Kurír - reggeli kiadás, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-02 / 239. szám

1996. szeptember 2. Harapnivaló honatyáknak Holnap rendkívüli ülést tart a parlament. Az ellenzéki képviselők javaslatára megvitatják a szakértői szinten véglegesített magyar-román alapszerződést. Ugyanis az ellenzékiek, akárcsak a romániai magyar kisebbség érdek-képviseleti szervezetének vezetői, kifogásolják az Európa Tanács 1201-es ajánlásának függelékként történő becsatolását és szűkítő értelmezését. - Milyen felkészülést igényel egy terven felüli tanácskozás? - kérdeztük Borsos Csabától, az Országgyűlés szervezési és tá­jékoztatási főosztályának ve­zetőjétől. - Mivel a rendkívüli ülés szeptember harmadikán lesz, vagyis egy héttel a tervezett kezdés előtt, szinte semmilyen pluszmunkát nem jelent. Em­bereket sem kellett berendelni, mivel szeptember másodikától így is, úgy is teljes létszámmal dolgozunk. Az anyagok sokszo­rosítása sem érinti a teljes ap­parátust, hiszen egy előterjesz­tés van, a határozati javaslat.­­ A képviselőket is értesíte­niük kellett.­­ Pénteken küldtük el az ér­tesítést és a napirendi javasla­tot. Egyébként a hétfőn kez­dődő ülésekre pénteken szok­tuk kiküldeni a futárpostai anyagot. De nem a Magyar Posta viszi ki, hanem a BM-hez tartozó állami futárszolgálat. Nekik a küldeményeket szom­baton vagy vasárnap is célba kell juttatni. Ha a kérés úgy szól, addig kell próbálkozniuk, amíg megtalálják a címzettet.­­ A terembiztosokat viszont korábban kellett berendelni. - Tizenöten vannak, s az ülés idején valóban mindannyi­­uknak bent kell lenniük. Csak hát, ismétlem, már másodikától teljes létszámban dolgozunk. - Az ülésteremmel nem volt különösebb gond? - A felújításokat úgy tervez­tük, hogy legkésőbb szeptem­ber elsejére készen legyenek. A Parlament főemeleti fo­lyosóin érezni lehetett, hogy a vörös futószőnyegeket nemrég tisztogatták, hogy a székeket, pamlagokat kiporolták, a réz­tárgyakat megpucolták. A bü­fében is asztalokat tologattak. Parádi András üzletvezető el­mondta, ő kimondottan ör­vend a rendkívüli ülésnek, mert ez ugyan pluszmunkát, ám pluszbevételt is jelent. Au­gusztusban öt alkalommal vol­tak bent, legutóbb, péntek este a magyar-japán baráti társaság rendelt kétszáz személyre álló­­fogadást. Ma nyílt a büfé, mert kezdődnek a bizottsági ülések. Keddre annyi árut, szendvicset, süteményt, üdítőt, italt rendel, mint egy átlagos hétfői ülésnapra, amikor csak délután van nagyüzem. Arra is számít, hogy a keddi vitanap elhúzódik, s csak késő este ér véget, ezért az utánrendelést is megszervezi. Egyébként most az áraik nem emelkednek, mi­vel az év elején kötötték meg az egész évre szóló szerződést, s akkor még nem lehetett tudni, a húsárak milyen mér­tékben változnak. Vagyis megeshet, hogy a Parlamentben kapható a­ legol­csóbb sonkás szendvics. És még mondja valaki, hogy nincs ér­telme a rendkívüli ülésnek... KIBÉDI VARGA SÁNDOR Az utolsó simítások (Kurir-archiv) Röviden, velősen Hamburgerrel és kólával trak­­tálta vendégeit Bill Clinton négynapos konvenciója alatt. A kisebbfajta népünnepéllyel felérő jelöltállító cirkuszon számos ország demokrata poli­tikusa vett részt. A mintegy 200 fős nemzetközi küldött­ségben hazánkat az SZDSZ két politikusa: Tardos Márton és Fodor Gábor képviselte. A Kurírnak Fodor Gábor szá­molt be útjukról. - Noha az amerikai és az eu­rópai politizálási szokások ha­gyományosan eltérnek, mégis tanulságosnak lehet mondani azt a néhány napot, amit Chica­góban töltöttünk. Egy hatalmas sportcsarnokban rendezték meg a jelöltállító ünnepet, amely négy napig tartott. A színpadon folyamatosan zajlottak az események. Az alaphangulatot egy zenekar szolgáltatta, amely kisebb-na­­gyobb megszakításokkal mind­végig játszott. Időnként éneke­sek bukkantak fel, bejátszottak egy-egy videoclipet, s természe­tesen