LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 1. évfolyam (1974)
1974 / 1. szám - MŰHELY - MARTINKÓ ANDRÁS: Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi...
Vajda Péterből, Széchenyiből, Heinéből - és (ha szabad ilyen önhittnek lennem) gondolkozni kezdtem. Természetesen az zavart a legkevésbé, hogy itt valóban elcsépelt közhelyek sorakoznak egymás után. Elvégre nagyon nehéz - különösen az etikai életszabályok terén - valami páratlanul újat felfedezni, meg aztán, ha Horatiusnak, Marcus Aureliusnak, Senecának meg Shakespeare-nek és Schillernek (rá eddig alig figyeltek) és Vörösmartynak sikerült új életet, új funkciót és új művészi értéket s hitelt adniok a közhelyeknek, Petőfinek is megvolt az oka, joga és tehetsége hozzá. Mert azért az "első látás" után a feltételezett névtelen költeményről mégiscsak teljes bizonysággal be lehetne bizonyítani, hogy a Petőfié, méghozzá a legszebb Petőfi-versek közé tartozik. De ez a későbbiek feladata, egyelőre azt nézzük meg, miért kellett 1847 elején, az immár kész 19 . századi forradalmárnak, mégoly petőfiesített formában is, az antik sztoikus tógát magára öltenie ? A felelet: nem antik tóga ez, hanem a francia forradalom polgári öltözéke, a forradalom klasszicista emberi, etikai és forradalmár eszménye. Helyszűke miatt itt elég csak utalni arra, hogy Mirabeau, Danton, Saint-Just, Desmoulins, Robespierre mennyire egy antik ideállal kapcsolták össze nemcsak retorikájukat, stílusukat, hanem emberi-erkölcsi és forradalmár mivoltukat is. Ennek az eszménynek legvégső gyökere kétségkívül a sztoicizmus, ráépítve Brutus és Cassius önfeláldozó republikanizmusát és Marcus Aurelius megvesztegethetetlen, erkölcsileg megronthatatlan ("incorruptible") morális felsőbbrendűségét. André Chenier -aki magát az előbbieknél nyilván "klasszikusabbnak" érezte - közvetlenül a halál, a kivégzés előtt, az élethez ragaszkodó lázzal utasítja el, hárítja át a forradalmárokra az antik sztoicizmus emberi tartását : Qu'un stoïque aux yeux secs vole embrasser la mort, Moi je pleure et j'espère... (La jeune captive) Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a francia polgári forradalom nagyjainak fő célja egy sztoikus szilárdságú erkölcsi eszmény megvalósítása volt, s nem a társadalom gyökeres és erőszakos megváltoztatása, tehát: a forradalom. De azt igenis hangsúlyozni kell - mert Petőfi most tárgyalt versét is csak így érthetjük meg-, hogy már ők is felismerték: nem lehet társadalmi, gazdasági, politikai forradalmat végrehajtani a régi emberekkel, a korábbi erkölcsi, közéleti eszmények alapján. És hogy az új ember, az új erkölcsrendszer nem mellékterméke, hanem lényege a forradalomnak. Minden új kor olyan - írja majd Petőfi 1848 nyarán (aug. 10-i cikk)-, "hogy vagy egészen új emberek kellenek hozzá, vagy a régieknek egészen újjá kell születniök", de ez utóbbi "nagy ritkaság",teszi hozzá. Más helyt pedig:" a respublikának (mint akkor legösszefoglalóbb forradalmi formának) nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal !, hanem a tiszta erkölcs! Nem széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja... "(Napló, 1848. ápr. 19.). Bármennyire rokon is ez az "integer vitae scelerisque purus" antik eszménnyel, mégis világos: a forradalmárok sztoicizmusa 8 Literatura 113