Kurír - reggeli kiadás, 1997. július (8. évfolyam, 177-207. szám)

1997-07-01 / 177. szám

997. július 1. A NEHÉZFIÚK NEM, A PITI BŰNÖZŐK INKÁBB SZERELMES TÍPUSOK Lakat alatt a fertőzés Hiába próbáltak karitatív alapon, nyugati minták nyo­mán óvszer-automatát felállítani a hazai börtönök­ben, a lebukástól tartva egyik rab sem merte megkö­zelíteni az ingyenes adagolót. A kényszerszerelem, miként az esetleges fertőzés útja titkos, az egyetlen sikeres akcióban az eltávozásra induló fiatalkorúa­kat szerelték fel gumírozott védelemmel. A statiszti­kák alapján a börtönbéli HIV-fertőzöttek aránya ma azonos a kinti társadalomban mért adatokkal, s bár az elkövetett bűncselekmény szerint nem osztá­lyozták a pácienseket, úgy tűnik, zömmel az átlagos­nál is rövidebb büntetésűek köréből kerültek ki. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Igazgatóságának szaktanácsadó főorvosa, dr. Németh Mihály szerint érthető a börtönszemély­zet szorongása, hiszen a veszély mindig és mindenütt fennáll, még ha ma nem is olyan nagy, mint ahogyan a köztudatban él. Egy miniszteri rendelet alapján 1988 óta az elítéltek is beletar­toznak abba a rizikócsoportba, amelyiket kötelező szűrni, s ha kiderül, hogy baj van, akkor az „állami egészségügy csatornáin keresztül folyik a gondozás”, ha kell, a gyógykezelés, ahogyan a fertőzött környezetének feltérké­pezését is az arra hivatott állami intézmény végzi. Az elkülönítés nem járvány­ügyi karantén, s nemcsak a börtönbeli közösség védelmét szolgálja, hanem a fertőzött rabok testi épségének, legyen­gült immunrendszerének őr­zését is. Ugyanígy kivédi a fertőzésveszélyt a börtönsze­mélyzet esetében is, hiszen az őrök tudják, kitől­ mitől kell tartaniuk, önként és külön ve­szélyességi pótlék fejében dol­goznak. Mint megtudtuk, jelenleg is kezelnek a László Kórházban olyan elítéltet, akinél már az AIDS-betegség tünetei is jelent­keztek, ágyánál ér posztól, bár átmenetileg, egy-három hónapra ilyenkor felfüggeszthető a jogerős ítélet. Németh doktor el­mondta, ha a beteg elítélt gyógy­kezelése már hosszadalmas őrzést vagy túl sok szállítást igényelne és büntetéséből csak néhány hó­nap van hátra, akkor élnek a ke­gyelmi kérvény lehetőségével. Bár nem tartják nyilván, eleddig két olyan volt elítélt haláláról tudnak, aki börtönévei alatt fertőzött volt és szabadulása után vált AIDS-beteggé. Ha robbanástól nem is kell tartani, az emelkedő tendencia figyelemre méltó. Csakhogy a bentiek folyamatos, hétvégi eltá­vozás utáni szűrése megoldhatat­lan és a főorvos szerint szakmai­lag sem indokolt. Nemcsak meg­fizethetetlen az évente 20 ezer eltávozás utáni vizsgálat, hanem felesleges is, mert mire az ered­mény megszületik, az elítélt már megint vagy ötször volt szabad­ságon. Az ablakperiódus miatt az eltáv után levett vérben amúgy sincsen kimutatható ellenanyag, a minták három hónap elteltével adnának megbízható eredményt. Márpedig - érvel a főor­vos - nem tudják hónapokra el­különíteni a kint dolgozó vagy hétvégére eltávozó elítélteket. A szűrés nem alkalmas a meg­előzésre, ezért inkább a felvilágo­sítást és az óvatosságot szorgal­mazzák, illetve a tervek szerint, a felkészülés jegyében jövőre 15 személyesre bővítik a tököli bv­­intézet HIV-körletét. K. V. mnuuiiuiv >»1.0 ... ...yr . j.v Akadnak, akiknek túl nagy a kísértés (Kurir-illusztráció) Gépesített többletköltség A mindennapi tapasztalat szerint nemcsak a pokolhoz, hanem a deficithez vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ezért várható, hogy a közeljövőben furgonok lepik el