Kurír - reggeli kiadás, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-01 / 208. szám
Holtak kereke Egyszer fenn, egyszer lenn. Édes egy érzés, amikor a fiú és a lány kéz a kézben óriáskerekezik a ligetben, a szemük elfátyolozódik, a gyomruk pedig gombóccá rándul. Fiatalság, bolondság. No de nemsokára a debreceni holtaknak is kijut valami szórakozás. Az „eszköz” a Momnálnál készül. Annál a szövetkezetnél, amelyik rozsdamentes anyagból konzervipari berendezéseket gyárt, a zöldségkockázójuk olyan, mint a villám, nem beszélve a palacsintasütő gépről, az a legügyesebb háziasszonyt is lepipálja, óránként 800 palacsinta a normája. Most egy spéci óhajjal kereste fel a szövetkezetét egy helybéli szerszámtervező, akit pedig a Debreceni Orvostudományi Egyetem bízott meg. A megrendelés egy hullamosóra, pontosabban egy nyolcszemélyes tetemtároló megépítésére szól. Eddig az volt, és még az is a módi, hogy a boncolásra váró hullákat lesüllyesztett aknába helyezik, de ez veszélyes és egészségtelen. Az orvosoknak, a medikusoknak és a boncmestereknek egyként. Könnyű megcsúszni, amikor kiszedik a formatinba áztatott holttestet, ráadásul a vegyszer szaga orrfacsaró, a gőze pedig roncsolja a tüdőt. Szeptembertől az új tanévvel új korszak kezdődik. A DOTE-n több millió forintos beruházással korszerűsítenek. Lesz becsületes légcsere, működik majd az elszívóberendezés, a túlvilágra utazók a süllyesztőakna helyett bekerülnek egy rozsdamentes hordóba, amelyben háromméteres átmérőjű kerék forog, de nem felfüggesztett ülésekkel, hanem fémtálcákkal. A tálcán ketten fekszenek, lábbal egymás felé fordulva. A gépezet kívülről kurblival beindítható, és jár, mint az óra. Hatkor megtörténik a formalinos lemerülés, kilenckor a lyukakon át lecsorog a lé, tizenkettőkor kezdődik a száradás, és háromkor eljön a „kiszállás” ideje. Ebben az állásban kiemelik a tetemeket, és szállítókocsival a boncasztalra görgetik. Az üzemi próbán - augusztus 25-én - vízzel feltöltik a hordót, fahasábokkal helyettesítik a leendő „utasokat”, és ha hibátlan a gépezet, szeptemberben már működik a „járat”. CS. GY. Fizetünk, mint a katonatiszt Szeptembertől ismét emelkednek az energiaárak. Az elektromos áramért nyolc százalékkal kell majd többet fizetni a kormányrendeletet követően, most dolgozzák ki a tarifatáblázatokat. - Mekkora bevételnövekedésre számítanak? - Nehéz válaszolni, a bevételek nem maradnak teljes egészükben nálunk - válaszolt a Kurír kérdésére Szemes Béla, a Budapesti Elektromos Rt. energiavásárlási és -értékesítési főosztályvezetője. - Mennyivel tartoznak a cégnek? - A márciusi 60 százalékos áremelés előtt 1,2 milliárd forinttal tartozott a lakosság, míg a vállalatok 900 millióval adósak. Március után az egyéni ügyfelek „ledolgoztak” 200 millió hátralékot. Az ipari és vállalkozói szférában pedig a tartozás jó része nem valós, hiszen garanciáink vannak arra, hogy kamattal együtt kapjuk meg kinnlévőségeinket. - Mitől javult a fizetési fegyelem? - Szigorúbban behajtjuk a díjakat, mert mi is több mint 30 százalékos kamatra vehetünk föl hiteleket. Eddig csak ritkán érvényesítettük egyéni ügyfeleinkkel szemben a kamattartozásokat, augusztus 1-jétől ez megváltozik. A díjfizetés elmulasztásának első napjától „ketyeg” az óra, évi 20 százalékos kamatra. Ez összesen 1,3 millió háztartást