Kurír - reggeli kiadás, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)
1995-08-01 / 208. szám
I d e Mentünk egy kört Az utóbbi napok a kormány teljesítményének értékelése jegyében teltek, holott a parlamenti ellenzék is vizsgázott. Kéri László szerint a kormány gyenge hármast érdemel, s az ellenzék továbbra is csak a helyét keresi, több-kevesebb sikerrel. A politológus úgy véli, egy idő után a miniszterelnöki utódlás kérdése is felvetődhet... - Az elmúlt esztendő teljesítményének ismeretében leírható pontosan, milyen örökséget vett át az Antall- és Boross-kabinettől a Horn-kormány? - Elég sokat halljuk, főleg Horn Gyulától, mennyi időbe telt, míg felmérték, mekkora lehetőségek között lehet dolgozniuk. Ezt elég nehezen fogadom el, ugyanis aki ott ül négy évig mint ellenzéki képviselő, látja, tudja, mi történik körülötte, annak ez a hivatkozási alap nem létezik. Már a kampány idején, majd a választásokon többek között éppen azért nyert az MSZP, mert részletesen képes volt bemutatni a katasztrofális gazdasági helyzetet. Az állapotoknak, tudniillik az egyensúlyromlásnak, a külső és belső államadósság drámai növekedésének ők is foglyaivá lettek, de erre csak mértékkel illik folyton utalgatni. - Nem arról van szó, tudniillik, kilenc hónapig csak kerülgették egymást a kormánypártok, hogy a szocialista és a liberális eszmerendszer meglehetősen távol esik egymástól, s ez a nevezetes Horn-Kuncze párbajban ki is csúcsosodott? - Nekem ez a megközelítés sem szimpatikus. Egy éve a Kurír hasábjain volt alkalmam üdvözölni a szociálliberális felállást, s a véleményem ma is fenntartom. A két gondolkodásmód ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy kiegészítse egymást. Olvastam én is, a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéke nem férhet meg egykori megverőivel, de ez nem így van. Szerintem ez a szituáció éppen helyénvaló. Más kérdés, hogy egyszerre kell társadalmat, intézményrendszert és gazdaságot építeni. Másutt látom a problémát. Gondolom, maga sem látott konfliktust az MSZP és az SZDSZ frakciói között, sőt a pártok vezérkarai között sem. Ez a koalíció, szerintem, leginkább Horn Gyulának okozott gondot. Ezt jelzi, hogy az ő senkivel nem egyeztetett ötletei hozták a vitákat s a folytonos lépéskényszereket. Ilyen volt a médiaelnökök kinevezése a hatpárti tárgyalások kellős közepén, a vagyonadó váratlan bejelentése, az ifjúságpolitika kirángatása a művelődési tárca irányítása alól, efféle volt a HungarHotels-ügy, a privatizációs miniszter kinevezése, s legfrissebben a gazdasági miniszterelnök-helyettes megálmodása is. Talán durván hangzik, de Horn szokta meg legkésőbb a koalíciós politizálás logikáját. Úgy március óta ebben is érezhető változás. A kormány és elnöke teljesítményének bajait abban látom, hogy a legfontosabb ígéretek közül semmit sem valósítottak meg, s helyettük ezekhez képest jelentéktelen, pitiáner dolgokra pazarolták az energiát. Tavaly nyáron azonnalra ígérték az államháztartási reformot, a médiatörvényt, a társadalmi-gazdasági megállapodást, a privatizáció befejezését. Ezekből semmi nem valósult meg. Holott a 12 százalék parlamenti biztonsága erre feljogosította volna őket? - Pontosan. Ráadásul soha ekkora hatalma nem lesz már koalíciónak Magyarországon. Az eddig eltelt időszakból