elhangzottak politikai szónoklatok is. Bill Clinton vo­nattal érkezett az eseményre, útja során többször bejelentke­zett, így üzent az egybegyűltek­nek. Egyébként a politikai szó­noklatok rendkívül rövidek és tömörek voltak. Éppen ez az, amit érdemes lenne a magyar politikusoknak is elsajátítani: miként lehet a dolgokat hitele­sen és főképpen demagógiától mentesen, mégis tisztán, érthe­tően elmondani. CS. E. Clinton vendége volt (Kurir-archiv) Sándor és Attila Furcsa helyzet, mikor a kisgazdák kastélyba vonulnak háromnapos frakcióülésre gyönyörű nyugati autójukkal, s mielőtt még elkezdődne a szabadtéri sajtótájékoztató, hipp-hopp, beülnek a volán mögé, és elállnak a tévéka­merák elől, hogy gyalog térjenek vissza látótávolságon kívülről a nyilvánosság reflektorfényébe. Miért? Jobban látszódjon a vadászkastély, vagy ne lássa az istenadta nép, m­ilyen szépen élnek honatyáink? De nem erről szólnék, hanem hogy Morvai Ferenc kisgazda képviselő (aki mellesleg szintén kocsiba szállt, hogy ellavírozzon vele a kastélytól) elérte, amit akart. Legalábbis: négy év hasztalan próbálkozás után a fővá­rosi önkormányzat közműügyi osztálya javasolja a főpol­gármesternek, hogy a Petőfi-kutatóként elhíresült kazán­király - szakértők közbeavatkozásával­­ csontmintát vehessen Petőfi Sándor gyermekének és szüleinek földi maradványaiból. Így aztán az 1989-ben a szibériai Bar­­guzinban talált csontváz (amiről beszélik, nem is férfié, hanem nőé) összehasonlítható lenne a Fiumei tízi temető­ben eddig zavartalanul nyugvó hozzátartozókéival. Mi az oka, hogy Morvai ügye ennyi év, haladás után az exhumálás stádiumába kerülhet? Az önkormányzat a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását várta meg. Újra. Merthogy született már ezzel kapcsolatban egy döntés, ami képtelenségnek illette az egész „vállalko­zást”, s ezzel a sírháborgatás is lekerült a napirendről. Ám most ismét kikérték az MTA véleményét, s Glatz Ferenc, a neves tudományos testület k­j elnöke toleráns módon állt a kérdéshez, bár kizárják e feltételezést, ám ők a kutatás szabadságát hirdetik. Erre hivatkozva te­hát Morvai hantot bonthat, ami nem minősül sírgyalá­­zásnak, hisz tudományos elhivatottság vezérli a mestert. Vagy tán inkább mert annyi pénzt költött, hogy most már juszt is be kell bizonyítania, ha némileg van is egy kis difi, mégis Petőfit fogott. Tény, sok minden megokol­ható nagy vagyonnal. Ráadásul Morvai ha a népi-haza­fias költészetet nem is mecénálta, ám a holtak háborgatá­sáért bőven megfizet. Szegény az önkormányzat, műem­lékek helyreállítására nincs pénz. Viszont ha a mester bont, akkor vissza is kell falazni a sírt. S itt a nagy üzlet lehetősége: a bontásért cserébe Morvainak fel kell újíta­nia a síremléket! Ami ugye megint csak több százezer fo­rint. De ne búsuljon, akinek hasonlóan sok a pénze, leg­alább ennyire elhivatott, csak a nagy tervet nem leli. Vaskos a történelem. Akadnak még benne oly nagy sze­replők, akiknek bár szelleme él, ám nincs meg a sír­hantja. Ott van például Attila, KOVÁCS BOGLÁRKA Bizalmatlansági szint A románok és magyarok viszo­nyát másfél évszázada kísérő fe­szültségek konkrét jelei 1848-tól foghatók meg, mondta a Kurír­nak Szász Zoltán, a Magyar Tu­dományos Akadémia Történet­tudományi Intézetének igazga­tója. 1918 előtt az erdélyi romá­nok nemzeti politikai státusa okozott gondot. Hiába álmodtak autonómiáról, nem jutottak hozzá. Kulturálisan hátrányos helyzetbe kerültek, a maguk ere­jére kellett hagyatkozniuk. A magyar állam nem épített isko­lákat, színházakat a románok­nak, oktatási-művelődési intéz­ményeiket egyházuk vagy közsé­gük tartotta fenn. A románok már 1916-ban mindent megtettek, hogy meg­szerezhessék Erdélyt. Trianon után fordult a kocka. Ezúttal a magyarok kerültek politikai-kul­turális jogaik tekintetében hátrá­nyos helyzetbe. A román állam iparkodott mielőbb integrálni őket, ami fokozott románosítást jelentett. Bonyolította a képet a II. világháború időszakában el­mérgesedett viszony. A szocialista korszak a nemzetiségi kérdés megoldását a szocialista fejlődésre bízta. 