Kurír - reggeli kiadás, 1997. augusztus (8. évfolyam, 208-237. szám)

1997-08-01 / 208. szám

1997. augusztus 1. HÉTMILLIÓÉRT BÁRKI FOGORVOS LEHET Becsengettek Még nem lehet tudni, mi lesz a vége annak a törvényes lehetőségnek, amelynek értelmében ősztől úgynevezett költségtérítéses diákok is koptatják majd az egyetemi előadók padsorait. Ők a saját zsebükből fizetik képzésük vala­mennyi forintját. Máris igen sokan éltek vele, és állítólag mindenki boldog: ők azért, mert tanul­hatnak, a szülő azért, mert nem cselleng a nagy­ra nőtt gyerek az utcán. Az egyetem pedig azért, mert bevételhez jut. A jelenséget illetően azonban a diákok és az oktatók véleménye némileg eltér. Mayer György a felsőoktatásban dolgozók részéről nem nagyon aggódik amiatt, hogy az alacso­nyabb pontszám miatt pénzért bejutottak eset­leg csökkentik a képzés színvonalát.­­ Ugyanazok az oktatók tanítják őket is, rá­adásul mivel együtt járnak az állami helyre föl­­vettekkel, ugyanazt a nívót kapják a foglalkozá­sokon. Annyi az eltérés, hogy a költségtérítéses diákok hozott tudása esetleg alacsonyabb. Kér­dés, utolérik-e magukat és a többieket. Idővel eldől. Azt gondolom, egy-két pontnyi lecsú­szással még nem lehet gond. Igen ám, de Skultéty Tamás, a hallgatói ön­­kormányzatok elnöke szerint a tudásbéli eltérés alkalmanként nem csak egy-két pontot jelent. - Hogyan kerülhettek be, ha nem ütötték meg a szintet? Ez a felvételiztetés rendszerét te­szi kérdésessé. S noha valóban ugyanúgy tanul­nak, de nem biztos, hogy ugyanolyan mércével mérik majd őket a vizsgán is. Mivel sokat fizet­nek, a buktatásukkal gondok lesznek. Bár a költségtérítéses diák valóban hozza a pénzt, Mayer szerint ez nem tarthatja vissza az ok­tatókat a szigortól, hiszen ők a bérüket az állami helyes tanulók után leosztott normatíva alapján kapják. Akkor lenne baj, ha ők potyognának ki, hi­szen kevesebb diákra kevesebbet ad az állami költ­ségvetés. Ördögi a kör, mert éppen ezért a rosszul muzsikáló diák kihullása azzal a veszéllyel járna, hogy néhány oktatótól is el kellene búcsúzni. Skultéty viszont visszakérdez: ha az állami helyes nappalisok normatívája fedezi az oktatói bért, hová lesz az a pénz, amit a költségtérítése­sek fizetnek be?­­ A rendszer még új, ezért a számtalan kérdés egyelőre nyitva van. A helyzetet színezi, hogy nincs előrelépés a tervezett tandíjhiteleket illető­en, mert a bankok és az állam nem jutott dűlőre (a tandíjhitelt egyébként a költségtérítéses hallga­tók is igénybe vehetnék). (MICZKY) A tandíjak az adott intézménytől függően fél­évenként 50 000, illetve 500 000 forint között változnak. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Főiskolai Karán havi 27 000 forint a képzési díj. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 106 000 forint. Az évi 1,1 millió forintos díjat a fogorvosi karon harmadévtől tovább növeli az évi 168 ezer forintos eszközhasználati díj. A Bu­dapesti Műszaki Egyetemen a tarifa 112 000 fo­rint lesz félévente. A szegedi József Attila Tu­dományegyetem Jogi Karán ugyanennyi idő 55 000 forintba kerül. A Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem Jogi Karán a félév 90 ezer forintot kóstál. A pécsi Janus Pannonius Tudomány­­egyetem Jogi Karán 50 000 forint egy félév, a Külkereskedelmi Főiskolán a havi képzési díj 12 500 forint. Katasztrófa délen Az utóbbi napokban jelentősen megnövekedett a kamion­­forgalom a röszkei határállomáson, mert a jugoszláv vámo­sok rendkívül aprólékosan vizsgálják át a hozzájuk érkező kamionokat. Csaknem valamennyit felnyitják, és tételesen ellenőrzik az árut - mondotta Krisán Attila ezredes, a Ha­tárőrség szóvivője. A magyar oldalon 30 órát kellett vára­koznia a kamionoknak, de ezt a ma vagy a