Kurír, 1998. október 1. (1. évfolyam, 1. szám)
1998. október 1. Pártállástól függően A parlamenti pártok vezetőit arról kérdeztük, mi a véleményük a Kurír megjelentetésének felfüggesztéséről, s milyen indokot gyanítanak a döntés hátterében. Természetesen ki-ki pártállása, meggyőződése szerint értékelte a helyzetet. Sokadik kísérletre sem sikerült a Fidesz- Magyar Polgári Párt elnökségének valamelyik tagját szóra bírni. Sajtófőnökükön keresztül kerestük végül őket, ám ő is csupán kikapcsolt telefonokra akadt. Ughy Attila, a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes tagja kommentálta végül a hírt: - Én úgy gondolom, hogy a magyar napilappiacon túl sok lap van jelen. Egyértelmű, hogy a hirdetésekből nem tud mindegyik megélni. Ennyi újságot viszont a példányszámból sem lehet eltartani. A postabankos lapok nem igazán a piaci mechanizmus szerint működtek, a nyereséges lapok tartották el a veszteségeseket. Személy szerint azonban sajnálom, hogy megszűnik a Kurír, mert így egy színnel kevesebb lesz a bulvárlappiacon. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert, az FKGP elnökét tegnap külföldön értük utol. Autóban ült, a háttérben hallható volt jellegzetes hangja. A telefont egy férfi vette fel, aki megígérte, tolmácsolja kérdésünket a miniszternek. Valamivel később újra telefonáltunk, s a férfihang azt mondta: a kisgazdák vezére üzeni: csütörtökön 14 órakor Fábián Sebestyén sajtótájékoztatót tart, majd ott beszélünk. Gémesi György, az MDF ügyvezető elnöke: - A tulajdonos dolga eldönteni, hogy mit tud s mit akar finanszírozni. Az ő döntési kompetenciája. Fia megszűnik a Kurír, azzal a magyar napilappaletta szegényebb lesz. Az ott dolgozókat őszintén sajnálom, de remélem, lesz még mód arra, hogy a szakmában dolgozzanak. Csurka István, a MIÉP elnöke: - Nekem a dologhoz semmi közöm, de üdvözlöm a döntést. A Kurír iránt semmi részvétet nem érzek. Fia Németh Péter jelentette be, akkor verték őt agyon a munkatársak, s azért, mert nem mondta meg, hogy milyen pénzből finanszírozták a lapot. Piszkos pénzekből. Megírhatja, persze. Kovács László, az MSZP elnöke: - Elfogadhatatlannak tartom, ha olyan lapok ellen hoznak gazdasági okokra hivatkozva a további megjelenést lehetetlenné tevő döntést, amelyek kritikai hangon írnak a kormányról. A Kurír korábban sem volt kormánypárti. A szocialista párt által vezetett kormányt is rendszeresen bírálta, ám ilyen intézkedés a mi körünkben soha fel sem merült. Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke: - Sajnos, beigazolódtak a várakozásaink. A kormány a Postabank Sajtóholding ügyében meg sem próbálta a helyzetet korrekten tisztázni. Azokat a lapokat függesztik fel, amelyek kritikusan viszonyulnak a kormány tevékenységéhez. Eközben szó sem esik arról, hogy miből fedezik a Magyar Nemzet veszteségeit. Ahelyett, hogy korrekt, igazi piaci eljárás keretében értékesítenék a Postabank Sajtóholdingját, betiltással felérő módon, anyagi indokokra hivatkozva felszámolják a Kurírt és a Magyar Narancsot. Megkérdeztük konkurens bulvárlapok vezetőit, mit szólnak a kétes piaci győzelemhez. Kőszegi Ferenc, a Mai Nap főszerkesztője elmondta, egyáltalán nem vigadt a Kurír megszűnése hallatán, hiszen itt nem csak a konkurenciáról van szó - ami egyébként használ mindenkinek -, hanem az újságíró-kollégák és munkatársak egzisztenciájáról is. - Szomorú vagyok mindig, ha egy napilap eltűnik a piacról. A Kurírnak jelentős az olvasótábora, és hatalmas űrt töltött be a ’90-es évek elején. Müller Tibor, a Blikk főszerkesztő-helyettese a Kurír alapító tagja volt, ezért - mint mondta - érzelmileg sem elfogulatlan. - Mindenkiért szól a harang, vagyis minden sajtótermék megszűnése fáj. Nagyon remélem, hogy mihamarabb sikerül pénzforrást találnia a Kurírnak. A lap sajtótörténetileg is fontos, hiszen a rendszerváltás után egy teljesen új színfolt volt, egyedülálló módon naponta kétszer jelent meg. A módszert visszataszítónak és gusztustalannak tartom. A megjelenés felfüggesztése a levegőben lógott, de néhány napja mondták, hogy év végéig megjelenik az újság. Tv: kurir@kurir.hu Mindössze fél órányi idő maradt a televízióban elhangzott bejelentés és a lapzárta között, ám ez a néhány perc is elegendő volt ahhoz, hogy olvasói e-mailek érkezzenek szerkesztőségünknek. A feladók nevét az üzenetek tartalmára való tekintettel XXX-el helyettesítettük. From: XXX@westel900.net To: kurir@kurir.hu Subject: Ez már sok!!! A küldő neve: XXX Zsolt Nem elég ezeknek Simicska meg Gansperger, a belügyérről nem is beszélve. Most még a kedvenc KURÍROMAT is megszüntetik!!!!! Ne hagyjátok abba!! Veletek vagyok!! From: XXX@planetall.com Subject: A kurva anyjukat ezeknek! A küldő neve: XXX Zsolt Most hallottam... Igen határozott tippem van id. Orbánné és id. Authné foglalkozását illetően. Remélem, nem törődtök bele! Ha bármit tudok segíteni, szóljatok! From: XXX@dpg.hu Subject: Tényleg megszűnik a lap? A küldő neve: XXX Zoltán Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék affelől, hogy tényleg megszűnik-e a Kurír. Várom válaszukat reménykedve abban, hogy ez a hír csak kacsa volt. From: @nobody@nobody.hu› A küldő neve: most már ez is titok Szemétségü! Állítsátok meg Arthuro Uit!!!!!!!!!!!! AKIK KIMARADTAK Készültünk - mint mindennap. Interjúkat vettünk fel - vagy szerettünk volna készíteni - színészekkel, operaénekesekkel, zenészekkel. Hogy ezeket nem olvashatják, nem a mi hibánk. És nem is a művészeké. Bodrogi Gyula: Meg vagyok döbbenve! Minden évben főztem a lap születésnapján. Remélem, a Kurír is kifőz valamit, hogy továbbra is életben maradjon, hiszen ez a kedvenc újságom, nagyon hiányozna. Gregor József: Hallatlan dolog, hogy egy népszerű országos napilapot egyik percről a másikra meg lehet szüntetni. Napi vásárlója vagyok a Kurírnak, és bízom benne, hogy ez a mostani állapot csupán átmeneti. Mit fogok én ezentúl olvasni, honnan szerzem a pontos információimat?! Lukács Sándor: Nagyon köszönöm azt az érdeklődést, ami megnyilvánult irántam, amióta a Kurír létezik. Szerintem ez az egyetlen napilap, amely tartalmas és objektív. Nagy veszteség lenne, ha valóban megszűnne! Piros Ildikó: Szinte hihetetlen, hogy megszüntetik a Kurírt, hiszen ez egy olyan újság, amit mindenki ismer szerte az országban, rangja, tekintélye és főképpen hitele van. Bárdy György: Most hallottam, hogy mi történt kedvenc lapommal. El vagyok keseredve! Hiszen elindulása óta nemcsak hűséges olvasója, de előfizetője is vagyok a Kurírnak. Hogy miért? Mindent megtudok belőle, ami fontos, érdekes, itthon és a nagyvilágban. Nagyon sajnálom, hogy már nem jelenhetett meg az az interjú, jól sikerült fényképpel illusztrálva, amely rólam és kislányomról szól. A sajtóval csak a baj van A kormánynak nyugodt ősze lesz, nyilatkozta több sajtóorgánumnak is Orbán Viktor miniszterelnök. Persze a nyugalomról gondoskodni kell, mert ha az a fránya sajtó folyton simicskázik meg pintérezik, akkor a kormány vezetőjének nincs ideje nyugodtan dönteni az ország sorsáról, az adók mértékéről vagy a szervezett bűnözés elleni fellépésről (bár annak