Kurír, 1998. október 1. (1. évfolyam, 1. szám)

I. évfolyam 1. szám 1998. októberi, csütörtök ÖNKÉNTESEK ÉS ÚJSÁGÍRÓK TERJESZTIK A KURÍRT Egy bejelentés története Délután a Kurír szerkesztőségében. Folyik a munka, készül a csütörtöki újság. Javában tördelik már a korábban záró oldalakat, amikor végigsistereg a hír a termen: néhány perc múlva szerkesztőségi értekezlet lesz. Nemsokára megjele­­m­nik az RTL Klub kamerája és riportere is. A belpolitikai ro­vat termébe belép Németh Péter, a P & B Média Rt. vezér­­igazgatója, Szűcs Gábor főszerkesztő és két hölgy, Né­meth Krisztina, a Postabank sajtófőnöke és Kőhalmi Alfrédné vezérigazgató-helyettes. Nem sokat beszélnek, mindössze két mondat az egész­­ papírról felolvasva. „A Postabank Rt. igazgatása döntésének megfelelően meg­kezdődött a kereskedelmi banki tevékenységtől profilide­gen befektetések átvilágítása, az úgynevezett sajtóportfolio egyes elemeinél a veszteségek finanszírozását a bank nem tudja vállalni. Ezért a Postabank szerdától felfüggeszti a Kurír és a RejtvényKurír kiadását, illetve a nem Postabank­tulajdonban lévő Magyar Narancs további finanszírozását. ” A fogadtatás maga a jéghideg döbbenet. Aztán érkeznek a kérdések. Holnap mi lesz? Megjelenik a lap? A válasz rö­vid: a felfüggesztés szerdától érvényes. Csütörtökön már nincs újság. A képernyőkön befejezetlen cikkek villódznak, valaki elsírja magát. Szűcs Gábor főszerkesztő azt kéri: senki ne menjen el, találkozzunk húsz perc múlva, akkor már a jövőről lesz szó. Németh Péter azzal búcsúzik: bár­mit találtok ki, abban én partner leszek. A következő percekben benne van a Kurír nyolc évének összes csöndes szeretete. Egy szerkesztő kolléganő zo­kogva telefonál. Remegő hangú „most mi lesz?” kérdések hallatszanak. Aztán Szűcs Gábor visszajön, és bejelenti: két hónapja levédetett egy új lapcímet, az aktuális napi Ku­rírt. Csütörtökön már ez jelenik meg négy oldalon - ha kell, a saját pénzén. Az új fejléc már készül. Közben a hír már szétáradt, s megszólalnak a telefonok. Barátok, ismerősök és persze rengeteg olvasó hív, s biztat: velünk vannak, segítenek, kitartanak a Kurír mellett. (A Kurír munkatársai ezúton is köszönik a sok nekik szóló biztatást.) Az aktuális napi Kurír híre reménnyel tölti meg ezeket a be­szélgetéseket. Majd jön a szenzációval felérő értesülés: csü­törtökön mégis megjelenik 20 oldalon a lap! A televíziók hír­műsorai közben már elkezdődnek. Az RTL Klubé az első, a Kurír drámája előtt azonban még közült, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem mondott igazat, amikor valótlanságnak nevezte ama videokazetta állításait, amely őt gyanúba kever­te. A szerkesztőségben taps és üdvrivalgás. Az alaphírt ugyanis a Kurír szellőztette meg először - többek szerint épp ezzel magyarázható a lap politikai indítékú felfüggesztése is. Közben kiderül: a csütörtöki 20 oldalas megjelenés kacsa volt, nem engedik. A pártvélemények is lassan csordogálni kezde­nek. A Tv 2 Tények című hírműsorában Szűcs Gábor nyilatko­zik. Mondandóját - miszerint ésszerűbbnek tartotta volna, ha nem felfüggesztik, hanem eladják a lapot - az MTI is átveszi. Most azonban végre megkeresheti azokat a befektetőket, akik már jelezték vásárlási szándékukat, ám az „új” Postabank va­lamiért nem volt hajlandó velük még tárgyalni sem. Nyilatkoza­tában ismét megemlíti: reméli, új társaságot alapítva ismét megjelenhet a Kurír, amely jelenleg a negyedik-ötödik legna­gyobb példányszámú napilap Magyarországon. Nem sokkal ezután megnyugtató hírek csordogálnak a Magyar Narancs háza tájáról: Makai József főszerkesztő kijelenti, hogy számítottak erre a lépésre, s fel is készültek rá, így a MaNcs to­vábbi megjelenését nem befolyásolja, hogy a Postabank csütör­töktől felfüggeszti a hetilap finanszírozását is. Arról, hogy az újság megszűnne, nincs szó, sőt a megjelenésében sem lesz szünet, ígérjük, nemsokára a Kurírról is hasonlókat olvashatnak. Illetékes helyen úgy döntöttek, hogy a Kurír ne kerül­jön többé az olvasók kezébe. Állítólag a veszteségei miatt. Az állami Postabank hatsoros kommünikében intézte el a Kurír nyolc évét. Nem csekély teljesít­mény, különösen, ha meggondoljuk, hogy ettől kezdve a Postabanknál már minden rendben lesz, hiszen a Kurír kiadását immár szüneteltetik. Fölösleges lenne most sorról sorra megcáfolni a megszüntetést - szüneteltetést - bejelentő szavakat. De talán elég lesz néhány gazdasági érv. 1. A lap veszteséges, igaz. De messze nem a leg­veszteségesebb a sajtócsoporton belül,arról már nem beszélve, hat évig jelentős nyereséget hoztunk tulajdonosainknak. 2. Az azonnali leállítás azonnali, sokmilliós újabb veszteséggel jár. 3. Miközben megígérték (s még kedd estig is ezt szajkózták), semmilyen vásárolni szándékozóval nem tárgyaltak, vagyis egyáltalán nem állt érdekük­ben a lap eladása. A sok száz milliós vételár tehát - amit a vevők kínáltak - már nem lesz a Postabanké. Mi történt? A válasz a miniszterelnök mondataira figyelő számára már-már érthető. Vasárnap kimond­ta: meg kell teremteni a sajtó egyensúlyát. S még le sem nyugodott a nap szerdán, és lám, megterem­tődni látszik az áhított egyensúly. Semmi nem számít most már. A sajtót megölni nem kell, félnetek jó lesz. A sajtót megölni nem kell félnetek. Jó lesz. SZŰCS GÁBOR Kilenc forint tíz fillér. Ennyibe került az első Kurír, amely 1990. július 2-án, hétfőn je­lent meg a sajtószabadság idején. És ennyi az ára ennek a csonka lapnak is, 1998. október 1-jén. Ám hiába a hasonló ár, sok minden megváltozott azóta. Például a sajtószabadság. De ígérjük: ez a Kurír nem az utolsó.

Next