LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 5. évfolyam (1978)
1978 / 3-4. szám - A NYUGAT ÉS A MODERN MAGYAR IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - RÁBA GYÖRGY: Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában: Babits Mihály és Füst Milán költészete
tönző mintája Arany Híd- avatása. Mint a korabeli élet mozgalmas krónikája társadalomrajznak is beillik, de ahogy a fogadóba biztos halálukra érkező vendégek kiszabott végzetükről öntudatlanul virgonckodnak, a schopenhaueri vak akaratok ún. "kis világtörténelmé"-nek megtestesítői, akiket a sors éppoly bábszerűen mozgat, mint a frankfurti mester fölfogása szerint Carlo Gozzi figurái mozognak: események és helyzetek változhatnak, ők mindig ugyanazok. De ez a szemléletforma az ötletet áthasonítva és kritikával adja elő, és a festői hatást interdiszciplinárisan alkalmazza, amikor a kontrasztok kompozíciós elvét mind A világosság udvarában, mind a Régi szállodában a jelentéstan szintjéről az esztétikai minőségekére emeli, és a természet tarka teljességének érzékeltetésére törekszik. Kosztolányi-nekrológjában Babits elhunyt barátját Shakespeare, magát Dante követőjének vallja. Csakhogy fiatalkorában az ő eszménye is Shakespeare volt, akit a német romantika nyomán értelmezett teljes természetnek. Friedrich Schlegel látta a szépet és csúnyát a természettel felérő egységnek az ő művészetét, és az a Schelling, akit Babits fogarasi Shakespeare-előadása szorosan követ, a disszonancia elvéből kiindulva a tragikum és komikum egyeztetésének elvét vonja el drámáiból tanulságul. Amikor Babits a "tarkaság"-ot tartja a valóságot megközelítő kifejezési elvnek s ezt nem egyszer a disszonancia különböző esztétikai és stilisztikai eljárásaiban valósítja meg, ehhez a példához igazodik, de elgondolkodtató, amint Zalai 1910-ben a realitás fölépítésére, úgymond, "a kevert módszer dialektikáját" ítéli érvényesnek. Babits is a "kevertség" fogalmát használja a "tarkaság" szinonimájául. A világosság udvarában a rút és az ünnepélyes kontrasztja, valamint a költői nyelv "külsősített" (szimbolikus) és interiorizált (érzelemmel telített) ellenpólusai érzékeltetik a "tarkaság"-ot. A Régi szálloda egész szimbolikája a diszszonanciák különböző fokozatain át, másrészt ironizáltan bontakozik ki. Amikor pl. a ponyvaszagú rémtörténetet sanzonritmusra kottázza, akkor - ahogy két évvel korábban Kosztolányinak fogalmazott - a formával tagadja a tartalmat, de miképp a versben az élet mértéke a disszonancia, ennek eszköze a nyelvi komikum is. Sőt, amint a történet haláltáncszerűen véget érne, Babits olyan epilógussal toldja meg, mely Solger tragikus irónia-fölfogásához áll közel. A két vers jelentésrendszerét Arany örökségeként látszat és való ellentéte táplálja. A világosság udvara egy látszat ellentétét, a Régi szálloda egy valóság látszatát tárja föl. A Mozgófénykép csak kisebb leleménye, hogy az urbanizált élet egyik legendájának, a mozinak az élményét a költészet formanyelvén filmszerűen is adja elő, de sokkal jelentősebb benne a látszat látszatának nagyszerű kifejezése. A Mozgófénykép három síkon elevenedik meg: a "szenzációs szerelmi tragédia" síkján, egy lelkesen magyarázó, korabeli nézőnek a filmmel együtt pulzáló naiv tudatában és a szerzői közbeszólások és ironikus felhangok kommentárjában. A versbeli film befejezése Arany A kép-mutogató c. balladájára játszva rá, egy korábbi tudatforma kritikájává válik. A kritikát öregbíti, hogy az értelemszerű befejezés után fejeződik be igazán a vers: miután a "szenzáció" végetért, a néző belefeledkezésének és az iróniának a szerepe is lezárult, egy tipográfiai csillag után a versbeli közönség olyan sóvárgása hangzik föl a már egyszer tönkreironizált csodavilág után, mellyel a Mozgófénykép jelentésrendszerének ritmusa a nietzschei "örök visszatérés" analógiájaként jelenik meg, máskülönben az irónia hatványozása. Ahogy viszont a versnek, mint nagyvárosi legendának a valóságképe rendre kibontakozott, s ahogy a Régi szállodában az élet körforgása vagy pl. a Párizsról szóló költemény költői világa kiteljesedett, erről a megjelenítésről Babits egyik levele ezt mondja: "Egy legyező, amely