Kurír - reggeli kiadás, 1997. május (8. évfolyam, 119-146. szám)

1997-05-17 / 133. szám

6 KÜLHON ÖSSZEFÜGGÉS Az orosz nemzetbiztonsági ta­nács vezetője szerint „szinte a lehetetlenséggel határos”, hogy a jelenlegi, kommunista többségű alsóház ratifikálja a hadászati fegyverek csökkenté­séről az Egyesült Államokkal kidolgozott Start-II szerző­dést. Ivan Ribkin aláhúzta, hogy a jóváhagyás esélyét a NATO-bővítés terve is rontja. HÁTRÁNY Borisz Jelcin elnök az alkot­mánybírósághoz fordul a mű­kincstörvény ügyében, miután a k­­ét ház parlament két háza hatályon kí­vül helyezte az elnöki vétót. Jel­cin szerint a második világhá­ború idején a Szovjetunióba hurcolt külföldi műkincseket orosz tulajdonná nyilvánító tör­vény következtében Oroszor­szág aligha számíthatna arra, hogy visszakerülnek valaha is az elhurcolt orosz kulturális javak. TŰZHARC Az izraeli légierő tegnap két íz­­.................................ibar­ben is támadta a libanoni síita milícia állásait a Bekaa-völgy keleti részében. Előzőleg, pén­tekre virradóra Dél-Libanon­­ban fegyveres összetűzés volt a Hezbollah gerillái és az izraeli hadsereg egységei között. Az összecsapásban három izraeli katona életét vesztette, heten megsebesültek, s a Hezbollah két emberét is megölték. ÜTKÖZET Diáklázadás tört ki a dél-koreai Kvangdzsu városban, amikor a lakosság arra készült, hogy - el­ső ízben hivatalos támogatással - megemlékezzen egy 1980-ban történt katonai mészárlás áldo­zatairól. (Akkor legalább két­száz, de lehet, hogy kétezer em­ber vesztette életét a sortüzek­­ben.) Tegnap több mint 300 di­ák vasrudakkal és robbanó pa­lackokkal vívott szabályos ütkö­zetet a rohamrendőrökkel. LEMONDÁS Mobutu zaire-i elnök lemon­dott hatalmáról, vagyis az ál­lamügyek tényleges irányításá­ról, de a rangját szeretné meg­tartani. Tegnap elhagyta Kin­­shasát, és az ország északi ré­szén lévő fellegvárába, Gbado­­litéba utazott, amíg a lázadók­kal tovább folyik az alkudozás. Közben a svájci kormány le­foglalta Mobutu villáját, amely a Genfi-tó partján fekszik. VIZSGÁLAT A bécsi ügyészség azt vizsgálja, mennyire megalapozott az a t­­anú, miszerint Heinrich­ross, ma már 81 éves bécsi orvos a nácik alatt az egyik bé­csi klinikán részt vett egy gyer­mekeken végzett eutanáziás programban. Gross ellen két gyermek meggyilkolásában va­­ó bűnrészesség miatt 1950-ben már folyt egy per, s két­­b­­örtönbül éves börtönbüntetésre ítélték, de ezt az ítéletet 1951-ben az osztrák Legfelsőbb Bíróság fsel nem hagyta helyben. ELADÁS Horvátországban értékesítik az országból elmenekült szerbek lakásait és házait. A zágrábi kormány nem tette közzé, hogy hány ingatlan értékesíté­séről lehet szó, de valószínűleg több tízezer lakást és házat verhetnek dobra. jgP 18.00-kor: ^ 'A Vendégszakács: Láng József 20.30-kor: /AlkM­OISlg^jj* Szenes Andrea vendégei: Dr. Kovács Pál exnépjóléti miniszter, Buda István festő, Kóka János Vaskövet? Londoni diplomatakörökben azt suttogják, az új minisz­terelnök megkínálja Margaret Thatcher asszonyt a wa­shingtoni nagyköveti poszttal. A dolog egyébként vicc­nek indult, mivel ezt először az Independent publikálta április elsején, afféle bolondok napi badarságnak szánva a hírlapi kacsát. Nos, a kacsából bogár lett, bemászott a fülekbe, és egyre gyakrabban kerül szóba a Foreign Office-ban. Tony Blair - aki tulajdonképpen nagy csodálója a Vasladynek - maga is kedvezőnek tartja a lehetőséget, hogy kihasználja Thatcher amerikai népszerűségét. Az exminiszterelnök asszonynak befolyásos barátai vannak az Államokban, demokrata és republikánus körökben egyaránt. A végleges döntés Margaret Thatcher jelöléséről tavasz végén várható. A Daily Mail mindazonáltal megjegyzi, hogy a kinevezést nagymértékben megkönnyíthetné a jelenlegi wa­shingtoni nagykövet, amennyiben szépen nyugdíjazá­sát kérné... (GARAMVÖLGYI) Költözik