Kurír - reggeli kiadás, 1997. június (8. évfolyam, 147-176. szám)

1997-06-20 / 166. szám

Néhány esztendeje még úgy néztünk a keleti küzdősportok valamelyikének ho­ni gyakorlójára, mintha egészen külö­nös csodabogárral volna dolgunk. Hiá­­ba, előbb a cselgáncs, majd később a carate különböző ágai töretlenül gyűj­tötték az aktív híveket, s nemcsak a ser­­dültebbeket, de a gyerekeket is. Mára divat lett eljárni valamely karate iskolá­ba, ha nem is válogatott szintig jutni, de legalább elsajátítani az alapokat. A tanulásban nemcsak a fiúk, hanem a lányok is jeleskedtek, s jeleskednek mind a mai napig, amikorra már csak a komolyabb, valódi elhivatottságot érző szakemberekkel működő iskolák marad­tak talpon. A jelek szerint - legalábbis ezen a területen - lejárt a csak a pénz­szerzésre szakosodott szerencselovagok kora, a keleti küzdősport-iskolák, klu­bok, szakosztályok között jó hangulatú, ellenben kemény verseny folyik. Ezekben a küzdőtermekben az ifjak nemcsak az önvédelem fogásait sajátít­ják el, s javítják testi kondíciójukat, de e sportágak filozófiájának köszönhető­en a lelkük is izmosodik. Az izmok edzéséhez ugyanis hozzátartozik az MOCORGÓ önismeret javítása, a kitartás erősítése csakúgy, mint az olyan - sajnos kihaló­ban lévő - erkölcsi alapelvek megisme­rése és elfogadása, mint a becsület, a munka, a család szeretete, az idősek és fiatalabbak gyámolítása. Erre is gondolnunk kell, amikor be­nyitunk egy ilyen klub, szakosztály aj­taján. Hogy aztán miként lépünk majd ki innen, az sokban rajtunk múlik. Lesz­­e belőlünk olyan versenyző, mint pél­dául a Kalmár Árpád vezette Stabilitás kiokushin karate SE tagjából, Sztankó Ritából, aki Európa-bajnoki győzelme után társaival éppen­ e napokban mu­tatja be tudását a sportág szülőhazájá­ban, Japánban, a Világ Kupán? Le­szünk-e mi is olyanok, hogy az ilyen titkokról sokat tudó japánok tisztelettel tekintenek ránk? Vagy csak egyszerűen erősebbé, egészségesebbé, kitartóbbá és ügyesebbé válunk? Nagyot nem hibázhatunk. Az önvéde­lem nemcsak a felénk irányuló fizikai támadás kivédését jelenti, hanem azt is, hogy álljuk, állni tudjuk az élet egyéb vi­harait is. Ebben segíthetnek, még hobbi szinten is, a keleti küzdősportok. V. 1. 14 I­TTERSEIT rock-, jazz- és country­zene legjele­­sebbjeiből is álló Rock'n roll Train formáció. Zb­­is­zonták­ István, Zsoldos Béla, Balázs is Gábor, Harmat László és Csepregi­­k Gyula húzza majd a talp­alá valót a fa vendégeknek, akik vetélkedhetnek is is, hisz vérbeli rocki táncverseny is il szerepel a programban. Ötféle sör­ből és a cég specialitásából, a kü­­lö­­önféle fűszerezésű kecskesajtokból is­ is kortyolhatnak és majszolhatnak­­ majd a résztvevők, és sóhajthatják el egy másik legenda, Hobo, alias Föl­­­­des László egyik örökérvényű sorát:­­­ „Óh, azok a hatvanas évek, nem te­ar­hetnek semmiről!" G. D. Vietnami malacot vegyenek! Kutyája, macskája, papagája, ékszerteknőse bárkinek lehet Ma már az óriáskígyó sem akkora szám. A minap egy égő pesti házban kettő­re is ráleltek a tűzoltók. A páva és az emu sem igazán számít kerti kuriózumnak. A hobbiállatok toplistáján egymásnak adják a helyet a különlegességek. A legújabb feltörekvő: a vietnami törpe malac. A Soroksáron élő Finta család új­ságban hirdette