Kurír - reggeli kiadás, 1998. július (9. évfolyam, 177-207. szám)
1998-07-20 / 196. szám
10 KULTÚRA Nem lehet tudni, ki volt az a zseniális pénzügyi-jogi szakember, aki kitalálta a társasház intézményét. Negatív Nobel-díjat érdemelne! Mert felismerte: mindennél hatalmasabb mozgósító erő a tulajdonszerzés. Méghozzá csábítóan olcsó áron. Nem számolva a következményekkel. Mert azok a budapesti lakosok, akiknek felkínálták az önkormányzatok, hogy valódi értékének töredékéért megvásárolhatják eddigi bérlakásukat, azt hitték, hogy remek üzletet csináltak. De ki volt az a jövőbe látó, akinek eszébe jutott: ezeket a többnyire lerobbant lakásokat, házakat majd neki kell karbantartania, felújítania? De fogalma sem volt senkinek arról, hogy mit jelent a közös költség, milyen buktatókkal fenyeget a központi vízóra és a csatornázási díj. Mint ahogy arra sem gondolt senki, hogy neki lesz a kötelessége mindaz, amit korábban az ÍKV többékevésbé megoldott helyette. És ki is számíthatott arra, hogy a kedves szomszéd megbuherálja a közös villany- és gázórát, és nem tudja vagy nem akarja kifizetni, a rá eső közüzemi díjakat. És emiatt nála is kikapcsolják a fűtést, a világítást, a vízszolgáltatást, jelzálogot tesznek a tulajdonára, és előbb-utóbb nála is bekopogtat a végrehajtó. Erről szólt az MTV 1 hét végi Mélyvíz című műsora, amelyen önkormányzati képviselők, pénzügyminisztériumi szakemberek, ügyvédek, közös képviselők magyarázták el - többnyire jogászi nyelven - hogy mindez nem más, mint a 22-es csapdája. Változtatni pedig lehetetlen. Hiába ad milliókat az állam az önkormányzatoknak a bajbajutottak támogatására, a pénz nemritkán befolyik a költségvetésbe, jogtalanul, de a felelősségre vonás lehetősége nélkül. Sok mindenről szó esett még ebben a nem kevesebb mint egymillió budapesti társasházi lakót mélyrehatóan érintő beszélgetésben, amelynek egyetlen tanulsága volt: ez van, ezt kell szeretni, de legalábbis bele kell nyugodni... (GARAI) 11- cin 1998. július 20. SZENTGYÖRGYI RITA JELENTI CIVIDALE DEL FRIULIBÓL Az átmenet fesztiválja A kultúrák szerelme, a népek párbeszéde, az ünnepek öröme élteti immár hetedik éve a Mittelfestet, a közép-európai nemzetek tánc-színház- és zeneművészetének szentelt fesztivált. Megálmodója, szellemi atyja, művészeti vezetője Fressburger György, akit ősztől a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójaként üdvözölhetünk. Elias Canetti Nobel-díjas író, a kortárs olasz irodalom, színház és film egyik legjelentősebb alkotója egy sokkoló erejű, látványos hang- és mozgásszínházi produkcióval nyitotta rendezőként a fesztivált: A hiúság komédiája című művét állította színpadra. Idén tizenhárom nemzet képviselteti magát Cividaléban, ebben a hajdani első longobárd hercegségben. Mint Pressburger György elmondta, mindig az etnikai, politikai, társadalmi feszültségek irányítják a fesztivál tematikáját. Boszniát és Szlovéniát, Albániát és Lengyelországot, az új európai identitásukat kereső népeket leginkább az átmenet egyesíti. Az ünnepi nyitóesten a középkori San Francesco-templomban a bolgár televízió asszonykórusa adott nagy sikerű koncertet. Az este lezárásaként az osztrák Irrwitu együttes „tűzvarázslói” a közönséget is bevonták fáklyaakrobatamutatványukba. A magyarokat Bozsik