Kurír, 1998. október 1. (1. évfolyam, 1. szám)

1998. október 1. Pártállástól függően A parlamenti pártok vezetőit arról kérdeztük, mi a véle­ményük a Kurír megjelentetésének felfüggesztéséről, s mi­lyen indokot gyanítanak a döntés hátterében. Természetesen ki-ki pártállása, meggyőződése szerint értékelte a helyzetet. Sokadik kísérletre sem sikerült a Fidesz- Magyar Polgári Párt elnökségének va­lamelyik tagját szóra bírni. Sajtófőnökü­kön keresztül kerestük végül őket, ám ő is csupán kikapcsolt telefonokra akadt. Ughy Attila, a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes tagja kom­mentálta végül a hírt: - Én úgy gondo­lom, hogy a magyar napilappiacon túl sok lap van jelen. Egyértelmű, hogy a hirdetésekből nem tud mindegyik meg­élni. Ennyi újságot viszont a példány­számból sem lehet eltartani. A postaban­kos lapok nem igazán a piaci mechaniz­mus szerint működtek, a nyereséges la­pok tartották el a veszteségeseket. Sze­mély szerint azonban sajnálom, hogy megszűnik a Kurír, mert így egy színnel kevesebb lesz a bulvárlappiacon. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, az FKGP elnökét tegnap külföldön értük utol. Au­tóban ült, a háttérben hallható volt jelleg­zetes hangja. A telefont egy férfi vette fel, aki megígérte, tolmácsolja kérdésünket a miniszternek. Valamivel később újra tele­fonáltunk, s a férfihang azt mondta: a kis­gazdák vezére üzeni: csütörtökön 14 óra­kor Fábián Sebestyén sajtótájékoztatót tart, majd ott beszélünk. Gémesi György, az MDF ügyvezető elnöke: - A tulajdonos dolga eldönteni, hogy mit tud s mit akar finanszírozni. Az ő döntési kompetenciája. Fia megszűnik a Kurír, azzal a magyar napilappaletta sze­gényebb lesz. Az ott dolgozókat őszintén sajnálom, de remélem, lesz még mód arra, hogy a szakmában dolgozzanak. Csurka István, a MIÉP elnöke: - Nekem a dologhoz semmi közöm, de üdvözlöm a döntést. A Kurír iránt semmi részvétet nem érzek. Fia Németh Péter jelentette be, akkor verték őt agyon a munkatársak, s azért, mert nem mondta meg, hogy milyen pénzből finanszírozták a lapot. Piszkos pénzekből. Megírhatja, persze. Kovács László, az MSZP elnöke: - Elfogadhatatlannak tartom, ha olyan lapok ellen hoznak gazdasági okokra hi­vatkozva a további megjelenést lehetet­lenné tevő döntést, amelyek kritikai han­gon írnak a kormányról. A Kurír koráb­ban sem volt kormánypárti. A szocialista párt által vezetett kormányt is rendszere­sen bírálta, ám ilyen intézkedés a mi kö­rünkben soha fel sem merült. Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke: - Sajnos, beigazolódtak a várakozás­aink. A kormány a Postabank Sajtóhold­ing ügyében meg sem próbálta a helyzetet korrekten tisztázni. Azokat a lapokat füg­gesztik fel, amelyek kritikusan viszonyul­nak a kormány tevékenységéhez. Eközben szó sem esik arról, hogy miből fedezik a Magyar Nemzet veszteségeit. Ahelyett, hogy korrekt, igazi piaci eljárás keretében értékesítenék a Postabank Sajtóholding­ját, betiltással felérő módon, anyagi indo­kokra hivatkozva felszámolják a Kurírt és a Magyar Narancsot. Megkérdeztük konkurens bulvárlapok ve­zetőit, mit szólnak a kétes piaci győzelem­hez. Kőszegi Ferenc, a Mai Nap főszer­kesztője elmondta, egyáltalán nem vigadt a Kurír megszűnése hallatán, hiszen itt nem csak a konkurenciáról van szó - ami egyébként használ mindenkinek -, hanem az újságíró-kollégák és munkatársak eg­zisztenciájáról is. - Szomorú vagyok mindig, ha egy napi­lap eltűnik a piacról. A Kurírnak jelentős az olvasótábora, és hatalmas űrt töltött be a ’90-es évek elején. Müller Tibor, a Blikk