meg a szaporulatot. Maguk is meglepődtek, mekkora volt az érdeklődés a kedves kis fekete jó­szágok iránt, amelyek leginkább a vadmalacokra hasonlítanak, csak éppen feke­ték. A vevők egy­másnak adták a kilincset. - Tizentó éves Gabriella lányunk kapta ajándékba Bertát, a vietnami törpe malac lányt - meséli a házi­asszony. - Mi is ak­kor hallottunk elő­ször erről a fajtáról. Nem ólban, hanem házikóban lakik, hi­szen nem a húsáért tartjuk, hanem a kislányunk játszótársa. Berta tenyérnyi korában került Fintá­­ékhoz, fél év alatt elérte mai méretét, ak­kora mint egy pulikutya. Hogy ne legyen magányos, a család társat keresett neki, így került hozzájuk Bonca, a fiú.­­ Ahol Boncát vettük, ott a húsáért tartják a malacot. Állítólag nagyon fi­nom az íze, több étteremmel is szer­ződtek. Mi a szaporulatot olyan helyre szeretnénk adni, ahol hobbi állatnak szánják. Kertes házba, gyerekek mellé ideális. Igénytelen állat, legelészésből is megél. S ha nem hizlalja az ember, akkor aranyos kicsike marad. Bonca és Berta nem járnak be a ház­ba, de Fintáék szerint Németországban, ahol valóságos vietnami malac őrület tombol, lakásban is tartják, persze rend­szeresen fürösztik is a malackákat, ablak alatt. Most már a kéthónapos kis­malacok is követnek. Akárcsak a szüleik, ők is nagyon szeretik, ha vakargatom a fülüket vagy simogatom a hasukat. A malacok láthatóan remekül elvan­nak a házőrző ku­tyával, és elég né­hány percig szem­lélni a társaságot, hogy kiderüljön, a disznó egyáltalán nem olyan buta ál­lat, mint amilyen­nek a közhit tartja. A picik például jó­szerével még csak csúszni-mászni tud­tak, de már kimen­tek a fészekből, hogy dolgukat elvé­gezzék, és a legnagyobb tülekedésnél is csak véletlenül lépnek az eleséges tálba. Igaz, szegény Berta most nem a legelőnyösebb formáját hozza, a se­regnyi kismalac táplálása két hónap alatt teljesen legyengítette - ezért is akarnak túladni rajtuk. - Nem gondoltak arra, hogy meg­kóstolják, milyen is a vietnami malac­­pecsenye? - kérdezem Fintánét, de azonnal meg is bánom. - Elképzelni sem tudom - ti­ltakozik. - Torkunkon akadna a falat. Nemhogy Bertát és Boncát, de még a kicsiket se lennénk képesek megenni. (móra) - Nagyon szeretem őket - mondja Fintáék kislánya, Gabriella. - Elég elkiál­tanom a nevüket, és itt nyüzsögnek az LAKÓTÁRS TÉVÉFOTEL 3 Családi mozgó Állítólag Oscar Wilde is gyakran mon­dogatta, hogy nem a művészet utá­nozza az életet, hanem fordítva, az élet másolja le a művészetet. Annyi bi­zonyos: Wilde esetében igazolódott a mondás. Az angol századvég tán leg­szellemesebb és legszemtelenebb író­ja, alighogy megalkotta Dorian Gray arcképét, máris (1891) találkozott a képzelt, csodás if­jú tökéletes, földi hasonmásá­val. Természetesen azonnal bele­szeretett az Alfred Bruce Douglas nevezetű fiatal arisztokratába. S ez lett a veszte. (Mert azért az élet nem min­denben utánozza a művészetet.) Úgy is mondhatnám: Oscar Wilde privát történetében Dorian földi más lé­nyegében megmenekül, s az író az, aki „belehal" a játékba. Már azzal is, hogy felejtendő a sikerületlen testi kapcsolatot, egyre mélyebbre süllyed a férfiprostituáltak kergeté­­sébe. Dorian Gray ugyan belehal csodás képmásába az Oscar Wild cí mű an­gol-amerikai filmváltozatában, de