Kurír - reggeli kiadás, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-01 / 208. szám

I­ d­ e Mentünk egy kört Az utóbbi napok a kormány teljesítményének értékelése jegyében teltek, holott a parlamenti ellenzék is vizsgá­zott. Kéri László szerint a kormány gyenge hármast ér­demel, s az ellenzék továbbra is csak a helyét keresi, több-kevesebb sikerrel. A politológus úgy véli, egy idő után a miniszterelnöki utódlás kérdése is felvetődhet... - Az elmúlt esztendő teljesítményének ismeretében leírható pontosan, milyen örökséget vett át az An­tall- és Boross-kabinettől a Horn-kormány? - Elég sokat halljuk, főleg Horn Gyulától, mennyi időbe telt, míg felmérték, mekkora le­hetőségek között lehet dolgozniuk. Ezt elég ne­hezen fogadom el, ugyanis aki ott ül négy évig mint ellenzéki képviselő, látja, tudja, mi törté­nik körülötte, annak ez a hivatkozási alap nem létezik. Már a kampány idején, majd a választá­sokon többek között éppen azért nyert az MSZP, mert részletesen képes volt bemutatni a katasztrofális gazdasági helyzetet. Az állapotok­nak, tudniillik az egyensúlyromlásnak, a külső és belső államadósság drámai növekedésének ők is foglyaivá lettek, de erre csak mértékkel illik folyton utalgatni. - Nem arról van szó, tudniillik, kilenc hónapig csak kerülgették egymást a kormánypártok, hogy a szocialista és a liberális eszmerendszer meglehetősen távol esik egymástól, s ez a nevezetes Horn-Kuncze párbajban ki is csúcsosodott? - Nekem ez a megközelítés sem szimpatikus. Egy éve a Kurír hasábjain volt alkalmam üdvö­zölni a szociálliberális felállást, s a véleményem ma is fenntartom. A két gondolkodásmód ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy kiegészítse egymást. Olvastam én is, a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéke nem férhet meg egykori megve­rőivel, de ez nem így van. Szerintem ez a szituá­ció éppen helyénvaló. Más kérdés, hogy egy­szerre kell társadalmat, intézményrendszert és gazdaságot építeni. Másutt látom a problémát. Gondolom, maga sem látott konfliktust az MSZP és az SZDSZ frakciói között, sőt a pár­tok vezérkarai között sem. Ez a koalíció, szerin­tem, leginkább Horn Gyulának okozott gondot. Ezt jelzi, hogy az ő senkivel nem egyeztetett öt­letei hozták a vitákat s a folytonos lépéskénysze­reket. Ilyen volt a médiaelnökök kinevezése a hatpárti tárgyalások kellős közepén, a vagyon­adó váratlan bejelentése, az ifjúságpolitika ki­­rángatása a művelődési tárca irányítása alól, ef­féle volt a HungarHotels-ügy, a privatizációs miniszter kinevezése, s legfrissebben a gazdasá­gi miniszterelnök-helyettes megálmodása is. Ta­lán durván hangzik, de Horn szokta meg legké­sőbb a koalíciós politizálás logikáját. Úgy már­cius óta ebben is érezhető változás. A kormány és elnöke teljesítményének bajait abban látom, hogy a legfontosabb ígéretek közül semmit sem valósítottak meg, s helyettük ezekhez képest je­lentéktelen, pitiáner dolgokra pazarolták az energiát. Tavaly nyáron azonnalra ígérték az ál­lamháztartási reformot, a médiatörvényt, a tár­sadalmi-gazdasági megállapodást, a privatizáció befejezését. Ezekből semmi nem valósult meg.