Kurír - reggeli kiadás, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)

1996-04-05 / 94. szám

KULTUR ■syrsr ÉS MOST Egyszemélyessé alakította Peter Handke Kaspar című darabját Tardy Balázs, magára szabta és már egy éve próbálja. Nem kapkodott. Szólóprodukcióját április 13-án este 8 órakor mutatja be a Merlin Színház pró­batermében. S míg keresi Kaspar titkát, Madonnával forgat az Evita-produkcióban. Tardy ugyanis Éva Pe­rón gyóntatópapját játssza a filmben. Őt választotta ki Alan Parker rendező. - Ezek szerint a magyar színészek közül ön kerülhetett legközelebb az amerikai popsztárhoz. Legalábbis lélekben.­­ Kellemes találkozás volt. A bazilika lépcsőjén for­gattuk azt a részt, amikor Evita anyjával felkeresi a papot - mondja Tardy Balázs. - De mivel a dómba nem engedték be a stábot, Londonban egészítjük ki és tesszük teljessé a jelenetet. Valószínűleg májusban. - Kifejezetten csak a forgatókönyv által előírt párbeszé­dekre hagyatkoztak vagy azért magánbeszélgetést is enge­délyeztek? - Beszélgettünk Madonnával. Nem értette, micsoda név is a Balázs. Helyes, kedves nő. Látszik, nem taga­dott meg magától semmit sem. Még szőkén is délies. - Egy esztendeje próbálja a Kaspart a Merlinben. Miért h­ízta ilyen sokáig? - Már évek óta foglalkoztatott a történet, de ahányszor belekezdtem, nem jutottam tovább a 10. oldalnál. Mert nem értettem. Csak éreztem. Mint amikor egy turkálóban az összehordott szövetek kö­zött matatunk, és bár még nem tudjuk, mit fogunk kiemelni, azt tapintással is biztosan megállapítjuk, nemes az anyag. Handke darabja rendhagyó. Értel­mezése is az. Szabálytalan, kócos remekmű. A szerző lelenctörténetet írt, de egyben költészetté emelte, amelyet épp a költőisége miatt konkrétan kell meg­fogalmazni színpadon. - Kicsoda is Kaspar? - Létező figura volt, akivel együtt járt a titok, az idegenség. 1828-ban Nürnbergben találtak egy 16 éves fiút az utcán, nyakában táblával, miszerint csak kenyéren és vízen él, Kaspar Hausernek hívják és nem beszél. A város főjegyzője magához vette, megtanítot­ta beszélni, és Kaspar a bíróságon jegyző lett. Öt év múlva azonban rejtélyes körülmények között megöl­ték. Nemrégiben olvastam, hogy még élnek leszárma­zottai, akik őrzik azt a ruhát, amit a gyilkosság napján viselt, és a vérfoltokból genetikai vizsgálatok alapján akarják kideríteni a fiú származását. Ugyanis valószí­nűleg egy szász választófejedelem „nemkívánatos” gyermeke volt... Többen is feldolgozták Kaspar éle­tét, irodalomban, filmen is. Története olyan, mint egy film, csak az eleje és a vége hiányzik. - Ön szerint csak a titokzatossága izgathatta az írókat, rendezőket? - Nem hiszem. Talán az, hogy Kaspar önmaga sze­retne lenni, de olyan, „amilyen volt már valaki más”. A társadalom viszont vonakodva fogadja. A kasparság a fegyvertelenség állapota és sűrített emberi léthely­zet. Számomra a darab egyetlen nagy felsorolás. Lis­tázza az életet. Hasonlítottam olyan operához is, amely csak áriák sorából áll. (KARÁCSONY) Már annyi mindenben hittünk, hogy eljő. Március 21-ben, a napéj­egyenlőségben, a mogyoró barkájában, a mandula sziromhavában, a hóvirágban, a hazatért fecskékben, és a három meleget hozó legény­ben, Sándorban, Józsefben, Benedekben. Nem hozták el, csak esett, fáztunk, komor volt az ég. De ma mégis biztosat, biztatót jelenthe- t­­ünk. Ma este künn a Ligetben, a cirkusz zenekari erkélyén az ifjú karnagy feladására megszólal a bevonulási induló, s csillogó köpe­­­­nyékben, feszes trikókban, nagy, kockás bohócruhában bevonul az­­ igazi tavaszt hozó sereg: kezdődik a cirkusz. „Ez aztán a cirkusz!” a címe a tavaszi-nyári műsornak. Mit mond ez a cím, kérdeztem az igazgatótól: „A nemzetközi cirkuszfesztivál, a világ legjobb artistáinak budapesti találkozója után vagyunk és ezzel a cím­mel azt akarjuk mondani, hogy a mi műsorunkat is az övékéhez ha­sonlítjuk.” A fesztivál nyertesei közül láthatjuk majd a Sallai-ugrócsopor­­tot; ők nyerték el a világ legnagyobb cirkusza, az amerikai Ring­­lin díját (és kétéves szerződésüket). Sallai Mihály Jászai-díjas ta­nár úr - az Artista Akadémia tanára - tíz végzős növendékével a híres magyar ugrócsoportszámot továbbfejlesztette; üveggolyó­kon állva repülnek s fogják el a magasból érkező ifjú artistákat. Nemzetközi műsor lesz. A Folco család (édesanya olasz, a férj német) elefántokkal, tevékkel s lovakkal szerepelnek. A bohócdu­ett pedig orosz, s új tánckar is bemutatkozik, az InterTánckar. A lányok ígérik - a tavaszt hozzák el. K. GY. LENGOVETa Opera meg a sztárok Kissé hosszasra sikeredett a várakozás, de azért csak meg­érkeztek Budapestre a tenorkirályok. Mielőtt tiszteletü­ket tették volna az újságírók, tévések és rádiósok népes hadai előtt, megtudtuk, körülbelül 20 ezer jegy már elfo­gyott a népstadionbeli­­ szuperkoncertre, amelyen José Carreras és Plácido Domingo társaságában Diana Ross és Rost Andrea képviseli a gyengébb nemet. A terített aszta­lok mellett egy idő után kiderült, hogy a művészek késésé­nek oka a légifolyosó zsúfoltsága volt. Ráadásul először még szobáikba mentek, a Fórumba, a kávéjukat is elkor­tyolták, de végül is megérkeztek. Magyar Bálint miniszter köszöntötte a világsztárokat, akik feltűnően oldottan és kedvesen válaszoltak a kérdésekre. Szembetűnő volt, hogy mindkét tenorista méretes borostával szegélyezett mo­sollyal ajándékozott meg minket, de egy idő után kiderült, hogy mindketten Otellót énekelnek, ezért a kis szakáll. Valaki megkérdezte, valamelyikük elvállalná-e a Magyar Állami Operaház igazgatását. Carreras kihagyta a választ, Domingo pedig csak legyintett, mondván, sok a baja Was­hingtonban is. Megerősítést nyert, hogy magyar szerzők magyar dalait is éneklik majd, de ami a Bánk bán Hazám, hazám című áriáját illeti, nagyon remélik, hogy a vélhető­en nyolcvanezres közönség segít majd a magán- és mással­hangzók helyes kiejtésében. (GRÉCZY)

Next