Yvette társulata képviseli A csodálatos mandarin, A hercegnő, és Változások című előadásokkal és a debreceni Csokonai Színház tagjai, ők Hubay Miklós Nizsinszkij-darabját, A rózsa lelkét mutatják be. A 80 esztendős Hubay tiszteletére ünnepséget is szerveznek a fesztivál ideje alatt. Az előadások igazán érdekesnek ígérkeznek. Friuli híres szülöttjéről, Pasoliniról Pilátus című darabjának bemutatásával emlékeznek meg a zágrábi Eurokaz Színház produkcójában. A Kieslowskinak szentelt programban a Tízparancsolat rendezőjének filmjéből készült színpadi művet mutatják be. A Habsburg mítosz címmel az azonos című könyv szerzője, Claudio Malgris tart felolvasást. Ehhez kapcsolódik a kiváló osztrák író, Joseph Roth Grobbe című művének - egy osztrák zsidó család története - páratlanul látványos előadása . A zenei programok fénypontjának ígérkezik A cigány zenei út című mágikus zenei bemutató - a világzenei találkozón tavaly Budapesten is fellépő Ana La China andalúz zenekarral, valamint a román trubadúroknak nevezett Taraf de Haydouk együttessel, és nem utolsósorban a hindu balett ünnepelt ifjú tánccsillagával, Ravi Shankar Misurával, ahol a világhírű szitárművész fia. Bozsik Yvették három előadással lépnek fel Fotó: TOROCZKAY CSABA VIDEÓVÍZI Carlos, az egyik leggátlástalanabb nemzetközi terrorista, aki „fénykorában” két véres akció között kis hazánkban pihente ki fáradalmait, jelenleg egy párizsi börtönben várja, hogy a francia rendőrség összegyűjtse az ellene szóló döntő bizonyítékokat, valószínűleg nem is sejti, hogy pihent agyú forgatókönyvírói legendát szőttek az alakja köré. Azt sütötték ki, mi lett volna, ha a CIA egyik ügynöke rábukkan a hasonmására, beszervezi, kiképezte, hogy aztán az ő segítségével elhalássza a szovjet KGB elől, és letartóztassa. Ahogy azt Móricka gondolná... Mert A Sakál árnyéka című amerikai akciófilm annyira mesterkélt, zűrzavaros, hogy kiérdemli „negatív” elismerésünket. Ami mégis kiemeli a műfaj átlagából: aprólékos és hitelesnek tetsző lélektani eszközökkel mutatja be, miként lehet hidegvérű gyilkossá átformálni egy tisztes családapát. Az amerikai haditengerészet példás életű tisztjét. Hazafias frázisokkal, kényszerítéssel, zsarolással, akaratának szisztematikus megtörésével. Az egyébként nagyszabású film főszerepét kitűnő színészek alakítják, így Carlost és hasonmását Aidan Quinn, nőszervezőit pedig Donald Sutherland és Ben Kingsley. Ha a produkció alkotói jobban tanulmányozták volna Carlos történetét, beleszőhették volna a sztoriba a budapesti nyaralásainak politikailag pikáns epizódjait is. De úgy látszik, szívesebben rándultak ki az egzotikus Egyiptomba és az amerikai haditengerészet támaszpontjaira. Mindehhez csak annyit: a filmnek semmi köze sincs a krimi műfaj immár klasszikus remekéhez, A Sakál napjához. Eredeti angol címe ugyanis: A megbízatás. Csak a hazai „keresztségben” kapta a nézőt megtévesztő nevet. G. T. Cthulhu Amerikában Persze a fent említett, kimondhatatlan nevű úriember mindig is odavalósi volt. Többnyire. Nos Cthulhu egy, személyesen soha meg nem jelenő figurája Howard Philips Lovecraftnak, aki a horror és a dark fantasy egyik feltalálója. Most jelent meg egy válogatás a novelláiból és kisregényeiből Holdárnyékban címmel. Aki most kezdene ismerkedni