kilenc hónap teljesen értékelhetetlen, hisz a belső harcokkal telt az idő, az utóbbi három hónapra azért egy közepest megszavazhatunk. A döntésképesség tavasz óta érzékelhető, bár a bevezetendő intézkedéseket ez a tagolt társadalom nehezen fogadja el. Talán ősszel ebben is előrébb jutunk. Hogy ugyanezzel a miniszterelnökkel, kormányösszetétellel-e, az egy kérdés, de ha nem megy, néhány vezetőnek más munka után kellene nézni. - Komolyan gondolja, hogy nema Horn Gyula lenne a miniszterelnök? - Az MSZP helyében én már gondolkodnék ezen. - De hát ő a párt elnöke, s komoly tekintélynek is örvend... - Kérem, ebben az országban az utóbbi időben annyian lehettek miniszterelnökök, Lázár Györgytől Boross Péterig. A mítosz életben tartása, a pótolhatatlanság látszata éppen Horn érdeke. Most minden ügyet úgy intéz el, hogy lám, nélkülem ezt sem tudtátok volna megcsinálni. A kampány idején azért az vitathatatlan, hogy Horn az MDF pufajkásozó időszakában a vállán vitte az MSZP-t. - Ez igaz, de ettől még nem biztos, hogy valaki ideális miniszterelnök is. Emlékeztetnék, hogy a párt elég későn nevezte meg jelöltjét erre a posztra, holott akkor is Horn volt az elnök. Akadtak ott más esélyesek is, nyilván jelenleg is pályáznának néhányan. - Arra céloz, hogy egyesek szerint a miniszterelnök ma jobban bízhat az SZDSZ-ben, mint a szakszervezeti erős emberben, Nagy Sándorban, a nemzetivé lett Szűrösben vagy az értelmiség által támogatott Vitányiban? - Csupán látszat, hogy a szabad demokraták alkotják ma a kormányfő igazi bázisát. Az SZDSZ valóban fegyelmezettebb lett, de érdemtelenül kevés szó esik Szekeres Imre és a frakcióvezetés integráló szerepéről, holott ők biztosítják Horn Gyula számára, hogy a törvényeket megszavazzák, még ha a tagsághoz közel álló miniszterek távoztak is a kabinetből. A párt rendkívül tagolt, ezt tudja a miniszterelnök is. Ez ügyben nagyon okosan lavírozik. Hol az egyik, hol a másik érdekcsoport fölött lebeg, csitítva az ellentéteket. Nagy Sándor vagy Kósa Ferenc mindig bírált és bírálni is fog, de azért maradnak. Eszük ágában sincs távozni. Ami viszont a búcsúzó minisztereket illeti, tanulságos, hogy egyik sem lett politikai vesztes, sőt némelyikük népszerűséget kovácsolt magának a poszt leadásával. Mindebből látható, milyen rettenetesen nehéz helyzetben kormányoz Horn. A hatalomba kerülve tulajdonképpen el kellene döntenie, a rendszerváltó társadalom vesztesei vagy nyertesei mögé áll-e. Képtelen választás. Indíttatása alapján a szegényeket támogatná, de közben a kampányát finanszírozó éhes vállalkozókat illene kifizetnie a privatizációban és a médiában. Kötéltánc ez, amelyben azért elég ügyesen lavírozik, soha ki nem mondva, kinek a pártján áll. - Hogy áll a koalíciós öltözet az SZDSZ-en? Szűk vagy bő ez a ruha, tekintettel arra, hogy sokkal kisebbek a Házban, mint az MSZP, de ellenzékiek szerint igazából ők, s nem a szocialisták kormányoznak. Tisztázni kell, hogy az SZDSZ egyetemlegesen viseli a kormányzat döntéseit. Nem vonhatja ki magát egyik vagy másik ítélet következményei alól. Úgy látom, a Pető irányította szabad demokraták kezdenek beleszokni a feladatba, még ha az ő teljesítményük is alaposan elmarad a várttól. Akad itt kellemes meglepetés is, ilyen Lotz Károly szereplése vagy Kovács László és Szent-Iványi