Kurír - reggeli kiadás, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-01 / 31. szám

1995. február 1. VÉGE A KUKORICÁZÁSNAK Ha valaki a metrón utazva hirtelen feltá­madó hiányérzetének nem találja magya­rázatát, ne töprengjen, súgunk: lejárt a határidő, nem árusíthatnak többé az állo­másokon a kukoricások, a hírlap- és könyvkereskedők. A Blaha peronján áruló újságos kínjában csak vigyorgott a kérdésen. - Gőzöm nincs, miből fogok megélni egy hónapig. Mehetek fizetés nélküli sza­badságra, vagy a fizetett napjaimat pocsé­kolhatom el. Állítólag a rendelet nem vo­natkozik a hírlapárusokra, mi március 1-jé­­vel újra indulhatunk. De amíg nem raknak itt rendet, átmenetileg nekünk is szünetel­ni kell. Hogy azután mi lesz? Azt rebesge­tik, hogy pavilonok épülnek majd, amire pályázni lehet. De hogy mikor készülnek el, nem tudjuk, de az biztos, hogy nagyon drágák lesznek. Biztonsági okokra hivat­koztak, de eddig nem voltunk útban. Astoria, szintén a hírlapárus: - Sok állomáson vállalkozók dolgoznak, akik havi 25 ezerért bérlik a helyet. A BKV is elesik a pénztől, mi is a bevételtől. Most átmegyünk valamelyik felszíni állomásra, mert ott továbbra is árulhatunk, csak mélyállomásokon nem. Most beadhatjuk a pályázatot, de úgy hírlik, a pavilonok csak egy fél év múlva lesznek készen. Jó, mi? Azt mondták: a polgári védelmi parancs­nok meg a tűzoltók határozták el, hogy el kell mennünk, mert a metró polgári védel­mi létesítmény. Ha ide embereket kell me­nekíteni, mi útban leszünk, akadályozzuk a polgári védelem munkáját. A könyvárus úgy döntött: alkalmi mun­kát vállal, nem tehet egyebet. Noha cégé­nek több üzlete is van, valójában ez a kis stand tartott el mindenkit, hiszen a metró forgalmával nem lehet vetélkedni. Pillanat­nyilag fogalma sincs, mi jön ezután, a pá­lyázattal kapcsolatban sincsenek illúziói. A kukoricások viszont nem kukoricáztak - már a múlt hét elejétől aláírásokat gyűj­töttek. Az eredmény: félmillió név, szemé­lyi szám, lakcím. Hogy ebből mennyi az aktív kukoricafaló, és mennyi a szimpati­záns, nem tudni.­­ Azt mondta a góré, hogy ciki van, el kell mennünk - magyarázza hévvel a fiatal srác, miközben be-bekap a készülő cseme­géből egypár szemet. - Azt is tudjuk, hogy lesz pavilonsor, és a régi bérlők majd előnyt élveznek a pályázatnál, de baromi sokba fog kerülni. Ráadásul nincs pénz rá, előre elkérik az árusoktól a díj egy részét, és majd abból kezdenek építkezni. Már né­zegettük az álláshirdetéseket, mert kajak­biztos, hogy egy darabig nem lesz meló. Egy másik állomáson a popcornárus - talán az utolsó nap feszültségének hangula­tában - érdekes dolgot bölt ki: - Volt valami tűzoltógyakorlat a met­róban. Állítólag az egyikük a nagy rohan­gálásban belerohant egy bódéba, azért van az egész. V. E. Véget vetnek a zenének, hazamennek a könyvesek Fotó: KERTÉSZ GÁBOR MAGYAR HITEL BANK RT a­atar j­anuár 16-tól •N­g*­­­ ....fu­tami­d­ő.........kamat Rubin pénztárjegy 180nap 25% 365 nap ....27% Smaragd pénztárjegy 90nap 24% 365 nap 26% Zafír pénztárjegy 180nap 25% 365 nap 27,5% Márvány betétjegy 180nap 24,5% 365 nap 25% Alabástrom betétjegy 365 nap 26% 540nap 27% Az MHB betét- és pénztárjegyeiről részletes információkat kaphat fiókjainkban . Pecsét­re• Megszűnt az „integetős” ellenőrzés a határ­­állomásainkon, a nemzetközi bűnözés vissza­szorítása érdekében. Krisán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője elmondta, hogy vala­mennyi belépő külföldi állampolgár útlevelét elkérik és abba bepecsételik a belépés napját. A kilépő külföldiek okmányát is ellenőrzik, hogy megállapítsák: jogszerűen tartózkod­tak-e nálunk. Az „integetés” a magyaronál is megszűnt, útlevelünket a határőrök sze­mélyazonosításra elkérik. ITTHON 3 Adj, uram, időt! A Time out rendszerint akkor hangzik fel az edzői kispadról, ha egy csapatnak nagyon rosszul megy, avagy ugyan jól, de fáradtak a játékosok.. Time out, mondja az edző és néhány másodpercre megáll az élet, megáll a küzdelem. Time out, s a küzdők leros­kadhatnak néhány pillanatra, hogy megpihenjenek, hogy újragondolják az egészet. Ez kéne nekünk is. Egy jó kis time out. Hogy le­roskadhassunk. Hogy újragondolhassuk az egészet. A mi csapatunknak mostanság nem megy valami jól. Meg különben is: ez a mi meccsünk semmi más­hoz nem hasonlítható meccs. Merthogy mi saját ma­gunkkal játszunk. Egymás ellen. Az ellenfél is mi va­gyunk, és nem lesz győztes, csak két vesztes. Most