1958—60-ig egyfajta inter­nacionalista megközelítés érvé­nyesült, utána azonban újult erő­vel folytatódott a nemzetállam ki­­teljesítése. Kapcsolataink azóta is egy­szerre jók és rosszak. A román társadalom egy részében - eléggé manipuláltan - aggoda­lom munkál, Magyarországot el­lenségüknek tekintik. Itthon ugyanakkor elkeseredettség mu­tatkozik a román kisebbségpoli­tikával szemben. Az erdélyi ma­gyarok száma csökken, ami azért baj, mert nemzeti viszonyrend­­szerben történik. A nemzetsértés nem az üzletszerű hazafiak talál­mánya: valóban megtörténhet, hogy az erdélyi magyarok nem­zeti közösségből néprajzi cso­porttá redukálódnak. Az alapszerződést értelmezése során az érdekeltek egy része ki­indulópontnak tekinti. Úgy vé­lik, ráépítve tovább lehet fino­mítani kapcsolatainkat. A másik álláspont a szerződést végpont­nak minősíti. A probléma az, hogy megbomlott az ingatag konszenzus a kisebbségi politi­zálás és a külpolitika kérdésében. Ebben a történelmi pillanatban egyformán szükségünk van a szerződésre. A kisebbségi kérdés miatt nekünk fontos, a romá­noknak pedig pluszbiztosítékot jelent, hogy nem kell részünkről ellenséges akciókkal számolniuk. Iliescuék persze tudják, hogy re­ális fenyegetettség nincs, de szélsőségeseik előszeretettel rio­gatnak a magyar veszéllyel. Szász Zoltán osztja az igenlők véleményét, miszerint a szerző­désnek bizalomépítő, hangulat­­javító funkciója lehet. Bár sokat ronthat, ha politikai erőink ilyen hévvel csepülik egymást. A tilta­kozók túlbecsülik a megállapo­dás súlyát. Nem több ez egy pa­pírnál, amelyben a felek leszöge­zik, méltányosan fogják kezelni a vitás kérdéseket. Naivitás azt hinni, hogy egy szövegtől egy csapásra megváltozik a hosszú időszak alatt krónikussá vált rossz viszony. Nem tudni, mondja a törté­nész, van-e az ellenzék vehemens tiltakozásának belföldi kampány­jellege, ugyanis fogalmunk sincs, mennyire érdekli manapság a ma­gyar társadalmat a határokon túli magyarok kérdése. Ha valaki sok­szor előszedte ezt a témát, az épp az előző ciklus MDF­­KDNP-FKGP kormányzata volt. Márpedig kampányszempontból egyáltalán nem nyertek vele. Az RMDSZ - amely egyidejűleg számos irányzatot fog át - pro­minensei képesek az erdélyi ma­gyar társadalom véleményét köz­vetíteni. A Tőkés László és Markó Béla által megjelenített kompro­misszum- és konfrontálódásigény ugyanazt a társadalmi meggyőző­dést reprodukálja különböző as­pektusokból: hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Szász Zoltán úgy véli, abból kiindulva, hogy a románok váltig hangoztatják a XIX. századi, nemzetállami típusú szuvereni­tás elvét, akár azt is mondhatjuk: ők tettek több engedményt. A szerződés tényleges tartalmának jelentőségét persze a későbbi történeti analízis mutatja majd meg. A lábjegyzet körüli rágódás mindenesetre mind az országok közötti, mind pedig a határokon belüli politikai erőket jellemző elképesztő bizalmatlansági szintre utal. G. A. Menetrend Ma, két hónap után ismét - és a szokásos menetrend szerint folyamato­san, hétről hétre - teljes ülést tart az Alkotmánybíróság. Először a Leg­felsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész közös indítványára a sortűz­­törvénnyel foglalkoznak. Azt vizsgálják: valóban ellentétes-e a nemzet­közi joggal. Mint emlékezetes, az 56-os forradalom és szabadságharc so­rán elkövetett bűncselekmények büntethetőségére vonatkozó magas szintű jogszabály vitás, első szakaszát a parlament egyszer már, éppen az Alkotmánybíróság határozata nyomán, módosította. Az Alkotmánybíró­ság lényegében azt mondta ki, hogy a nemzetközi egyezményeket kell