a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem előtti szűk parkolóhelyeket. Azok a műszergyártó és forgalmazó cégek fékeznek majd a Szabolcs utcában, amelyek az elmúlt időszakban, az egészség­ügy korszerűsítése és saját forgalmuk érdekében ingyen tele­píttették okos kis masináikat a klinikákra. A karitatív jellegű megmozdulás igen dicséretes, csakhogy az üzemeltetési költ­ségeket az egyetemnek kell állnia és erről nem szólnak jogszerű szerződések. Mint azt Z. Szabó László professzor, az egyetem mától kinevezett új rektora lapunknak elmondta, a belső gyógy­szertári forgalmat több tízmillió forinttal emelték az egyéb­ként érthető műszerezési manőverek. A működtetés össze­hangolatlansága miatt többször feleslegesen vagy félig üre­sen járó ketyerék úgy kerültek a klinikákra, hogy a gyártó, illetve forgalmazó cég előnyös feltételekkel, ingyen telepí­tette azokat, ami felett teljesen érthető a főorvosok öröme, hiszen szükségük volt a gépekre. A rideg valóság azonban az, hogy ilyen megállapodást a főorvosok nem írhatnak alá hi­vatalosan, mivel ők nem jogi személyek. Kérdésünkre a rek­tor elmondta: lesznek olyan műszerek, amelyek maradnak, miután már maga az egyetem szerződik az üzemeltetésre, és bizony lesz jó néhány gépezet, amelyet köszönettel vissza­küldenek a feladóhoz. (KOMORNIK) ! Akadnak momentumok, melyek után igazán úgy érezhetjük, utolér­tük Amerikát. Jön ugyanis a szomszédom, és mutatja a patikában kapott számlát. Szép kerek az összeg, de momentán nem is ez a lé­nyeg, hanem az utolsó tétel. Mielőtt azonban erről szólnék, eszembe jut egy eset, ami másik ismerősömmel fordult elő vagy másfél évtize­de a „Nagy Vízen ” túl. Három hetet töltött Los Angelesben, s úgy a tizedik naptól egy kellemetlen kelés gyötörte. Egy hétig összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat, de aztán - mivel tudta, hogy a baj nem oldódik meg ön­magától­ - orvoshoz fordult. A doki ránézett, és egy pillanat múlva már meg is született a diagnózis: furunkulus. Ismerősöm már-már a további tennivalókra biztatta volna az or­vost, amikor a szakember - biztos am­i biztos alapon - az anyagiak­ra terelte a szót. Vagyis: 30 dollár a furunkulus szemrevétele, illetve a diagnózis felállítása, s ha igényli a kedves páciens, 60 dollár a kelés sebészeti ellátása. Ja, és még további 10 dollár jár a további tenniva­lók közléséért. Az illető azonnal leszurkolta a harminc zöldhasút, és jó messzire rohant a kórháztól, hiszen abban az időben még csak 10 dollár volt a teljes valutakeret. S hogy ez miért jutott eszembe egy gyógyszertári számla kapcsán? Akár hiszik, akár nem, a szomszédom által bemutatott vényen az utolsó tétel ez volt: tanácsadás­­ 20 forint. Igen, mert megkérdezte, hogy mit ajánlanak neki köhögés ellen. H­a kérem, aki még ezt sem tudja, sőt ráadásul kérdezősködik is, az igazán megérdemli, hogy Amerikában érezze magát... (GORDON) V________________________________________/ ITTHON 3 —CP30—a Agitprop Nem tudom észrevették-e, de tegnap furcsa dolgok történtek az országban. Az alsóbbrendű mellékutak tele voltak hisztérikusan vihogó közgazdászokkal, a Nagykörúton pedig néhány ősz gazdaságkutató fel akarta borítani a 6-os villamost. Amiből persze min­den logikusan gondolkodó ember anélkül, hogy ki­nyitotta volna az újságot tudhatta: az MSZP-frakció a hét végén elfogadta a kormány tervei szerinti 1998-as költségvetés sarokszámait és irányelveit. Vagyis azt, hogy a GDP 3-4 százalékkal nő, az infláció pedig nem lesz több 13,5 százaléknál. Hogy ennek mennyi a valóságalapja - azt most ne firtassuk. Elégedjünk