­­ Holott a 12 százalék parlamenti biztonsága erre feljogosította volna őket? - Pontosan. Ráadásul soha ekkora hatalma nem lesz már koalíciónak Magyarországon. Az eddig eltelt időszakból kilenc hónap teljesen ér­tékelhetetlen, hisz a belső harcokkal telt az idő, az utóbbi három hónapra azért egy közepest megszavazhatunk. A döntésképesség tavasz óta érzékelhető, bár a bevezetendő intézkedéseket ez a tagolt társadalom nehezen fogadja el. Talán ősszel ebben is előrébb jutunk. Hogy ugyanez­zel a miniszterelnökkel, kormányösszetétellel-e, az egy kérdés, de ha nem megy, néhány vezető­nek más munka után kellene nézni. - Komolyan gondolja, hogy nema Horn Gyula lenne a miniszterelnök? - Az MSZP helyében én már gondolkodnék ezen. - De hát ő­ a párt elnöke, s komoly tekintélynek is örvend... - Kérem, ebben az országban az utóbbi idő­ben annyian lehettek miniszterelnökök, Lázár Györgytől Boross Péterig. A mítosz életben tar­tása, a pótolhatatlanság látszata éppen Horn ér­deke. Most minden ügyet úgy intéz el, hogy lám, nélkülem ezt sem tudtátok volna megcsi­nálni.­­ A kampány idején azért az vitathatatlan, hogy Horn az MDF pufajkásozó időszakában a vállán vitte az MSZP-t. - Ez igaz, de ettől még nem biztos, hogy va­laki ideális miniszterelnök is. Emlékeztetnék, hogy a párt elég későn nevezte meg jelöltjét er­re a posztra, holott akkor is Horn volt az elnök. Akadtak ott más esélyesek is, nyilván jelenleg is pályáznának néhányan. - Arra céloz, hogy egyesek szerint a miniszterel­nök ma jobban bízhat az SZDSZ-ben, mint a szak­­szervezeti erős emberben, Nagy Sándorban, a nem­zetivé lett Szűrösben vagy az értelmiség által támo­gatott Vitányiban? - Csupán látszat, hogy a szabad demokraták alkotják ma a kormányfő igazi bázisát. Az SZDSZ valóban fegyelmezettebb lett, de ér­demtelenül kevés szó esik Szekeres Imre és a frakcióvezetés integráló szerepéről, holott ők biztosítják Horn Gyula számára, hogy a törvé­nyeket megszavazzák, még ha a tagsághoz közel álló miniszterek távoztak is a kabinetből. A párt rendkívül tagolt, ezt tudja a miniszterelnök is. Ez ügyben nagyon okosan lavírozik. Hol az egyik, hol a másik érdekcsoport fölött lebeg, csitítva az ellentéteket. Nagy Sándor vagy Kósa Ferenc mindig bírált és bírálni is fog, de azért maradnak. Eszük ágában sincs távozni. Ami vi­szont a búcsúzó minisztereket illeti, tanulságos, hogy egyik sem lett politikai vesztes, sőt néme­lyikük népszerűséget kovácsolt magának a poszt leadásával. Mindebből látható, milyen rettene­tesen nehéz helyzetben kormányoz Horn. A ha­talomba kerülve tulajdonképpen el kellene dön­tenie, a rendszerváltó társadalom vesztesei vagy nyertesei mögé áll-e. Képtelen választás. Indít­tatása alapján a szegényeket támogatná, de köz­ben a kampányát finanszírozó éhes vállalkozó­kat illene kifizetnie a privatizációban és a médi­ában. Kötéltánc ez, amelyben azért elég ügye­sen lavírozik, soha ki nem mondva, kinek a pártján áll. - Hogy áll a koalíciós öltözet az SZDSZ-en? Szűk vagy bő­ ez a ruha, tekintettel arra, hogy sok­kal kisebbek a Házban, mint az MSZP, de ellenzé­kiek szerint igazából ők, s nem a szocialisták kor­mányoznak.