István harmonikus kapcsolata a külügyi vonalon. Kuncze megítélése már nehezebb, hiszen a közbiztonság nem könnyen javítható. Viszont az MDF-fel ellentétben itt elméletben kisebb gond lenne az önkormányzatokkal való kapcsolattartás. A Fórum sorsa rosszabb volt, hisz ellenzéki helyiekkel találta magát szemben. Most nem ekkora a különbség, ám a feszültség megmaradt és átalakult. Az államinak gondolt önkormányzati feladatok a településekhez kerültek. Azok keveslik a pénzt, miközben a mindkét oldalon érdekelt polgármesterek és helyi képviselők ülnek a parlamentben. Faramuci helyzet, s még nem látom rá a megoldást. Kuncze emellett koalíciós miniszterelnök-helyettes, aki birkatürelemmel viseli a két oldalról érkező nyomást. Én ezt a megalázó helyzetet, amelyben a belügyminiszter küzd, képtelen lennék elviselni. A legkínosabb ügy Fodor Gábor megítélése és az SZDSZ mágikus ragaszkodása a kulturális tárcához. Meggyőződésem, hogy Fodor esetében nemcsak a kilenc hónap, hanem majdnem a teljes év elveszett. Látni kell, hogy ő nem igazán operatív személyiség, másfajta, reprezentatív politikára alkalmas. A személycseréivel szemben nekem nincs kifogásom. Inkább az a baj, hogy előre látni lehetett, hogy a restriktív politika első számú vesztese a hátrálni kényszerülő kulturális szféra lesz, s Fodor ez ellen nem tehet semmit. Hozzányúlt ugyanakkor dogmákhoz, érdekcsoportok lobbyjaihoz, s kivívta néhány szervezet haragját. Nem túl elegáns gesztus ez a részükről, hiszen az egyetemi oktatók éppúgy, mint a tévések, egymás között tudják, hogy túl sokan vannak, s számosan nem elég produktívak. De ha kívülről elbocsátásokról beszélnek, rögtön összeállnak. Ha Fodor Gábor megbukik mint miniszter, márpedig erre komoly az esély, nem lenne jó, ha a pályája kettétörne, s ennél sokkal többre hivatott. Az ellenzék, amely az egyharmadosnál is kisebb arányban politizál a Házban, különböző arcát mutatta. Az MDF, a Fidesz és a KDNP sokszor közösen lép fel, felbukkant a Polgári Szövetség mint definíció, a vezető szerep mégis a kisgazdáké, s a KDNP sem mindig elég engedelmes a nagy összeborulásban. Milyen alternatívák nyílnak tehát a jobbközép számára? A vesztesek előtt az a lehetőség adódott egyrészt, hogy mit sem törődve az ígéreteikkel, a valós súlyukkal, a sikertelenségükkel, azonnal beállnak a kormány következes bírálatára. Erre Torgyán József vállalkozott elsőként, s mire a többiek észbe kaptak, a kisgazdáké lett az ellenzék vezető szerepe. A többiek ma már vályogot vetnek, ásnak és kalapálnak, de képtelenek Torgyán elé kerülni. Bámulatos mutatvány, amit csinál, ugyanis az ország kezdi elhinni a meséjét. Hozzáteszem, tévedés azt hinni, hogy egyszemélyes párt az FKGP. Maczó Ágnestől Tímár Györgyig jó néhányan igen szakszerűen szólalnak meg közülük, s a háttérben erős második vonal bontakozik ki. Egyáltalán nem one man show ez. Fegyelmezettebbek lettek, s nem az a sírnivaló amatőrök gyülekezete, amelynek négy éve láttuk a csapatot. A második út a KDNP sajátja. Látható, hogy Giczy György dinamizmust vitt a pártba, s információim szerint igen alaposan járják a vidéket és szervezik a tagságot. Hosszú távú építkezés ez, s nekem úgy tűnik, nem is 1998-ra, hanem a jövő évezredre készülnek. Ezzel együtt a Surján-vonal háttérbe szorult. Ma már nem is egyszerűen