Kurír - reggeli kiadás, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-26 / 25. szám

é­v,­ A Minden csütörtökön műsoron az egész ország! MÁR NEMCSAK A PESTIEKÉ! O­RSZÁGOS PROGRAM MAGAZIN FILM • SZÍNHÁZ • ZENE • POP • KÉPZŐMŰVÉSZET MAGAZIN DUPLA TERJEDELEMBEN 1995. január 26. Tiltakozik Hernádi is A Műcsarnok-ügyről lévén szó, nyu­godtan használhatjuk a kifejezést, „úgy fest”, tovább gyűrűzik a botrány. A szellemi élet néhány képviselője tilta­kozó iratot küldött Fodor Gábor kul­tuszminiszternek, akitől azt várják, azonnal vizsgálja ki a gyors és szerintük megalapozatlan döntés körülményeit. A tiltakozáshoz csatlakozik most Her­nádi Gyula is, aki az Ernst Múzeumba tervezett rendhagyó kiállítását vonja vissza,a kialakult helyzet hatására. - Úgy volt, hogy február elején kiállí­tom a barátaimat - mondja az író. - Ezen a speciális tárlaton a jó ismerőseim és kollégáim álltak volna a talapzatokon, speciális térhatást érve el, s azt hiszem, ez vizuális szempontból sem lett volna je­lentéktelen produkció. Sajnos, a minisz­térium olyan döntést hozott, amely sérti a művészeti közélet képviselőit, így nem szabad elbánni emberekkel, ahogy azt Keserű Katalinnal tették. Magam is csat­lakozom tehát a többi értelmiségihez, re­mélve, hogy több ilyen méltatlan eljárás a jövőben nem születik. További fejlemény, hogy­ Keserű Ka­talin, a Műcsarnok leváltott igazgatója bíróságon kíván fellebbezni a számára hátrányos döntés ellen. Az ügy tehát folytatódik. (GRÉCZY) Lépés indul: Bal ! Hosszú meghallgatássorozat után tegnap végre eldöntötte a kecskeméti közgyűlés, ki vezesse ősztől a Katona József Színházat. A szakmai zsűri által is támoga­tott Bal József csapatának pályá­zata győzte meg őket leginkább. A teátrum új igazgatója tehát Bal József lett, főrendezője Lendvai Zoltán, rendezője pedig Harsá­­nyi Sólyom László. Bal József színésznek indult, 1986-ban fejezte be a főiskolát Major Tamás-Székely Gábor -Zsámbéki Gábor osztályában. Két évig Szolnokon játszott, majd Kaposvárott. Aztán felvet­ték Székely Gábor rendezőosztá­lyába, ahol idén kap diplomát. 35 éves. Székely-növendék Harsá­­nyi László is, akit, mint mondta, 32 évesen, korkedvezménnyel vettek fel a főiskolára. Előtte hosszú ideig Szolnokon, majd a Vígszínházban volt segédrende­ző. Lendvai Zoltán is rendező szakon végzett, három esztende­je, Vámos Lászlónál. Jelenleg a veszprémi teátrum tagja. És 27 esztendős. - Székely Gábor rendezői osztá­lyától már indulása pillanatában sokat reméltek a színidirektorok... - Azért még ne adják fel... - szól közbe Bal József. - Közülük többen is azt nyilat­kozták, hiányoznak a jó rendezők, évek óta nem kerültek ki igazi te­hetségek a főiskoláról. Most aztán lesik a csodát. Nagy az elvárás. És így nagy lehet a bukás is.­­ A csodavárás már önmagá­ban hordozza a csalódottságot, az elkeseredettséget és a lehetet­lent is. Olyan ez, mint egy kor­mányváltás. Nagy csodák nincse­nek - mondja Harsányi László. - Egyáltalán nem irigylem a két osztálytársamat, Novák Esz­tert és Hargitai Ivánt, akik az osztályfőnökünk Új Színházában mérettek meg. Jobban előtérbe kerültek, sokan kíváncsian, sokan előítélettel lesték a bemutatko­zást, így erősebb lehetett a teher is rajtuk. Különben pedig nem hiszem, hogy lenne köztünk egy Peter Brook