LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 5. évfolyam (1978)

1978 / 3-4. szám - A NYUGAT ÉS A MODERN MAGYAR IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - RÁBA GYÖRGY: Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában: Babits Mihály és Füst Milán költészete

élése a kérdőjel-állapotban élő emberre jellemző, ahogy Dienes Valéria Babits alkatát bemutatta. Mindenesetre ettől kezdve se szeri, se száma "a vaskossággal veszekvő fel­hős" szókapcsolatoknak: pl. : keserű lelkemet kiadtam, mint fájó geny­nyet a beteg. (Sírvers) Ütköztetett rimpárjai a hozzájuk tartozó sorok szim­bólumai: nő ma - néma; árva - bezárva stb. így fest Babits vastagabb ecset­tel, ahogy Kosztolányinak új költői nyelvszemléletét jellemezte. De még jellegzetes összefoglaló befejezése, mely egy-két versében Kardos Pálnak is föltűnt, szintén Ja­mes lélektanából átmintázott eljárás, nem pedig csattanó. A tudatáramlás lefolyásá­ról ő állítja, "legfontosabb eleme a befejezés. Ez a tudatállapot jelentése, vagy ahogy mondjuk, tárgya. " James lélektani ismeretkritikája s az ő nyomán Babits is megkülönbözteti az Ént és az Enyémet, ami A lírikus epilógja szerint az alany és a tárgy kettős tagolásá­nak felel meg. Az Anyám nevére típusú vers eredményes kísérlet a költői Énnek a lelki működés törvényei szerint objektív kifejezésére. Az Enyémeket számszerűen sokkal több versben objektíválja. 1912-ig írt versei kéziratos gyűjteményéből, az un. Angy aloskönyv -bői kiderül, 190S-tól 1906 juliúsáig írt költeményeit ciklusos kö­tetté komponálta. Köztük egyetlen ciklus akad, a "Lyrai festmények", melynek mind a 11 darabját fölvette első kötetébe, és a legelsőt is csak korrekturában hagyta ki. A többi ciklusból csupán szórványosan vett át két-három verset. Mivel a Levelek fris koszorújából még számos, 1906- és 1908 közt írt "lírai festmény"-t tartalmaz, szemléletformájukat a fiatal Babitsra beszédesen jellemzőnek kell ítélnünk. Az 1906-os ős-kötetben a "Lyrai festmények" c. ciklusát két mottó vezeti be. Az egyik Baudelaire Fároszokjának az utolsóelőtti s az azt megelőző versszaka, a való világot az Én megsokszorozódásának, többszörös visszhangjának hirdeti. A másik mottó Browning Dr amatic Romances and Lyrics-ének előszavából való: "Bár kife­jezésmódja gyakran lírai, de mindig drámai elvű, és ahány a képzelt személy ­nem az enyém -, annyiféle a kifejezés. " A "lírai festmények" elnevezést Babits Walter Pater Winckelmannról szóló tanulmányából vette: épp Browning Dramatic Personae jéről írja Pater, hogy a koncentrált kisvilág (mikrokozmosz) sűrű szenvedélyét a festé­szet "indirekt formáival, mellékesnek látszó, mégis fontos részletekkel, az atmoszférá­val, előtér és háttér" érzékeltetésével lehet megragadni, de a költészetben ehhez még a legapróbb részletek, a finom nyelv legtávolabbi célzásaival "kétszeresen, sőt három­szorosan megtört fénysugarai szükségesek". Babits egyetemi előadásaiban is szól a köl­tői objektivációnak erről a válfajáról, és Goethével mondja: "Az idegen ember léte a legjobb tükör, ahonnan magunkat megismerhetjük. " Képzelt személyeiről Browning azt írta, nem az övéi - Babits azt mondhatná, az enyémek. A lírai festmények nagyvárosi képekre, Babits "persona"-ira és gondolati tárgyak ver­seire oszthatók. Nagyvárosi verseket Baudelaire "Tableaux parisiens"-jeinek mintájára, továbbá az "Őszikék" néhány darabjának példájára írt. De már A világosság udvara is csak első látszatra naturalista alkotás: a szerző Juhász figyelmét előadási modorára hívja föl. Nos, a verset a hősköltemények tagolása szerint adja elő: a tárgy megnevezését a hős — a vakudvar ! - születésének és növekedésének elbeszélése, majd a ház életével jel­lemzett viszontagsága, ezt selejtjének seregszámlája követi, mely a hely mitológiá­jának képébe csap át. A befejezés szónoki kérdése - Mi van benne? Mi bánt úgy engem benne ? - már szimbolikus jelentésre utal: a ház zajló élete alatt erjedő szemetes udvar képe titkolt belső világunkat idézi. A Régi szálloda ösz-28

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék