LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 21. évfolyam (1995)

1995 / 1. szám - KULCSÁR SZABÓ ERNŐ: Hatástörténet és metahistória avagy hozzáférhető-e a történetiség?

Hatástörténet és metahistória 65 »tárgyhoz« való szubjektív hozzáállás, hanem a hatástörténethez tartozik, s ez azt jelenti: a létéhez tartozik annak, amit megértünk".13 így tekintve a megértés azért mondható a lét (meghatározó) struktúramozzanatának, mert mint a hatástörténet része, nem módszerfogalomként viselkedik - ahogy vele ellentétben például a pozi­tivizmus megismerés-fogalma -, hanem „magának az emberi életnek a létjellemzője".14 Vagy, ahogyan Heidegger fogalmazta: „A létező attól a tapasztalattól, ismerettől és megragadástól függetlenül van, amelynek révén feltárjuk, felfedjük és meghatároz­zuk. Lét azonban csak annak a létezőnek a megértésében »van«, akinek a létéhez hozzátartozik valamiféle létmegértés. Ezért az ugyan lehetséges, hogy a lét nincs megragadva (unbegriffen), de az nem, hogy teljességgel megértetlenül legyen."15 Az alteritás távolságait felfüggesztő hatástörténet adekvát értelmezése tehát nem tartalmazza az összekötöttség és az elválasztottság - metafizikai nézetből persze kétségkívül jól kiaknázható - ellentétét. Ennek az összefüggésnek az érvényre jutta­tásával tehetünk szert arra a horizontra, ahol a történeti tradíciót úgy kíséreljük meg elgondolni, mint saját létünkben is megnyilatkozó hatások összetevőjét. Amióta a történelemről alkotott képzeteink világában végbement a történelem mint tudati tér és mint cselekvési tér kontaminációja,16 a hatástörténeti tudatnak nyilvánvalóan kettős értelme van. Jelenti „egyrészt a történelem által előidézett és a történelem által meghatározott tudatot, másrészt pedig magának ennek az előidézettségnek és meg­határozottságnak a tudatát".17 Sokatmondó ténynek látszik, hogy a strukturális-alakelméleti történetfelfogás­­ nem hermeneutikai úton bár, de - maga is hasonló következtetésre jutott. Noha persze ezt a kettősséget - mint minden formalista szubsztancializmus - döntően az alakiságok világában mutatja fel: „Reményeim szerint - írja például Hayden White -addig a metahistóriai terrénumig hatoltam el, ahol a történetírás és a spekulatív történetfilozófia abbéli igyekezetükben leplezik le közös eredetüket, hogy bizonyos értelmet írjanak bele a történelembe. Azt mondottam, hogy történetírás és törté­netfilozófia csupán a tekintet irányulása szerint, nem pedig jelentésükben különböz­tethetők meg egymástól. (...) Ebből arra következtetek, hogy minden történetfilozófia éppúgy magában foglalja a történetírás alkotórészeit, ahogyan minden történetírás tartalmazza egy teljesen kifejlett történetfilozófia elemeit."18 Átfogó értelemben elmondható tehát, hogy a hatástörténeti tudat akkor mutatkozik meg előttünk eme kettős jelentésében, ha „mindenekelőtt a hermeneutikai szituáció tudataként"19 fogjuk föl. Olyanként tehát, mint ami számunkra - most már a megér­­ t Uo. 13. 14 Uo. 188. 15 Martin HEIDEGGER: Sein und Zeit. Tübingen: Niemeyer 1986. (16. kiad.) 183. 16 Vö.: Reinhart KOSELLECK: Vergangene Zukunft. Frankfurt a. M.: Suhrkamp 1989- 131. 17 GADAMER: i. m. 15. 18 Hayden WHITE: Metahistory. Die historische Einbildungskraft im 19. Jahrhundert in Europa. Frank­furt a. M.: Fischer 1991. 555. 19 GADAMER: i. m. 214.

Next