Kurír - reggeli kiadás, 1996. február (7. évfolyam, 31-59. szám)

1996-02-04 / 34. szám

4 KÜLHON ­ Páncélozott hídszemle A horvátországi Okucaniban tegnap NATO-irányítás alá helyezték a Ma­gyar Köztársaság békefenntartó mű­szaki alakulatát. A történelmi esemé­nyen részt vett Horn Gyula minisz­terelnök és Keleti György honvédel­mi miniszter. Horn előzőleg Zágráb­ban tárgyalt Franjo Tudjman horvát elnökkel, akivel elsősorban a kétolda­lú gazdasági kapcsolatokról folytatott megbeszéléseket. A találkozón mind­két fél a kapcsolatok baráti és jó­szomszédi jellegét méltatta, és sür­gette, hogy mielőbb kezdjék meg a különböző horvát-magyar gazdasági programok megvalósítását. A megbe­szélésen horvát részről megerősítet­ték: rövid időn belül megépítik a Fiu­­me-Zágráb autópályát a magyar ha­tárig, és azt szeretnék, ha a magyar fél is meghosszabbítaná az M7-es utat a határig. A magyar miniszterelnök a zágrábi tárgyalása után látogatott el Okucaniba, ahol zártkörű találkozón kávéval és víz­zel kínálták meg a kormányfőt, aki az elmaradhatatlan cigaretta elszívása után a táborban tett látogatást. A táborjárás után váratlanul a miniszterelnök a programtól eltérően kérte, hogy a zász­lóalj leendő munkahelyén, a felrobban­tott Száva-hídnál látogatást tehessen. A NATO és a magyar tábornoki kar azonnal páncélozott járművet biztosí­tott. A hét kilométeres útszakasz mind­két oldalára az aknaveszély miatt fegy­vereseket állítottak egymástól látótávol­ságban. A harci járművekkel biztosított konvoj Hornnal, Keletivel és a nagyszá­mú kísérettel láthatta a vízbe robban­tott hidat, ahol a miniszterelnök a hor­­vát milícia képviselőjével anyanyelvén a horgászat szépségeiről is beszélgetett. A kora délutáni órákban a magyar konténertáborban felhúzták a cirill és latin betűkkel feliratozott, kék színű békefenntartó-zászlót. Az ünnepi pil­lanatok után Horn Gyula hangsú­lyozta, a béke csatájában vérontás nélkül végezték feladatukat. John Da­vid More Bick dandártábornok, a gyors reagálású gépesített hadtest pa­rancsnoka ígéretet tett, hogy vigyázni fog a magyarokra. SZABÓ P. FERENC (Okucani) Megcsípott hűtlenkedő Amerikai ügyvédek szerint az Egyesült Államok jogtörténe­tében egyedülálló válópert indított a Sommerville-ben élő, 33 esztendős John Goy­­dan a felesége, Diane ellen. A kereset szerint az asszony elektronikus úton szarvazta fel a férjét. A feleség az America On­line hálózaton keresztül egy ismeretlen észak-karolinai férfivel való komputerlevele­zés során „csalta meg” az urát. Goydan ugyan elismer­te, hogy asszonya személye­sen sohasem találkozott a csábítóval, de E-Mail kapcso­latuk - szerinte - kimerí­tette a házasságtörés fogal­mát. Goydan úr olyannyira komolyan gondolja s fontol­­atja a válás gondolatát, hogy özös gyermekeiket is gyám­sága alá kívánja vonni. Raoul Felder ügyvéd sze­rint az eset nem lehet válóok, mivel a szexuális élet egyet­len látható nyoma, fizikai ér­­zékelhetősége sem áll fenn és semmi nem bizonyítható. „Veszélyes lenne a vonatkozó jogszabályokat ilyen irányban módosítani. Ha valaki ugyan­is már gondolatban félrelép­het, házasságtörésnek minő­sülne az is, amikor egy férfi egy csinos nőre pillant a for­galmas utcán. Dominick Barbara jogi képviselő mosolyogva tette még hozzá: „Ha valaki kom­puterszexen kapja házastár­sát, akkor a válást nem a bírói pulpitus előtt kell kimondani, hanem a mikrochipek világá­ban. Éppen ezért az ítélet ki­hirdetésére csak az Internet szintjén kerülhet sor.” REGŐS PÉTER (New York) Merényletre emlékezve Félelem és csalódottság: ha va­laki megkérdezné, milyen a hangulat egy évvel a romák el­leni merénylet után a dél-bur­genlandi Felsőőrön, ezekkel a szavakkal lehetne válaszolni. A faluszéli cigánysoron az élet semmit nem változott, Vra­nitzky kancellár személyes ígé­rete az új útról az akkori fenn­­költ hangulat, a temetés