Kurír - reggeli kiadás, 1997. március (8. évfolyam, 59-87. szám)
1997-03-26 / 83. szám
Évtizedekig együtt élünk fogalmakkal, nevekkel, s nehezen vesszük észre, ha már mást jelentenek, mint a kezdet kezdetén. Mert ugye hol van már Népköztársaság útja, hol van téesz, meg hol van a mindenek felett álló párttitkár? S hol van a Skoda? Amelynek a képe (dacára a hajdani orrmotoros modelleknek) még mindig úgy él bennünk, hogy egy átlagosnál jobban leépülő, átlagosnál bizonytalanabbul futó farmotoros autó. A múlt ködébe vész a kép, ahogyan a tulajok a csúszós utak eljöttével nagy nehezékekkel iparkodtak az elöl nyíló csomagtartó felé, hogy a teher miatt jobban tapadjanak az első kerekek. Szóval nekem sokáig ilyen emlékek jutottak eszembe a Skoda szó hallatán, holott a Favorit már tökéletesen más volt, aztán egyszer csak már benne is ültem a Felicia 1,6 modellben, s nagyjából el is felejtettem, hogy volt valaha 1000-es, 105-ös és 120-as... VW házasság határozottan jót tett a Skodának, ez az 1.6-os pedig - az örökölt motor miatt - még a többi modellnél is volkswagenesebb. A németes érzés oka egyértelműen a motor, amely - ha lehet így felosztogatni egy négykerekűt - a legérdekesebb része az autónak. De várjunk még a vezetéssel, nem rossz dolog kívülről sem megszemlélgetni a járgányt. Nem azért, mintha világbajnoki babérokra törne szépséges vonalvezetésével - a szemrevételezés inkább tanulságos. A Felicia kétségtelenül elindult már nyugat felé, de egészen biztosan nem ért még oda. Elég egyetlen pillantást vetni a sarkos szélvédőre, az emiatt megtörő vonalakra - hát igen, manapság ezt azért másképpen csinálják már. Az index üvege legalább fehér, az évtizedes divathagyománynak megfelelően. A hátsó lámpasor viszont egyértelműen szép. A tesztautó egyébként könnyűfém fenikkel villogott, az első spoiler mélyéről ködlámpa virított, s ezek a részletek határozottan tetszetősebbétették, mint amilyenek „mezei” testvérei. Szóval, vannak itt-ott jól eltalált részletek, azonban még nem állnak össze harmonikus egésszé. A belső nekem már jobban tetszett. Világos színek az üléseken és a műszerfalon egyaránt - hát igen, így kell ezt csinálni, hogy a sofőr életkedve stabil legyen. A műszerek, a kapcsolók ott vannak, ahol kell, egyedül a világítás nyomógombjait nem tudtam megszokni (és a kapcsolópáros működését megérteni is csak nagyon nehezen). A fölfelé nyíló kesztyűtartó-fedél első pillantásra jópofa, rendszeres használat során azonban bosszantóan egyénieskedő. Amúgy a többi rendben volt (még ha egy-két gomb fel is forrósodott a használat során), minden megfelelt a kategóriájának. A hely is elégnek bizonyult (hiába, az én 178 centis magasságom csaknem minden autóhoz jó). néhány melákabb kollégám azonban panaszkodott az elsői ülésre, amely szerintük nem állítható eléggé messze a pedálsortól. A kormány síkja kicsit buszos, de amúgy (normál testalkattal) el lehet kényelmesen helyezkedni előtte. Az ülések oldaltartása határozottabb is lehetne, azonban eléggé kemények és ez nagy erény. Hátul sem rossz a helykínálat, a csomagtartó pedig az autó méreteinek, felépítésének megfelelően jól pakolható, ám hosszabb családi utazáshoz kicsi. És következzen a motor. Egy pillanat alatt életre kel, majd (legalábbis alapjáraton) nagyon diszkréten duruzsol. Gyorsításnál persze megjön a hangja - hiába, ennek a kategóriának a zajcsillapítása már csak az autó tömege miatt sem lehet tökéletes, azonban a harsogást nem bánja az ember, mert annyira izmos az aggregát. Nagyon jól gyorsít, lendületesen viszi a kocsit, igazi tempós utazásra termett. Lehet pörgetni is a motort, nem izgatják a túráztatások, igaz, az ilyen nyúzást nem igényli, hiszen három- és négyezer közötti fordulaton van elemében, s már ezerötszáz körül elkezd húzni. A városi forgalomban kellőképpen rugalmas, sok nagyobb, akár kétezres járgány vezetőjének mutatja meg a hátsó lámpáit (amiről már említettem, hogy fölöttébb tetszetősek). Menet közben a parkolásnál nehéz kormány is könnyűvé válik. A rugózás persze kisautós, hajlamos elpattogni, ugrál az úthibákon - de a bőven egy tonna alatti tömeg már csak így viselkedik, akármilyen futómű van alatta. Amúgy biztosan fekszik az úton. A fék nekem kicsit kevés volt, ráadásul huzamosabb használat után kattogó hanggal hozta a tudomásomra, hogy a cseh lélek alapvető eleme a nyugalom, úgyhogy a tempómat is tán ehhez igazítsam. Ez a Felicia kétmillió forintnál is többe kerül. Hogy érdemes-e ennyi pénzt áldozni rá? A fene tudja, a motor mindenképpen mellette szól. Én mindenesetre nagyon várom már a Felicia következő generációját, amely már biztosan meg fog felelni a legszőrösebb szívű elvárásoknak is. Remélem, azt is Feliciának hívják majd, hiszen az elődmodellt (vagyis amit most próbáltam ki) nem kell szégyellniük. KOVÁCS L. OLIVÉR Néhány fontosabb adat Típus: Skoda Felicia 1.6 Motor: benzines, katalizátoros Hengerűrtartalom: 1598 köbcentiméter Hengerek száma: négy Legnagyobb teljesítmény: 75 LE (55 kW)/4500 fordulat/perc Legnagyobb nyomaték: 135 Nm/3500/perc Sebességváltó: kézi kapcsolású, öt szinkronizált előmeneteli fokozattal Legnagyobb sebesség: 170 km/h Gyorsulás 0-100 km/h 12 s Fogyasztás: 90, 120 km-nél, városban 5,8 7,5 8,5 liter Tesztünk során a Shell Hungary kútjainál tankoltunk. Az olasz tervezők megint nem nyugszanak a bőrükben. Giorgio Giugiaro stúdiója egy nem mindennapi modellel hívta fel magára figyelmet. A kocsi természetesen Alfa Romeo, csekély 400 lóerős motor hajtja, szekvenciális váltóval felszerelve. Azonban nem csak ezek a különös ismertetőjelei ennek a feltűnő sportkocsinak. A kimondottan lapos és széles karosszéria motorházába hosszirányban egy kétturbós V6-os motort szereltek, padlólemeze alumíniumból és szénszálas műanyagból, a karosszériája pedig szintén alumíniumból készült. Ahogy elnézzük ezt a gépcsodát, el tudjuk képzelni, milyen jól mutatna ez a kátyús magyar utakon, különös tekintettel a parkolási lehetőségekre, egy kerékbilinccsel feltuningolva.