Kurír - reggeli kiadás, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-05 / 181. szám

V +2oo% narancs Tiltott gyümölcs? A kísértés nagy. Kóstolni, kínálni ingyen a Magyar Narancsot. 200% élvezet. Olvassa 1 hónapig ingyen a Magyar Narancsot! Kinek küldenék narancsot ? Azoknak, akik nagyon nem kedvelik. Miért ajánlanám? Azért, mert EZ NEM AZ A NARANCS, amit köpködni kell, ha magvas. Héder Barna Magyar Narancs eheti ! Es! Most küldje ingyen a Narancsot! .. . Akinek akarja. Van aki már megtette. És Ön? Telefonáljon, faxoljon, írjon vagy menjen a Narancsba! Telefon: 135-6096, fax: 1664869, levélcím: 1399 Bp., Pf. 701/306. Jelentkezzen a Magyar Narancs ingyenes kipróbálására július 1. és szeptember 1. között! Engedjen a kísértésnek! Az első 5000 jelentkező részére. 1995. július 5. A remény napjai Hiányzik a színházból. Már két éve is annak, hogy súlyos beteg­sége elzárta tőlünk és elbújtatta saját maga elől is Berek Kata­lint. Hosszú útja után most először lépett színpadra az Esztergomi Várszínházban Synge A szentek kútja című darabjában. Szerepe szerint hajlott hátú, megtört öregasszonyt játszott. Némán. De Be­rek mosolygott, ha csak pillanatokra is. Pedig azt mondja, be­tegségében a legnagyobb fejlődés is csak milliméteresnek tűnik. - Most hogy érzi magát? - Fantasztikusan, bár csak háromszor játszot­tuk el az előadást. - Be­rek Katalin lassan beszél. Építi önmagát. A szín­padról némán üzente, hogy ő megfejtette a vi­lágot, hiszen egyszer már túlélte. - Kollégái szerint a színházi munka napról napra jobbat tett önnek, s olyan hittel dolgozott, hogy ez erőt adott nekik is. - Csak egy kis néma szerepet játszottam, de ezt is megbecsültem. Mert örültem, hogy már tudok bot nélkül menni, keresztet vetni és letér­depelni. Ezt az érzést egy egészséges ember úgysem érti meg. Aki azonban most lábal ki egy szörnyű betegségből, az tisztában van vele, hogy mindez nagy dolog. Olyan mozdulatokat is sikerült megcsinálnom, amelyekre korábban képtelen voltam, hiszen lebénult a teljes jobb ol­dalam, kezem, lábam és a szemem. Például nem is vettem észre, hogy a be­mutató után a világért a jobb kezemet nyújtom, ami egészen addig szinte nem is tartozott a tes­temhez. Merev volt. A gyógytornászom a néző­téren ült, és boldog örömmel szaladt hozzám kérdezve, tudod, hogy felemelted a jobb keze­det? Kis lépéssel újból közelebb kerültem az élethez. Az írás sajnos még nem megy. Csak ha két kézzel fogom meg a tollat, ha a bal kezemmel segítem a jobbat. - Nem zavarja, ha a betegségéről kérdezem? - Nem. Együtt éltem vele, és még most se ha­gyott el teljesen. Agyvér­zést kaptam két évvel ezelőtt. Jött egyik pilla­natról a másikra. Arra emlékszem, hogy este még Csehovot olvastam, s másnap reggel hiába próbáltam, már nem tudtam megszólalni. Mozdulatlanságra ítéltet­tem. Az agyam nem bé­nult le, éber maradt, ám nem beszéltem. Magam­ban viszont folyamatosan mondtam verseket. Há­rom hónap után úgy döntöttem, hazamegyek, otthagyom a kórházat. Naponta két órát foglal­kozott velem a gyógytor­nász. Kezdetben, illetve akkor, amikor már lát­tam, magamban olvas­tam csak úgy, gyönyörű­ségből, később meg napi négy órát hangosan. Ta­valy januárjában pedig végre egyedül elmoso­gattam és megfürödtem. - Megkeresték közben színésztársai? - Volt, aki nem ért rá, akadt olyan is, aki félt a nyomorúságomtól, de azért jöttek, és csupa kedvesség volt az arcuk. Azt hiszem, nem csalód­tam az emberekben. - Hiányzik a színház? - Hogy hiányzik-e? Nem. Az esztergomi elő­adásnál is inkább arra vol­tam kíváncsi, mire vagyok képes fizikailag. Nem na­gyon vágyom színpadra. Meggyógyulni vágyom. KARÁCSONY ÁGNES Berek Katalin mmmmm KAGYLÓ AHANYBÓL Legalábbis a siófoki Arany Kagyló fesztivál logójában. Immár negye­dik alkalommal élvezhetik a turis­ták a nemzetközi folklórbemutatót. Mától szombatig szenegáli, belga, észt, olasz, görög, török, román és magyar együttesek előadásait, menettáncát csodálhatja a közön­ség. A jó lósport iránt érdeklődők k­. siófoki ugróderbire rándulhatnak ki. A programokról a helyszínen készséggel ad felvilágosítást a Tourinform-iroda a Fő téren, a víz­toronyban. B. Á. ■­I NEM MM AZ Ez Már öltözik a négy falu, Ka­­polcs, Pula, Taliándörögd és Vigántpetend, hiszen közös házigazdái lesznek a pénteken megnyíló Művészetek Völgye két és fél hetes kulturális hap­­peningnek. A négy község tegnap már együtt súrolta az utcákat, ki-ki takarította a sa­ját portáját, ugyanis többnyire magánházaknál szállásolják el az odalátogatókat és fellépő­ket, így a völgy mindjárt ho­telláncot is alkot. Kedden Kapolcson Hor­váth Jenő polgármester je­lenlétében parcelláztak is, mivel elárverezik a kimért, hatalmas, legalább egy négy­zetméteres területeket. A földárverést Fábry Sándor vezeti majd le vagy beszéli át. S berendezték a XVIII. szá­zadi kovácsmúzeumot és -műhelyt is, ahol egyébként egy XX. századi valódi ko­vács mutatja be élő mestersé­gét a kultúrhetek ideje alatt. A tűzoltószertárat is kiürítet­ték, egy-két elismerő oklevél maradt csak a falakon, a szekrényen meg egy mozdít­hatatlan, működésképtelen muzeális Munkácsy tévé. Itt kezdi meg tevékenységét a média. Azaz itt rendezzük be szerkesztőségünket, amely egyrészt helyben készíti a Pannon-Völgyfutár-Kurír cí­mű lapot, és amely folyamato­san jelentkezik is a Kurírban a Művészetek Völgyéből. Július 7. és 23. között 120 színházi, zenei program, kiállítások, performance-ok várják az ér­deklődőket 32 helyszínen. Most hétvégén például a­­többi között bemutatják a S.Ö.R.-t (Shakespeare Összes Rövidít­ve), pénteken a Bányaművész- Tanyán a Cotton Club Sin­ger’s játszik, szombaton vér­adás lesz, ha a szúnyogok még hagytak valamit, zenei mese­játékkal lép fel a Tivoli Szín­ház, este Szkárosi Endréért, utánuk pedig az Amadinda együttes. Vasárnap csoportos látogatást szerveznek az Űr­távközlési Földi Állomásra, este Mácsai Pál Zárójelentés címmel élő lemezbemutató koncertet ad, majd Galkó Ba­lázs rendezésében kerül színre A vidám vállalkozó című lako­dalmas rockoperett... A mű­sor változik. A zene és jókedv állandó, ígérik, ez pontosan így lesz július 23-ig. Öt éve még csak néhány napra és Kapolcsra tervezte a művészeti rendezvényeket Márta István zeneszerző és fő­szervező. Ebben az évben négy falura s két és fél hétre szeleseden. Id a kulturális fesz­tivál. Márta szerint nincs meg­állás. Az idei programokat ő és néhány elszánt munkatársa szervezték meg. Mint mond­ták, az utóbbi két hétben összesen húsz kilót fogytak le. És az igazi munka csak pén­tektől indul. (KARÁCSONY) Márta István a falu középpontjában­Fotó: VARALLAI SZANDRA Mácsai Pál lemezéről készít Zárójelentést Szellemformálás Végre ki kellene találni Magyarországot! Ezt a mindannyiunk számára közös óhajt fogalmazta meg Hankiss Elemér, amikor új szellemi mozgalmat indított