és a gyász dramaturgiájához tarto­zónak bizonyult. A Horvath fi­vérek, Josef Simnon és Peter Sárközi emléke ma is él: a négy fakereszt azon a helyen, ahol tavaly február 4-én az aljas robbantás széttépte őket, való­ságos zarándokhely. A két Horváth fiú idős papája - egykori koncentrációs tábori fogoly - mindennap mécsest gyújt, sokan pedig távolabbról jönnek. A hozzátartozók közül akik csak tehették, odébbálltak, máshova költöztek, menekül­tek az emlékek elől. Valószínű­leg hiába: a félelem, hogy újabb merényletek következ­hetnek, hogy soha nem lesz már nyugalom, nemigen mú­lik. A falubeli osztrákok együtt­érzése, gyásza és sajnálata az idők folyamán inkább haraggá változott: elegük van abból, hogy a cigánysor miatt Felső­őrt a terrorizmussal együtt em­legessék. Nem lévén tettes, nem zárható ki ugyanis az sem, hogy helybéli volt a merénylő, és a hatóságok a szorgos nyo­mozás és a ma már tízmilliós vérdíj ellenére sem tudnak eredményt felmutatni. Még a félresikerült - mert kellő bi­zonyítékok hiányában felmen­téssel végződött - levélbom­baperben sem esett szó Felső­őrről. Hogy a gyilkos csőbom­bát ki erősítette a „Cigányok, menjetek haza Indiába!” felira­tú táblához a biztos tudatban, hogy arra csak romák járnak, és ők nem fogják tűrni a felira­tot, nos, ezt ma még csak sejte­ni se lehet. Az évfordulón az il­lő megemlékezések, szertartá­sok, ünnepségek ismét a falura irányítják a figyelmet, és újra megjelentek a tévések, az újsá­gírók. Eddig nem sok jót hoz­tak Felsőőrnek. SUSANNE SCHNEIDER (Bécs) Csak a hozzátartozók emlékeznek SZERVEZNE, RENDEZNE álarcosbált, farsangi mulatságot, bankettet, érettségi találkozót, esküvőt, vállalati ün­nepségeket, zárt körű rendezvényeket, álló­fogadásokat, családi-baráti összejövetelt. DE HOL??? A város szívében, a Duna-parti sétányon, az 25­80 fő részére kényelmes, izgalmas ki­alakítású helyiségünkben vállaljuk svéd­asztalos, menüsoros kiszolgálással a lebo­nyolításukat. Kitűnő minőségben, mérsékelt árakon és az ön igénye szerint élőzenével, műsorok­kal, programokkal. Megrendelését várjuk a 266-6720 telefonon, valamint személyesen, Budapest V. ker., Dunakorzó, Ambassador Club. 1996. február 4. Az eltűntekért tüntettek A boszniai Trszlában tegnap is folytatódtak azok a tüntetések, amelyeknek résztvevői a kelet-boszniai Srebrenicában eltűnt hozzá­tartozóik sorsáról akarnak információkat megtudni. A boszniai városból elmenekült nők a Vöröskereszt és a boszniai kormány il­letékeseitől akarnak választ kapni, hogy mi lett a 8000 férfi sorsa. Az eddigi hivatalos vizsgálatok eredményei szerint nagy valószí­nűséggel a települést elfoglaló szerbek le­lőtték a katonakötelesnek mondott férfiakat. HALálraítélt delfinek A hatalmas halászflották ahol csak felbukkannak, szinte élettelen vizeket hagynak maguk után, kö­szönhetően a mind moder­nebb lehalászási módsze­reknek. De nemcsak a ha­lak pusztulnak, hasonló sors jut osztályrészül a del­fineknek is. Ezek a vízi em­lősök ugyanis belegaba­lyodnak a halászhálókba és szabályosan megfulladnak a vízben. Ez történt a mi­nap Nyugat-Afrika partjai­nál is, ahol olasz halászok közreműködésének „hála”, legalább 130 delfin - ennyi tetemet vetett ugyan­is később partra a víz - pusztult el iszonyú kínok közepette. Mindennapos dráma: delfin a hálóban A mauritániai partok előtt bekövetkezett tragédia nemcsak az ottani tenger élővilágának egyensúlyát borítja fel, hanem súlyos következménnyel jár az or­szág lakosaira nézve is. A rendkívül szegény helyi­eknek a hal ugyanis az egyik legfőbb táplálékuk, ráadásul a delfinek hasznos partnernek bizonyulnak a halászatban is: gyakran az ő segítségükkel terelik be az egyre fogyatkozó halra­jokat a hálókba. Nem csoda tehát, hogy a környezetvé­dő szervezetek mindenhol a világon követelik: vesse­nek véget a hatalmas vonó­hálókkal folytatott halásza­toknak.

Next