kereszténydemokráciáról mint keresztényszociális vonalról beszélnek. Nyíltan bevallják, hogy házon belül is akad pótolnivaló, ugyanakkor nyitottságot mutatnak mindenki felé, s ebbe a szocialisták, s idővel talán a szabad demokraták is beleférnek. Figyelemre méltó, megalapozott változás ez. Az MDF és a Fidesz esete egy harmadik út. Boross doktor vagy Orbán Viktor szeret nagyot mondani, hogy a kormány engesztelhetetlen ellenzékének látszatát mutassák, de ezen a téren nem versenyképesek Torgyánnal. Érthető módon mindkét esetben a párt újjászervezése a tét, s ez vérveszteségekkel jár. Az MDF előrébb jár, hiszen vezetőcsere történt. - Egyesek pedig már a kisgazdákat erősítik... - Igen, a vesztesek átpártolnak, lám a Schamschula-vonal is eltűnőben már. Talán nem vetem el a sulykot, de mintha a Fórum rendeződni látszana. Mérsékeltebb irányt vettek fel, amelyben egy Szabó Iván-féle pragmatizmus egy Kulin-féle nemzeti liberális elkötelezettséggel egészülhet ki. Szerencsére ma márFotó: KÖVESDI RÉKA tudnak mit kezdeni a Bencsiktől Csurkáig sorakozókkal. A tisztulás elindult, még ha ez kisebb pártot is sejtet. A Fidesz a polgárosodást fejezi ki, immár nevébe is erőszakoltan. Csupán az a probléma, ez a réteg még nem létezik Magyarországon. Illetve van, csak fogyóban. A polgár mai értelemben nyertest jelent, aki tisztességgel megél. Ez ma nemigen létezik. Ennélfogva a Fidesz egy virtuális párt, amely a jövőnek épül. Lehet, hogy igazuk van, de a siker eléggé kétséges. Mert előbb 1998-ban be kellene jutni a parlamentbe? - Például. Mert mit lehet csinálni, amíg ez a társadalmi szituáció kialakul? Várni lehet, de nem érdemes. Most ott tartanak, beismerték, valamit nem jól csináltak, de nem mondták ki, hogy tévedtünk. Ebben hasonlítanak az MDF-re. - Azt hallani, a két párt előbb-utóbb egyesülni lesz kénytelen. Kizárni nem lehet, hogy 1998-ban közös jelölteket és listákat állítsanak, s egy mérsékeltebb, de hangsúlyozottan nemzeti irányzattal váltópártja lennének egy balközép felállásnak. A mérkőzés távolról sem dőlt el, hisz jelentős az érdeklődés az FKGP és a KDNP iránt is. Előbbi mellett a radikalizmus, utóbbi mellett az alaposság szól. Egyébként sem egyértelmű a leosztás, hiszen továbbra is hatpártrendszer a magyar, s bámulatos képlékenységgel alakulnak a dolgok, akár egyik hónapról a másikra is. Mentünk egy kört a választás óta, s most is nyitott, ki kivel és mire lenne képes. GRÉCZY ZSOLT Kéri László 8 INTERJÚ 1995. augusztus 1. (A beszélgetés a Rádió Bridge adásában hangzott el) A BALATONTOURIST szenzációs nyári ajánlata! KEMPINGEZZEN A BALATONNÁL! A BALATONTOURIST színvonalas vízparti kempingjeiben most minden belföldi vendég rendkívüli kedvezménnyel üdülhet! Akciós áraink augusztus 7-től érvényesek! Az ár tartalmazza a szállásdíjat, valamint a napi 1 vagy a napi 2 (ebéd + vacsora) főétkezést. Önnek csak a sátorról kell gondoskodnia! Információ és helyfoglalás az akcióban részt vevő kempingjeinknél. Nyárfa kemping - Palóznak, tel/fax: 87/346-806 Holiday kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-093 Strand kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-151 Dorina kemping - Balatonakali, tel./fax: 87/344-142 Vénusz kemping - Balatonszepezd, tel./fax: 87/368-048 Balaton kemping - Badacsonyörs, tel./fax: 87/331-253 ff