holnap odaérke­zők még irigyelni fogják, mert a helyzet sokkal rosszabb lesz. Tegnap egyébként már négy kilométer hosszú kami­onsor torlódott össze. Mától vasárnap délig tovább növek­szik a forgalom, s ez már a személyautókat is érinti, ők is többórás várakozásra készülhetnek. Fotó: MTI Az asszony szokásos napi bevásárlását intézte a szupermarketben. Friss felvágottat vett, paradicsomot, tejet, tejfölt, néhány szem al­mát, csokoládét és frissen sült, meleg fehér kenyeret. Csuklóján csö­römpöltek az aranyak, amíg a pénztárcájában kotorászott. Nem volt aprója, tízezressel fizetett. Megszámolta a kilenc darab ezrest meg a többit, aztán felszállt a buszra. A járművet belengte a friss kenyér illata. Eligazgatta drága ruháját, és leült egy szabad helyre, de né­hány perc múlva átadta egy idős néninek. A melegben is vastag, fe­kete ruhát, fejkendőt viselő­ nénike hosszan hálálkodott. „Jaj, drága­ságom, adja csak ide azt a szatyrot, majd az ölembe veszem, nehéz lehet. ” Az asszony megköszönte, odaadta a pakkot. A néni beszélni kezdett, halkan, szinte csak magának. „Friss kenyér, ugye, csilla­gom, annak van ilyen finom illata. Hej, de régen ettem én friss ke­nyeret. De a pék, az nagyon rendes ám, tudja, az ideadja az előző napit féláron. Kis tejbe áztatom, jó az bizony reggelire, estebédre.” Az asszony hallgatott, nézte az öreg, foltozott fejkendőt, közben majdnem elnézte a megállót. Már leszállt, amikor a nénike utána­kiabált, öregesen tipegve az ajtó felé. ..Aranyoskám, a szatyrot itt fe­lejtette!” Az asszony rámosolygott: „Milyen szatyrot?" NAGY SZILVIA HVAR VAR Az Adrián úszó sziget, Hvar mindent felvillant, ami csak érdekelheti a turistát. Itt van Európa első kőszínháza. Itt építtetett szállodát Sissi, magyar királyné. Néma­ságot fogadott apácák kaktuszostul készítik csodálatos csipkéiket. No és öblök és partok, szállodák és panziók, narancsligetek és fantasztikus vegetáció váltakoznak mindazzal, amit ember építhet, emberléptékűen ezen a helyen, így volt ez egészen a közelmúltig. Ugyanis Hvaron pusztult a természet. Lobogó lángok, füst, fekete égbolt a sziget nevével azonos, csodálatos városkában, vizet permetező helikopte­rek. Az erre a szigetre is túrákat szervező Great Tours utazási iroda helyettes ve­zetője, Bányász Mariann szerint már minden rendben van.­­ Szerda reggelre már eloltották a lángokat Hvaron. A növényzet egy része megsemmisült, de most már nincs veszély. Az ott nyaraló magyaroknak eddig sem esett baja, nem is voltak kitéve semmiféle katasztrófának. Folyamatosan indítjuk a csoportokat, sok volt a jelentkező, helyfoglaló, most is van érdeklő­dés. Hvar szigete továbbra is mindenkit vár. T. O. Valaha a városokat kifosztó kalózok a sarcot az aranyon túl feketeborsban kér­ték, mert az ókorban egyes fűszerek ára az aranyéval vetekedett. Ma ezek a rab­lók inkább az őszibarackot választanák váltságdíjként az őrlemény helyett. Hi­szen a tavaszi fagy akkora károkat oko­zott a termésben, hogy az ízletes gyü­mölcs kedvelői is már-már kezdenek át­pártolni az olcsó szarvasgombára. Vi­szont vannak helyek, ahol a barack ára nem szökött az égbe. A félárú gyümöl­csöt azonban nem a piacon osztogatják. Személyesen kell leszedni a nagyobb kertekben. Akár Szobon és környékén, ha nem akarunk a fővárostól messze menni. Talán el kellene gondolkozni, nőne-e a tejfogyasztás, ha olcsóbban lehetne hozzá­jutni a fehér folyadékhoz egy „Fejd ma­gad!” akció keretein belül. (L. MAROS) Hajdúsági tébécériadó Jelentős riadalmat váltott ki Debrecenben a Pallagi úti Idő­sek Otthonában felfedezett tbc-kórokozó. Vizuálisabb fan­táziájú olvasóink talán maguk elé is tudják képzelni a botra támaszkodó, tuberkolózistól vadul köhögő, ősz hajú bácsit vagy a