érint. Évente 15 millió számlát állítunk ki számítógépes központunkban, három műszakban, automatikus felszólítási rendszer kezdi meg működését szintén augusztus 1-jétől. - Mi lesz azokkal, akik mégsem fizetnek? - A kétlépcsős felszólítás után, ha az elektromosenergia-törvényben előírt 90 nap letelik, és nem rendezi az ügyfél a tartozását, kikapcsoljuk nála az áramot, és csak szigorú feltételekkel kötjük be ismét. (BIHARI) 1995. augusztus 1. Ugrás a semmibe Másnak látszik a tihanyi apátság kettős tornya ötven méterre a Balaton felszínétől, és másnak tűnik fel az agyagszínű víz is. Még egy-két „utolsó” üzenet szeretteinknek, fohászkodás: „Csak ezt ússzam meg!”, s már csukott szemmel zuhan az ember lefelé. Szédítő érzés. Lábad alatt viszont már itt a víz. Kész, ez is megvan, kapod a kazettát, amelyen megörökítették bátorságod, felelőtlenséged? Naponta harmincan élik át a zuhanás élményét a füredi strandon, pedig az 50 méteres esés ára ötezer forint, avagy hatvan márka. Ezer forintért videón is megörökítik a produkciót, lehet dicsekedni, összehasonlítani a profik teljesítményével. - Külföldön régóta népszerűek a bungee jumpingok, mi most próbáljuk itthon meghonosítani - tájékoztat Varga Gyula, a Jochen Schweizer német cég kizárólagos képviselője. - Tavaly halálos baleset történt Siófokon... - Az ottaniakhoz semmi közünk, jogtalanul használták cégünk nevét. Mi a biztonságra törekszünk. Csak akkor engedélyezzük az ugrást, ha az öltöztető és az ugrómester egymástól függetlenül rendben talált mindent. Nálunk még nem volt baleset. - Hogyan képzik ki a jelentkezőket? - Még itt, a sátorban elmondjuk az összes tudnivalót, bemutatjuk a mozdulatokat. Választhatnak, fejjel lefelé vagy talpra akarnak érkezni a víz fölé, előre- vagy hátrafelé ugornak, de elmerülni tilos, kikotortattuk a medret ezen az elkerített szakaszon 170 centiméterre, de ahhoz, hogy valaki a vízbe érkezhessen, legalább három méter mélynek kellene lennie. - Volt, aki meggondolta magát ott fenn a kosárban? - Szó nélkül visszaadtuk a pénzét. Sokan kérik, mutassuk meg, ugorjunk mi is. Bármikor megteszem. - Kik a legbátrabbak? - Ötvenéves házaspár volt eddig a legidősebb vendégünk. Általában a 20 és a 30 közötti korosztály vált jegyet. A nők közül többen jelentkeznek. Lehet, azért, mert a zuhanás hasonlít a beteljesülés érzéséhez. Az ifjabb korosztály is elkövet mindent a zuhanásért. Igyekeznek kijátszani a követelményeket. Biztonsági okból csak 14 évesnél idősebb, 150 centit meghaladó és legalább 50 kilós emberek ugorhatnak. A srácok a cél érdekében számolatlanul tömik magukba a lángost, isszák rá a vizet, hogy a mérleg mutatója legalább az ötvenesig elmozduljon, ők még nem kompenzálnak, egyszerűen csak játszanak. (DALLOS) ANGOLNÁNA Rossz híre kelt a balatoni angolnának. Annak idején, még a szocializmusépítő időkben azért telepítették, mert kemény valutát termeltek belőle a burzsujok piacain. Az üzlet bevált. A tavon kizárólagos halászati joggal bíró Balatoni Halászati Rt. busás, akarom mondani angolnás haszonra tett szert a füstölt kígyóhal exportjával. Aztán jött a dögvész, melynek okait (mert a laikus sajtó híreivel ellentétben több is van neki, mint azt dr. Nemcsók János, a Balaton kormánybiztosa a tudományos szaksajtóban publikálta is) részben felderítették. Nem úgy a mostanit. Remélhetőleg