Kurír - reggeli kiadás, 1997. július (8. évfolyam, 177-207. szám)
1997-07-01 / 177. szám
997. július 1. A NEHÉZFIÚK NEM, A PITI BŰNÖZŐK INKÁBB SZERELMES TÍPUSOK Lakat alatt a fertőzés Hiába próbáltak karitatív alapon, nyugati minták nyomán óvszer-automatát felállítani a hazai börtönökben, a lebukástól tartva egyik rab sem merte megközelíteni az ingyenes adagolót. A kényszerszerelem, miként az esetleges fertőzés útja titkos, az egyetlen sikeres akcióban az eltávozásra induló fiatalkorúakat szerelték fel gumírozott védelemmel. A statisztikák alapján a börtönbéli HIV-fertőzöttek aránya ma azonos a kinti társadalomban mért adatokkal, s bár az elkövetett bűncselekmény szerint nem osztályozták a pácienseket, úgy tűnik, zömmel az átlagosnál is rövidebb büntetésűek köréből kerültek ki. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Igazgatóságának szaktanácsadó főorvosa, dr. Németh Mihály szerint érthető a börtönszemélyzet szorongása, hiszen a veszély mindig és mindenütt fennáll, még ha ma nem is olyan nagy, mint ahogyan a köztudatban él. Egy miniszteri rendelet alapján 1988 óta az elítéltek is beletartoznak abba a rizikócsoportba, amelyiket kötelező szűrni, s ha kiderül, hogy baj van, akkor az „állami egészségügy csatornáin keresztül folyik a gondozás”, ha kell, a gyógykezelés, ahogyan a fertőzött környezetének feltérképezését is az arra hivatott állami intézmény végzi. Az elkülönítés nem járványügyi karantén, s nemcsak a börtönbeli közösség védelmét szolgálja, hanem a fertőzött rabok testi épségének, legyengült immunrendszerének őrzését is. Ugyanígy kivédi a fertőzésveszélyt a börtönszemélyzet esetében is, hiszen az őrök tudják, kitől mitől kell tartaniuk, önként és külön veszélyességi pótlék fejében dolgoznak. Mint megtudtuk, jelenleg is kezelnek a László Kórházban olyan elítéltet, akinél már az AIDS-betegség tünetei is jelentkeztek, ágyánál ér posztól, bár átmenetileg, egy-három hónapra ilyenkor felfüggeszthető a jogerős ítélet. Németh doktor elmondta, ha a beteg elítélt gyógykezelése már hosszadalmas őrzést vagy túl sok szállítást igényelne és büntetéséből csak néhány hónap van hátra, akkor élnek a kegyelmi kérvény lehetőségével. Bár nem tartják nyilván, eleddig két olyan volt elítélt haláláról tudnak, aki börtönévei alatt fertőzött volt és szabadulása után vált AIDS-beteggé. Ha robbanástól nem is kell tartani, az emelkedő tendencia figyelemre méltó. Csakhogy a bentiek folyamatos, hétvégi eltávozás utáni szűrése megoldhatatlan és a főorvos szerint szakmailag sem indokolt. Nemcsak megfizethetetlen az évente 20 ezer eltávozás utáni vizsgálat, hanem felesleges is, mert mire az eredmény megszületik, az elítélt már megint vagy ötször volt szabadságon. Az ablakperiódus miatt az eltáv után levett vérben amúgy sincsen kimutatható ellenanyag, a minták három hónap elteltével adnának megbízható eredményt. Márpedig - érvel a főorvos - nem tudják hónapokra elkülöníteni a kint dolgozó vagy hétvégére eltávozó elítélteket. A szűrés nem alkalmas a megelőzésre, ezért inkább a felvilágosítást és az óvatosságot szorgalmazzák, illetve a tervek szerint, a felkészülés jegyében jövőre 15 személyesre bővítik a tököli bvintézet HIV-körletét. K. V. mnuuiiuiv >»1.0 ... ...yr . j.v Akadnak, akiknek túl nagy a kísértés (Kurir-illusztráció) Gépesített többletköltség A mindennapi tapasztalat szerint nemcsak a pokolhoz, hanem a deficithez vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezért várható, hogy a közeljövőben furgonok lepik el a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem előtti szűk parkolóhelyeket. Azok a műszergyártó és forgalmazó cégek fékeznek majd a Szabolcs utcában, amelyek az elmúlt időszakban, az egészségügy korszerűsítése és saját forgalmuk érdekében ingyen telepíttették okos kis masináikat a klinikákra. A karitatív jellegű megmozdulás igen dicséretes, csakhogy az üzemeltetési költségeket az egyetemnek kell állnia és erről nem szólnak jogszerű szerződések. Mint azt Z. Szabó László professzor, az egyetem mától kinevezett új rektora lapunknak elmondta, a belső gyógyszertári forgalmat több tízmillió forinttal emelték az egyébként érthető műszerezési manőverek. A működtetés összehangolatlansága miatt többször feleslegesen vagy félig üresen járó ketyerék úgy kerültek a klinikákra, hogy a gyártó, illetve forgalmazó cég előnyös feltételekkel, ingyen telepítette azokat, ami felett teljesen érthető a főorvosok öröme, hiszen szükségük volt a gépekre. A rideg valóság azonban az, hogy ilyen megállapodást a főorvosok nem írhatnak alá hivatalosan, mivel ők nem jogi személyek. Kérdésünkre a rektor elmondta: lesznek olyan műszerek, amelyek maradnak, miután már maga az egyetem szerződik az üzemeltetésre, és bizony lesz jó néhány gépezet, amelyet köszönettel visszaküldenek a feladóhoz. (KOMORNIK) ! Akadnak momentumok, melyek után igazán úgy érezhetjük, utolértük Amerikát. Jön ugyanis a szomszédom, és mutatja a patikában kapott számlát. Szép kerek az összeg, de momentán nem is ez a lényeg, hanem az utolsó tétel. Mielőtt azonban erről szólnék, eszembe jut egy eset, ami másik ismerősömmel fordult elő vagy másfél évtizede a „Nagy Vízen ” túl. Három hetet töltött Los Angelesben, s úgy a tizedik naptól egy kellemetlen kelés gyötörte. Egy hétig összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat, de aztán - mivel tudta, hogy a baj nem oldódik meg önmagától - orvoshoz fordult. A doki ránézett, és egy pillanat múlva már meg is született a diagnózis: furunkulus. Ismerősöm már-már a további tennivalókra biztatta volna az orvost, amikor a szakember - biztos ami biztos alapon - az anyagiakra terelte a szót. Vagyis: 30 dollár a furunkulus szemrevétele, illetve a diagnózis felállítása, s ha igényli a kedves páciens, 60 dollár a kelés sebészeti ellátása. Ja, és még további 10 dollár jár a további tennivalók közléséért. Az illető azonnal leszurkolta a harminc zöldhasút, és jó messzire rohant a kórháztól, hiszen abban az időben még csak 10 dollár volt a teljes valutakeret. S hogy ez miért jutott eszembe egy gyógyszertári számla kapcsán? Akár hiszik, akár nem, a szomszédom által bemutatott vényen az utolsó tétel ez volt: tanácsadás 20 forint. Igen, mert megkérdezte, hogy mit ajánlanak neki köhögés ellen. Ha kérem, aki még ezt sem tudja, sőt ráadásul kérdezősködik is, az igazán megérdemli, hogy Amerikában érezze magát... (GORDON) V________________________________________/ ITTHON 3 —CP30—a Agitprop Nem tudom észrevették-e, de tegnap furcsa dolgok történtek az országban. Az alsóbbrendű mellékutak tele voltak hisztérikusan vihogó közgazdászokkal, a Nagykörúton pedig néhány ősz gazdaságkutató fel akarta borítani a 6-os villamost. Amiből persze minden logikusan gondolkodó ember anélkül, hogy kinyitotta volna az újságot tudhatta: az MSZP-frakció a hét végén elfogadta a kormány tervei szerinti 1998-as költségvetés sarokszámait és irányelveit. Vagyis azt, hogy a GDP 3-4 százalékkal nő, az infláció pedig nem lesz több 13,5 százaléknál. Hogy ennek mennyi a valóságalapja - azt most ne firtassuk. Elégedjünk meg annyival, mindezt maga Szekeres Imre jelentette be, ami persze megint csak üzenetértékű, hiszen ha már neki is nő a haja, Magyarország számára sem létezhet az a szó, hogy lehetetlen. Hanem az az utolsó mondat: engem az lelkesített fel igazán. Pedig ebben nem is szerepeltek számok meg százalékpontok. A szocialisták frakcióvezetője éppen csak fölvetette: jövőre javítanak a nyugdíjasok, a pályakezdők és a legszegényebb rétegek helyzetén. Komolyan mondom, szinte láttam, ahogy a szegény nyugdíjas pályakezdők lopva letörlik szemük sarkából a kövérre hízott könnycseppet, kifújják az orrukat, majd belemotyogják a zsebkendőbe: hát mégis van szíve ennek a koalíciónak! Eddig ugye bankokat konszolidáltak, eladtak, visszavettek, kiosztottak néhány sikerdíjat, bevezettek némi tandíjat, privatizáltak, miegymás - egyszóval ragyogóan eljátszották, hogy magas ívben tesznek ők miránk. S akkor tessék, egyszer csak mint a mesében, ledobják ezt az undok kapitalista álarcot és kiderül: 1998-ra hagyták a munka dandárját. A lényeget. Most jönnek az özvegyek és az árvák, a hajléktalanok és az aggok, a színtévesztők és a gyengénlátók, a kukázók és az illegális lakásfoglalók, a málnatermelők és a nagymamák, valamint a kőfaragók és a balett-táncosok. Egyszóval mindenki, aki csak rájuk szavazhat. S hogy minderre a kormánynak 1998-ban a választásokig maximum öt hónapja van? Nem gond. Hiszen az tudja visszafelé leggyorsabban az utat, aki bevitt az erdőbe... ___________________________| DIANTAMAS Indul az átszállósdi Most már biztos, hogy itt az ideje kivenni a nyári szabadságot, és eltűnni Budapestről. Nemcsak a hihetetlen forróság miatt, hanem azért is, mert ismét lehetetlen a városban egy lépést tenni anélkül, hogy útszűkületbe vagy lezárásba ne ütközzünk. A legnagyobb krízis természetesen a Margit híd és a Szent István körút környékén van, hamarosan pedig a gyalogosoknak sem lesz jobb, mint az autósoknak. Július 10-én megkezdődik a síncsere, s azzal együtt az átszállósdi, az utasokat az Oktogon és a Moszkva tér között pótlóbuszok szállítják majd. A május 2-i kezdés óta a Nagykörúton - pontosabban a körút alatt - kicserélték a közművek jelentős részét, s a munkát a napokban be is fejezik. A vágányrekonstrukcióra kiírt pályázatot a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt. nyerte, az eről szóló szerződést tegnap írták alá a Városházán. A cég július 10-én, csütörtökön hajnalban dologhoz lát, s augusztus 20- án ismét elindulhatnak a villamosok. Az átépítés után a tuják gyorsabban és csendesebben közlekednek: a körút korábban elkészült szakaszain a mérések szerint 5-8 decibellel csökkent a zaj. Az eddigiekhez hasonlóan felújítják a járdát is, úgyhogy a Nagykörút teljesen egységes arculatot kap. A BKV a Margit hídon is kicseréli a síneket, a budai, Margit körúti szakaszon azonban csak kisebb javításokra jut pénz. Még ebben az évben befejezik viszont a Népszínház utca és a Lehel út felújítását. K. A. Élvonalas átigazolás Kisgyermekként hagyta el Magyarországot 1956-ban Emri Gyula, és sikeres üzletemberként jött vissza Gussi Emri, vagyis Emri Gussi 1988-ban. Néhány év alatt felépítette az IKEA-, majd a Pannon GSM-birodalmat. Mindkét cégtől sikerei csúcsán búcsúzott el. Hová igyekszik a Pannon GSM-től? Egyes híresztelések szerint egy Wallenberg-érdekeltséghez várják. - Erre csak szeptemberben válaszolhatok, akkor viszont nagyon szívesen. - Az ön nevét összekapcsolta a közvélemény a Pannon GSM-mel. Nem tart attól, hogy a nemrégen tőzsdére vitt