al­kalmazni a bíróságoknak. A salgótarjáni sortűzperben - mit lapunk is végigkövetett - e módosítás alkalmazásával született elsőfokú ítélet. A jogalkalmazásért felelős közjogi méltóságok azonban úgy találták, hogy a módosítás nem tett eleget az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak­nak,é­s továbbra is nemzetközi szerződésbe ütközik a törvény. Ősszel tárgyalja meg a nagy tekintélyű testület azt az indítvány, amely egy egységes érdek-képviseleti törvény hiányát kifogásolja.. Igencsak sokakat érinthet a gépjárműadóról szóló törvény alkotmány­­bírósági felülvizsgálata. Az indítványozók azt panaszolják, s feltehetőleg nem alaptalanul: az állam jogtalan bevételekhez jut az év közben eladott gépkocsik előre befizettetett adójából, különös tekintettel arra, hogy az új tulajdonosoktól is megköveteli a teljes évi adóösszeget. Napirenden szerepel majd egyebek közt az Országgyűlés házszabá­lyának az alkotmány-előkészítésre vonatkozó vihart kavart módosítása, amely az indítványozók szerint korlátozza a képviselői szuverenitást, és a társadalom széles rétegeit ugyancsak kirekeszti az alkotmányozás fo­lyamatából. K. K. ITTHON 5 JÖNNEK A PROFIK? A hazai katonai gimnáziumok hallgatói már egy olyan fegyveres erőnél fognak szolgálni, amelynek leplezetten sem lesznek támadó céljai és amely - reményeink sze­rint - része lesz egy kontinentális biztonsági rendszernek - jelen­tette la Gál Zoltán, a magyar Or­szággyűlés elnöke vasárnap Eger­ben, a Lenkey János Honvéd Gimnázium tanévnyitó ünnepsé­gén. A parlament elnöke beszédé­ben hangsúlyozta, hogy nem is oly sokára egy kisebb, ámde ütőképe­sebb profi haderővé alakulhat át hadseregünk, majd hozzátette: an­nak érdekében, hogy a profizmus ne teremtsen a demokrácia szá­mára veszélyes katonai kasztot, erősíteni kell a fegyveres erők civil polgári ellenőrzését. ÁLLAMFŐI REKLÁM Hajdúszoboszló vezetőivel és ide­genforgalmi szakemberekkel talál­kozott vasárnap délelőtt Göncz Árpád. A köztársasági elnök fel­hívta a figyelmet, hogy a turistákat a kultúra és az ízlés jobban vonzza, mint a még tetten érhető harsányság, ízléstelenség, giccs és tájrombolás. Az államfő felaján­lotta: idei őszi svédországi, illetve finnországi látogatására olyan szo­­boszlói szakembert is elvisz, aki méltó követe lehet a magyar haj­­dúszoboszlói gyógyvíz idegenfor­galmának. TANK YOU! Különböző tárgyalások folynak a Magyar Honvédség korszerűsíté­sére - mondta Keleti György honvédelmi miniszter vasárnap a Tolna megyei Medinán, ahol ala­­kulatzászló-átadási ünnepséget tartottak. Keleti György ünnepi beszédében elmondta: néhány na­pon belül megérkezik azoknak az új T-72-es harckocsiknak első szállítmánya Belorussziából csa­kúgy, mint az orosz adósságból vásárolt páncélozott szállító harci járművek. A miniszter szerint minden reményünk megvan arra, hogy 1999-re Magyarország teljes jogú NATO-taggá váljon. OMÉK JÓ VOLT Tegnap Lakos László a gödöllői OMÉK vásáron ágazati díjakat osztott ki. A földművelésügyi tárca vezetője azokat a termelő­ket, intézményeket részesítette elismerésben, amelyek kiemel­kedően eredményes munkát végeztek az elmúlt években. A 16 kitüntetett cég között a Mi­niszteri Nagydíjat a hajdúbö­szörményi Béke Agrárszövetke­zet kapta meg. BÉKÉS HÍDFŐ Vésztő­mágori történelmi em­lékhelyen, Békés megye „Ópusztaszerén” tartották a megyei millecentenáriumi em­lékünnepséget, amelyen Vas­­tagh Pál mondott beszédet. Az igazságügyi miniszter el­mondta: a viharos történelmi múltú vidék földrajzi elhelyez­kedésében és fejlettségében a hátsó sorban van, s ez a helyzet elfogadhatatlan. De az a hát­rány, amely ezt a területet sújtja, előnyre is váltható, hi­szen néhány év múlva Békés fontos kereskedelmi és gazda­sági közvetítő hídfőállás lehet. w 17.00-Mr. w| flat0Ma amerikai filmsorozat Egy bálvány ledől című része 11.00-koz.

Next