LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 21. évfolyam (1995)

1995 / 1. sz. - KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: Hatástörténet és metahistória avagy hozzáférhető-e a történetiség?

Hatástörténet és metahistória 65 »tárgyhoz« való szubjektív hozzáállás, hanem a hatástörténethez tartozik, s ez azt jelenti: a létéhez tartozik annak, amit megértünk". 1 3 így tekintve a megértés azért mondható a lét (meghatározó) struktúramozzanatának, mert mint a hatástörténet része, nem módszerfogalomként viselkedik - ahogy vele ellentétben például a pozi­tivizmus megismerés-íogalma -, hanem „magának az emberi életnek a létjellemzője". 14 Vagy, ahogyan Heidegger fogalmazta: „A létező attól a tapasztalattól, ismerettől és megragadástól függetlenül van, amelynek révén feltárjuk, felfedjük és meghatároz­zuk. Lét azonban csak annak a létezőnek a megértésében »van«, akinek a létéhez hozzátartozik valamiféle létmegértés. Ezért az ugyan lehetséges, hogy a lét nincs megragadva (unbegriffen), de az nem, hogy teljességgel megértetlenül legyen." 1 5 Az alteritás távolságait felfüggesztő hatástörténet adekvát értelmezése tehát nem tartalmazza az összekötöttség és az elválasztottság - metafizikai nézetből persze kétségkívül jól kiaknázható - ellentétét. Ennek az összefüggésnek az érvényre jutta­tásával tehetünk szert arra a horizontra, ahol a történeti tradíciót úgy kíséreljük meg elgondolni, mint saját létünkben is megnyilatkozó hatások összetevőjét. Amióta a történelemről alkotott képzeteink világában végbement a történelem mint tudati tér és mint cselekvési tér kontaminációja, 1 6 a hatástörténeti tudatnak nyilvánvalóan kettős értelme van. Jelenti „egyrészt a történelem által előidézett és a történelem által meghatározott tudatot, másrészt pedig magának ennek az előidézettségnek és meg­határozottságnak a tudatát". 1 7 Sokatmondó ténynek látszik, hogy a strukturális-alakelméleti történetfelfogás ­nem hermeneutikai úton bár, de - maga is hasonló következtetésre jutott. Noha persze ezt a kettősséget - mint minden formalista szubsztancializmus - döntően az alakiságok világában mutatja fel: „Reményeim szerint - írja például Hayden White ­addig a metahistóriai terrénumig hatoltam el, ahol a történetírás és a spekulatív történetfilozófia abbéli igyekezetükben leplezik le közös eredetüket, hogy bizonyos értelmet írjanak bele a történelembe. Azt mondottam, hogy történetírás és törté­netfilozófia csupán a tekintet irányulása szerint, nem pedig jelentésükben különböz­tethetők meg egymástól. (...) Ebből arra következtetek, hogy minden történetfilozófia éppúgy magában foglalja a történetírás alkotórészeit, ahogyan minden történetírás tartalmazza egy teljesen kifejlett történetfilozófia elemeit." 1 8 Átfogó értelemben elmondható tehát, hogy a hatástörténeti tudat akkor mutatkozik meg előttünk eme kettős jelentésében, ha „mindenekelőtt a hermeneutikai szituáció tudataként" 1 9 fogjuk föl. Olyanként tehát, mint ami számunkra - most már a megér­H Uo. 13. 1 4 Uo. 188. 1 5 Martin HEIDEGGER: Sein und Zeit. Tübingen: Niemeyer 1986. (16. kiad.) 183. 1 6 Vö.: Reinhart KOSELLECK: Vergangene Zukunft. Frankfurt a. M.: Suhrkamp 1989- 131. 1 7 GADAMER: i. m. 15. 1 8 Hayden WHITE: Metahistory. Die historische Einbildungskraft im 19. Jahrhundert in Europa. Frank­furt a. M.: Fischer 1991. 555. 1 9 GADAMER: i. m. 214.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék