Kurír - reggeli kiadás, 1997. június (8. évfolyam, 147-176. szám)

1997-06-01 / 147. szám

1997. június 1. Szmokingos majom Számítógépes, multimédiás, elektronikus világunkban hajlamosak vagyunk elfelejt­kezni arról, honnan indultunk. A viselkedés­kutatással foglalkozó tudósok azonban napestig mesélhetnének arról, milyen gyakran bújik ki a szmokingos urakból a kő­­korszaki szaki. A termé­szet részei vagyunk, és ösztöneink, önkéntelen mozdulataink elárulják, hogy minden civilizációs máz ellenére azok is ma­radtunk. Az etológus szá­mos példával igazolja, nem is távolodtunk el olyan messzire a kőbaltás embertől Vitatkoznak még a tudósok, egy-, két- vagy több millió éve fejlődött e ki a mai em­ber őse, de az már biztos, hogy mindez nem tegnap történt. Ez alatt a röpke néhány százezer esztendő alatt hihetetlen fejlődésen ment át a homo sapiens, vagyis a gondolkodó ember, még ha ez a jelző gyakran nehezen is fölfedezhető a két lábra állt élőlénynél. A hatal­mas, nyüzsgő városokban tü­lekedő tömeg talán nem is sejti, milyen vékonyka­ az a civilizációs máz, ami alatt ott vicsorog az ős­­ős-üknagypapa, kezében kőbaltát lóhálva.­­ A társas kapcsolatokat megfigyelve megállapíthat­juk, nem sokban különbö­zik az ember és legközeleb­bi rokonainak, az ember­szabásúaknak a viselkedése - mondta Keszthelyi Tibor etológus. - A fiatal lányok általában a magasabb, az iz­mos testalkatú fiúkat része­sítik előnyben, hiszen a ter­mészetes kiválasztódás so­rán általában az erősebb hím nyerte el a nőstények „ke­zét”. Persze az érettebb nők már nemcsak a nyers ösztönükre hallgatnak, ha­nem figyelembe veszik a társadalmi elvárásokat is. A viselkedéskutató egy bevásárlóközpontban szemlélődve is rengeteg, ér­dekes ősi megnyilvánulást jegyezhet föl. A gyűjtögető és vadászó életmód marad­ványa: a vásárlók szágul­doznak a gondolák, pol­cok között, és a szüksé­gesnél több árut gyö­möszölnek a kosarak­ba, kocsikba. A pszichológiai­lag jól föl­lá­tnak is ezekre az ösz­tönökre alapoznak. A parkolókban kirobbant vitáknál a felek, hasonlóan a többi főemlőshöz, kidüllesz­tik a mellüket, ez a fenyege­tő póz, és így igyekeznek ér­vényt szerezni vélt vagy va­lós igazuknak. Szintén az ál­latvilágból maradt a behódo­­lás, amit különböző öntudat­lan testbeszéddel mutat ki az alul maradt. - Az embereknek is meg­van a saját területük - foly­tatta Keszthelyi Tibor. - Ha azon belül lép valaki, műsze­rekkel mérhető a vérnyomás növekedése, szaporábban pislant az illető, elpirul, pul­zusszáma emelkedik. Az ivadékgondozásban is néhány ősi ösz­tönt megőriztünk. Az etológus ezért helyesli, ha az újszülöt­tet nem veszik el az igától, hanem a hasára, mellére helyezik. Ez ugyan­az, mint amikor a tehén nya­logatja a borját. A sötétségtől viszont csak a természetből kiszakadt em­ber fél, akit a mesterséges fény elszoktatott a hold és a csillagok világától. B. T. Biztonsági őrök segítségével foglalta el Ócsán a FÉG Konvektor Rt. telephe­lyét a cég holland többségi tulajdonosa. A csütörtök délutáni hatalomátvétel igencsak látványosra sikeredett. A rendhagyó esemény híre futótűzként terjedt a kis Pest megyei településen. A feketeruhás, marcona őrző-védők lát­tán az ott dolgozók hozzátartozói a fil­mekben látott túszdrámákra asszociál­tak, s az üzem orvosát riasztották, hogy