néhány napon belül megjönnek a laboratóriumi eredmények, mert az angolnának négy ellensége van: a hideg, a meleg, a jó és a rossz vízminőség. Az 1991-es idegenforgalmi és környezetvédelmi riadalmat okozó angolnahullás óta tilos a Balatonba telepíteni az osztályidegen halat. A kifogott döglött példányok között azonban jóval kisebbek, a 91-es évjárat utániak is voltak. Egyesek arról beszélnek, hogy az angolnát importáló olasz vállalkozók kamionjaikból kikukucskálva somolyogva mondták: azért sokáig lesz még angolna a tóban, ők tudják, miért tették ezt a furcsa kijelentést. Jelenleg mintegy 500-1000 tonna angolna úszhat a tóban, 1991-től napjainkig 1400 tonnát halásztak le élve és csaknem 600 tonnát döglötten. Ezúttal mintegy hét-nyolc tonna tetemet gyűjtöttek be az önkormányzatok, a vízügy és a halászat. Az angolna egyébként halosztályidegen a Balatonban. Tengerünket nem tartja alkalmasnak családalapításra, kizárólag a Sargasso-tengerben szaporodik. Ivadék-utánpótlás nélkül nyolctíz év alatt mind egy szálig természetes vagy mesterséges módon kipusztulna. Mi mindenesetre megkérdeztük Heiling Jenő urat, a halászati cég termelési igazgatóját, mennyibe kerül az angolnatelepítés. - Egy kiló angolnaivadékért úgy 700 márkát kell fizetni. Ezek olyan vékonyak és akkorák, mint a gyufaszál. A kilóban úgy kétezer-ötszáz, háromezer hal van, a Balatonban hat-nyolc év alatt nőnek meg akkorára, hogy halászhatok. Ha a vizsgálatok igazolják majd az új telepítést, azt csakis igen optimista üzletember végezhette. Hiszen igaz ugyan, hogy a Balaton ingyen termelőeszköz, de hogy bejöjjön a befektetés, az is kellene, hogy biztosan „ő” is húzza ki a hasznot... BOZAI ÁGOTA ViI I ITTHON 3 Ha én főrendőr lennék! Ha én főrendőr lennék, azt hiszem, nem agyatlan újságírókat hívnék tájékoztatókra és kommandósbemutatókra, mint legutóbb, a múlt héten, hanem például rendőröket. Mert elképzelném, mennyi kritikus helyzetet oldhatna meg az utca egyszerű rendőre, ha legalább az alapfogásokat valaki megtanítaná neki. Hogyan kell kiemelni a volán mögül a renitens állampolgárt, hogyan kell átvizsgálni a ruházatát, mit kell eközben közölnie az elfogottal és hogyan lehet rákattintani úgy a bilincset, hogy az elfogottnak esélye se legyen a támadásra. Ha én főrendőr lennék, megtanítanám lőni az egyenruhás állományt, hadd barátkozzon oldalfegyverével. Mert ma nem csoda, hogy olyan nehezen kapják elő a stukkert, s vagy remeg a kezük, még ha csak a levegőbe kellene néhányat durrantani, vagy pedig „tízest” lőnek akkor is, ha elég lenne egy „érintő” láblövés is. Ha én főrendőr lennék, nem hagytam volna, hogy a sajtó kikezdjen holmi benzin-kilométer norma ügyekkel. Mert bíztam volna magamban, s tudtam volna, ami íme, bizonyossá lett, hogy szeptembertől egymilliárd forintot kap a magyar rendőrség a pótköltségvetéstől. Ha én főrendőr lennék, többször kiállnék kollégáim védelmében a közvélemény elé, éppen eléggé megtépázták mára a rendőrség hírnevét. De ha én főrendőr lennék, lehet, mielőbb állást keresnék magamnak. Mert ezeket a belügyminiszter által „menedzselt” megszorító intézkedéseket és elvonásokat sehogy sem tudnám „megetetni” az állománnyal. És éppen ezért aztán az is lehet, hogy nem is szeretnék főrendőr lenni... FARAGÓ OTTÓ __________________________________) EZ KOMOLYTALAN AJÁNLAT !