Amerikába? ARROGÁNS SZENÁTOR Óriási vihart kavart nemrég Jörg Schönbohm ber­lini belügyi szenátor azon kijelentése, hogy a kül­földiek növekvő létszáma veszélyt jelent Német­országra, mert „a társadalom integráló képessé­ge behatárolt”. A Brandenburgi Török Szövetség a csaknem kétmillió, az NSZK-ban élő - és adót fizető - török-kurd kisebbség nevében fenyege­tésként értékelte a kereszténydemokrata szená­tor nyilatkozatát. A fővárosi zöldek frakcióvezető­je, Sibyll Klotz „intoleranciát és német arroganci­át" rótt fel Schönbohmnak, míg a Demokratikus Szocializmus Pártjának sajtószolgálata azt kér­dezte a CDU-politikustól, hogy ilyen állásponttal mit keres egy világváros szenátusában? A cinikus-tréfás válasz talán így hangozhat: „ren­geteg pénzt”. W. B. n 101 TDs vbst tander­ltalálat! Hívás díja: 88 Ft+Áfa A Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra a tőlünk minden vonatkozásban oly távoli Afganisztán jelkép, és nem az örömteliek közül való. Ez a felhőostromló kő­rengeteg évszázadokon át volt két világbirodalom, az angol és az orosz ütközőpontja, ennek minden következ­ményével együtt. Hol a kabuli brit misszió minden tag­ját mészárolták le, hol Brezsnyev csapatait ritkították jó ügyhöz méltó buzgalommal. Kétség sem fér ahhoz, hogy itt húzódott a kiplingi értelemben vett Kelet és Nyugat egyik, mindig is vértől tocsogó határa. A hasonlatokkal ugyan ajánlatos vigyázni, de ez ha­zánkra is áll. Tatárok mentek, törökök jöttek, de a két világ határa mifelénk is a Lajta táján húzódott és a Nyugat Buda bevételét még eltűrte, Bécset csak percekre tolerálta. Sajnos a közhelyek legrandább tulajdonsága az, hogy igazak: ahogyan az ember jövőjét jelentős mér­tékben meghatározza, hová születik, egy ország sorsát is alapvetően befolyásolja az, hogy annak idején hol állottak meg alapító atyái. A mi esetünkben nem csak humor, amikor azt mondjuk: az a Szvatoplukkal kötött lóügylet nem volt nagy lelemény, eleink, jóval a Gorenje-hullám előtt, mehettek volna még vagy 300 kilométert. Alighanem ugyanez érvényes az afgán törzsekre is, bár arrafelé jóval kisebb a később Kánaánnak bizonyult térségek választéka. E törzsek most is derekasan ölik egymást. Az ország nagy részét uraló muzulmán fana­tikusok, a tálibok kihasználják az olvadást és szétárad­nak mindenfelé, ahol még nem ők az urak. Például a Hindukus tövében húzódó legendás Selyemút ősi városa, Bamian felé. Ha befu­nak, az Allahot irritáló idegen is­tenek elleni harc jegyében állítólag első dolguk lesz meg­semmisíteni a fél évezrede sziklába faragott két damiani Buddhát, amelyek közül a nagyobbik a földkerekség leg­magasabb álló Buddha-szobra. Az emberiség az alexandriai könyvtártól kezdve Szemirámisz függőkertjein át egészen Róma és Párizs kincseinek második világháborús majdnem elpusztításá­ig hozzászokott az ilyesmihez. Ez a történelem egyik legősibb vonulata, és a jövő függ attól, hogy megszaba­duljunk tőle. Bamian messze van, de Buddhái nélkül mi is szegé­nyebbek lennénk. HARMAT ENDRE 1997. május 1. VALLAT AZ EJVOK Borisz Jelcin orosz elnök nyilvá­nos jövedelem- és vagyonbevallás­­ra kötelezte az ország vezető tiszt­ségviselőit, és közölte: rövidesen maga is nyilvánosságra hozza va­gyonnyilatkozatát. Két hónapon belül be kell nyújtani nyilatkozata­ikat a minisztériumok és főható­ságok vezetőinek, valamint a par­lamenti képviselőknek is. Jelcin hangsúlyozta, hogy becsületbeli ügyről van szó, tisztázni kell a ve­zetők ingó és ingatlan vagyonának származását, valamint azt, hogy az érintett politikusnak van-e érték­papírja, illetve külföldi bankszám­lája. Oroszországban effélével ed­dig még nemigen próbálkoztak, sőt már az is sértődést és megtor­lást vont maga után, amikor nem­régiben az orosz sajtó is megszel­lőztette (erről a Kurír is írt), hogy Csernomirgyin kormányfő vagyo­na öt év alatt