Kutas Népe, 1982. december (8. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
Válaszol az illetékes: Miért csak egy kiváló brigádunk van? Elmúlt az ünnep, amikor kiváló szocialista brigádot avattunk. Jelentőségét ennek még aligha gondoltuk végig s máris felvetődött a kérdés: miért csak egy kiváló címet ítélt oda a vezetőség? A munkaversenyben több valóban kiemelkedő eredmény nem született? Győre János versenyfelelősé a szó: — Mindenekelőtt az érvényes 1038-as minisztertanácsi SZOT és KB együttes határozatot említem, amelynek értelmében a munkahely brigádjai közül legfeljebb tíz százalék lehet kiváló abban az esetben, ha az arany jelvényt elérték és legalábbötször kiérdemelték a szocialista címet. Versenyszabályzatunk ezt alapul véve szabja meg a feltételeket. Ezek szerint a kiváló címet az a brigádközösség kaphatja meg amelyik tavalyi tevékenységével 521 pontnál többet gyűjtött, amely legalább ötszörös szocialista cím tulajdonos és az előző évi munkaversenyben arany jelvényt kapott. Figyelembe véve a törvény előírását nálunk egy brigádnak adományozható a kiváló cím. De lássuk a pontszámokat. Az Erdei Ferenc brigád 519 pontot kapott. A Dózsa György brigád 559-et, az Ady Endre pedig 540-et. Ez utóbbi eleve kiesett a kiválójelöltek közül, mert az előző évben ezüst szintet ért el, nem aranyat. Másrészt nem szerezte meg még ötször a szocialista címet. Pontszáma alapján jogosult lett volna a kiváló címre a Dózsa brigád. De összes érdemel, amelyek valóban méltóak az elismerésre, az Erdei brigád érdemeitől tavaly elmaradtak. Ezt nemcsak apontszám alapján mondhatjuk. Tény, hogy az Erdei brigád megyei versenyben is részt vett. Az is tény, hogy termelési eredményei is inkább jogosulttá teszik az elsőségre. Ugyanúgy az, hogy 20 ponttal többet gyűjtött. Az is fontos, hogy melyik brigád dolgozik közvetlenül a termelésben vagy a termelést kiszolgáló területen. A győztesek közvetlenül termelők. Mindezt figyelembe véve melléjük billent a mérleg a tsz vezetőség ennek megfelelően határozott. Megjegyzem, ha lenne olyan módosítás a szabályzatban, amiről beszélnek is, hogy minden 10 brigád után kiadható egy kiváló cím, akkor nálunk is lehetne esélye még egy brigádnak, de természetesen szigorúan a feltételek teljesítése alapján. Azt is megemlítem, hogy a döntéskor a követelményeket megközelítő Dózsa brigád vezetője is arról szólt, hogy véleménye szerint is reális a vezetőség döntése, az értékelés jó. Az értékelésről még annyit, hogy a nálunk honos pontozást jónak ítélik a verseny résztvevői is általában. A követelmény eléggé szigorú. 1981-ben emeltük a korábbiakhoz képest, hiszen azelőtt 480 pont megszerzése volt a felső határ, de úgy ítéltünk, a pártvezetőség, a tsz vezetőség mérlegelése alapján olyan határozat született, hogy ezt emelni kell, mert ezt az élet sürgeti. A döntést a gyakorlat igazolta. Juhfelvásárlás, szépen hoztak állatokat a helybeliek. — Mit jelentett ez tavaly forintban? — kérdezem. A válasz azonnali: — Elég jó volt a múlt esztendő. Hatvanhatezer forintot hozott Ez persze nem rossz még kilátásnak se. Azt is megtudom, hogy a háztájit idén kukoricában kéri az asztalos. Huszonöt mázsa, most tízezer forint. Jószága nincs, nem szereti. — És van itt munka mindig, nem kell félnünk semmitől. Bár teszi hozzá — a kooperáció az jobb. Jobb volna. A betanított Javakorabeli ember Labádi Ernő. Valami okból hozzá küld a műhelyben foglalatoskodó fiatalok egyike. Megtudom tőle, hogy nem végzett szakmunkás, hanem — így mondják: — Betanított munkás csak. Csak. Látom, becsüli a szakmát. Akkor miért nem szerezte meg? Kérdeztem? Válaszként elmondja rövid életrajzát: — Ötvenkilencben léptem a tsz-be. Előtte alkalmi munkás voltam. Egyszer majdnem vásároltam földet, a pénz már megvolt, de megtudtam, hogy az a tábla a tszbe kerül. Szerencsémre nem vettem meg. — De pénz megmaradt! — Aztán belépett utána. Nevetünk ezen. Így volt. — De