főszerkesztő-he­lyettese a Kurír alapító tagja volt, ezért - mint mondta - érzelmileg sem elfogulatlan. - Mindenkiért szól a harang, vagyis minden sajtótermék megszűnése fáj. Na­gyon remélem, hogy mihamarabb sikerül pénzforrást találnia a Kurírnak. A lap saj­­tótörténetileg is fontos, hiszen a rendszer­­váltás után egy teljesen új színfolt volt, egyedülálló módon naponta kétszer jelent meg. A módszert visszataszítónak és gusz­tustalannak tartom. A megjelenés felfüg­gesztése a levegőben lógott, de néhány napja mondták, hogy év végéig megjelenik az újság. Tv: kurir@kurir.hu Mindössze fél órányi idő maradt a televí­zióban elhangzott bejelentés és a lapzárta között, ám ez a néhány perc is elegendő volt ahhoz, hogy olvasói e-mailek érkez­zenek szerkesztőségünknek. A feladók nevét az üzenetek tartalmára való tekin­tettel XXX-el helyettesítettük. From: XXX@westel900.net To: kurir@kurir.hu Subject: Ez már sok!!! A küldő neve: XXX Zsolt Nem elég ezeknek Simicska meg Gans­­perger, a belü­gyérről nem is beszélve. Most még a kedvenc KURÍROMAT is megszün­tetik!!!!! Ne hagyjátok abba!! Veletek vagyok!! From: XXX@planetall.com Subject: A kurva anyjukat ezeknek! A küldő neve: XXX Zsolt Most hallottam... Igen határozott tip­pem van id. Orbánné és id. Authné fog­lalkozását illetően. Remélem, nem törőd­tök bele! Ha bármit tudok segíteni, szól­jatok! From: XXX@dpg.hu Subject: Tényleg megszűnik a lap? A küldő neve: XXX Zoltán Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék affelől, hogy tényleg megszűnik-e a Kurír. Várom válaszukat reménykedve abban, hogy ez a hír csak kacsa volt. From: @nobody@nobody.hu› A küldő neve: most már ez is titok Szemétségü! Állítsátok meg Arthuro Uit!!!!!!!!!!!! AKIK KIMARADTAK Készültünk - mint mindennap. Interjúkat vettünk fel - vagy szerettünk volna készí­teni - színészekkel, operaénekesekkel, ze­nészekkel. Hogy ezeket nem olvashatják, nem a mi hibánk. És nem is a művészeké. Bodrogi Gyula: Meg vagyok döbbenve! Minden évben főztem a lap születésnap­ján. Remélem, a Kurír is kifőz valamit, hogy továbbra is életben maradjon, hiszen ez a kedvenc újságom, nagyon hiányozna. Gregor József: Hallatlan dolog, hogy egy népszerű országos napilapot egyik percről a másikra meg lehet szüntetni. Na­pi vásárlója vagyok a Kurírnak, és bízom benne, hogy ez a mostani állapot csupán átmeneti. Mit fogok én ezentúl olvasni, honnan szerzem a pontos információi­mat?! Lukács Sándor: Nagyon köszönöm azt az érdeklődést, ami megnyilvánult irán­tam, amióta a Kurír létezik. Szerintem ez az egyetlen napilap, amely tartalmas és objektív. Nagy veszteség lenne, ha való­ban megszűnne! Piros Ildikó: Szinte hihetetlen, hogy megszüntetik a Kurírt, hiszen ez egy olyan újság, amit mindenki ismer szerte az or­szágban, rangja, tekintélye és főképpen hitele van. Bárdy György: Most hallottam, hogy mi történt kedvenc lapommal. El vagyok ke­seredve! Hiszen elindulása óta nemcsak hűséges olvasója, de előfizetője is vagyok a Kurírnak. Hogy miért? Mindent megtu­dok belőle, ami fontos, érdekes, itthon és a nagyvilágban. Nagyon sajnálom, hogy már nem jelenhetett meg az az interjú, jól sikerült fényképpel illusztrálva, amely ró­lam és kislányomról szól. ­ A sajtóval csak a baj van A kormánynak nyugodt ősze lesz, nyilatkozta több sajtóorgánumnak is Orbán Viktor miniszterelnök. Persze a nyugalomról gondoskodni kell, mert ha az a fránya sajtó folyton simicskázik meg pintérezik, akkor a kormány vezetőjének nincs ideje nyugodtan dönteni az ország sorsáról, az adók mértékéről vagy a szervezett bűnözés elleni fellépésről (bár an­nak