­­ Tisztázni kell, hogy az SZDSZ egyetemle­gesen viseli a kormányzat döntéseit. Nem von­hatja ki magát egyik vagy másik ítélet következ­ményei alól. Úgy látom, a Pető irányította sza­bad demokraták kezdenek beleszokni a feladat­ba, még ha az ő teljesítményük is alaposan el­marad a várttól. Akad itt kellemes meglepetés is, ilyen Lotz Károly szereplése vagy Kovács László és Szent-Iványi István harmonikus kap­csolata a külügyi vonalon. Kuncze megítélése­­ már nehezebb, hiszen a közbiztonság nem könnyen javítható. Viszont az MDF-fel ellen­tétben itt elméletben kisebb gond lenne az ön­­kormányzatokkal való kapcsolattartás. A Fórum sorsa rosszabb volt, hisz ellenzéki helyiekkel ta­lálta magát szemben. Most nem ekkora a kü­lönbség, ám a feszültség megmaradt és átala­kult. Az államinak gondolt önkormányzati fel­adatok a településekhez kerültek. Azok keveslik a pénzt, miközben a mindkét oldalon érdekelt polgármesterek és helyi képviselők ülnek a par­lamentben. Faramuci helyzet, s még nem látom rá a megoldást. Kuncze emellett koalíciós mi­niszterelnök-helyettes, aki birkatürelemmel vi­seli a két oldalról érkező nyomást. Én ezt a megalázó helyzetet, amelyben a belügyminisz­ter küzd, képtelen lennék elviselni. A legkíno­sabb ügy Fodor Gábor megítélése és az SZDSZ mágikus ragaszkodása a kulturális tárcához. Meggyőződésem, hogy Fodor esetében nem­csak a kilenc hónap, hanem majdnem a teljes év elveszett. Látni kell, hogy ő nem igazán opera­tív személyiség, másfajta, reprezentatív politiká­ra alkalmas. A személycseréivel szemben nekem nincs kifogásom. Inkább az a baj, hogy előre látni lehetett, hogy a restriktív politika első szá­mú vesztese a hátrálni kényszerülő kulturális szféra lesz, s Fodor ez ellen nem tehet semmit. Hozzányúlt ugyanakkor dogmákhoz, érdekcso­portok lobbyjaihoz, s kivívta néhány szervezet haragját. Nem túl elegáns gesztus ez a részük­ről, hiszen az egyetemi oktatók éppúgy, mint a tévések, egymás között tudják, hogy túl sokan vannak, s számosan nem elég produktívak. De ha kívülről elbocsátásokról beszélnek, rögtön összeállnak. Ha Fodor Gábor megbukik mint miniszter, márpedig erre komoly az esély, nem lenne jó, ha a pályája kettétörne, s ennél sokkal többre hivatott.­­ Az ellenzék, amely az egyharmadosnál is ki­sebb arányban politizál a Házban, különböző­ arcát mutatta. Az MDF, a Fidesz és a KDNP sokszor kö­zösen lép fel, felbukkant a Polgári Szövetség mint definíció, a vezető szerep mégis a kisgazdáké, s a KDNP sem mindig elég engedelmes a nagy összebo­­rulásban. Milyen alternatívák nyílnak tehát a jobb­közép számára?­­ A vesztesek előtt az a lehetőség adódott egyrészt, hogy mit sem törődve az ígéreteikkel, a valós súlyukkal, a sikertelenségükkel, azonnal beállnak a kormány következes bírálatára. Erre Torgyán József vállalkozott elsőként, s mire a többiek észbe kaptak, a kisgazdáké lett az ellen­zék vezető szerepe. A többiek ma már vályogot vetnek, ásnak és kalapálnak, de képtelenek Tor­gyán elé kerülni. Bámulatos mutatvány, amit csinál, ugyanis az ország kezdi elhinni a meséjét. Hozzáteszem, tévedés azt hinni, hogy egysze­mélyes párt az FKGP. Maczó Ágnestől Tímár Györgyig jó néhányan igen szakszerűen szólal­nak meg közülük, s a háttérben erős második vonal bontakozik ki. Egyáltalán nem one man show ez. Fegyelmezettebbek lettek, s nem az a sírnivaló amatőrök gyülekezete, amelynek négy éve láttuk a csapatot. A második út a KDNP sa­játja. Látható, hogy Giczy György dinamizmust vitt a pártba, s információim szerint igen alapo­san járják a vidéket és szervezik a tagságot. Hosszú távú építkezés ez, s nekem úgy tűnik, nem is 1998-ra, hanem a jövő évezredre készül­nek. Ezzel együtt a Surján-vonal háttérbe szo­rult. Ma már nem is egyszerűen keresztényde­mokráciáról