betegágyában csak pihe­­gő nénikét. Nos, a képeket el­felejthetik, merthogy a beteg­ség megjelenése minden bi­zonnyal az idősellátás egyik rákfenéjének köszönhető. Va­lószínűleg kevesen tudják, hogy az ilyen otthonokban szociális okokból rászorultak is élnek, s Debrecenben is ezek közül a nem éppen nyugdíjas­korú emberek közül kerültek ki a betegek. - Milyen most a hangulat az idősek otthonában? - kérdeztük Gergely Mária igzgatónőt. - A tbc híre főként a dolgozó­kat zavarta meg, ami érthető is, hiszen náluk csapódik le a kör­nyezet, a város reakciója. Egyéb­ként munkatársaimnak nincs mi­től tartaniuk, hiszen a pozitív Mantoux-próba nem jelent be­tegséget, a megelőző gyógysze­res kezelés után elfelejthetik a tbc-t is, nem is fertőzőek. - Kedden az Állami Népegész­­ségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tartott önöknél vizsgálatot. Mi­lyen eredménnyel? - A legszigorúbban, azaz a kórházi higiéniai normák sze­rint vizsgáltak át mindent a pincétől a padlásig é­s maximáli­san rendben találták a dolgo­kat, ezt tanúsítják a jegyző­könyvek is. - Hogyan kerülhetett a tbc mégis a lakók közé? - Él nálunk nyolcvan-kilencven nem éppen időskorú alkoholista, s ők olyan személyekkel érintkeznek - házon kívül - akiknél gyakori ez a betegség... B. A FEJD MAGAD! hadd vigye! Fotó: SZAKA JÓZSEF ITTHON 3 —CP33—­ Repülő számla A hír rövid, csattanós, fejbe kólintós. Gond van a te­lefonszámlával. Nos, nem kisdiákok nyári szextele­fonjairól, avagy telefonszexre rábíró cégek trükkjeiről van ezúttal szó. Hanem a kecskeméti repülőtérről. Ahol a MIG-ek állomásoznak. Itt nem tudják kifizet­ni a telefonszámlát. Lám, üröm az örömben. Nemrég mondta el mind­annyiunk miniszterelnöke, egyesek Gyulája, hogy a NATO-meghívás az egész nép érdeme. Aztán azt, hogy a koalícióé. Pártjáé. Az övé. És máris itt a légy a levesben. Kérdés, kell-e a NATO-nak ilyen blama, hogy kiválasztanak egy országot, hogy együtt védjék a nem is tudjuk mit, miközben a telefonszámláját sem tudja kifizetni annak az országnak az egyik legfonto­sabb katonai repülőtere. A cinikus azt mondhatja, majd kifizeti a NATO, ha nem tetszik. A naiv meg azt kérdezi, hogy mit te­lefonálgatnak ezek a MIG-esek. Rádiótelefonoznak a toronnyal, vagy mi? És van-e nekik kihangosítójuk, vagy csak úgy, vezetés közben, egy füllel, egy kézzel vezetnek? Ha meg nincs rádiótelefonjuk, ak­kor mi olyan drága? Moszkvát hívják, hogy van itt ez a gomb ezen a repülőn, meg kell nyomni, vagy nem? Ha nem Moszkvát, nem a tornyot, akkor az anyóst, a feleséget, a gyerekeket, hogy én most elröp­penek, de lehet melegíteni a levest, piszok gyors ez a MÍG, mire leszállok, legyen asztalon az ebéd. Jó, mondja erre a spórolós, ha úgyis arra húz el a férj, hát akkor dobjon le egy cetlit a ház fölött, azonos tar­talommal. Vagy billentsen egyet, családi egyezmé­nyes jel szerint, a szárnyával. Mindjárt megtakarít legalább egy ötvenest­ százast, helyi tarifán számolva. Csúcsidőben meg még többet. Azt mondja erre a tájékozott, dehogy repülnek, dehogy billegetnek, arra sincs pénz. Se telefonszám­lára, se repülési időre, se üzemenyagra. Hát erre is van megoldás. Nagyon jó kis játéktelefonokat lehet kapni, még csörögnek is. Egyszer kell csak kifizetni az árukat. Számla biztosan nem jön. Ami meg a repü­lőgépeket illeti? Egyetlen embert kell alkalmazni, aki kiválóan utánozza a repülők hangját. Az illúzió ked­véért. Ha a NATO telefonál, csak odatartják a hang­utánzó szájához a kagylót, lám, milyen jól fel vagyunk mi szerelve, mennyit repülgetünk, gyakorolgatunk. Ja, hogy milyen kagylót? Valaki majd csak akad a re­pülőtéren, akinek van egy ajándéközönnel, szinte in­gyen utánadobott rádiótelefonja? ______________________| TÓTH ILDIKÓ

Next