nem beszélve arról, hogy amikor a mozdony a kitérő irányba fordult, a vezető a tehetetlenségi nyomatékból adódóan a vezetőfülke jobb oldaláról a bal oldalra vágódott át. - Hogyan lehet az, hogy a mozdony és az első kocsi átjutott a problémás szakaszon, s csak a második vagon siklott ki? - A mozdony valószínűleg azért tudott átjutni, mert nagy tömegű, több kereke van, mint a vasúti kocsiknak, tehát stabilabb. Ebből a stabilitásból kapott még az első kocsi is. - Ez a szomorú tragédia hogyan befolyásolhatja a szakszervezetek és a kormány tárgyalását? Tehát lesz sztrájk? - A baleset és a vasutasok követelései között semmilyen összefüggés sincs, hiszen a kormánnyal folytatott tárgyalásaink már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. Természetesen ha a kormányzat vagy a MÁV vezetése a baleset miatt arra kér bennünket, hogy ütemezzük át a tárgyalásokat, akkor ezt fontolóra vesszük. Ám ha nem sikerül érdemi megállapodást kötnünk, akkor mindenképpen a legvégső fegyverhez nyúlunk. SZILÁGYI BÉLA Rövid lejáratú betét- és pénztárjegyek kamatai érvényes: 1994. november 4-től MAGYAR HITEL BANK RT kamatozás futamidő beváltási kamatláb (évi bruttó) Rubinpénztárjegy változó 180 nap 25,5% 5% változó 565 nap 26% 7% Smaragdpénztárjegy fix 90 nap 22% 5% fix 565 nap 24,5% 7% Zafírpénztárjegy fix 180 nap 24% 0% fix 565 nap 25% 0% Márványbetétjegy# fix 180 nap 25% 0% I fix 565 nap* 24% 7% 1 Alabástrombetétjegy- változó 565 nap** 24% 7% -változó 540 nap*** 25% 8% * A minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Márvány-betétjegy esetében: 90 nap. ** A minimális visszavásárlási idő a 365 napos futamidejű Alabástrom-betétjegy esetében: 90 nap *** A minimális visszavásárlási idő az 540 napos futamidejű Alabástrom-betétjegy estében: 180 nap. Az Alabástrom-betétjegy 1 év után mind a visszavásárlás, mind a beváltás esetén kamatos kamatot fizet A Hídfő-pénztárjegy értékesítése 1994. április 18-tól megszűnt. Az MHB és az OBA biztosításával.________________________ visszavásárlási kamatláb (évi bruttó) ITTHON 3 A halál listája A szajoli tragédia eddig 29 emberéletet követelt. Névsorunk mégis huszonöt nevet tartalmaz. Lapzártánkig ugyanis őket tudta azonosítani a rendőrség: Bagdi Jenőné 46 éves biharnagybajomi, Balogh Katalin 18 éves törökszentmiklósi, Bekő Andrea 19 éves nagykőrösi, Csók Noémi 19 éves nyíregyházi, Darcsi Margit 84 éves budapesti, Havasi Gyuláné 65 éves budapesti, Herczeg Károlyné 57 éves budapesti, Juhász Józsefné nyíregyházi, Károlyi Magdolna 8 éves kisújszállási, Király Károly hajdúsámsoni, Kujbini Diala Gyula ukrán állampolgár, Magyar János 45 éves szajoli, Maksa Sarolta 21 éves ceglédi, Márföldi Péter 19 éves nyíregyházi, Márkus Mária 18 éves nyíregyházi, Nagy Roland 17 éves debreceni, Nagy Sarolta Adrienn 17 éves budapesti, Nagy Szilvia 28 éves szentendrei, Nemes Ferencné 41 éves berettyóújfalui, Pádár Tünde 17 éves szolnoki, Seremenné Kunyi Krisztina 20 éves debreceni, Sólyom Emma 29 éves hajdúsámsoni, Szabó Gabriella 19 éves tiszavasvári, Szádvári Ágnes 21 éves jászboldogházi, Zima Katalin 18 éves dunakeszi lakosok. A győri vasútállomás dolgozói a szajoli áldozatok családtagjai, valamint sérültjei megsegítésére egyhavi keresetük 1 százalékát felajánlják. Kálnoki Kis Sándor, a MÁV elnöke elmondta: összesen 5 millió forintot ajánlottak föl az áldozatok hozzátartozóinak, az összeg elosztásáról a későbbiekben döntenek. Annak a hat vasutascsaládnak, akiknek a lakása összedőlt, családonként 250 ezer forint gyorssegélyt juttatnak. A kár nagysága mintegy 250 millió forintra becsülhető.