meg annyival, mindezt maga Szekeres Imre jelentette be, ami persze megint csak üzenetértékű, hiszen ha már neki is nő a haja, Magyarország számára sem létezhet az a szó, hogy lehetetlen. Hanem az az utolsó mondat: engem az lelkesített fel igazán. Pedig ebben nem is szerepeltek számok meg százalékpontok. A szocialisták frakcióvezetője éppen csak fölvetette: jövőre javítanak a nyugdíjasok, a pályakezdők és a legszegényebb rétegek helyzetén. Komolyan mondom, szinte láttam, ahogy a sze­gény nyugdíjas pályakezdők lopva letörlik szemük sarkából a kövérre hízott könnycseppet, kifújják az orrukat, majd belemotyogják a zsebkendőbe: hát mégis van szíve ennek a koalíciónak! Eddig ugye bankokat konszolidáltak, eladtak, visszavettek, kiosz­tottak néhány sikerdíjat, bevezettek némi tandíjat, privatizáltak, miegymás - egyszóval ragyogóan elját­szották, hogy magas ívben tesznek ők miránk. S ak­kor tessék, egyszer­ csak mint a mesében, ledobják ezt az undok kapitalista álarcot és kiderül: 1998-ra hagy­ták a munka dandárját. A lényeget. Most jönnek az özvegyek és az árvák, a hajléktalanok és az aggok, a színtévesztők és a gyengénlátók, a kukázók és az ille­gális lakásfoglalók, a málnatermelők és a nagymamák, valamint a kőfaragók és a balett-táncosok. Egyszóval mindenki, aki csak rájuk szavazhat. S hogy minderre a kormánynak 1998-ban a válasz­tásokig maximum öt hónapja van? Nem gond. Hi­szen az tudja visszafelé leggyorsabban az utat, aki be­vitt az erdőbe... ___________________________| DIANTAMAS Indul az átszállósdi Most már biztos, hogy itt az ideje kiven­ni a nyári szabadságot, és eltűnni Budapestről. Nemcsak a hihetetlen for­róság miatt, hanem azért is, mert ismét lehetetlen a városban egy lépést tenni anélkül, hogy útszűkületbe vagy lezá­rásba ne ütközzünk. A legnagyobb krí­zis természetesen a Margit híd és a Szent István körút környékén van, ha­marosan pedig a gyalogosoknak sem lesz jobb, mint az autósoknak. Július 10-én megkezdődik a síncsere, s azzal együtt az átszállósdi, az utasokat az Oktogon és a Moszkva tér között pótlóbuszok szállítják majd. A május 2-i kezdés óta a Nagykör­úton - pontosabban a körút alatt - ki­cserélték a közművek jelentős részét, s a munkát a napokban be is fejezik. A vágányrekonstrukcióra kiírt pályáza­tot a Betonútépítő Nemzetközi Épí­tőipari Rt. nyerte, az eről szóló szerződést tegnap írták alá a Városhá­zán. A cég július 10-én, csütörtökön hajnalban dologhoz lát, s augusztus 20- án ismét elindulhatnak a villamosok. Az átépítés után a tuják gyorsabban és csendesebben közlekednek: a körút ko­rábban elkészült szakaszain a mérések szerint 5-8 decibellel csökkent a zaj. Az eddigiekhez hasonlóan felújítják a jár­dát is, úgyhogy a Nagykörút teljesen egységes arculatot kap. A BKV a Margit hídon is kicseréli a síneket, a budai, Margit körúti szakaszon azonban csak kisebb javításokra jut pénz. Még ebben az évben befejezik viszont a Népszín­ház utca és a Lehel út felújítását. K. A. Élvonalas átigazolás Kisgyermekként hagyta el Magyarországot 1956-ban Emri Gyula, és sikeres üzletemberként jött vissza Gussi Emri, vagyis Emri Gussi 1988-ban. Néhány év alatt felépítette az IKEA-, majd a Pan­non GSM-birodalmat. Mindkét cégtől sikerei csúcsán búcsúzott el.