idején például a tocsikozás nem zavarta), így a miniszterelnök, ahelyett hogy nyugtatót szedne, inkább a sajtót próbálja megregulázni. Vélhetően ennek részeként jelentette be az új Postabank - persze képviselői útján -, hogy másnap már nem jelenik meg a Kurír. Hogy ezt az írást most mégis miért olvashatják, annak okait e hasáb végén is­merhetik meg. De hogy a bejelentés mégsem volt annyira váratlan, azt a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozatai már előrevetítették. Lám: „...akinek tényei, adatai vannak, az eljárást indít, feljelentést tesz, akinek meg nincsenek tényei, az mindenfajta ködös újságcikkeket ír, pletykákat ter­jeszt. ” A/­ kormánnyal szemben álló erők szempontjából idegesebb, míg a kor­mány szempontjából nyugodt, kiegyensúlyozott ősz várható. ” (Napi Magyarország, Népszabadság, 1998. 09. 07.) „Nagy szimpátiával figyelem a kisgazdapárt részéről érkező kezdeménye­zéseket, amelyeket elsősorban Pokol Béla neve fémjelez, és amelyek arra irá­nyulnak, hogy az írott és elektronikus médiában valamiféle kiegyensúlyozott helyzet álljon elő, és valódi sokszínűség jelenjen meg. ” „Ilyen rossz médiatörvény mellett, amely most behatárolja a médiumok működését, ráadásul olyan korábbi vezetésekkel, amelyekkel a televízió mű­ködött, nem csoda, hogy ide jutottunk. ” „...Tulajdonképpen nem is nagyon ismerem, hogy miről írnak a lapok, és miről szól a rádió meg a televízió. Csak sajtó-összefoglalót olvasok, ...” .A­mi pedig a tartalmi kérdéseket illeti, nyilvánvalónak tűnik, hogy ugyanaz a kiegyensúlyozatlanság figyelhető meg a televízióban, mint ami az írott sajtóban is. Mindezeket a Kis Újságban, az FKGP lapjában, 1998. 09. 11-én nyi­latkozta - többek közt - a miniszterelnök. És ezzel még nem volt vége! „... Az Orbán-kormány újfajta kommunikációs stratégiát kíván alkal­mazni. ” Világgazdaság, 1998. 09. 22., „Reagálás helyett offenzíva” című cikk Kéri László politológus „előzetese” a Kurír szeptember 24-i szá­mában: ,„A bajt inkább abban látom, hogy a polémiák hatására romlik a kormány és a sajtó viszonya. A kabinet sértetten reagál a felvetésekre, mindent táma­dásként értékel. Azt mondják, ha ők nyertek, miért ne dönthetnének bármi­ben szabad akaratukból. Orbán, Stumpf, Kövér és Deutsch elszólásai azt jel­zik, hogy a kormány ellenfelévé teheti a sajtót, s ez nagy hiba lenne. Antall József kapitális tévedését nem kéne líjra elkövetni. ” Ezek után felgyorsultak az események. A miniszterelnök nyilatkoza­ta szeptember 27-én vasárnap, a Magyar Polgári Együttműködés dunai sétahajókázásán, valahol a Lágymányosi és a Margit híd között: „A médiában olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást. Az erőviszonyok átala­­kulása a jövő év februárjáig befejeződik. ” Kovács László, az MSZP elnökének ugyanaznap elhangzott reagá­lása az Orbán-beszédre: miniszterelnök hét végi nyilatkozata a Fidesz csillapíthatatlan hata­loméhségét jelzi. Az elmúlt három hónapban az ország lakossága képet alkot­hatott arról, hogy mit is jelent a Fidesz értelmezésében a polgári társadalom, amelyet a kormányfő úgymond konszolidálni akar. A közszolgálati tv- és rá­dió hím­űsoraiban egyre inkább csak a kormány győzelmi jelentései kapnak helyett, az­ ellenzéki pártok közül pedig legfeljebb az juthat szóhoz, amelyik ezt támogatja. ” Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke szintén vasárnap kommentálta a kormányfő kijelentéseit: ,új polgári normákkal ellentétes jelenség a közszolgálati média kormány­­pártivá gyúrásának kísérlete, illetve az a szimpátia, amellyel a Fidesz vezetői övezik Pokol