ellenőrizze a bennrekedtek testi épsé­­ét. Miért volt szükség erre a lépésre,­ogyan élték meg a cég dolgozói, erről érdeklődtünk a helyszínen. - Az elmúlt év decemberében vásárol­tuk meg a FÉG közel 51 százalékát. Szándékunkban állt feljavítani, s újabb pi­acokat nyitni Kelet-Európában. Büszkék voltunk rá, nagyra értékeltük amit elértek belföldön, ugyanakkor azt reméltük, hogy hamarosan regionálissá nőheti ki magát a cég. Meghagytuk pozíciójában a korábbi igazgatósági elnököt, dr. Vér Ivánt, s igyekeztünk érvényre juttatni el­képzeléseinket. De nem voltunk képesek törvényes lehetőségünkkel, szavazati jo­gunkkal élni - mondták a holland befek­tetők képviselői. - Nem volt megfelelő a kommunikáció, a management a részvé­nyesek között, így nem tudtunk meggyő­ződni a működőképességről. Mindezek természetesen nem egyik napról a másik­ra buktak ki, hanem folyamatosan, s ez késztetett minket a most bekövetkezett végső lépésre. - Egy többségi tulajdonban lévő­ részvé­nyesnek miért van szüksége marcona biz­tonsági emberek bevetésére? Pusztán az erő demonstrálása volt a cél, vagy nyomósabb okuk volt?­­ Mivel a közgyűlés megszavazta az új igazgatóságot, megtörtént a cégszerű bejegyzés, tulajdonképpen azt mond­hatjuk, hogy zökkenőmentesen zajlott le a hatalomátvétel. A Niklós Biztonsá­gi Irodát elővigyázatosságból bíztuk meg a terület őrzésével. Nem szeret­nénk, ha fontos dokumentumoknak nyoma veszne. Az udvaron megszólított munkások nem sokat értenek az egészből. Szavaik arról árulkodnak, eddig is jó volt nekik ahogy volt, s ezután is jó lesz. A fő, hogy van mit csinálni. - Ez a fejesek harca - summázza a történteket egy öt­ven felé közeledő férfi. - Igaz, ami igaz, előfordult, hogy a külföldieket be sem engedték a kapun. Mindenesetre most is volt néhány meleg pillanat, amikor vagy 50-60 munkás az udvarra tódult, s megindult a kapu felé. Szép volt a Vér úrtól, hogy a kapun kívülről felszólítot­ta az embereket, hogy menjenek vissza dolgozni, mert nekik az a dolguk... A Niklós iroda sajtószóvivője szerint nem sokkal érkezésüket követően kopasz­ra nyírt, kigyúrt figurák jelentek meg a kapu előtt több autóval, igyekeztek pro­vokálni őket, majd feltűnő telefonálgatás után továbbálltak. Azt is észlelték, hogy egy szemközti házból kamerázzák az ese­ményeket, s megjelent embereivel a helyi rendőrség kapitány asszonya is, aki úgy ítélte meg, a cég belső ügyéről van szó. Megpróbáltuk elérni a trónfosztott igazgatót és ügyvédjét is. Egyiküknek nem jutottunk nyomára, a másik titkosí­tott telefonszámon praktizál. BRONESCH OTTÍLIA épített rek­ FEJESEK HARCA maam Az erő velük van Fotó: KONCZ GYÖRGY Bábel tornyának építkezése már jócskán előrehaladt, amikor néhány lelkes és szigorú körny­ezetvédő kiderítette, hogy az alapozásnál friss vizű kutakat dugaszoltak el, cédrisokat vágtak ki, és porfelhőbe bo­rították a környék kertjeit. Jó nevű jogászok világítottak rá, hogy nincs is építési engedély, sem ékírásos, sem éktelen. Az elsőfokú hatóság büntetésként 24 uncia konyhasó befizetésére kötelezte az építtetőket, akik a határozatnak eleget is tettek. A felső­fokú hatóság azonban a projekt lebontását rendelte el. A Legfelsőbb Helyen megerősítették ezt a döntést, ám a vállalkozó társaság még az Úristennek sem emelt csákányt a létesítményre, sőt bővítette­­ vá­sárcsarnokkal, kocsiszínnel, karavánszerájjal. Az utókor krónikásai szerint a hírhedt Bábeli Nyelvzavarra nem is volt szükség, hiszen - mint ahogy a példa mutatja - építtetők és környezetvédők eleve nem értették meg egymást. GYÁRFÁS ENDRE V_________________________________ a Bor, túra, traffipax Úgy kezdődött a második nap a Ma­gyar Borok Útja Ralin, mint ahogy az el­ső befejeződött. Vagyis ügyességi ver­sennyel és nagy-nagy esélylatolgatás­sal. A politikusok közül leginkább Deutsch Tamás és Csintalan Sándor esélyes a győzelemre, ám az összetett verseny nem az ő sikerüket ígéri. Teg­nap egyébként könnyű nap volt, hiszen mindössze Bajáról Hévízre kellett eljut­niuk a bortúra résztvevőinek, s a fel­adatok is valamivel testreszabottabbak voltak, mint pénteken. Leginkább most is traffipaxok borzolták a kedélyeket, már csak azért is, mert egy-egy ilyen fénykép 600 pontjába kerülhet annak, akit a sztárfotó ábrázol. Színészek, sportolók, újságírók nagy-nagy elszánt­sággal gyűrik a kilométereket, köztük a Kurír párosa, akik továbbra is a bizton­ságos vezetést tartják szem előtt, va­gyis kerülik a rendőrökkel való konfron­tációt és a vetélytársakkal sem udvari­atlanok. Ma 13 óra után érkezik a mezőny a Kossuth térre, és még ha itt a politikusok is érzik a legjobban otthon magukat, va­lószínű, hogy a célban nem ők kapják majd a legnagyobb tapsot, hanem az a páros, aki három nap alatt a legjobb telje­sítményt nyújtotta. De hogy ki lesz az, ar­ra még senki nem mer tippelni. Aki kíván­csi erre, az tekintse meg a befutót, ahogy ígérik, csuda jó buli lesz. T. F. —CP33—­ T­itkos nap Csak csöndben, csak halkan, hogy senki meg ne hall­ja. Az ismerős szólás juthatott eszébe tanító nénik­nek, bácsiknak, illetve tanárnőknek és uraknak. A pe­dagógusnap oly diszkrét ünneppé vált, hogy szinte észrevétlenül múlik el. Az érintettek nem zajonganak, nem tiltakoznak a társadalom feledékenysége és há­látlansága miatt. Már megszokták, hogy az ő munká­jukat vagy megköszönik, vagy nem. Általában nem. Mivel tevékenységük a jövő nemzedékének nevelése, oktatása megfizethetetlen, ezért meg sem próbálják. Mármint megfizetni. A pedagógusok tehát végzik a dolgukat, ahogy mindig is tették. Reggelente bemennek az iskolába, tudomásul veszik, hogy némelyik tanítványukon a ru­ha, a cipő annyit ér, mint az ő egész havi fizetésük. Máskor pedig összeszorul a szívük, és saját zsebük bevetésével segítenek azokon a kisdiákokon, akikről tudják, megint éhesen érkeztek, mert a munka nélkü­li szülőknek megint nem telt reggelire. A pedagógus nem bosszúálló fajta. Azt sem hánytorgatja föl, hogy a rendszerváltás utáni első években olyan kultuszmi­niszterük volt, aki kolléga létére, hiszen egyetemi ta­nárként működött, még pedagógusnapon is a tanító­kat, tanárokat okolta úgymond a nemzet ifjúságának erkölcsi romlásáért, mert a diktatúra idején nem áll­­tak hősiesen ellent. A ma már politikusként tökélete­sen elfeledett, egyébként kiváló néprajzos akkoriban csak arról az apróságról feledkezett meg, hogy ő is a legutóbbi átkosban oktatta a jövő kutatóit. Azért sem porolnék a pedagógusok, hogy régi szakszervezetük jogutódjának vezetője sajno, csak a szabad választások után döbbent rá, neki kötelessége harcosan fellépni a tagdíjat fizetők érdekeiért. Korábban megelégedett