állítólag a hússzoro­sára, több mint ötmilliárd (!) dol­lárra nőtt. A miniszterelnök a múlt hónapban ünnepelte 59. születés­napját, de kérdés, hogy mennyire örül az államfő eme megkésett „ajándékának”. Az orosz elnök szerint nem kampányról van szó, a korrupció régi probléma, és az ellene fogana­tosított intézkedések gyökereiben érintik majd a jelenséget. „A hangos leleplezések és bűnbakok helyett konk­rét lépésekre van szükség” - mondta Jelcin, hozzátéve: a mostani rendel­kezés csak az első ezek sorában. Az orosz elnök véget akar vetni annak, hogy a közhivatal a meggazdagodás forrása legyen. Mint mondta, nincs szó azonban tisztogatásokról. Senki sem ellenzi a gazdagságot, de a pénzt tisztességes úton kell megke­resni. ízA becsület ma nem csupán er­kölcsi, de politikai kategória is. A gaz­dagság forrása nem lehet állami poszt­"- tette hozzá. Oroszországban rendkívül el­terjedt a kenőpénz a hivatalnokok körében. Mindamellett a vagyon­nyilatkozatokkal megfigyelők sze­­aligha érhető el áttörés. A m­i nagy értékű ingatlanok és más ér­tékek rendszerint fiktív neveken szerepelnek. Megmarad köztük ez a hangulat? Kétéves Superman Négyemeletnyi magasságból zuhant alá Szkopjéban a kétéves Nikola Kosztadinov, anélkül hogy különö­sebb baja történt volna. A Kosztadinov család a ma­cedón főváros Csalr nevű városnegyedében él. A kis­fiú azt a pillanatot használta ki, amikor édesanyja, Veszna átment a másik szobába megnézni, alszik-e újszülött kisbabája, kiszaladt az erkélyre, majd a mélybe vetette magát. A halálra rémült édesanya ter­mészetesen azonnal lerohant, de már a lépcsőházban találkozott síró kisfiával, aki maga sem értette, mi történt vele, s inkább a nagy ijedség miatt zokogott, mintsem bármilyen fizikai fájdalom miatt. A szkopjei idegsebészeten legalábbis mindeddig nem fedeztek fel rajta semmilyen komolyabb sérülést. V. I. ­ A túlbuzgó városatya Az osztrák fővárosi kormányzat osztályvezetője költői lélek. Sza­badidejében verseket ír. Ráadá­sul történész. Ez még mind nem lenne baj, ám amint ez nemrégi­ben kiderült, a történelmi tarta­lom rasszista hangvétellel, anti­szemita megjegyzésekkel páro­sult. A költői szabadság a törvény betűje szerint sok mindent meg­enged. A baj csak az, hogy az idegenekkel szembeni fenntartá­sait a szekcióvezető hivatali munkájába, konkrétan a hozzá beadott kérvények elbírálásába is átviszi. Márpedig ezeket a kérvé­nyeket idegenek adják be, mivel az úr a városi közigazgatás ide­genrendészeti osztályának veze­tője, hozzá futnak be a tartózko­dási engedélyre benyújtott kérel­mek. Hans Werner Sokop taná­csos úr keltett már közfigyelmet elutasító határozatai indoklásá­val, például tavaly, amikor az ausztriai tartózkodási engedélyü­ket meghosszabbítani szándéko­zó török asszonyokat azért tar­tott méltatlannak a maradásra, mert ők ragaszkodtak a kendő viseléséhez. Persze nem ez a ki­tétel szerepelt az indoklásban. EzA kérelmező nem alkalmazkodik a közép-európai szokásokhoz” - fo­galmazott a tanácsos. Bécs polgármestere nem hagyta a dolgot annyiban, és amint tudomására jutott, közbe­lépett. A főnök utasítását betart­va a tanácsos eztán tartózkodott az ilyen indoklástól, de lélegzet­vételnyi szünet után megtalálta az új formulát. Ezúttal a régeb­ben Ausztriában élő török ven­dégmunkás kérte a törvény adta lehetőségnek megfelelően, hogy hátrahagyott felesége is Ausztri­ába jöhessen. Nem - hangzott a válasz­­, mert az elidegenedés foka túl nagy. A tanácsos megint kikapott, „de marad a helyén, és az eddiginél is szigorúbban ellenőrzik majd munkáját” - nyilatkozta a városi kormányzat ilyen ügyek­ben illetékes (szociáldemokrata) szenátor asszonya. Ő egyébként úgy látja, a tanácsos túlbuzogta a kormány központi törekvését, vagyis a külföldiek beözönlésé­­nek megakadályozására tett pró­bálkozásokat. SUSANNE SCHNEIDER (Bécs)

Next