LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 21. évfolyam (1995)

1995 / 1. szám - KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: Hatástörténet és metahistória avagy hozzáférhető-e a történetiség?

68 Kulcsár Szabó Ernő zatban - kifejezetten a múltbeli és a jelenbeli horizontok tö­önf­égének feltárulkozása révén - tudatosulnia, hogy éppen a horizontok interakciója az, ami az esztétikai észlelés első „megértésfokozatát" egyáltalán lehetővé teszi. Többek között úgy, hogy­­ a histori­záló megértés csapdáit elkerülendő - magát a mű esztétikai hozzáférhetőségét bizto­sítja: „az esztétikai megértés és értelmezés is rászorul a történetileg rekonstruáló olvasás ellenőrző funkciójára. Ez akadályozza meg azt, hogy a múltbeli szöveget naiv módon hozzáhasonítsuk a jelen előítéleteihez és értelemelvárásaihoz; a múltbeli, illetve a jelenbeli horizont kifejezett elkülönítése révén pedig azt teszi lehetővé, hogy a költői szöveget a maga alteritásában tegyük láthatóvá."26 Az esztétikai tapasztalat kontinuitását természetesen változó történeti formák tart­ják fenn, és e tapasztalat éppen a temporalitása következtében férhető hozzá a befogadói „szubjektivitás" számára. Ama beállítódás számára tehát, amelyet mindig is az előzetes megértés időbelisége, különböző szociokulturális, ízlésbeli stb. összefüg­gésekben konkretizálódó formái jellemeznek. A hagyomány közvetítésében ilyen szűrőkön átsajátított esztétikai tapasztalat azután elsősorban valóban az esztéticitás formai ismérveire (a szöveg felépítésére, a ritmus szuggesztiójára, a forma fokozatos kiteljesedésére az) irányuló érdeklődés tengelyén válik a befogadói műveletek meg­alapozójává. Nyilvánvaló másfelől, hogy miként a múltbeli műalkotásnak, az azt megértő befogadásnak is vannak időindexei. Az időindex nélküli megértés ugyanis éppúgy néma marad, mint a meg nem szólaltatott, a dialógusba be nem vont műalkotás. Innen tekintve a jelenbeli megértés szükségszerű időindexei teszik egyál­talán lehetővé, hogy az esztétikai megértést is történő - nem pedig önkényes vagy csupán passzív, kontemplatív - megértésnek foghassuk föl. Mert ha eltekintünk ettől az összefüggéstől, a műalkotás és a befogadás általi közös jelentésképzést olyan egyirányú folyamattá egyszerűsítjük, amelyben a megértés valamely egyszer s min­denkorra adott, időtlen értelem tudomásulvételében merül ki. A történő megértés során egymással összekapcsolódó horizontok bizonyosan különféleképpen és eltérő eredménnyel aktualizálják újra hagyomány és jelen párbeszédét. Mivel azonban az esztétikai interakciókra is jellemző, hogy a hagyo­mány minden megértésében ott van a jelenre vonatkozó megértés mozzanata, a jelenbeli megértés aktív részesülése a kortárs világtapasztalat (episztéma, világkép, szimbolikus, diszkurzív rendek stb.) felől alapjaiban is módosíthatja azokat a kérdésirányokat, amelyeknek a távlatában az esztétikai hagyománnyal folytatott párbeszéd jelentésalkotása bekövetkezik. Az esztétikai tapasztalat így kialakult nagy történeti formái ezért annak ellenére szembe is kerülhetnek egymással, hogy az irodalmi nyelvek és formák történeti párbeszéde - mindig az irodalom diszkurzu­sának horizontjában maradva­­ rendelkezik bizonyos immanenciával. A formák és műfajok alakulásának történetében e szempontból mindig fennáll bizonyosfajta belső „visszavonatkozás": egyes meglévő formák nemcsak lehetővé teszik más 26 Uo. 821. 27 Uo. 816.

Next