mint keresztényszociális vonalról beszélnek. Nyíltan bevallják, hogy házon belül is akad pótolnivaló, ugyanakkor nyitottságot mutatnak mindenki felé, s ebbe a szocialisták, s idővel talán a szabad demokraták is beleférnek. Figyelemre méltó, megalapozott változás ez. Az MDF és a Fidesz esete egy harmadik út. Boross doktor vagy Orbán Viktor szeret nagyot mon­dani, hogy a kormány engesztelhetetlen ellen­zékének látszatát mutassák, de ezen a téren nem versenyképesek Torgyánnal. Érthető módon mindkét esetben a párt újjászervezése a tét, s ez vérveszteségekkel jár. Az MDF előrébb jár, hi­szen vezetőcsere történt. - Egyesek pedig már a kisgazdákat erősítik... - Igen, a vesztesek átpártolnak, lám a Schamschula-vonal is eltűnőben már. Talán nem vetem el a sulykot, de mintha a Fórum rendeződni látszana. Mérsékeltebb irányt vet­tek fel, amelyben egy Szabó Iván-féle pragma­tizmus egy Kulin-féle nemzeti liberális elköte­lezettséggel egészülhet ki. Szerencsére ma már­Fotó: KÖVESDI RÉKA tudnak mit kezdeni a Bencsiktől Csurkáig so­­rakozókkal. A tisztulás elindult, még ha ez ki­sebb pártot is sejtet. A Fidesz a polgárosodást fejezi ki, immár nevébe is erőszakoltan. Csu­pán az a probléma, ez a réteg még nem létezik Magyarországon. Illetve van, csak fogyóban. A polgár mai értelemben nyertest jelent, aki tisz­tességgel megél. Ez ma nemigen létezik. En­nélfogva a Fidesz egy virtuális párt, amely a jö­vőnek épül. Lehet, hogy igazuk van, de a siker eléggé kétséges.­­ Mert előbb 1998-ban be kellene jutni a parla­mentbe? - Például. Mert mit lehet csinálni, amíg ez a társadalmi szituáció kialakul? Várni lehet, de nem érdemes. Most ott tartanak, beismer­ték, valamit nem jól csináltak, de nem mond­ták ki, hogy tévedtünk. Ebben hasonlítanak az MDF-re. - Azt hallani, a két párt előbb-utóbb egyesülni lesz kénytelen.­­ Kizárni nem lehet, hogy 1998-ban közös jelölteket és listákat állítsanak, s egy mérsékel­tebb, de hangsúlyozottan nemzeti irányzattal váltópártja lennének egy balközép felállásnak. A mérkőzés távolról sem dőlt el, hisz jelentős az érdeklődés az FKGP és a KDNP iránt is. Előb­bi mellett a radikalizmus, utóbbi mellett az ala­posság szól. Egyébként sem egyértelmű a leosz­tás, hiszen továbbra is hatpártrendszer a ma­gyar, s bámulatos képlékenységgel alakulnak a dolgok, akár egyik hónapról a másikra is. Men­tünk egy kört a választás óta, s most is nyitott, ki kivel és mire lenne képes. GRÉCZY ZSOLT Kéri László 8 INTERJÚ 1995. augusztus 1. (A beszélgetés a Rádió Bridge adásában hangzott el) A BALATONTOURIST szenzációs nyári ajánlata! KEMPINGEZZEN A BALATONNÁL! A BALATONTOURIST színvonalas vízparti kempingjeiben most minden belföldi vendég rendkívüli kedvezménnyel üdülhet! Akciós áraink augusztus 7-től érvényesek! Az ár tartalmazza a szállásdíjat, valamint a napi 1 vagy a napi 2 (ebéd + vacsora) főétkezést. Önnek csak a sátorról kell gondoskodnia! Információ és helyfoglalás az akcióban részt vevő kempingjeinknél. Nyárfa kemping - Palóznak, tel/fax: 87/346-806 Holiday kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-093 Strand kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-151 Dorina kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-142 Vénusz kemping - Balatonszepezd, tel./fax: 87/368-048 Balaton kemping - Badacsonyörs, tel./fax: 87/331-253 f­f

Next