idején például a tocsikozás nem zavarta), így a miniszterelnök, ahelyett hogy nyugtatót szedne, inkább a sajtót próbálja megregulázni. Vélhetően ennek részeként jelentette be az új Postabank - persze képviselői útján -, hogy másnap már nem jelenik meg a Kurír. Hogy ezt az írást most mégis miért olvashatják, annak okait e hasáb végén ismerhetik meg. De hogy a bejelentés mégsem volt annyira váratlan, azt a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozatai már előrevetítették. Lám: „...akinek tényei, adatai vannak, az eljárást indít, feljelentést tesz, akinek meg nincsenek tényei, az mindenfajta ködös újságcikkeket ír, pletykákat terjeszt. ” A/ kormánnyal szemben álló erők szempontjából idegesebb, míg a kormány szempontjából nyugodt, kiegyensúlyozott ősz várható. ” (Napi Magyarország, Népszabadság, 1998. 09. 07.) „Nagy szimpátiával figyelem a kisgazdapárt részéről érkező kezdeményezéseket, amelyeket elsősorban Pokol Béla neve fémjelez, és amelyek arra irányulnak, hogy az írott és elektronikus médiában valamiféle kiegyensúlyozott helyzet álljon elő, és valódi sokszínűség jelenjen meg. ” „Ilyen rossz médiatörvény mellett, amely most behatárolja a médiumok működését, ráadásul olyan korábbi vezetésekkel, amelyekkel a televízió működött, nem csoda, hogy ide jutottunk. ” „...Tulajdonképpen nem is nagyon ismerem, hogy miről írnak a lapok, és miről szól a rádió meg a televízió. Csak sajtó-összefoglalót olvasok, ...” .Ami pedig a tartalmi kérdéseket illeti, nyilvánvalónak tűnik, hogy ugyanaz a kiegyensúlyozatlanság figyelhető meg a televízióban, mint ami az írott sajtóban is. Mindezeket a Kis Újságban, az FKGP lapjában, 1998. 09. 11-én nyilatkozta - többek közt - a miniszterelnök. És ezzel még nem volt vége! „... Az Orbán-kormány újfajta kommunikációs stratégiát kíván alkalmazni. ” Világgazdaság, 1998. 09. 22., „Reagálás helyett offenzíva” című cikk Kéri László politológus „előzetese” a Kurír szeptember 24-i számában: ,„A bajt inkább abban látom, hogy a polémiák hatására romlik a kormány és a sajtó viszonya. A kabinet sértetten reagál a felvetésekre, mindent támadásként értékel. Azt mondják, ha ők nyertek, miért ne dönthetnének bármiben szabad akaratukból. Orbán, Stumpf, Kövér és Deutsch elszólásai azt jelzik, hogy a kormány ellenfelévé teheti a sajtót, s ez nagy hiba lenne. Antall József kapitális tévedését nem kéne líjra elkövetni. ” Ezek után felgyorsultak az események. A miniszterelnök nyilatkozata szeptember 27-én vasárnap, a Magyar Polgári Együttműködés dunai sétahajókázásán, valahol a Lágymányosi és a Margit híd között: „A médiában olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást. Az erőviszonyok átalakulása a jövő év februárjáig befejeződik. ” Kovács László, az MSZP elnökének ugyanaznap elhangzott reagálása az Orbán-beszédre: miniszterelnök hét végi nyilatkozata a Fidesz csillapíthatatlan hataloméhségét jelzi. Az elmúlt három hónapban az ország lakossága képet alkothatott arról, hogy mit is jelent a Fidesz értelmezésében a polgári társadalom, amelyet a kormányfő úgymond konszolidálni akar. A közszolgálati tv- és rádió híműsoraiban egyre inkább csak a kormány győzelmi jelentései kapnak helyett, az ellenzéki pártok közül pedig legfeljebb az juthat szóhoz, amelyik ezt támogatja. ” Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke szintén vasárnap kommentálta a kormányfő kijelentéseit: ,új polgári normákkal ellentétes jelenség a közszolgálati média kormánypártivá gyúrásának kísérlete, illetve az a szimpátia, amellyel a Fidesz