azért egészen más a történet hangüté­se. Ugyanis a címszerepet nő játssza. (Nyilván a kor divatjának megfelelően, hiszen gyakran előfordul, hogy Hamlet szere­pét női színészre osztják, Ophe­­ia jelmezét pedig férfiak húzzák magukra. Hogy miért, nem tudom.) Ami azt illeti: a mai, New York-i környezetben játszódó dráma Dorianja, azaz Belinda Bauer tényleg fantasztikusan gyönyörű. Már rég lát­tam ennyire hamvas, szépséges, ártat­lan s egyben titokzatos női arcot a filmvásznon. Tony Maylam rendező Anthony Perkinst kérte fel Lord Henry szerepére. A zseniális színész a film elején és végén kócos-hiányos ősz pa­rókában, csonttá soványodott öregem­berként lépdel át a tragédián. A néző - illetve e sorok írója - szorongva arra gondol: ilyen esendő, szerencsétlen öregemberré soványodott volna civil­ben is Anthony Perkins, ha nem találko­zik az AIDS vírusával... (Hiába, még a kétgyerekes, boldog családapáknak is lehet titkos életük.) Most már Anthony Perkins megmarad annak, aki volt: ifjú szerelmesnek. Az öregedő hölgyek Brahmsot?) vigasztaló­jának. De félre a szoron­gással és a szentimentalizmussal­­ mondogatom magamban, mérsékletre intvén meglóduló pennámat. Jöjjenek inkább a maiak. Például Mel Gibson. Az amerikai származású, ausztrál szí­nészt Gallipolinál, vagyis Peter Weir híres, első világháborús filmjében lát­tam először, több roppantul csinos ifjú­­Phaedra, Szereti ön társaságában. A producerek szédüle­tes jövőt ígértek a férfias, déli fiúnak. És bejött. Remekül forgolódott a Halálos fegyverben, Hollywood történetének egyik legsikeresebb sorozatában. De el­játszotta Hamletet is Zeffirellinél. (Mosta­nában két filmje is fut a pesti, vidéki moz­gókban: a Váltságdíj és A rettenthetetlen. És nem is olyan régen láthattuk a Mave­­rickben, Jodie Fosterrel.) A péntek esti nagy CIA-akciót is Mel Gibson vezényli az Air America című filmben. Bebizonyít­ván, hogy bárhol - földön, levegőben, dzsungelben, tengermélyen - bármit el­játszik. És mindig férfiasan sikeres. De ha valaki kevesli a Mel Gibson-féle akciót, még betársulhat az európai vakációba is, az Európai vakáció című film által. A tipi­kus amerikai család tipikus európai ka­landjait követő film két fontos szereplője - Chevy Chase és Beverly D'angelo - azt ígérik: itten nem lesz bú, bánat és szoron­gás, csak móka meg kacagás. A La Mancha lovagja is betör hoz­zánk (Rocinante, Sancho Panza, Dulci­­nea és a szélmalom társaságában) ezen a hétvégén. Bebizonyítván, hogy a legnemesebb gondolat is „eldalolható". (pláne, ha kitűnőek az énekesek.) Cervantes csodás művének filmmusical-változatában (rendező: Arthur Hiller) az ugyancsak cso­dás Peter Cloole játssza a főszerepet, ham­­is szédü­­bámula­­tosan naiv ide-AJÁNLOTT FILMEK LISTÁJA: Dorian Gray bűnei péntek 20.00 HBO Air America péntek 21.00 TV3 La Mancha lovagja szombat 14.40 TV1 alizmussal. Dulcinea: Sophia Loren. A kritikusok -----------------------szerint Itália és az egész földkerekség egyik legszebb asszonya ez idő tájt döbbent rá arra, hogy nemcsak a kép, a filmkép (mint Dorian Gray mesés esetében), hanem ő maga is megöregedhet. A szó­­szem, a karcsú de­rék már nem elég. Ideje megtanulni a szí­­nészmesterséget is. És megtanulta. Gantner Ilona Dorian Gray bűnei Sztárok és Oscarok

Next