vagy egy Tadeusz Kantor - folytatja Bal. - Várjuk ki a végét! Brook sem a Royal Shakespeare Com­­panyban lett Brook, hanem ami­kor otthagyta őket, Afrikába meg Keletre ment, és több évig dol­gozott egy előadáson. Mint aho­gyan a „Kaposvár-jelenség” is két évtizedes, kemény munka ered­ménye - így Harsányi. - Miért pályázták meg a kecs­keméti színházat? Hiszen az elvá­rás legalább akkora, mint amekko­ra két osztálytársuknál az Új Szín­házban. - Mindig is olyan terepre vágytunk, ahol végezhetjük a munkánkat... - Csak ezért bármelyik teát­rumhoz leszerződhettek volna ren­dezőnek. - Ez igaz. De mi önállóan szerettünk volna dolgozni, olyan helyen, ahol hagynak is bennün­ket, és ahol nem kényszerítenek ránk megkövült szabályokat. Mondjuk nem szólnak ránk azért, mert tíz perccel tovább próbálunk. A vidéki színházak egy része úgy működik, mint egy előadásgyár. Mi ebbe az üzem­­szerűségbe a színházat akarjuk visszacsempészni. - Viszont azt is tudjuk, hogy a nagy álmainkat egy időre félre kell tenni. Vannak mániáim, de nem biztos, hogy azonnal kipró­bálom őket. Mert elsősorban azt kell figyelembe venni, mit néz­nének szívesen a kecskemétiek. Velük kell felvenni a ritmust. Ke­rülni akarjuk az ízlésdiktatúrát. A színház olyan, mint egy uszály, nem lehet vele hirtelen kanya­rodni, mert kormányozhatatlan lesz és felborul - így Bal József. - Van valamiféle konkrét elkép­zelésük a színházról? - A kecskeméti teátrum sem­milyen folyamatosságot nem mutat. Ahányszor új direktort neveztek ki, annyiszor jellemez­ték éles váltások. Mi nem öt percre tervezzük az ittlétünket. Például Kaposvárott a gyerek­előadások nézői a színházzal együtt nőttek fel. Szeretnénk ezért a kicsiknek és a fiataloknak szóló produkciók számát növelni. A nagyszínházban továbbra is mennek majd a prózai műveken kívül a zenés darabok. A kamará­ban azonban más jellegű produk­ciókat viszünk színre és hívunk meg oda. Kicsit olyan lenne ez a tér, mint amilyen a nemrégiben bezárt,Egyetemi Színpad volt. - És a társulat mire számíthat? Hiszen a szerződtetéseket már önök végzik. - Akit csak lehet, megtar­tunk. Persze biztosan lesz, olyan is, aki magától megy el. És ho­zunk újakat is, akikről úgy véljük, azonosan vagy nagyon hasonlóan gondolkodnak velünk. Egy jó csapatot szeretnénk felállítani.­­ Az önök kinevezésével meg­dőlni látszik az a tradíció, hogy csak komoly szakmai gyakorlattal rendelkezők vezethetnek teátrumot. A kecskeméti színházba ugyanis tu­lajdonképpen pályakezdőket enged­tek be. - A korábbi struktúra meré­szebb volt - mondja Harsányi László. - Például Horni István 29 évesen, Székely Gábor 28 évesen kapott színházat. Pedig szerintem ez teljesen természe­tes. A tudósok is fiatalon teszik a nagy felfedezéseket. Csakhogy általában az igazgatói poszt eg­zisztenciális kérdés. Nekünk vi­szont elsősorban művészi célja­ink vannak. Mi nem az igazgatói székért küzdöttünk, számunkra ez a pályázat nem presztízsharc volt. KARÁCSONY ÁGNES Az új igazgató, Bal József, a rendező, Harsányi Sólyom László Fotó: KONCZ GYÖRGY A BANKETT Rendezvényiroda szervezésében 1995. február 11-én ismét A Genért Fürdő csarnokában és a Szabó Gobelin termében 20.30-02.00 óráig Védnökök: Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete Magyar Külkereskedelmi Szövetség Zene: BERGENDY SZALONZENEKAR Konferál: ANTAL IMRE PARTNEREINK: O­tphr­ingfr SÖR Ma©ar Nemzet A tények tükre MASAIDa ■V&srir Érdeklődni lehet a 264-9271 és 262-2729 számokon, 8.00-13.00 között Meghívók kizárólag elővételben rendelhetők meg. A meghívók ára: állójegy 4000 Ft, ülőjegy 6000 Ft/db áfával, amelyek a belépésen kívül egy aperitifet és svédasztalos hideg-meleg ételfogyasztást is tartalmaznak. T­op és tippek Nem szűnnek meg szórakoztató mű­sorok a televízióban. Azt az informá­ciót, miszerint leveszik a programról - többek között - a Púder, a Meg­hívó nélkül és a Top Show című mű­sorokat, László György, a szórakoz­tatóosztály vezetője cáfolta. Sőt, mint mondta, nem műsorcsökken­tést, hanem műsorbővítést tervez­nek. Például áprilistól többféle kaba­réműsor is indul. Az egyik a műfaj nagy klasszikusainak és mai szerzők­nek műveit mutatná be. A másik po­litikai kabaré lesz. Az azonban igaz, tette hozzá László György, hogy a Top Show-ból az eddigi 12 helyett csak nyolc készül. Viszont revü- és varietéműsorokat is vesznek fel. Mindezt annak ellenére, hogy idő- és pénzhiánnyal küszködnek. eMeRTon-díj A Magyar Rádió zenei főosztálya idén is kiosztotta az eMeRTon-díja­­kat, a tavalyi év legigényesebb és legsikeresebb előadói között. A zsűri ezúttal a következő végeredményt hirdette ki. Az év énekesnője: Szulák Andrea Az év énekese: Horváth Charlie Az év színész-énekese: Kulka János Az év felfedezettje: Bayer Friderika Az év együttese: Kispál és a Borz Az év zeneszerzője: Presser Gábor Életműdíj: Komjáthy György Az elismerést szimbolizáló plaketteket tegnap, gálaest keretében vet­ték át a győztesek a televízió 4-es stúdiójában. G. ZS. Az év szövegírója: Horváth Attila Az év dzsesszegyüttese: Tea Az év dzsessz-szólistája: Oláh Kálmán Az év hangmérnöke: Dorozsmai Péter Az év videoclipje: Zoltán Erika KULTÚRA 9 Az ember legyen óvatos, ha a televízió elé ül. So­sem, vagy legalábbis gyakran nem tudhatja, mit kap a tévéből a képé­be. Különösen igaz ez a különböző évfordulós, megemlékezéses műso­rokra. Könnyen döguna­lomba fulladhat az egész, különösen akkor, ha olyasvalakiről ömlenge­­nek, aki legföljebb az ép­pen esedékes hatalmi kurzus számára fontos, egyébként pedig közép­szerű féltehetség volt a maga idejében. A tévé egyes csatornáján este tízkor nem ilyen ember­ről emlékezett a varázs­doboz. Az „A szavak is él­nek és elhalnak” című összeállítás egy európai­ról szólt, akinek nem kel­lett megérkeznie Európá­ba, mert mindig is ott volt. Szerb Antalt éppen ötven esztendeje gyilkol­ták meg a mai nemzeti if­jak és némely kézimunka­tanárnők, valamint írócs­kák szellemi elődei. A holdbéli csónakos, A ki­rályné nyakéke vagy A Pendragon-legenda írója, a magyar és a világiroda­lom rendszerbe foglalója elkövette azt az alapvető és megbocsáthatatlan hi­bát, hogy zsidónak szüle­tett. Barátai megment­hették volna, érte is men­tek autóval a nyugati ha­tárra, ahol éppen Bécs védelmi vonalait ásta sorstársaival, de Szerb Antal nem kért a külön kegyelemből, ő valahogy nem volt az a lemerülős, kibekkelős típus. Tömeg­sírba került a többi mun­kaszolgálatossal együtt. Szellemét, műveit azon­ban a primitív erőszak nem tudta megsemmisí­teni. Az ma is erős védő­anyagot termel minden­féle embertelen ideológi­ával szemben. (BIHARI)

Next