pénz megmaradt! — Dolgozott tíz évig kocsisként. (fogatos!) Maga mondja így: — Kocsis voltam. A növénytermesztésben is elment néhány év, majd ide kerestek fűrészest. Én meg mindig szerettem barkácsolni. Szolymár Ferenc szólt, a főnök, és ... itt vagyok. Jó hely, havi öt-hat ezret megkeresek. Ráadásul szeretek itt. Másodjára hallom ezt, hogy szereti, amit csinál. És miért szereti? Csak megkérdem. — Azért, mert itt mindent meg kell csinálni. Nem tanultam, csak ... elsajátítottam. Most raklapokat javítok, géppel. A szárítónál kellenek. Nincs panasz. Otthon is van lehetőség. Pótolja valamivel. — Jószágot tartok. A háztájit kukoricában kapom. Huszonöt mázsa és ezzel végeztünk. A többi takarmányt vásárolom. Tükör a sorsuk Az jut eszembe, hogy amit hallok, feljegyezgetek, bizonyos tükör. A tsz-ről. Látni abban, hogy él az ember, mire törekszik, mire becsüli azt, amerre a közös halad, ahogyan halad, és amit munkája fejében juttat a kétkezi családoknak. Derűs a kép. Ha nem is mondom, hogy ragyogó a tükör, azért nem is kopott, nem homályos, inkább tiszta, amit látok benne. Szorgalmasan dolgoznak az asztalosok. Reggel 7-től, délután 5-ig. Labádi Ernő azt mondja: — Évi kétezeregynéhány óra az előírt. Számon kell azt tartani. Miért? Hát a saját sorsát, az otthont rendben tartani. Ez a cél. Megélhetésünk legyen. Mondhatom, itt nyugodt lehet az ember. Nyugodtan mondja Vajnai Sámuel is a magáét. Még a bírálatot is: — Úgy érzem, elhagyottak vagyunk egy kicsit. Kértünk már célgépeket. Kevesebb kézierőre lenne szükség. Nehéz szakma ez. Csak könnyebb lenne kisgépekkel. Könnyítené az ember életét. Szerintem gyorsabb is lenne, olcsóbb is lenne így a munkánk. De... eddig nem hallgatták meg ezt a kérésünket. Zúg a gép, szisszen a szalagfűrész, alakul a fadarab. Készül a függönytartó, a faliszekrény, új formát ölt a rakodólap. Ember hajól a szerszám fölé, figyelő szemével kíséri, mint alakul a darab, akármit nem adhat ki a kezéből a famunkás. Nem akármiféle munka ez. És nem akármiféle ember. „Belekukucskálok” a gondolataiba. Szép, új lakást lát, arra gondol, modern új otthonok lesznek nemsokára készen a mágocsi út mellett. Igényességre, jólétre valló építmények, bennük az asztalosok keze munkája. Dehogy is elhagyottak ők! Legfeljebb másra jobban kellett a pénz. Tőlük azt követeli ez, hogy inkább a kezükkel munkálják a fát. De ... vannak kisgépek. Könnyítik az ember munkáját, szebbjük, talán még hosszabbítják is életét. Új, nagy műszaki feladat Jó hír kooperációs ügyben Szakmai tanulmányútra Csehszlovákiába utazott Giay Róbert gépesítési főmérnök , mint korábban hírül adtuk. Visszatérte után főmérnökünk rövid tájékoztatót adott az utazás céljáról, eredményéről, pontosabban a kilátásokról. * A TATRA Művekben jártunk — mondotta Giay Róbert. — Kapriwice helységben gyártják az ismert tehergépkocsikat valamint a T—613-as személyautó egy részét. Az volt látogatásunk célja, hogy a T—148- as motor hengerfej gyártásának megszervezésével kapcsolatban megbeszéljük a lehetőségeket és a teendőket. Hazai igényre ugyanis, magyarországi szükségletre kellene ezt gyártani. Mintegy 1000—15000 darab hengerfejet kellene készíteni, ami a csehszlovák gyár, a TATRA Művek teljesítményéhez, a műszakonkénti 900 darabhoz képest jelentéktelen. De itt nálunk megszervezni ennek gyártását igen nagy műszaki feladat. Arról van szó, hogy üzemünkben meg kellene teremteni a gyártás feltételeit, összehangolni a szabványt, másrészt pedig elkészíteni, beszerezni a szükséges szerszámokat. Úgy látom hogy a csehszlovák partner támogatja ezt a kezdeményezést. Látogatásunk egyik tapasztalata ez. Mi az AFIT 17-es túrkevei üzemével közösen tervezzük a szükséges feltételek megteremtését. Ezért onnét is részt vett a helyszíni tanulmányúton egy szakértő. A műszaki feladatot természtesen akkor kaphatjuk meg, a gyártásról akkor lehet szó, ha készítményünk minden szakmai igénynek