Béla kisgazda-képviselőnek a nem közszolgálati média megza­­bolázására irányuló, fenyegető törvényjavaslatát­". Nagy Sándor országgyűlési képviselő (MSZP) napirend előtti felszólalása szintén aznap, a Parlamentben­ ,/A kormánypártok eddigi gyakorlata egész pályás letámadás, a játéksza­bályok félretételével. A koalíció politikusai a belpolitikában csak egyetlen nyel­vet beszélnek, az erő nyelvét. Az a kérdés, hogy hova vezet ez. ” Orbán Viktor kormányfő válasza, azon melegében, ugyanott: „Egy dologról feltétlenül biztosíthatom önöket: proletárdiktatúrához nem. ” Auth Henrik, a Postabank és Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója a Tv2 Tényezőjében szeptember 29-én este.­­y Az úgynevezett sajtóportfolio önmagában egy rendkívül komplex és össze­tett, több mint ötven magánszemély és jogi személy tulajdonosa a Postabank mellett. Különböző teljesítményt nyújtó újságok, ezen belül vannak nagyon jók, és úgy érzem, nagyon értékes része, mások meg veszteséget termelnek. (...) évi 16 százalék körüli veszteséget termel a Postabanknak, (...) teljesen mindegy, hogy mennyit fogunk kapni érte, ettől a lehető leghamarabb kell megszabadulni. ” Pálffy István műsorvezető közbevetett kérdése: „Ki az a cég, akinek a hírek szerint joga van vevőt hozni a sajtóportfó­­lióra?" Auth Henrik válasza: „Pontosítanunk kellene egy kicsit, nem kizárólagossági joga van, hanem, valóban vevőállítási joga van egy időszakban. Megmondom őszintén, én nem nevezem meg, mert nem nevezhetem meg, ez üzleti titok tárgyát képezi. Természetesen csak a partnerrel, csak közös megegyezés alapján hozhatnám nyilvánossága. De én úgy gondolom, hogy ez alapvetően nem befolyásolja a sajtóportfolio jövőbeni helyzetét. Tehát azt, hogy hogyan tudunk és milyen gyorsan megszabadulni tőle. ” Míg Orbán „sajtó-média” stratégiáról nyilatkozott, addig mások konkrétan a Postabank SajtóHolding sorsáról is sejtetni engedtek vala­mit. Tíz napja Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnöke például egy in­terjúban még úgy nyilatkozott: szeretne minél hamarabb túladni a Postabank sajtóbirodalmába tartozó lapokon. Szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy „tisztán gazdasági elvek” alapján az újságokat el kell adni. Megszüntetés, a megjelentetés „felfüggesztése” részéről fel sem vető­dött. Igaz, az ÁPV Rt.-ig nem is jutott el a Kurír és a Magyar Na­rancs... Ugyanakkor a Világgazdaság 1998. szeptember 11-i informá­ciója szerint a sajtóban többször is említett, a sajtóportfolióra vonatko­zó opciós joggal rendelkező titokzatos cég nem más, mint a Moellen­­dorf & Company. A lap úgy értesült, hogy a Moellendorf jóváhagyása nélkül az idén december 31-ig nem lehet értékesíteni a Postabank saj­­tóportfolióját. Ezek után fordult velünk nagyot a világ. Egyik pillanatról a másikra derült ki, letehetjük a lantot, lehúzhatjuk a rolót, fájront van, ki tudja meddig. Még a slusszra készültünk, a lapzártára, amikor bejelentetett, slussz, nincs tovább. Pedig gyanakodhattunk volna - igaz, mi még semmit sem tudtunk, de a tévéstábok és a lapok fotóriporterei már el­lepték a szerkesztőséget... Mit dramatizáljuk a helyzetet, akadtak, akik sírógörcsöt kaptak, mások magukba roskadtak, egyesek poénkodtak kínjukban, „az ördögbe, pedig az anyagomnak ki tudja, mikor volt ilyen fr­appáns felütése... ” Felütés, kiütés. Amint látják, ennyire, erre a négy oldalra még futot­ta erőnkből. Négy oldal 9,10-ért, annyiért, mint amennyibe az első Kurír került 1990. július 2-án. Sokunk hajnalig rostokolt a szerkesztő­ségben, ahonnét nincs menekvés.

Next