Pannon GSM-papírok megsínylik távozását? - Azért megyek, mert lejárt a szerződésem. Annyit elárulhatok, hogy már két éve csalogatnak új cégemhez. A papírokkal nem lesz semmi baj, hiszen mögötte ott van a Pannon GSM eredményes munkája és az ING Bank kezességvállalása. - Hátradőlhetne igazgatói székében és élvezhetné a sikert. Ehelyett új vizekre hajózik. Miért? - Sosem maradok egy helyen három, öt évnél tovább. Szükségem van a kihívásra, a megmérettetésre. Nem titkolom, most kivételesen nem meghatározott időre kötöttem szerződést, mert ez a munka hosszabbnak ígérkezik, mint az IKEA vagy a Pannon GSM. Az eredmények azonban sosem az enyémek. Csapatjátékos vagyok. Itt a Pannonnál is sok a saját nevelésű fiatal szakember, ezért azután egyik szemem nevet, mert új kalandok várnak, a másik sír, mert elválnak útjaim egy nagyszerű társaságtól, bár a kapcsolatok remélem megmaradnak. - Mi talált a Pannonnál és mit hagy itt? - Amikor 1994 májusában aláírtam a szerződést, egy faxot olvastam. Az egyik tulajdonos írta, s az állt benne, ha van olyan alkalmazott a cégnél, aki azt hiszi, hogy Magyarországon az ezredfordulón 200 ezer GSM-előfizető lesz, azt ki kell rúgni, mert nem komoly ember. Alig egy évvel később már ennyi ügyfele volt a GSM-társaságoknak, ma pedig csupán nekünk van ennyi. Most tartunk az előzetes tervekben megszabott 2003. évi számoknál. Amikor idejöttem, a fővárosban működött a rendszer, jelenleg a lakosság 99 százaléka használhatja a Pannon GSM szolgáltatásait. - Felesége, gyermekei svédek. Nem volt elegük belőlünk? - Az IKEA-szerződésem lejártakor hívtak Angliába, Franciaországba, Spanyolországba és Svájcba. A családi kupaktanács Magyarországra szavazott. Hihetetlenül izgalmas itt élni és dolgozni. Egyelőre nem tervezzük, hogy odébbállnánk egy országgal, csak a lányom megy az USA-ba tanulni. B. T. lúdófolett NadárMi Hiába, így jár az ember - vagyis az újság - ha minél előbb oda akar adni olvasóinak 7,41 millió forintot. Mi itt már nyitottuk a kasszát, halmoztuk egymásra a nagy nyereményt - s akkor kiderült, hogy egy rég elhunyt egyházi vezető miatt egy héttel el kell csúsztatnunk a sorsolást. Mert hogy ma mégsem tudjuk közölni a 7,41 milliót érő vasárnapi Kurírjackpot számokat, annak Gergely pápa az oka. Tudják: ő volt az, aki a ma is használatos naptárt megalkotta. Ennek egyenes következménye ugyanis, hogy 1997-ben június 30-a hétfőre esett, s mi ugye azt írtuk: a játékszabály szerint a sorsolás az utolsó vasárnapot követő hétfőn esedékes. És persze nagy eséllyel feltételeztük, hogy ez már júliusban lesz. És erre tessék: tegnap rápillantottunk a kalendáriumra, s kiderült, hogy ez a nyiszlett kis hétfő még helyet szorított magának júniusban. Márpedig a szabályzat egy másik pontja kimondja, hogy a jackpotsorsolás napjának meg kell egyeznie a hónap első hétfőjével is. Ámde most előállt az a helyzet, hogy a hónap utolsó vasárnapját követő hétfő és a hónap első hétfője nem ugyanaz a nap. Ne kerteljünk: ezt bizony elnéztük. Elnézést is kérünk érte. Mentségünkre legyen mondva: minél előbb oda szerettük volna adni egy szerencsés olvasónknak ezt az irdatlan sok pénzt. No de ahogy mondani szokták: ami késik, nem múlik. Egy hét múlva már semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy kisorsoljuk azt az öt számot, amelyet ha egy júniusi vasárnapi Kurírjukon fölfedeznek, máris vihetik a 7, 41 milliót. Addig is böngésszék a napi 100 ezret érő múlt heti Kurírok nyerőszámait - a szupermilliókért pedig randevúzzunk a jövő hét keddjén!