Lovecrafttal, készüljön fel, hogy a leggyakoribb jelző a „kimondhatatlan”, a „szentségtelen ”, a „névtelenül rettegtető", a leggyakoribb kifejezés a „kozmikus”, a „démoni árny”, és minden oldalon megnyugtatják az embert, hogy jobb nem tudni a mágikus dolgokról, mert elvesztenénk az ép eszünket. Ez nem stílushiba, annak idején így borzongattak Új- Angliában, senki sem lehet független a saját korától. A fantáziára panaszunk nem lehet, Lovecraft tényleg tudta, mit csinál, és nagyon ügyesen szövögeti nagyjából összefüggő egységgé Innsmouth környékének különböző sátánjait, de látszik, hogy ez lehetett az első Cthulhu-ciklusa. Persze jó szokás szerint ez jelent meg később nálunk, a következő, a Cthulhu hívása pedig előbb. Ha valakit alaposabban érdekel ez a pokoli legendakör, gyűjtögesse szorgalmasan a régebbi Galaktikákat, valamelyikben meg fogja találni a Hallucináció hegységei című kisregényt, ami annyiraamennyire áttekinthető leírást ad a panteon tagjainak viselt dolgairól. Az viszont kötetbe nem került soha. Mindent összevetve, érdemes ezzel a kötettel foglalkozni. Éjszaka kell olvasni a temetőben, egy düledező kripta előtt, ódon sírkövön ülve, pislákoló zseblámpa fénye mellett. Tartós elem használata tilos. Magnóról kéretik lélekharangszó. Férgek, kukacok, patkányok a falban. Hűvös fuvallatok, doh, penész. Vicc nélkül, Stephen King kedvelői ezt is élvezni fogják, ami logikus, hiszen King Lovecraft továbbfejlesztője. És egyáltalán, jó ez, ahogy van, csak komolyan ne vegye senki, mert elég jól és valószerűen van megírva. A borító szolid munka, nyomás szokásos, ár polgári. Tizennégy - inkább tizenhat - éven felül ajánlott. SZELE TAMÁS CSAPATBAN, SZABADON Őze Áron hét éve tagja a Nemzeti Színház társulatának. Az évad végén úgy döntött, megválik a csapattól, s szabadúszóként folytatja tovább. A kecskeméti Katona József Színház új direktora, Bodolay Géza mindjárt két szerepre is hívta a fiatal színészt. - Kellemes hét évet töltöttem , Nemzetiben - mondja Őze Áron. - Rengeteg jó szerepet kaptam, s igazán semmiféle különleges oka nincs a távozásomnak. Azt szoktam mondani, hogy a Nemzetiben vidéki éveimet töltöttem - havonta húszhuszonöt este játszottam -, a szakma nem is számolt velem. Itt az ideje, hogy másutt is kipróbáljam magam. Nem vagyok feltétlen híve a szabadúszásnak, nem hiszek az önmenedzselésben, inkább csapatjátékosnak tartom magam, de meg kellett tennem ezt a lépést. Most úgy alakult az életem, hogy nem egy társulat, hanem szerepek találtak meg. - Mit vállal a jövő szezonban? - Nem játszottam még vidéken, s nagy örömmel mondtam igent Bodolay Géz£ felkérésére. Elsőként az Újabb Zrínyiászban a minisztert, majd a Királyasz- Iszony lovagjában 1 Ruy Blast alaki- Itom. Most pedig nyáron a Gyulai Vár- színházban 1 Csiszár Imre rendezésében az Énekes madárban Móka leszek. A magyar bulvárlapok közül elsőként az interneten: a www.kurir.hu Mindennap friss, új számmal jelentkezünk, és ha most szörfözik el hozzánk, komoly nyereményekre is lelhet. NYERJEN A KURÍR INTERNET OLDALÁN! Minden látogatónk ingyen CYBER SZERENCSESZELVÉNYT kap, ha meglátogat bennünket az interneten. 20 000 forintos üdülési csekket, továbbá videokazettákat, pólókat és Kurír magyarkártya-csomagokat is nyerhet. www.kurir.hu