kellene a time out. Hátha még nem késő. Mondjuk egy órára, egy hétre, egy hónapra leállna ez az őrjítő küzdelem. Hazamennénk, leroskadnánk. Leporolnánk a gyereket, elmagyaráznánk neki a ma­tekot, s megkérdeznénk, hogy van. Az asszonyt mo­ziba vinnénk, s utána beülnénk valahová vacsorázni vele. Kicsit kifújhatnánk magunkat. Mindannyian. A bűnözök és a rendőrök: most egy kicsit ne haljon meg senki golyótól, drogtól, ne szőküljön az olaj, a maffiáknak is time out Meg a ta­nároknak. Meg az egészségügyiseknek. És time out Ózdnak, a mezőgazdaságnak, a privatizációnak. És az infarktusnak, az impotenciának, az ivásnak, az in­­toleranciának. Meg a műcsarnoki igazgatóknak. Meg a színházaknak, a filmgyártásnak, a médiának, a falvaknak és Budapestnek. És legfőképpen time out a politikusoknak. Hagyjanak békén legalább egy kicsit, mert meg­bolondulunk. Hagyjanak élni nyugodtan egy percet legalább! Egy percet, hogy újra végiggondolhassuk ezt az egészet, hogy talán újra magunkra ismerhes­sünk. Mert nem igaz, hogy minden csak rosszul me­het. Nem igaz, hogy mi mindannyian kötöznivaló bolondok, tehetségtelen fafejű bunkók vagyunk, akik folyamatos oktatásra és kioktatásra szorulunk. Nem vagyunk se lustábbak, se fennhéjázóbbak, se zsidóbbak, se fasisztábbak, mint bárki más, itt, Kö­­zép-Kelet-Európában, vagy hol a fenében ... Nem, csak nyomorékok vagyunk. Olyanok, mint amilyeneket saját gyerekeinkből csinál ez a megrohadt, feudális, csak a tévedhetetlen fen­­sőbbséget hirdető és azt vérrel-vassal elismertető iskolarendszer. Nyomorékok vagyunk, megalá­zónak, sarokba beszorítottak, mert itt mindig, de úgy látszik, legkésőbb négyévenként újra és újra kiderül, hogy már megint hülyék voltunk, tehet­ségtelen, fafejű bunkók. Idő kellene. Egy kis time out. Hátha még nem késő. És talán ez a kettős leléptetés felé rohanó meccs is még megfordítható. Talán nem kellene ennyi ütést saját magunknak bevinnünk, talán még győzni is lehetne. Csak egy kis time out, az kéne már. NOSZLOPY GÁBOR V___________________________________________| A SOFŐR VÉTKE? Valószínűleg a sofőr mulasztása okozta hétfőn a Moszkva téri buszbalesetet - nyilatkozta Tóth Vilmos rendőr őrnagy, a BRFK illetékese. Az igazságügyi szakértő és az Ika­­rus-gyár szakembereinek vizsgálata kizárja, hogy műszaki hiba okozta volna a szerencsétlenséget. Megálla­pították: ahhoz, hogy a jármű felhajt­son a 15 centiméter magas padkára, a vezetőnek gázt kellett adnia. Ért­hetetlen, hogy a sofőr nem használta a vészféket, amellyel akár a lejtőn is megállíthatta volna a járművet. A gyanúsítottként kihallgatott buszve­zető jogosítványát a vizsgálat idejére bevonták, az ügyben a nyomozás egy hónapon belül lezárulhat. Jó hír: folyamatosan javul Kazup Lászlónak, a baleset súlyos sérültjének állapota. Túlvan az életveszélyen, de még egy hétig az intenzív osztályon ápolják. (A sofőr kollégái megkeresték a busz műszaki naplóját, ahol a leg­gyakoribb bejegyzés: a gépjármű motorja felpörög.) Halló, halló! Amikor Bell feltalálta a telefont, aligha gondolta, hogy ekkora sikere lesz vele. Amikor a Kurír úgy döntött, hogy telefonautomatán is lehet a Joker-játékot játszani, aligha gondolta, hogy egy hónap alatt 100 ezer hívás érkezik. Ezek után botorak lennénk letérni a belli útról, ahogy az ő te­lefonja tovább fejlődött, úgy fejlesztjük mi is telefonos kapcsolatunkat olvasóinkkal. Egy a lényeg: figyelje a „Halló!” felirat alatt futó akcióinkat, pénzt, hírnevet és nyugalmat nyerhet velük. Nemsokára új játékot indítunk, amelyben súlyos ezresek üthetik az ön markát, amennyiben hajlandó megmarkolni a telefont. Ám ez még nem minden, újabb és újabb nye­rési lehetőségeket tárunk fel ön előtt lapunk naponta megjelenő mellékleteiben, s hogy mik ezek, azt nemsokára megtudja. Ne feledje: a jelszó: Halló! Persze a pénz nem minden, hírnevet nem csak általa lehet szerezni. Hanem például úgy, hogy megveszi kedvenc Elefántját a hétvégén - ez még önmagában nem elég, de ha elolvas­sa az ottani „Halló!” szekciót, könnyen lehet, hogy nemsokára az ön nevétől dübörög szatiri­kus melléklapunk. Ha pedig végképp nem tud nevetni, nemsokára hívhatja lelkisegély-szolgálatunkat, ahol mindent elmondhat, ami ott legbelül esetleg nyomasztja önt. Egy a lényeg: semmit se tartson magában, se a gondját, se a nyerési szenvedélyét - vegye fel a kagylót és hívja a megadott számokat! Ne feledje a jelszót: „Halló!” , , KURÍR es tarcsa co. "­.

Next