LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 5. évfolyam (1978)

1978 / 3-4. szám - A NYUGAT ÉS A MODERN MAGYAR IRODALOM KIBONTAKOZÁSA - RÁBA GYÖRGY: Az objektív líra jelensége a Nyugat hőskorában: Babits Mihály és Füst Milán költészete

tönző mintája Arany Híd- avatása. Mint a korabeli élet mozgalmas krónikája tár­sadalomrajznak is beillik, de ahogy a fogadóba biztos halálukra érkező vendégek ki­szabott végzetükről öntudatlanul virgonc­kodnak, a schopenhaueri vak akaratok ún. "kis világtörténelmé"-nek megtestesítői, akiket a sors éppoly bábszerűen mozgat, mint a frankfurti mester fölfogása szerint Carlo Gozzi figurái mozognak: események és hely­zetek változhatnak, ők mindig ugyanazok. De ez a szemléletforma az ötletet áthaso­nítva és kritikával adja elő, és a festői hatást interdiszciplinárisan alkalmazza, ami­kor a kontrasztok kompozíciós elvét mind A világosság udvarában, mind a Régi szállod­ában a jelentéstan szintjéről az esztétikai minőségekére emeli, és a termé­szet tarka teljességének érzékeltetésére törekszik. Kosztolányi-nekrológjában Babits el­hunyt barátját Shakespeare, magát Dante követőjének vallja. Csakhogy fiatalkorában az ő eszménye is Shakespeare volt, akit a német romantika nyomán értelmezett teljes természetnek. Friedrich Schlegel látta a szépet és csúnyát a természettel felérő egység­nek az ő művészetét, és az a Schelling, akit Babits fogarasi Shakespeare-előadása szo­rosan követ, a disszonancia elvéből kiindulva a tragikum és komikum egyeztetésének elvét vonja el drámáiból tanulságul. Amikor Babits a "tarkaság"-ot tartja a valóságot megközelítő kifejezési elvnek s ezt nem egyszer a disszonancia különböző esztétikai és stilisztikai eljárásaiban valósítja meg, ehhez a példához igazodik, de elgondolkodtató, amint Zalai 1910-ben a realitás fölépítésére, úgymond, "a kevert módszer dialektiká­ját" ítéli érvényesnek. Babits is a "kevertség" fogalmát használja a "tarkaság" szino­nimájául. A világosság udvarában a rút és az ünnepélyes kontrasztja, valamint a költői nyelv "külsősített" (szimbolikus) és interiorizált (érzelemmel telített) ellen­pólusai érzékeltetik a "tarkaság"-ot. A Régi szálloda egész szimbolikája a disz­szonanciák különböző fokozatain át, másrészt ironizáltan bontakozik ki. Amikor pl. a ponyvaszagú rémtörténetet sanzonritmusra kottázza, akkor - ahogy két évvel koráb­ban Kosztolányinak fogalmazott - a formával tagadja a tartalmat, de miképp a vers­ben az élet mértéke a disszonancia, ennek eszköze a nyelvi komikum is. Sőt, amint a történet haláltáncszerűen véget érne, Babits olyan epilógussal toldja meg, mely Solger tragikus irónia-fölfogásához áll közel. A két vers jelentésrendszerét Arany örökségeként látszat és való ellentéte táplálja. A világosság ud­v­a­r­a egy látszat ellentétét, a Régi szállod­a egy valóság lát­szatát tárja föl. A Mozgófénykép csak kisebb leleménye, hogy az urbanizált élet egyik legendájának, a mozinak az élményét a költészet formanyelvén filmszerűen is adja elő, de sokkal jelentősebb benne a látszat látszatának nagyszerű kifejezése. A Mozgófénykép három síkon elevenedik meg: a "szenzációs szerelmi tragédia" síkján, egy lelkesen magyarázó, korabeli nézőnek a filmmel együtt pulzáló naiv tu­datában és a szerzői közbeszólások és ironikus felhangok kommentárjában. A versbeli film befejezése Arany A kép-mutogató c. balladájára játszva rá, egy korábbi tudatforma kritikájává válik. A kritikát öregbíti, hogy az értelemszerű befejezés után fejeződik be igazán a vers: miután a "szenzáció" végetért, a néző belefeledkezésének és az iróniának a szerepe is lezárult, egy tipográfiai csillag után a versbeli közönség olyan sóvárgása hangzik föl a már egyszer tönkreironizált csodavilág után, mellyel a Mozgófénykép jelentésrendszerének ritmusa a nietzschei "örök visszatérés" analó­giájaként jelenik meg, máskülönben az irónia hatványozása. Ahogy viszont a versnek, mint nagyvárosi legendának a valóságképe rendre kibontakozott, s ahogy a Régi szál­lod­ában az élet körforgása vagy pl. a Párizsról szóló költemény költői világa kitelje­sedett, erről a megjelenítésről Babits egyik levele ezt mondja: "Egy legyező, amely

Next