el, mint­egy a fától az erdőt nem látó politikuso­kon és az országon segítendő. - Az ötletet az indukálta - mondja Hankiss Elemér -, hogy önképünk sok­kal rosszabb a valóságosnál. Ez még csak fokozódik, amikor Magyarországot kifelé igyekszünk eladni. Rettenetes hi­ányosságok mutatkoznak ezen a téren. Úgy fest, képtelenek vagyunk az ered­ményeinkkel dicsekedni. Mások, még ha rosszabbul is megy nekik, egy új au­tót, egy szállodát, egy kiállítást mutat­nak meg, mi pedig kizárólag panaszko­dunk. - Ezek szerint jobb a helyzet, mint gon­dolnánk? - Van baj elég, talán nagyobb is, mint sejtjük De ez a mi dolgunk. Ezt a Talál­juk ki Magyarországot! című klubhálóza­tot azért gondoltuk ki, hogy az önszerve­ződés felgyorsuljon, s hogy ha Borsod­ban például megoldják az iskolák kérdé­sét, a kedvező tapasztalat mihamarabb eljusson Sopronba. - A hazai szellemi elit mekkora hajlan­dóságot mutat az együttgondolkodásra? - Ez nagy kérdés, sajnos kellemetlen él­ményeim is akadtak már. A nyitó rendezvé­nyünkre eljött egy jelenlegi ellenzéki párt képviselőnője, akit később egyik főnöke le­­tilttatott. Ez számomra abszurd. Nevetsé­ges, hogy egy ember ne dönthesse el, hová megy és mit csinál szabadidejében. Ettől függetlenül a tábor egyre nő. Találni köz­tünk írót, közgazdászt, pedagógust, mérnö­köt, még főhivatású háziasszonyt is. A moz­galom tehát nyitott, s megnyugtatásul köz­löm, eszünkben sincs párttá alakulni. - Mikor lesz a következő­ rendezvény? - Az ősszel már beszámolókat várunk néhány felállt munkacsoportunktól. Ezek egyike azért szerveződött, hogy az ország kifelé mutatandó arcát megrajzolja, egy másik pedig azért, hogy kidolgozza a helyi, városi-falusi szociális ügyek menedzselését. - Nem ez lenne a politikusok feladata a parlamentben? - De igen, mégis úgy gondolom, hogy minél többen dugják össze a fejüket, főleg regionális központokban, annál több hasz­nos ötlet születhet. Nyilván máról holnap­ra mi sem leszünk képesek csodát tenni, de megpróbálunk segíteni. A gond csupán az, hogy nincs egy fillérünk sem, vélhetően egy alapítvány létrehozására szánjuk el ma­gunkat. GRÉCZY ZSOLT KULTÚRA 11 Xv n wrrvm m ii »' Szebben nem is tiszte­leghetett volna a Duna Tv az amerikai nemzeti ünnep, a függetlenség napja előtt. Műsorra tű­zött egy, nálunk csak­nem ismeretlen, 1930- ban készült filmet Ab­raham Lincoln életéről. A polgárháború elnöke, a rabszolgák felszabadí­tója, a demokrácia tán­­toríthatatlan bajnoka nem tudta befejezni életművét, hiszen a nagy győzelem után né­hány nappal egy színhá­zi díszelőadáson me­rénylő oltotta ki életét. De legalább ilyen tisz­telgés az amerikai kul­túra előtt a film, hiszen az Újvilág egyik legna­gyobb rendezője, David Wark Griffith rendezte a művet. Griffith hazája precíz, komoly króniká­sa volt már 1915-ben az Amerika hőskorával, később megrendezte a párhuzamos négyes montázs alapfilmjét, a Türelmetlenséget, min­den idők egyik leglátvá­nyosabb moziját (tönk­re is ment bele), majd a szívfacsaró kamaradrá­mát, a Letört bimbókat, a csodálatos Lillian Gishsel a főszerepben. Képi ábrázolása, tech­nikája tipikusan néma­filmes volt, a hangos korszakra eszköztára már kiürült, nélküle azonban aligha szület­hettek volna meg olyan utódok, mint Eizen­­stein, Bergman vagy akár a Taviani fivérek. Jó lenne, ha a tv archí­vumából több filmje is előkerülne, és nem csak ünnepi alkalmakkor. (GÉNÉMETH) ULX­­­IO

Next