Kurír - reggeli kiadás, 1998. április (9. évfolyam, 89-117. szám)
1998-04-08 / 96. szám
1998. április 8. Nem azért írjuk, hogy dicsekedjünk, de mi előre megjósoltuk, hogy amíg a választásokra készülődik az ország választójoggal rendelkező felnőttkorú lakossága, addig a politikusok egyeduralmát roppant nehezen törheti meg kívülálló a Kurír-listán. Erre persze válaszolhatja a kedves olvasó, hogy ezt aztán igazán nem volt nehéz kitalálni. Mi ezt készséggel elismerjük, ám lássuk be, a mai világban már ez is szép teljesítmény. Nagyjából a sorrend is kiszámítható, bár olykor az élet, a nagy rendező közbeszól, így keveredhetett egy dávodi kislány az ország vezetői közé. Jellemző a politikától felfűtött közéletre, hogy a lapunkban legtöbbször megjelenők Bill Clinton 10 Sármos fickó, kétségtelen. Nőügyei lecsengőben, de ahogy a múlt hónapban, most is ott a tarsolyában Irak és a Közel-Kelet. Egyelőre merőnyerő a Clintonék Bilije. Horn Gyula 9 Megtört a varázs, a szocialisták frontembere lecsúszott. Igaz, csak a második helyre. Azért nem kell őt félteni, híresen váratlan megjegyzéseivel nemcsak koalíciós partnereit lepi meg. Jack Nicholson 9 Leány- és asszonyszívek ripityára törője, azzal az utánozhatatlan sátáni és mégis ellenállhatatlan mosolyával begyűjtött egy kicsiny szobrocskát. P. Kati Sajna, a magzat, de még inkább az Alfa Szövetség saját érdekei kíméletlen képviseletének hála (?), a 13 éves leányanya gyakori szereplővé vált lapunk oldalain is. Vladimir Meciar . A szlovákok erős embere, az egykori bokszoló hetek óta igyekszik megsorozni, s ha lehet, padlóra küldeni magyar ellenfeleit. Nemcsók János , Bős, Pilismarót, Nagymaros folyamatosan gondoskodik a kormánybiztos dunai kalandjáról és az élbolyban elfoglalt helyezéséről. Ezen csak egy kormányváltás változtathat. Változtathat? Natascha Kampusch 7 Szomorú szenzációban tőlünk nyugatra sincsen hiány. A kis Natascha Ausztriában tűnt el, s a fél ország kereste hiába. Ő sem jószántából keveredett az első tízbe. Kuncze Gábor 6 Az alvilág és a közbizonytalanság biztosítja, hogy nyomul a listán. A gépjárműtörzskönyvekre szánt félmillióra elpárolgása a jövő hónapban is jó hely hatja jó helyezéshez juttat Kovács László . Külügyeink irányítója megbízható, egyenletes játékkal, EU-val, NATO-val, Szlovákiával, nádi hegedűvel, egyebekkel betonozza az első tízben elfoglalt előkelő helyét. V. Csernomirgyin 5 Borisz cár egyik jobbkeze, aki hol eltűnik, hol előbukkan a hatalom balladai homályából. Ez a tapasztalt játékos egyszer még csapatkapitány lesz. Kökény Mihály 4 Most éppen nem a honi egészségügy hol csendes, hol hangos haldoklása röpítette a felső tízbe, hanem a kamasz anya ügye és a némi följelentés, orvosi kamarából való kizárási javaslat. Sz. Milosevics : A szerbek zord vezetője Koszovó révén ért révbe, persze csak ami a Kurír listáját illeti. Ám itt ez a helyezés megilleti. A Híremben 1998. március csapatában még a sereghajtók között is akadnak pártvezérek. Rajtuk kívül művészek, sportolók, egyéb hírességek szorultak le még a pontot hozó helyezésekről is. Nincs ez másképpen a külföldiek között sem. Az amerikai elnök harmadik hónapja béreli meglehetősen nagy fölénnyel a dobogó legfelső fokát. A határokon túli nagy emberek között azonban már vegyesebb a kép, ami azt is jelenti, hogy kitekintve országunkból már nem csupán a pártok és intrikáik, ígéreteik, balhéik érdeklik az embereket. A félreértések elkerülése végett mindenesetre leszögezzük, a nevek mellett található számok nem a megjelenés gyakoriságát jelölik, hanem a sorrendet. Gál Zoltán 2 Ő is elnök, csak a parlamenté. Ünnepélyesen berekesztett Országgyűlést, nyilatkozott a szlovákok hágai fenyegetőzéséről, egyszóval közszerepelt szakmailag. Bicskei Bertalan ! Önsorsrontó ember a magyar. Néha nagy nekibúsultságában még a válogatott labdarúgók szövetségi kapitányságát is elvállalja. Ezt tette Bicskei mester is. Legyen neki könnyű e poszt. Leonardo DiCaprio Ez a Leonardo ugyan nem egy Vinci, de azért egészen ügyes a fiú. Ezzel a Titanic cí mű filmmel alaposan bekavart az Oscar-díjasok közé. Elsüllyedni már profi módon tud. Torgyán József 10 A rózsadombi kisgazda szó szerint berobbant az élmezőnybe. Ehhez persze szükség volt egy merénylőre és két kiló danubitra is. Borisz Jelcin : Majdnem minden oroszok elnöke, aki legföljebb lélekben lehet minden oroszoké, rutinból néha ellenez egy kicsit NATO-slag , ormányát is billenti olykor. Göncz Árpád , Köztársaságunk elnöke sem henyélt. Kitüntetett, beszédeket abszolvált, tette a dolgát, ahogyan illik. Az ő posztján ennyi is elég a biztos bejutáshoz. Benjamin Netanjahu 3 Ez a hajthatatlan ember addig civakodik a pa lesztinokkal, amíg be nem verekszi magát lapunk statisztikai élmezőnyébe, még ha csak a hátsó traktusba is. Helmut Kohl Nagy ember, tisztelői és ellenlál tartják masai egyaránt. Persze az egyik a szellemére, a másik a termetére gondol. A kancellár széke mostanság ugyancsak ingadozik. levegő az jó. Közel az erdő. Innen a dombról még kilátás is van. Nyáron naponta kétszer jár a busz, az egyéb évszakokban semmikor. Szívet, tüdőt próbáló gyalogút. Különösen ajánlatos aggoknak és mozgáskorlátozottaknak. Merthogy ők az üdülőnek készült, de szociális otthonná változott házak lakói. A bejárattól balra az első szoba, és annak bérlője mindenképpen megmutatandó, ha neves vendégek, pláne a minisztériumiak, jönnek látogatóba. Olyan, mint a kiállított tárgyi. - Valami olyasmi. A szöveg az ugyanaz: Ide feltétlenül tessék benézni, itt él a mi Gyulánk, Böszörményi Gyula. És akkor a nyakak megnyúlnak, a fejek benéznek, és mindenkin elömlik a mosoly. Kölcsönösen. Szinte tapsikolva mennek fel, hogy lám, és még író is. - És közben ? - Közben én azt szeretném mondani, hogy uraim és hölgyeim, tessenek maradni. Úgy egy hétig, de legalább a hét végére. Aztán, amikor innen hazafelé tartanak, akkor fogalmazzák meg, hogy milyen nagyszerű Erdőkertesen. - Mit utál ennyire? - Azt, hogy a fabódékban még böffenteni sem lehetett, hogy a furnérlemezen át a szomszéd meg ne hallja, és ne üvöltsön át, az anyádat emlegetve. Itt már téglák választanak el bennünket, a tűztől sem kell félni. Volt késelés, verekedés, most csak irigység. Gyilkos irigység. Ebbe belejátszik a feladás, aki szociális otthonba kerül, az érzi, innen nincs tovább. - Van? - Jókor kérdi. Depressziós lettem attól, hogy nincs. Nem akartam fölkelni, már nem ettem, nem ittam és nem beszéltem. Akkor a falubéli barátok összeszedtek, és elfuvaroztak a Lipótba. A gyógyszer visszahozott. Újra dolgozom, írok. De ne higgye, hogy nem szorongok. Visszajön a baj. És nem hiszem, hogy tabletták kivezetnek abból, amiben vagyok. Nekem miért nem lehet asszonyom, családom, otthonom? - Szobavécével? - Avval. Meg azzal, aki ráemel, és aki kádban füröszt. A többi megy. Ha már átraknak a kocsiba, érek, kerekeken gurulok, és ott a számítógép, írok. És szárnyakat kapva írnék, ha meglenne nekem az, mi másnak. Saját lakás feleséggel meg a kölykeimmel. - Fa, aminek árnyékában pipázgatna. - Cigarettáznék. Munkással. Arra szoktam rá. Napi másfél doboz az adagom. - Sárgák az ujjai. - A nikotintól. Más káros szenvedélyem nincs. Egy évig ittam, akkor, amikor idekerültem. Nem azért, mert itt rettenet volt, sőt. Debrecenből jöttem, tizenkét ágyas szobából és nyolcévnyi egészségügyi gyermekotthoni fogságból. - Mit követett el? - Látszatra egészségesnek születtem. A látszat kétéves koromig tartott. Akkor kanyarós lettem, és meglehet, hogy ennek semmi köze, de mindenesetre a fertőzés után már nem jártam, hanem visszafejlődve, mindenben megkapaszkodva bizonytalan lépéseket tettem. Miután a lépcsőn is legurultam, többet nem voltam hajlandó felállni. Nyilván féltem is, meg erőm sem volt hozzá. Az anyám akkor elkezdett kórházról kórházra rohangálni velem, az apám pedig, aki pilóta volt, igyekezett minden idejét a gépen és a reptéren tölteni, nem tudta elviselni, hogy én vagyok a gyereke. - És ma? - Néha meglátogat. Már megjelent az első regényem, amikor mesekönyvet kaptam tőle ajándékba, sok-sok képpel. - A mama? - Két éve, hogy itt lakik, néhány percre. És naponta néhány percre beszalad hozzám. - Meddig próbálkozott? - Sokáig. Tízéves koromig Miskolcon, ahol éltünk, ott akarta kicsikarni, hogy egyszer csak járjak. Ezért gyakorta vissza- és visszakerültem az ortopédklinikára. Mindig rácsos ágyba. Ahonnan csak akkor vettek ki, akárcsak a többi gyereket, ha vizsgálni akartak. Középkori módszerekkel. Semmit nem tudnak az izomsorvadásról, ma sem, akkor sem. Gyakorlatoztak. Egyszer azt találták ki, hogy lovaglóállásban rögzítenek, és akkor az inaim majd kifeszülnek, és ez jó lesz nekem). Pokoli fájdalmakat okoztak, még felfekvést is. És a legszebb, hogy amikor a deréktól a bokáig tartó gipszgatyába kényszerítettek, elfelejtettek rá lyukat vágni. Anyám rohant, hogy csináljanak már valamit, pisilni kell Gyuszinak. - Suli? - A kórházban? Ez nem a fekete-erdős tévésorozat... - Vannak csodák? - Ritkák. De előfordulnak. Anyám kitudakolta, hogy van egy hely, Debrecen, ahol a mozgáskorlátozottakat tanítják. Az úgynevezett egészségügyi gyerekotthonban. Ide akart az anyám bejuttatni, te mint pesti lakos nem mehettem. Ezért elbújtattak az állami szociális gondoskodás szeme elől egy budapesti református szeretetházban. Ahol arra kellett várnom, hogy meglegyen a cseregyerek. Az, akinek Debrecenből Pestre kell jutnia, nekem pedig fordítva. Meglett. Addig viszont kaptam két hónap csodát. - A reformátusoknál? - Igen. Képzelje, alám tettek egy tolókocsit, életem első tolókocsiját, és azt mondták, szabad vagy, mehetsz, csak időre gyere haza. Kószálhattam. Nem is akárhol, a Hűvösvölgyben. Maga volt a boldogság. De a két hónap lejárt, és mennem kellett Debrecenbe. - Tanulni. - Tizenketten voltunk egy szobában. Három mozgáskorlátozott és kilenc elmebeteg. Mint a katonaságnál, olyan tisztaságban és rendben éltünk. Hatkor ébresztő, reggeli nyolckor, tízkor kihajtás az udvarra, levegőztetés szélben, fagyban, szédítő hőségben... Nyolc éven át nem mehettem tovább a gyermekkifutón, csak a kerítésig. - Ha jól számolok, ekkor volt húszesztendős. - Igen, akkor voltam húsz, amikor eljöhettem. Ide, Erdőkertesre. Akkor ez valami döbbenetes nagy dolog volt. Császárnak hittem magam, amikor saját cellám lett. Kiváltság volt ez a javából. Annak a fiúnak járt engesztelésként, akinek az apját 1956-ban kivégezték, és nekem, az akkori érdemeimért. Az írásaim megjelentek az Élet és Irodalomban, szerkesztettem egy tudományos-fantasztikus és fantasy lapot, vezettem a Csillagvadász légiót, az országos levelező klubhálózatnak négyszáz tagja volt. Tolkien után szabadon a boszorkányok, a tündérek, a varázslók és a sárkányok világába furakodtunk, a Gyűrűk ura volt a mesterünk. Három konferenciát rendeztünk, ment a vetítés és a szerepjáték. Nagy happeningek voltak. Az egyikben én voltam a mesélő, aki irányítja a történetet a hat játékosnak. Amit fantáziáltunk, azt megírtam. Ebből lett az Árnyéktalanok című printelt mű, ami egy év múlva kelendő lett a piacon. - És a Kucó? - Az Debrecen. A katonás gyerekotthon. Garantáltan zárt szobákkal, kilincs a nővér zsebében. És a tárgy eszközzé lép elő. Nagyszerűen lehet vele kólákat osztogatni. A jóérzésű nővéreknek a gyomra fordult fel, leléptek vagy kiutálták őket, és maradtak a szadisták. Ott voltam, nem kitaláció. Nyolc év tanulmányút... A könyv Mészöly Gábor társszerző segítségével jelent meg. Egy éve a Komédiumban játsszák. A „fiút” Kádor Molnár Péter alakítja. Könyvek - köztük krimi és romantikus, szerelmi történetek -, színházi produkció és filmforgatókönyv-írás. Lehetne akár módos is. Hol él? A könyv legtöbbet, százezret hozott, a színdarab, pontosabban a szópantomim ötvenezret. A filmforgatókönyv-írásból pedig telt arra, hogy megfizessem a külföldi gyógyszert, ami kellett a lelki nyavalyámra, és hogy a szabadságom megnövesszem, „üzemeltettem” egy vén Ladát. Tizenkilenc éves korában lett az enyém, kilenc hónapig. Nem tudtam tovább fenntartani, el kellett adnom. - Az Űrgammák Félix-filmsorozat egyik írója, egy a nevezetes négyes fogatból. - Voltam. A sorozat még megy az előre elkészített forgatókönyv alapján, de a munka befejeződött. A pénzt felvettem, és a javát gyógyszerre költöttem. Egy hét soproni nyaralás, az volt a luxus. - Mennyit keresett? - Sokat. Egy hónapban százezret is. Most újra csak 5400 forintot kapok szociális járadékként. Rettegek. Nem azért, mert nem jut Munkásra, hanem azért, hogy amiben balgán és mániákusan hittem, nem valósul meg. Nem lesz innen kiút. Van szerelmem. Az anyja félti tőlem, és én is féltem magamtól. Mit tudok neki nyújtani? Dedikált könyvet, a Komédiumban széket. Valamint felajánlhatom neki a szociális otthon eme szobájának a felét. CSESZÁK GYÖNGYI Fotó: SZAKA JÓZSEF NINCS KIJÁRAT MAGAZIN 9