megfelel. Vállalkozni akarunk erre. Évi 1000 darab T—148-as hengerfej gyártását vállalhatjuk, ennek megfelelő kapacitással rendelkezünk. Ez természtesen nem azt jelenti, hogy nincs munkánk. Van munka, de célunk megvalósítani azt a tervet, hogy üzemünk gépjavító bázis legyen. Kettős a cél: először is, hidraulikus kisfődarabok felújítása traktorokhoz, mezőgazdasági gépekhez. Ehhez a technikai, technológiai feltételek megalapozását már elkezdtük. Ebben is van együttműködés. Belép az AGROKER Szegedről, hozzájárul forgóalappal és fejlesztési alappal, valamint gondoskodik a kereskedelmi háttérről. De az alkatrészfelújítás mellett más munkát is vállalni akarunk. Ez lenne a gyártás. A kisfődarabok felújítása mellett az alkatrészgyártás kiegészítené üzemünk munkáját. Ez hozzájárulás a mezőgazdasági alkatrészellátás javításához és ugyanakkor üzemünk lehetőségeinek jobb kihasználásaihoz is. Majdnem kiderült az ég, majdnem tavasz képét mutatta a határ, amikor felkerestük április végén a háztáji gazdálkodás felelősét Juhász Józsefet: mondjon valamit az ágazatról. Jelen, közelmúlt, törekvések, célok. Az a „majdnem” az időjárást illeti: egyáltalán nem tavaszi volt. Csak majdnem. Viszont a termelő nem így szeretne termelni. Változatlan a tempó Keveset mondunk, ha az adatot idézzük: tavaly 45 milliót érő árut adtak a háztáji porták, kertek, udvarok összesen a tsz közvetítésével a fogyasztóknak. Amint Juhász elvtárs elmondta: fél évtized tapasztalata az, hogy különösebb változás nincs. Tagtársaink egy része mint általában most is az állattenyésztéssel foglalkozik, a másik csoport az intenzívebb növénytermesztés útjain halad. Ez utóbbi törekvés erősödő évről évre, bár a területi megoszlás most lényegében azonos, mint volt az előző években. Újabb próbálkozások is vannak. Még újabb növények behozatalával igyekszünk a lehetőségeket bővíteni, de ez részben az érdekek jobb összehangolását is szolgálja. Ez meggondolandó. Az a jellemző, hogy az elmúlt években a fűszerpaprika igen kedveltté vált, mert a termésátlaga jó, és az elérhető bevétel is kecsegtető. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy ez a növény eléggé vagy inkább túlzottan leköti az embert. Tagnak, tsz-nek egyaránt probléma, ha egy időben kellene sokat dolgozni a közösben is, meg a háztájiban is. De azért újabb növényekkel is próbálkozunk, például a hagymamaggal. 1980-ban. 1981-ben 6 hektár ilyen volt, most már mondható, hogy 19 hektár lesz. S ha ez beváltaná a hozzá fűzött reményeket, jó lenne minden szempontból, mert kevésbé esik egybe a munka ideje. Póréhagymával is próbálkoztunk, de most úgy tűnik, valami baj van vele. Talán nem megy el a kedve ettől. Négy hektárt vetettünk, ennek ■*' termését ősszel lehet duggatni és ez jövőre már szerepet játszana a háztájiban. Azért lenne jó, mert augusztusban érik és ekkor van egy viszonylag nyugalmasabb időszak. Ez megkönnyítené helyzetünket az őszi idényben. Kérdésünk: azt jelenti ez, hogy a fűszerpaprikát kevésbé támogatjuk? — Nem erről van szó. — válaszolt Juhász József.— támogatjuk a paprikater■nesztést, de mindenki tudja, hogy miatta vannak problémák ősszel, viszont tény az is, hogy 40 ezer forint sem mellékes. Számítások szerint a hagymamag is hoz annyit. Minden itt sem megy Olyan közös gondokról is beszél, amelyekről vita folyik. Nem mindenben találkoznak pontosan a közös meg az egyéni törekvések. Újra a paprikát említi: — Van 50 hektár hibridkukorica, és most már 80 hektár fűszerpaprika. Ezek a legkedveltebbek, mert minden évben jól fizetnek. Azonban minden igényt nem lehet kielégíteni. Nem csak a tsz érdekei szabnak határt, hanem a termeltető vállalat keretei is. Igen fontos tehát, hogy mindannyian reális alapon egyeztessük saját céljainkat a közös érdekeivel. Talán lehet erre példa a hagyományos háztáji gazdaságok híveinek tábora is, bár, amint Juhász elvtárs mondja: — A hagyományos kukoricaterület csökken. 1980- ban 143, tavaly 107 hektár volt, most 100 körül lesz. A közösen művelt kukorica területe is csökkenő. 1980-ban 283, tavaly 204 hektár volt, most az igény eddig (április 27.) 192 hektár. Egészében az intenzív növények felé haladunk a háztáji ágazatban. Ugyanakkor igen érdekes tény, hogy a háztáji udvarok takarmányigénye sem csökken. Ez is a termelési Természetesen az alomszalma nem forintért, hanem trágyacsere formájában megy. Az adatokból ítélve jó a háztáji termelés kedvét igazolja, annak növekedését is. Állattenyésztés, hizlalás Évente 6 ezer sertést hizlalnak meg és értékesítenek a közös közreműködésével a háztáji gazdaságok. A pontos lista: 1980., 5955, 1981., 5986 sertés. Ez évre lekötöttek 5100-at, de ugyanúgy 6 ezer várható legalább, mint eddig. — Figyelemre méltó a helyzet a süldő és a malac piacon. Olyan magas most a szabadpiaci ár, hogy mind eladják másutt. Van mintegy 500—600 koca. 1970-ben volt egy fellendülés, majd utána évente csökkenést tapasztaltunk tavalyig. 1981- ben újra felfutás következett részint az árak emelése másrészt a szervezett akció eredményeként. Most a süldő igen keresett, nem probléma kihelyezni a kocát. Említettük a takarmányigényt. A háztáji kukorica ma is csaknem 500 hektár területű. A takarmánybolt értékesítési adatai sokat mondóak: szintje , köszönhetően a résztvevők okos tervezésének, reális számításainak, valamint annak a támogatásnak, amit a tsz nyújt. Egészében jó a kedv kilátások, változás, törekvések a háztájiban takarmányféle 1979 q 1980 1981 lucernaszéna 1500 3 500 3 326 zöld 3000 3 200 4900 rétiszéna 2600 4 500 4480 takarmányrépa 1500 1 500 1000 alomszalma 8500 11 500 8300 A szesz Emberi dolog, hogy az ember megbotlik olykor. A közösség dolga — ezt is alapul véve — segíteni abban mindenkinek, hogy az ilyen eset minél ritkábban forduljon elő. Nincs abban semmi felemelő, ha ilyen ügyekkel kell foglalkoznia a vezetőségnek. De ha szükséges, akkor — kell. Nem lehet és nem is szabad ezt elkerülni. Amint esetünkben említettük, ebben az ügyben, mint annyi más nem kívánatos jelenségben is az egyik szereplő a pálinka volt. A szesz. Nemrég láthattunk ezzel kavcsolban figyelmet érdemlő riportot a televízióban: vannak emberek, akik nem tudnak ellentállni a csábításnak. Az egyik a pénz előtt hódol, feketén főzi, zugban a pálinkát, a másik értékesíti, a harmadik talán valamennyivel együtt elfogyasztja. Miről tárgyalt a vezetőség? Többen kérték felvételüket a tsz-be. A vezetőség az alábbiak kérelmét fogadta el: Benkő József (Székkutas VII. 33.) Bánki H. Gábor (Hódmezővásárhely, Tanya 1263 A.) Kokovai Jánosné (Székkutas, Ady Endre u. 3.) Kovács Ernőné (Székkutas, Kölcsey u. 7.) Olasz Jánosné (Székkutas IV. 23.) Tóth János (Székkutas V. 62.) Vajnai Sámuelné (Székkutas, Lenin u. 22.), özv. Mocsári Sándorné (Hódmezővásárhely, Visszhang utca 2.) és özv. Böjti Gáborné (Székkutas, Béke u. 13.) Meghallgatta a vezetőség Kovács Imre elnökhelyettes főagronómus beszámolóját is a tavaszi mezőgazdasági munkák állásáról. (A főagronómusi jelentést lapunk más helyén ismertetjük). Fegyelmi üggyel is foglalkozott a vezetőség. Határozatot hozott Biszku János ügyében, aki március 17-én munka közben pálinkát fogyasztott és ittasan nekivezette erőgépét Dajka Mihály melléképületének. A traktorost — azt is figyelembe véve, hogy ellene még semmi- féle eljárás nem volt — háromhavi fizetésének 10 százalékos csökkentésével sújtotta. A következőkben a vezetőség megtárgyalta a sertéstelep bővítésével kapcsolatos hitelfelvétel ügyét. A határozat értelmében, a KPA alapból 8 millió forint hitelt vesz fel termelőszövetkezetünk a telep bővítésére. Juhász József háztáji agronómus beszámolóját hallgatta meg és fogadta el a testület a továbbiakban. (A beszámolót lapunk más helyén ismertetjük.) A vezetőség végül határozatot hozott arról, hogy 1982. május 1. után a seleitjuh ára élőben kilogrammonként 30 forint legyen.