­ ­ Hová igyekszik a Pannon GSM-től? Egyes híresztelések szerint egy Wallenberg-érde­­keltséghez várják. - Erre csak szeptember­ben válaszolhatok, akkor vi­szont nagyon szívesen. - Az ön nevét összekapcsol­ta a közvélemény a Pannon GSM-mel. Nem tart attól, hogy a nemrégen tőzsdére vitt Pannon GSM-papírok meg­­sínylik távozását? - Azért megyek, mert le­járt a szerződésem. Annyit elárulhatok, hogy már két éve csalogatnak új cégem­hez. A papírokkal nem lesz semmi baj, hiszen mögötte ott van a Pannon GSM eredményes munkája és az ING Bank kezességvállalása. - Hátradőlhetne igazgatói székében és élvezhetné a sikert. Ehelyett új vizekre hajózik. Miért? - Sosem maradok egy helyen három, öt évnél to­vább. Szükségem van a kihí­vásra, a megmérettetésre. Nem titkolom, most kivéte­lesen nem meghatározott időre kötöttem szerződést, mert ez a munka hosszabb­nak ígérkezik, mint az IKEA vagy a Pannon GSM. Az eredmények azonban so­sem az enyémek. Csapatjá­tékos vagyok. Itt a Pannon­nál is sok a saját nevelésű fi­atal szakember, ezért azután egyik szemem nevet, mert új kalandok várnak, a másik sír, mert elválnak útjaim egy nagyszerű társaságtól, bár a kapcsolatok remélem megmaradnak. - Mi talált a Pannonnál és mit hagy itt? - Amikor 1994 májusá­ban aláírtam a szerződést, egy faxot olvastam. Az egyik tulajdonos írta, s az állt benne, ha van olyan al­kalmazott a cégnél, aki azt hiszi, hogy Magyarorszá­gon az ezredfordulón 200 ezer GSM-előfizető lesz, azt ki kell rúgni, mert nem komoly ember. Alig egy év­vel késő­bb már ennyi ügy­fele volt a GSM-társasá­­goknak, ma pedig csupán nekünk van ennyi. Most tartunk az előzetes tervek­ben megszabott 2003. évi számoknál. Amikor idejöt­tem, a fővárosban műkö­dött a rendszer, jelenleg a lakosság 99 százaléka hasz­nálhatja a Pannon GSM szolgáltatásait. - Felesége, gyermekei své­dek. Nem volt elegük belő­lünk? - Az IKEA-szerződésem lejártakor hívtak Angliába, Franciaországba, Spanyol­­országba és Svájcba. A csa­ládi kupaktanács Magyaror­­­szágra szavazott. Hihetetle­nül izgalmas itt élni és dol­gozni. Egyelőre nem ter­vezzük, hogy odébbállnánk egy országgal, csak a lá­nyom megy az USA-ba ta­nulni. B. T. lúd­ófolett NadárMi Hiába, így jár az ember - vagyis az új­ság - ha minél előbb oda akar adni ol­vasóinak 7,41 millió forintot. Mi itt már nyitottuk a kasszát, halmoztuk egymás­ra a nagy nyereményt - s akkor kide­rült, hogy egy rég elhunyt egyházi vezető miatt egy héttel el kell csúsztat­nunk a sorsolást. Mert hogy ma mégsem tudjuk közöl­ni a 7,41 milliót érő vasárnapi Kurír­­jackpot számokat, annak Gergely pápa az oka. Tudják: ő volt az, aki a ma is használatos naptárt megalkotta. Ennek egyenes következménye ugyanis, hogy 1997-ben június 30-a hétfőre esett, s mi ugye azt írtuk: a játékszabály szerint a sorsolás az utolsó vasárnapot követő hétfőn esedékes. És persze nagy eséllyel feltételeztük, hogy ez már júliusban lesz. És erre tessék: tegnap rápillantot­tunk a kalendáriumra, s kiderült, hogy ez a nyiszlett kis hétfő még helyet szorí­tott magának júniusban. Márpedig a szabályzat egy másik pontja kimondja, hogy a jackpotsorsolás napjának meg kell egyeznie a hónap első hétfőjével is. Ámde most előállt az a helyzet, hogy a hónap utolsó vasárnapját követő hétfő és a hónap első hétfője­­ nem ugyanaz a nap. Ne kerteljünk: ezt bizony elnéztük. Elnézést is kérünk érte. Mentségünkre legyen mondva: minél előbb oda sze­rettük volna adni egy szerencsés olva­sónknak ezt az irdatlan sok pénzt. No de ahogy mondani szokták: ami késik, nem múlik. Egy hét múlva már semmi sem akadályozhat meg bennünket ab­ban, hogy kisorsoljuk azt az öt számot, amelyet ha egy júniusi vasárnapi Ku­rírjukon fölfedeznek, máris vihetik a 7, 41 milliót. Addig is böngésszék a napi 100 ezret érő múlt heti Kurírok nyerőszámait - a szupermilliókért pedig randevúzzunk a jövő hét keddjén!

Next