az üdülőjegyek osztogatásával is. A pedagógusok békés emberek. Jólesik, ha tanítvá­nyaik legalább egy szál virággal köszöntik őket. Leg­följebb azon gondolkodnak el, hogy a politikusok mi­ért csak szavakban ismerik el, egy nemzet legjobb be­fektetése az oktatás. Azután folytatódnak a dolgos hétköznapok, és az izgalom: lesz-e pénz krétára, megmarad-e az iskola? BIHARI TAMÁS ____________________________ Feljöttek Hét nap és hat éjszaka tartóz­kodott Fehér Katalin vezetésé­vel tíztagú kutatócsoport a cserszegtomaji Kútbarlangban. A múlt heti indulásról a hely­színről, vagyis a mélyből tudó­sítottuk olvasóinkat, most pe­dig arról számolhatunk be, hogy tegnap délben feljöttek a felszínre a kutatók. Jonata Károly, a kint mara­dottak vezetője a Kurírnak el­mondta, hogy az expedíció ugyan ezzel befejeződik, de a munka még nem. A műszeres vizsgálatokat ugyanis még az indulás előtt egy héttel elkezd­ték, s ez még további egy hétig tart, a mélyben hagyott szerke­zetek segítségével. Az egy he­tet 53 méteres mélységben töl­tött csapat tagjainak orvosi vizsgálata is tart még, a jövő héten teljes vér- és vizeletanalí­zist végeznek. A kutatók felszínre hoztak mintegy negyven kilónyi kőzet­mintát, amelyet geokémiai és rádiófizikai vizsgálatoknak vet­nek alá a közeljövőben. Jonata Károly úgy véli, hogy a tavalyi expedíció befejezéséhez ha­sonlóan idén novemberre min­den bizonnyal összegezhető­­eredményekkel állhatnak elő. Szándékaik szerint ezzel ko­rántsem fejeződött be a vizsgá­lódás Cserszegtomajon, ahová mindenképpen szeretnének még visszatérni. (LENDVAI) In­ fOlTófohn Ez a Kurir2,3 mit érhet! Mit szeretne leginkább nyerni a Kurír­ral? Egy új autót? Netán egy lakást? Esetleg egy felejthetetlen luxus álom­utazást a világ valamelyik egzotikus országába? Amíg a válaszon töri a fejét, eláruljuk: bármelyik kívánságát teljesí­teni tudjuk. A Kurír Lottófutam jackpotja ugyanis ebben a hónapban 2,3 millió forint - ennyit fogunk holnap kisorsolni az eddigi lottószámos vasár­napi Kurírok tulajdonosai között. Azt meg ugye már bárki eldöntheti, hogy kétmillió-háromszázezer forintot mire fordítana. Mert a fantasztikus pillanatra már csak két napot kell várni. Holnap a napi nyereményeken felül kisorsolunk még öt számot - ez a Kurír Lottófutam 2,3 milliót érő­ jackpotja - kedden pedig a 100 ezret érő napi nyereményekkel együtt közöljük. Ha ön májusban szor­galmasan gyűjtötte a vasárnapi „lila" Kurírt - köztük még ezt is, amit most a kezében tart! - akkor minden esélye megvan a Kurír 2,3 milliós szupernye­reményére! Ennek ismeretében jól gon­dolja meg: vajon valóban beéri ezzel az egyetlenegy vasárnapi Kurírral, ami most olvas? Hiszen minél többet vész ma lapunkból, annál nagyobb az esélye hogy önre mosolyog a milliókat ért szerencse! Nyereménye felvételéhez pe­dig nem kell más, mint a telitalálatú jackpot számsorát tartalmazó vasárnap Kurír, valamint egy 140 forint értéki májusi ötöslottó-szelvény. Ne tétovázzon hát! Ez az utolsó alka­lom, hogy még jobban bebiztosítsa 2, milliós nyereményét! És ugye a 44 fo­rint, amely a mai Kurír ára, nevetsége­sen csekély kockázat a hazavihető m­illi­ókkal szemben... Kukkantson csak ki a ablakon! Nem az újságos próbál már­ hazasettenkedni? Ne hagyja nála a szerencséjét - érj utol minél előbb! D. 1 ITTHON 3

Next