vezetői övezik Pokol Béla kisgazda-képviselőnek a nem közszolgálati média megzabolázására irányuló, fenyegető törvényjavaslatát". Nagy Sándor országgyűlési képviselő (MSZP) napirend előtti felszólalása szintén aznap, a Parlamentben ,/A kormánypártok eddigi gyakorlata egész pályás letámadás, a játékszabályok félretételével. A koalíció politikusai a belpolitikában csak egyetlen nyelvet beszélnek, az erő nyelvét. Az a kérdés, hogy hova vezet ez. ” Orbán Viktor kormányfő válasza, azon melegében, ugyanott: „Egy dologról feltétlenül biztosíthatom önöket: proletárdiktatúrához nem. ” Auth Henrik, a Postabank és Takarékpénztár Rt. vezérigazgatója a Tv2 Tényezőjében szeptember 29-én este.y Az úgynevezett sajtóportfolio önmagában egy rendkívül komplex és összetett, több mint ötven magánszemély és jogi személy tulajdonosa a Postabank mellett. Különböző teljesítményt nyújtó újságok, ezen belül vannak nagyon jók, és úgy érzem, nagyon értékes része, mások meg veszteséget termelnek. (...) évi 16 százalék körüli veszteséget termel a Postabanknak, (...) teljesen mindegy, hogy mennyit fogunk kapni érte, ettől a lehető leghamarabb kell megszabadulni. ” Pálffy István műsorvezető közbevetett kérdése: „Ki az a cég, akinek a hírek szerint joga van vevőt hozni a sajtóportfólióra?" Auth Henrik válasza: „Pontosítanunk kellene egy kicsit, nem kizárólagossági joga van, hanem, valóban vevőállítási joga van egy időszakban. Megmondom őszintén, én nem nevezem meg, mert nem nevezhetem meg, ez üzleti titok tárgyát képezi. Természetesen csak a partnerrel, csak közös megegyezés alapján hozhatnám nyilvánossága. De én úgy gondolom, hogy ez alapvetően nem befolyásolja a sajtóportfolio jövőbeni helyzetét. Tehát azt, hogy hogyan tudunk és milyen gyorsan megszabadulni tőle. ” Míg Orbán „sajtó-média” stratégiáról nyilatkozott, addig mások konkrétan a Postabank SajtóHolding sorsáról is sejtetni engedtek valamit. Tíz napja Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnöke például egy interjúban még úgy nyilatkozott: szeretne minél hamarabb túladni a Postabank sajtóbirodalmába tartozó lapokon. Szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy „tisztán gazdasági elvek” alapján az újságokat el kell adni. Megszüntetés, a megjelentetés „felfüggesztése” részéről fel sem vetődött. Igaz, az ÁPV Rt.-ig nem is jutott el a Kurír és a Magyar Narancs... Ugyanakkor a Világgazdaság 1998. szeptember 11-i információja szerint a sajtóban többször is említett, a sajtóportfolióra vonatkozó opciós joggal rendelkező titokzatos cég nem más, mint a Moellendorf & Company. A lap úgy értesült, hogy a Moellendorf jóváhagyása nélkül az idén december 31-ig nem lehet értékesíteni a Postabank sajtóportfolióját. Ezek után fordult velünk nagyot a világ. Egyik pillanatról a másikra derült ki, letehetjük a lantot, lehúzhatjuk a rolót, fájront van, ki tudja meddig. Még a slusszra készültünk, a lapzártára, amikor bejelentetett, slussz, nincs tovább. Pedig gyanakodhattunk volna - igaz, mi még semmit sem tudtunk, de a tévéstábok és a lapok fotóriporterei már ellepték a szerkesztőséget... Mit dramatizáljuk a helyzetet, akadtak, akik sírógörcsöt kaptak, mások magukba roskadtak, egyesek poénkodtak kínjukban, „az ördögbe, pedig az anyagomnak ki tudja, mikor volt ilyen frappáns felütése... ” Felütés, kiütés. Amint látják, ennyire, erre a négy oldalra még futotta erőnkből. Négy oldal 9,10-ért, annyiért, mint amennyibe az első Kurír került 1990. július 2-án. Sokunk hajnalig rostokolt a szerkesztőségben, ahonnét nincs menekvés.